2022. január 25., kedd

Pálfordulás napja

 

(részelet az Örömútból)

 


...látnak öregek.

megkövezik Istvánt, az

első vértanút...

 

... első vértanút.

Saul őrzi köpenyét

a kövezőknek...

 

...a kövezőknek.

utána indul damaszkusz

útján üldözni...

 

...útján üldözni

tovább keresztényeket,

egy hang szól hozzá...

 

...egy hang szól hozzá,

s kiüti nyergéből:

„Saul, Saul, te...

 

...Saul, saul, te

miért üldözöl engem?

szemevilágát...

 

...szemevilágát

veszíti napokra, majd

tudatra Pálként...

 

...tudatra Pálként

ébred, s Jézust terjesztő

vértanúvá lesz...

 

Teljes örömút:


https://youtu.be/Zy3tQFlC-Ao



2022. január 22., szombat

Álom és álomfejtés II. - Vízkereszt napján

Vízkereszt

epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése) vagy háromkirályokaz egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születése); Jézus megkeresztelkedése a Jordánban; Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át. A római katolikus egyházban főszabályként január 6-án ünneplik. Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.[ A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától, a karácsonyi idő karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő vasárnapig tart.Vízkereszt a farsang kezdete. (Forrás: wikipédia)

Az álom

2022 Vízkereszt napján a szülői házról álmodtam, amelynek a cselédszobájában voltam kamaszlány, majd férjes asszony, az első fiam is ott fogant.

Ezt a szobát örökölte a testvérem később, miután mi elköltöztünk.

Az ajtaján beléptem és minden olyan volt mint anno.

Majd elfordítottam a fejem és mire visszafordítottam az ágy máshol volt.

Ki akartam volna menni a szobából, de már nem volt rajta ajtó. Álomfejtés

Álomfejtés

Egyszer egy építészt kérdeztem arról, hogy a csigaház rekeszei hogy képződnek, hogyan él ebben a rekeszelt házban a csiga?

Azt válaszolta: A csiga időnként kinövi a neki rendelt teret és tovább bővíti a házat a testnedveiből az aranymetszés isteni szabályai szerint, és a régi nem élhető részeket, ahová nem tud visszahúzódni lefalazza, lezárja.


Így falazódott be a szülői ház ajta két fejelfordítás között. Közölve, hogy múlt ezen szakasza végképp lezáródott.

A testi-lelki-szellemi növekedésünkben nekünk is kell ilyen rekeszelést, rekeszépítést, lezárást végeznünk, ahová többet nem térhetünk vissza. Mai felismerésem, hogy emlékezéseink arra valók, hogy beazonosíthatunk pontokat a rekeszekben történt időszakról, hogy azok milyen változásokat hoztak az életünkbe.

A Gülbaba Türbe egyik kövében találtam.






2022.01.08.

Az öcsém halálának második évfordulója

Álmomól ébredve abban a fekete-lyukban, amelyben korábban a JóÉg felirat villódzott, egy mandorla-formában egy kicsi fiúcska állt feketében, csak a cipője és a sapkája volt fehér. https://yvette-hildegard.blogspot.com/2020/10/te-joeg.html



A fehér sapka és cipőcske: a megtisztult szellemiség és gyökerek és szimbolumai a fekete testbezártság után. Ím a tesvérem újjászületett!





2022. január 19., szerda

Érkezés egy "körmondatban" - "Film'élkedés"

"Film'élkedés" = Filmről szóló elmélkedés. (Saját szójáték) Két egymással szinronicitásban levő hír kapcsán a 2016-ban készült Érkezések c. film megnézése utáni film-elmélkedésemet osztom meg újra.

1. hír: Umberto Eco a szemiotika nagy tekintélyű tudósa születésnapja volt a minap. 

Mi a szemiotika?

A szemiotika a jelek és a jelrendszerek tudománya, eredete a görög szémeion (σημεῖον)(„jel”) szó. Ebbe beletartozik a megértés, a jövőre vonatkozó állítások (predikció) és a jelentés: annak a folyamata, hogy miként jutunk el a jelentéshez, hogyan fogalmazzuk meg a jövőre vonatkozó gondolatainkat, és fogjuk fel, értjük meg a világot. A jelek általános elméleteit is szemiotikának nevezzük.

