2017. december 14., csütörtök

Keresztény kegyszobor tizenhárom ruhácskája

Mátraverebély-Szentkúton, a Nemzeti Kegyhelyen 2000. óta öltöztetik a kegyszobrot, amelynek tizenhárom ruhácskája van, és az egyházi év ünnepeihez, illetve a böjti időszakokhoz igazodva öltöztetik át. Sajnos a 13-ból csak 3-ra találtam rá a neten. 






A minap egy másik vallás öltöztetett kegyszobrocskáit láttam a Lélek Palotájában Csillaghegyen, amelynek a látványa eszembe juttatta ezt a kis Madonnát
Mátraverebély - (Nógrád megye) A legenda szerint, Szent László a kunok ellen harcolt (1091), azonban ellenség bekerítette és egy völgybe szorult. A király egy szakadékot átugatván az első lópata földre érkezése alkalmával víz szivárgott ki a földből. A király bárdjával kiszélesítette és forrás tört elő. Egy 1714-es irat szerint egy néma kisfiú vizet keresvén lemaradt apjától, amikor megjelent a Szűzanya neki és egy lópatkójú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. Szomját oltotta és apja után kiáltott - meggyógyult némaságából. Ennek okán 1195-ben Szentkút lett a neve, a helyet szentnek nyilvánítják. 1258-ban engedélyt kap az apostoli Szentszéktől búcsújáró hely legyen. A XVI. században a törökdúlás nyomán Verebély települést lerombolják, de 1650-60 között a gyöngyösi ferencesek engedélyt kapnak egy török basától, hogy búcsújárást tartsanak. 1700-ban aranykereszt ragyogott fel a vízben. XI. Kelemen pápa kivizsgáltatta az eseteket, az azóta megtörtént gyógyulásokat, melyek valódiságát elfogadta. 1701-ben a hívők ezrei előtt megjelent a Boldogságos Szűz trónján ülve, a kis Jézussal kezében. 1714-től Lukovics Márton kisterenyei plébános feljegyzi a csodás eseteket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemzeti kegyhelynek tartja számon Mátraverebély-Szentkút néven. 2000 óta a kegyszobrot öltöztetik.

De hogy miért pont 13 ruhácskája van?

Gyanítom, hogy az évi 13 Holdhónaphoz van köze, ami pedig a női ciklus meghatározója.
Erről eszembe jutott Csipkerózsika meséje.

(Részlet a meséből)
„Élt egyszer réges-régen egy király meg egy királyné; szerették egymást, népük is szerette őket; gond, baj, betegség sosem szakadt rájuk; de hiába volt meg mindenük, hiába termett nekik hét határ, hiába álltak válogatott paripák az istállójukban, hiába virultak a világ legszebb virágai a kertjükben: a szívük tele volt bánattal, napestig csak azt sóhajtozták:
- Ó, ha nekünk gyerekünk volna!
De bármennyit sóhajtoztak, bárhogyan búsultak, nem teljesedett a kívánságuk. Már-már letettek a reményről is; alig szóltak már egymáshoz, mert ugyan mit is szólhattak volna a bánatukon kívül! A király magányosan járta az erdeit, de vadat sosem ejtett; a királyné meg egyre csak a kertjében tartózkodott, mintha sok dolga volna a világszép virágaival, pedig igazában rájuk sem tekintett, csak üldögélt a halastó partján, és búslakodott. Egyszer, ahogy megint ott szomorkodik a kőpadon, váratlanul loccsan egyet a víz, egy öreg béka ugrik ki a partra, odatotyog a királyné elé, és azt mondja:
- Ne búsulj tovább, szépséges királyné; azért jöttem ide hozzád, hogy a tudtodra adjam: betelik végre a szíved vágya; nem múlik el egy egész esztendő, és lányod fog születni.
Úgy is lett minden, ahogyan az öreg béka megjósolta: a királynénak lánya született: hanem az olyan gyönyörű volt, hogy a király azt sem tudta, hová legyen örömében.
„Nagy lakomát rendezett, és nemcsak rokonait, barátait, jó embereit hívta meg rá, hanem az ország javasasszonyait is.
Tizenhárom ilyen javasasszony élt az országban, a királynak meg csak tizenkét aranyteríték volt a palotájában. Töprengtek, tanakodtak, mitévők legyenek, hogyan terítsenek tizenkét aranytányérral tizenhárom személyre. Végül a főudvarmester azt mondta:
- Uram királyom, nincs más megoldás: az egyik javasasszonynak otthon kell maradnia.
Minthogy ennél okosabbat senki se tudott tanácsolni, most már csak azt kellett eldönteni, ki legyen a tizenháromból az, akit nem hívnak meg.”

