Mottó: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában : VÉGTELENNEK” (William Blake)
"A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. Eljön tehát a megtisztulás ideje.
Mindannyiunk „életfilmjében” az idei nyár és most már az ősz is ilyen szimbólumokkal tisztítja meg az látásunkat (az ablakok a szemek a testünk házában) s így a gondolatainkat is.
Hermann Hesse: Az Üveggyöngyjáték című Nobel díjas alkotása olyan életrajzokból tevődik össze, melyekben Hesse tetszőlegesen választott korokba és terekbe helyezi a főszereplőt, Joseph Knechtet.
A Knecht német név és így önmagában eléggé beszédes is, magyarul Szolgát jelent.
Az egyik ilyen életrajz az Esőcsináló történetét mondja el, melyből egy szakdolgozat is összeállt bennem spirituális tanulmányaim során. Ma újra előszedtem és egy kicsit szemezgettem belőle. Felfedeztem, hogy van még dolgom vele.
Az Esőcsináló egy apró faluban játszódó történet, amelynek lakói ősközösségben/matriarchátusban élnek. Az Ősanya legfőbb feje a falunak. Ő felelős a falu sorsáért. Utódlása is leányágon történik. Az Ősanya lánya a Tanító, ki példameséken keresztül tanít.
Az időjárásért, a természet-, a falu rendjéért, az egészségéért egy férfi, az Esőcsináló a felelős. Az ő utódlása mester és tanítvány viszonylatában történik. Afféle táltos, sámán, alkimista, gyógyító ő.
A történet főszereplője Knecht, aki Turu, az Esőcsináló tanítványa lesz és lányát Adát veszi feleségül. Turu halála után Knecht lesz az új Esőcsináló. Az Esőcsináló a megérzéseire hagyatkozva végzi munkáját. Mindent a faluért tesz.
A történet kitér, minden szereplő hozzáállására, feladatára, felelősségére, áldozatvállalására is.
Korábban a KI VAGYOK ÉN? - kérdéskörével foglalkozva sorról sorra dolgoztam fel a magam módján színes mandala-mesékké a történetet, most pedig jöjjön hát - az egyszerűség jegyében -, haiku-kalligráfiákká alakítás. Képeim keretét maguk az esőcseppek adják, melyek alázuhanva a Földet öntözik, s a Nap melegétől friss páracseppek formájában visszaszállnak majd az Égbe, egy Nagy Közös Felhővé összeállva. Onnan újra esőcseppekké válnak, a bennük levő porszemek a Föld-, a víz pedig - az érzések/érzelmek szimbólumaként -, elpárologva végleg az Ég részévé lesznek." (2014)