A szemiotikusok felfogása szerint a jelek egy nagyobb rendszerben kapnak jelentést. Egy nyelv szavainak és kifejezéseinek például egy adott nyelvben van jelentésük, és csak azért van jelentésük, mert az adott nyelv szerkezetében bizonyos rendeltetésük, használati szabályuk van.

A szemiotika előfutárai Platón, Arisztotelész és John Locke, megalapítója Charles Sanders Peirce („a szemiotika atyja”).

2. hír: A NASA, az amerikai űrkutatási és űrrepülési kormányzati ügynökség lelkészeket és teológusokat vesz fel, hogy segítsenek átgondolni, hogyan reagálhatnak az emberek arra az esetleges bejelentésre, hogy más bolygókon is találtak intelligens élet nyomaira. 

Érkezés egy "körmondatban" - "filmélkedés"


Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.



A héten két olyan filmet (Thruman show, Idétlen időkig) is újranéztem, amelynek a cselekménye, az életesemények ismétlődéséről szólt, mígnem a bennük szereplő főhős tudatára nem ébred és elkezdi felfedezni azt, hogy tudja megváltoztatni akár a múltat is. Aztán a minap megnézetem a 2017-es Oscarra is jelölt Érkezés című filmet.
"Ha egyszer eljönnek hozzánk az idegenek, akkor nem csak az lesz a kérdés, mik a szándékaik, hanem az is, miként fogunk velük kommunikálni - és hogyan. Ez a magát szinte minden műfajban kipróbáló kanadai Denis Villeneuve (Sicario - A bérgyilkos, Ellenség, Fogságban) új filmjének kiindulópontja és lényege. A nálunk is ismert Ted Chiang sci-fi író 1998-as Story of Your Life című novellájából készült mű főszereplője a nagyszerű Amy Adams, aki egy elismert nyelvészt alakít - akinek előadásait mégis kevesen látogatják -, akit az amerikai katonaság kér fel, hogy közvetítsen köztük és az idegenek között." port.hu
Ebben a filmben is - többszöri nekifutásra - újraírják a múltat, meg nem történtté tesznek tragédiákat, egy jó időben, jó helyen odasúgott mondattal.

Egy kicsit túllépve a történeten, a filmben felhasznált "szellemi ingatlanból"* a számok, a mértani formák: a 12 kagylóformájú űrhajó, hétlábú idegenek, a körív mint íráskép, és a "nemlineáris nyelv" gondolata nyűgözött le. A távoli idegenek egyfajta képnyelven kommunikálnak a földi emberekkel, köralakú festékjeleket bocsátva ki magukból. Amit aztán a mandarinnyelvet is ismerő nyelvész főhősnő szépen lassan, számítógépek és a másik 11 kagyló leszállóhelyén dolgozó tudósok segítségével meg is fejt.





...heptapod - hét lábú...nem hagynak nyomot... halljuk, látjuk ugyan, de nem ismerjük az anyagösszetételüket... nincs kapcsolat a kimondott és leírt között... szemaziografikus - jelentést ábrázoló írás... a logogram független az időtől, valamint nincs eleje és nincs vége... nemlineáris ortográfia....



Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.


Ahogy én értelmezem: Egyfajta körkerületen írt kalligráfia. Kalligráfia, amibe már egy kicsit én is belekóstoltam néhány éve. Sőt lehet, hogy az elkövetkezendő időszakom haiku-kalligráfiái ebben a szellemben születnek majd... Ki tudja?


Visszatérve erre a körkörös piktogramra és annak sokrétű jelentésére akár a filmforgatókönyvírásban, ez egy fajta vonalvezetése lehet a következő életesemények újra és újra játszódó történetéhez, és talán a saját "életfilmünk" újrarendezéséhez is?!


A körbe bármelyik ponton be lehet lépni és eldönteni merre forogjanak az események. Ha az egyik belépésnél nem jó irányba mennek el a dolgaink, visszamehetünk és máshonnan kezdhetjük el. Sőt visszafelé is indulhatunk, hogy megtudjuk, hol is romlottak el a dolgaink és egy újabb ki-belépéssel, egy jó döntéssel kiegyenesítjük a családi mintázatban a múltbeli görbületeket?!