A matriarchátus - patriarchátus váltás meséje a Csipkerózsika. (Rüdriger Dahlke)

13 ezüsttányér,  szemben 12 aranytányérral. 13 ezüsttányér a teliholdak számát, 12 aranytányér pedig a Nap 12 hónapos ciklusát írja le egy évben. A Hold női a Nap férfi szimbólum csillagmítoszi szempontból. A király azt hiszi, paranccsal, agresszióval, női tevékenységek kiirtásával megoldhatja az átkot. Pedig!?

2017. december 10., vasárnap

Hímzések a Lélek Palotájából

Van egy barátnőm, aki nagy ismerője és tanulmányozója az indiai védikus irodalomnak, s belőle is leginkább a Bhagavad-gítának (szanszkrit, eredeti írásmóddal भगवद् गीता, ISO: Bhagavad-gītā), a szanszkrit filozófiai költeménynek, a hindu vallás legszentebb könyvének. A cím magyar jelentése: „A magasztos szózata”. 



Kutatómunkája során eljutott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségéhez, ahová a minap elkísértem őt magam is, a Lélek Palotájába, a Krisna-hívők oktatási és kulturális központjába, mely helyet ad a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolának, a Hare Krisna templomnak, egy étteremnek és előadó termeknek, ahol a védikus tudományt oktatják.
A véda szó tudást jelent, a Védák pedig azok az írások, melyek az Istentől eredő ősi, de mindmáig örökzöld tudást tartalmazzák. Információt tartalmaznak mindenről, mely körülvesz bennünket és befolyásolja életünket, mint csillagászat, asztrológia, matematika, építészet (vasztu), gyógyászat (ájurvéda), pszichológia, gyermeknevelés, társadalomtudomány, művészet, jóga, önismeret, természettudomány stb.
Így a védikus tudás nemcsak azoknak szól, akik ezen a közlésen keresztül szeretnék feleleveníteni kapcsolatukat Istennel, hanem azoknak is, akik egyszerűen csak hiteles forrásból szeretnének hallani e témákról. Hitelességét a tanítványi láncolat biztosította, kik védték az eredeti jelentés megőrzését.
A védikus irodalom egyre népszerűbb a világon, melyet számos tudós és filozófus tanulmányozott és értékelt.
Úgy tíz éve jártam egy baráti társasággal a Krisna-völgyben Somogyvámoson is, ahol
a templomról és az oltárról megtudtuk, hogy a Krisna-völgy és az ott lakók életének, szolgálatának központja, ahol Śrī Śrī Rādhā-Śyāma – Rādhārāṇī és Śyāmasundara – látható, vagyis Isten, a Legfelsőbb Személy anyagban megnyilvánult formája. Nincs különbség Isten különböző formái között, legyen az transzcendens minőség vagy anyag: ha van bizalmunk, amikor Rādhā-Śyāmát nézzük, megnyilvánul előttünk Kṛṣṇa látványa. Megtapasztalható a lélek természetes igénye a transzcendens élményre, amit nem lehet elfelejteni – a hívők tudatábanban tartja Isten emlékét.
Elmondásuk szerint Kṛṣṇa sok ezer évvel ezelőtt azzal az elsődleges szándékkal jelent meg ebben a világban, hogy  megnyilvánítsa vṛndāvanai kedvteléseit, és megtanítsa, hogyan lehet Őt spontán módon szeretni.


A barátnőm érdeklődésének középpontjában mostanság az oltár szimbolikája áll. Az istenséget szimbolizáló két baba különleges ruháinak elkészítése állt a fókuszunkban ezúttal.



Csillaghegyen a Lélek Palotájában az oltár szolgálatát ŚRÁVANA-MANGALAM DÉVI-DÁSZI (Tamási Zsuzsanna) látja el, aki nem rég tért haza Indiából.


Elmondása szerint a ruhák anyagának kiválasztása, a szabásminta elkészítése, a hímzésminták megrajzolása, és kivarrása is maga a szakralitás. Indiában ezeket a nagy aprólékosságot kívánó munkálatokat férfiak végzik.

A folyamat a következő:

1. Anyagok kiválasztása, ruhák fazonjának tervezése, szabásminták kirajzolása.
2. A szabásminták "felrajzolása"  az anyagra. Ez oly módon történik, hogy a papírra rajzolt szabásmintát kilyukasztgatják egy mm-enként és egy benzines gipsz folyadékot átitatnak az anyagra ezen a lyukas szabásminta papíron keresztül. Így rajzolódik át a hímzés sziluettje az anyagra.
3. Az anyag felfeszítése egy hímzőkeretre.
4. Kezdődhet maga a hímzés. Sokféle típusa és módja van. Történik vékony horgolótűvel, sima tűvel.



Fotóalbum ŚRÁVANA-MANGALAM DÉVI-DÁSZI (Tamási Zsuzsanna) fotóival a folyamatról