Ma vasalónapom volt.
Sokáig nagyon utáltam ezt a napot. Gyűjtögettem hetekig a vasalnivalót, míg nem kiöntött a kosárból és akkor nagyon idegesen és türelmetlenül hozzáláttam.
Nem sok köszönet volt az eredményben sem. Nem volt egy jól kialakított hely a lakásban, ahol ezt végeztem és nem volt jó vasalóm sem, ami minden ráncot kivasalt volna.
Ma vasalás közben merengtem a vasaló és a vasalás mibenlétéről és eszembe jutottak vasalós történetek barátoktól, rokonoktól, régi kollégáktól és az ismeretterjesztő műsorokból is tallóztam.
A vasalás története szorosan kapcsolódik a szövet és a ruha történelméhez. A vasaló évszázadokon át azt tükrözte, amit a divat létrehozott, diktált és követelt, de a vasalás alapelvei - a nyomás és a hő - nem változtak. Az egész Kínában kezdődött, 2000 évvel ezelőtt... Volt hő nélküli vasaló… Volt ingujj- és fényező-, tojás alakú-, hosszúorrú vasaló… A kalapvasaló vasalóját a „szabó libájának” emlegették… Az egyszerű kályháknál gazdaságosabb, különleges vasalómelegítő kályhák akár 56 vasalót is melegíthettek… Mivel a vasalást főleg nők végezték, logikus volt, hogy 1871-ben egy nő szabadalmaztatta a cserélhető vasalónyelet. Az amerikai Mrs. Potts találta fel az első hideg vasalónyelet, amelyet csak a vasaló felmelegítése után kellett a vasalóra csatolni. Egy csomagban egy diófából készült nyelet és három vasalót adtak, így két vasaló mindig a tűzhelyen lehetett és a nyelet a másik, forró vasalóra lehetett áttenni, ha a használt vasaló kihűlt. 1890-ben a kislányoknak szóló változat is megjelent, amellyel játékosan lehetett felkészíteni őket a jó háziasszony szerepére. A XIX. század egy másik amerikai találmánya volt a vasalódeszka, amelyet az afro-amerikai Sarch Boone talált fel 1892-ben. Az igazi áttörés csak akkor következett be, amikor a XIX. század végén feltalálták az elektromos vasalót… A második és a harmadik mérföldkő: a termosztát és a gőzölős vasaló feltalálása lett…
Anyukám asztalon vasalt és ő sem nagyon szerette ezt a házimunkát. Így örököltem ezt a kezdeti viszonyulásomat a vasaláshoz - úgy gondolom.
Eszes mama, aki egy időben vigyázott rám, míg a szüleim a „bányában” dolgoztak (ma bébiszitternek mondanák) gázzal melegítette a vasalóit két egyforma rézvasalójának olyan kiképzése volt, hogy a gáztűzhely erre kialakított egyik csapjára húzott gumicső másik végét beledugva melegítette fel. Ha kihűlt, kicserélte.
Anyósom a vasalódeszkás műfajú változatát űzte a ruhák simításának, ami annyiban volt kényelmesebb, hogy az ingeket a vállainál is szépen ki lehetett teríteni és úgy végig vasalni, de még mindig nehéz volt és sehol rajta a hőszabályzó.
Hallottam olyan történetet is kollégáktól, hogy a feleség nem nyúlt semmi olyan berendezéshez, amiben elektromosság volt, így a férjtől szenes vasalót kapott ajándékba karácsonyra.
De itt egy férfiember, aki kézi vasalóval 3 perc alatt asztalon vasal ki egy férfi inget: (az én rekordom 8 perc 10 másodperc ingenként vasalódeszkán)
Az Indiát megjárt fiam pedig a helyi közmosodában csak férfiakat látott dolgozni.
az utóbbi Vass Marcell fotója
Ott lehet, hogy előbbre járnak az emancipáció terén?!
Majd 35 év házasság után végre lett helyem és egész jó eszközöm is, amivel végezhetem ezt a munkát, meg hát a hozzáállásomon is változtattam.
Mára már csak a „Zuram” ingeit, néha az öltönyéből a ráncokat és anyósom ágyneműjét vasalom. A többi ruhadarabot és textíliát úgy veszem, hogy ne igényeljen vasalást a mosás után.
Saját fotó a mai vasalásról
Kéthetenként kijelölöm a napot és úgy vasalok minden darabot, mintha imádkoznék. Így a Jóisten is besegít… Úgy tűnik, mintha gyorsabban is végeznék…