Lehet, hogy így tudunk majd megbocsátani elődeinknek a haláluk után is, s ők is így tudnak tőlünk bocsánatot kérni a rossz életfilm-forgatókönyvért, amit írtak maguknak és átörökítettek ránk?!


Már néhány éve el kezdtem írni a saját életfilmem forgatókönyvét, melyben én vagyok a főszereplő, de minden mellékszereplő és statiszta is. A 12 fő karakterem rövid életrajzát, személyiségjegyeit is leírtam már. Lassan összeáll a teljes "körmondat", benne helyére kerülnek a helyszínek, kapcsolatrendszerek, konfliktusok, párbeszédek, fordulópontok és ez a kis bejegyzésem is a szellemi ingatlan része lesz. A "körmondatba" lépés időpontját még megálmodom... :)


Csapó indul...

*Szellemi ingatlan: közkincs, valami, amit nem kell hosszan magyarázni.

Csak egy kis érdekesség a karikát fújó delfinekről: https://www.facebook.com/ScienceNaturePage/videos/1116090288523228/

A film https://onvideo.hu/video/10779/erkezes/ megnézhető.

2021. december 23., csütörtök

Volt egy u.n. "Nagyálmom" a téli napfordulón - Álomfejtés - Szent Antal-lánc módszerrel - a "nagyálom"-tól - az arany középútig

2021.12.21-22. Téli napforduló. Álmomban egy kerecsen-sólyom hangját hallottam, majd arcom fölött repedesett, még a szárnya suhintását érezni véltem. 


nagyálmom téli 
napfordulón... kerecsen- 
-szárny érintése 

Csodálkoztam, hogy a csukott ablakon hogy jöhetett be. Hosszú perceknek tűnt míg ott lebegett és a szemembe nézett. 

Álomfejtés - Szent Antal-láncolat:

"nagyálom" - téli napforduló - Emese-Álmos - Mária-Jézus - turul-kerecsen-karácsony - tiszafa-tiszafa-íj - hangszer/íj húrja - Buddha-Remete Szent Antal - Arany középút...


Álomfajták:

  • ingerálmok
  • betegséget jelző álmok
  • hétköznapi kaotikus, asszociációs álmok, amolyan napi zárszámadások
  • vágyálmok
  • szorongásos álmok
  • kompenzációs álmok
  • figyelmeztető, koncentrációs álmok
  • prekognitív, (jós)álmok, telepatikus álmok
  • iskola, vizsga, lépcsőálmok
  • repülő, zuhanó álmok
  • visszatérő álmok
  • nagyálmok - a 3. szemen keresztül érkező transzcendes üzenetek. Jung szerint leginkább 3-6 éves korban, serdülő fiatal felnőtt korban illetve a változó korban, vagy megrázó események során jelentkeznek.
Forrás: Szász Ilma - A ponttól a mandaláig


Emese álmát álmodtam újra? 

Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos nagyfejedelem származásáról szól, keletkezését 860–870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik.

"A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan ősi jellegű. Az Árpádok eredetmondájaként évszázadok múltán is jelentőséggel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt, hogy az Anonymus által feljegyzett és a Képes krónika által tartalmazott szöveg is egy régebbi közös forrásra támaszkodik.

Emese Ügyek vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot sugallt neki, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek.

Szövegváltozatok, értelmezésük

Álmos első magyar nagyfejedelem turultól jövendölt születését kétféle latin megszövegezésben örökítette ránk a középkori magyar íráshagyomány. Az őseredeti változat sajnos elenyészett. A rendelkezésünkre álló szövegek közül a korábbi Anonymus Gesta Hungarorumában öltötte mai írott formáját. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Őnedbelia (Eunedubélia) vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Ő az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent, és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.

Árpád leszármazási vonala, Anonymus szerint, a következő: Jáfet – Mágóg – Ügyek (felesége Emes) – Álmos – Árpád. Anonymus szerint Előd nem Álmos vezér atyja volt, hanem Szabolcs vezéré.

Árpád vérvonala Kézai Simon szerint: Jáfet – (?) – Thana – Menróth (felesége Eneth) – Ögyek – Előd – Álmos – Árpád. Kézai nem mondja meg, Jáfet melyik fiától erednek a magyarok.

A középkor vallásos meggyőződése, illetve a bibliai hagyomány szerint minden nép a vízözönt túlélt Noétól, illetve fiaitól származott. Történetíróink is ezen hitet vallották. A magyarokat szkítáknak mondták, a szkítákat pedig Noétól származtatták.

Mózes első könyve (10: 3) – hasonlóképpen A krónikák első könyve (1: 6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét: „A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedig Jáfeté, aki Noé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.

Iosephus Flavius ezzel szemben a szkíták ősapjának Mágogot, Jáfet második fiát, Gómer fivérét jelöli ki: „… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (A zsidók története, 1: 6). A magyar hírmondók e helyen valami okból eltértek a bibliai hagyománytól, s a szkíták, illetve magyarok származását illetően Iosephus Flavius megállapítását tekintették mérvadónak.

Magyar szerzők Menróth nevét gyakorta összekapcsolják, illetve helyettesítik Nimródéval. Menróth a magyarok mondabeli vagy valóságos őse, fejedelme lehetett. Személyét Nimróddal felcserélni már csak azért sem szerencsés eljárás, mivel utóbbi a Biblia szerint nem Jáfet, hanem Kám legidősebb fia, Khús sarjadéka. (Forrás: wikipédia)

Emese-Álmos története analóg a Mária-Jézus-ival…" 

Forrás: Szász Ilma

Turul, avagy őseink védő madara tért vissza a “nagyszabadság” után? 


December elején visszakerült a Turul a régi helyére a Budai Vár Habsburg-kapuja  mellé: 



Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, (Falco cherrug altaicus), a kerecsensólyommal (Falco cherrug) azonosítható.

S eleink az év legsötétebb napján engedték szabadon az őket vadászatukban is segítő solymaikat, majd később újrabefogták őket. Volt olyan madár is, mely önként tért vissza gazdájához, hogy tovább szolgálja őt! 

"A pusztai népek által felfedezett, majd művészi fokra fejlesztett solymászat napjainkra meghódította szinte  az egész világot. A mintegy 5000 év alatt jelentős szerepet tőltött be az élet szinte minden területén.
A vadászati és kiméleti időszakok, valamint kíméleti területek kijelölésével megteremtve a vadgazdálkodás és a természetvédelem alapjait. Több ezer éve alkalmazva a fenntartható használat napjainkban megfogalmazott elméletét. Szigorúan szabályozták a madarak beszerzésének tartásának feltételeit. Több kultúrában csupán vadon fogott madarakat -főleg fiatalokat- alkalmaztak s azokat a vadászati szezon végén szabadon engedték, s így fészkelő területeikre visszarepülve szaporodhattak. A kiemelkedően tehetséges példányokat megjelölték és gyakran a szabadon engedés helyén , az őszi vonulás idején újra befogták. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy 5-6 szezonban is visszafogták a vonuláskor visszatérő példányt. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy a solymász jelző tüzekkel várta "madara" őszi visszatérését. Azon kívűl, hogy a solymásznak kevesebb munkát és gyönyörű élményeket nyújtottak ezek a több szezonban visszafogott madarak, az adott példánynak is többszörös esélyt nyújtott a vonulási, telelési időszak túléléséhez. (Petényi János irataiból Csörgei Titusz által összeállított "MADÁRTANI TÖREDÉKEK c munkában is olvashatjuk,  hogy hazánkban a madarászok által az egyik fészekről kilőtt kerecsen sólyom lábán egy kis bőr párnácskában egy arab nyelvű iratot találtak - vélhetően a solymász ennek alapján várta vissza kitűnő vadásztársát. Ebben a korban a madártani kutatás úgy történt, hogy a fészekről lelőtték a madarakat.....)
A ritka madarak beszerzését, tartását Európában és Ázsiában is szigorú törvények szabályozták. Ezek megszegését nemegyszer halállal büntették.
A több tízezer főt mozgósító nagy közös solymászatok hadgyakorlat számba mentek, hiszen egy ilyen hetekig tartó esemény megszervezése, lebonyolítása nem különbözött egy hadi megmozdulástól. A kiszemelt vad lóháton árkon bokron keresztül való üldözése, a vad és a vadászmadár , a ló és a kutya figyelése irányitása nagy ügyességet rátermettséget igényelt és olyan tulajdonságokat fejlesztett ami a harcászathoz is szükséges. Ennek jelentőségét az uralkodók is hamar felismerték. Ezekről a hadgyakorlat számba menő nagy solymászatokról szemléletesen számol be Marko Póló, s hasonló rendezvényekről számolnak be a muszlim időszak Maghreb solymászatát bemutató írások is. Anonimus is leírja, hogy a magyarok rendszeres lovas vadászatának köszönhető kiemelkedő harckészségük." (Forrás: A SZAKRÁLIS TURL LEGENDA)

Kerecsen - Karácsony analógia

A karácsony szó eredetének magyarázatára több elmélet is született. Eredeztethető a latin creatio (teremtés) szóból. A környező népek közül, talán nem véletlenül, a román (újlatin) nyelvben crăciun szóval illetik a karácsonyt, ami legvalószínűbben a latin calatio (összehívás) vagy creatio (teremtés) kifejezések valamelyikéből származhat.

Eredeztethető még a latin incarnatio (megtestesülés) szóból, mivel ez Isten emberi testben való megjelenésének ünnepe.

Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, Újév napja. Ez erősítheti a latin kifejezésekből való származtatást, hiszen Jézus „megteremtésének”, azaz születésének ünnepe a korai kereszténység idején Újévre esett.

Kiss Lajos nyelvész, szlavista az 1970-es években azzal a teóriával állt elő a karácsony szó etimológiája kapcsán, miszerint a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba, valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igei tőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.Ennek némileg ellentmond, hogy egyetlen környező szláv nyelvben sem használják a 'kracsun' szót a karácsony megnevezésére. A karácsony bolgárul koleda, horvátul, szerbül, szlovénul, macedónul božić, szlovákul: vianoce, ukránul: rizdvo, oroszul rozsgyesztvo, lengyelül boże narodzenie.

Fehér Mátyás Jenő – a tudomány mai állása szerint modernkori hamisítványnak tekintett Kassai kódexre hivatkozva – azt állította, hogy e szavunk a magyar kerecsen/kerecseny szóból származik, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre. A magas/mély hangrend változása, vagyis a hangrendi átcsapás egyáltalán nem ismeretlen a magyar nyelvben: pl. szaracén ~ szerecsen; tarján (törzsnév) ~ Terény (helynév, Nógrád). A kerecsen szó a magyarból kikopott, „fekete” jelentésű karacs török vagy kun eredetű szó származéka, ezért kapcsolták össze a sólymot a karácsonnyal. A karácsony szót egyesek tehát magyar eredeztetéssel a fekete színnel, azaz a sötétséggel és a legrövidebb nappallal tartják kapcsolatosnak, miközben pont innentől kezdve a világosság lesz a jellemző. Hiszen a nappal innentől kezdve egyre hosszabb. (wikipedia)

Téli napforduló és hun őseink tiszafából készült íjai

Kötődésem magyarázata még ehhez a naphoz: Hun őseink az íjaikhoz ilyenkor vágták a tiszafa ágakat. A tiszafa ekkor a legmérgezőbb - ebben rejlik az erőssége és a rugalmassága is a belőle készült íjnak. (a tiszafa minden alkatrésze mérgező, csak a kis piros bogyók nem.) (Yvette nevem tiszafa-íjat jelent. Forrás: Kliment Emilia: Névmágia - hogyan befolyásolja a név a szélyiségünket)

"Fanaptár: december 23.
I mint idho, azaz tiszafa : téli napforduló (dec.23.)

Tiszafa a MOMKult kertjében

A tiszafa (Taxus baccata) a fenyőhöz hasonló tűlevelű örökzöld Európában. Kemény és rugalmas fájából régen főleg fegyvert, íjat készítettek. Levelének es magjának mérges volta szabja meg helyét a hiedelmek világában. Ma is kedvelt temetői díszfa, de már az antikvitásban a halál fája volt, ezért az ír fanaptár az év utolsó napjának jeléül a fenyővel, az újjászületés fájával párban az év fordulójára ültette. A tiszafa téli helyét a naptárban az is indokolja, hogy igazán ekkor fejti ki mérge a hatását; lombja télen négyszer annyi mérget (taxint) tartalmaz, mint nyáron. Hellászban és Itáliában Hekaté halálistennőnek szentelték, amint azt magával Hekatéval mondatja Shakespeare: “...slips of yew Sliver’d in the Moon’s eclipse.” (Macbeth, III.felv. 5.sz.) Hekatéhoz annál is inkább illik a tiszafa (ang. yew), mert a fenyő, a növekvő Hold és a születés Dianájának ő a vén boszorka mása, a fogyó Hold (the Moon’s eclipse) megszemélyesítője. Egy ír balladában a halott szerelmesek testét tiszafanyársakkal szögezik a koporsóikhoz, hogy távol tartsák őket egymástól, de a nyársak kihajtanak és fává nőve összeölelkeznek a sírok felett. Bretagne-ban úgy tartják, hogy a temetői tiszafák gyökere a hullákból szívja ki a mérget. Mérgező volta a régiek hite szerint megnövelte a fájából készült íjak erejét (gr. toxikon “nyílméreg”, toxon “íj”). Mindazonáltal nem csak borús képzetek fűződtek hozzá. Sírok díszeként nemcsak a halálra emlékeztetett; örökzöld és igen hosszú életű lévén az “örök életet” is jelképezte. Angol temetőkbe pedig azért ültették, hogy azokat a boszorkányok okozta viharoktól megvédjék. "(Forrás: Fanaptár)


Tiszafa-íj Kép forrása




Az arany középút megtalálásának hasonalatai 


Egy hangszer-húrjának megfeszítése Buddha szerint.


"Sziddhártha elindult a Neránja folyóhoz, hogy megfürödjön. Teste olyan gyenge volt, hogy összeesett a parton. Nanda (egy állattenyésztő lánya) éppen a folyónál zenélt húros hangszerén, amikor megpillantotta a legyengült testű férfit ételt hozott neki. A herceg kezdett észhez térni a tápláléktól. Egy kicsit pihent még a parton és hallgatta a hangszeren játszó lányt. A hercegnek nagyon tetszett a lány játéka és kíváncsi volt rá, hogy miként tanult meg ilyen szépen zenélni. 
A lány csak ennyit mondott: 

"Nem szabad a húrokat megfeszíteni vagy nagyon lazán hagyni, ennyi a lényeg”. 

Sziddhártha felismerte a lány mondatában megbújó bölcsességet, rájött arra, hogy valamilyen középutat kell találnia ahhoz, hogy elérje a megvilágosodást. Elköszönt a lánytól és tovább indult. "

Egy íj húrjának megfeszítése Remete Szent Antal szerint.


"Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen - szerinte éppen nem aszketikus - módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy tett, de megjegyezte: 

"Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' 

Erre az ősz Antal ezt mondta: 

"Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közben (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), ha mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' 



****************************************************************************

Ezt a blogbejegyzésemet 2021. karácsonyára elküldetem Szász Ilmának is:

Ezt válaszolta:

Bizony az íjból rögtön   adódik a húr megfeszítése az arany középúton. (De hogy a Szent Antal lánc révén néhány képem   Forrássá vált!?)

Nem hiába ismételgetik, hogy vegyük le rövidlátó szemüvegünket és fogjuk fel: az egész Mindenség összefügg.  

Szép kifejezést találtam erre:

"A Szentlélek láthatatlan vibrációjának  tánca itt minden." 

És egy hosszabb Szent Antal lánc révén visszatalálhatnánk igazi eredetünk középpontjába. 

******************************************************************************
Majd néhány napja rátaláltam az Alkimiai folyamatoknál a Rubedo fázisban erre a lánc-haikumra:



...folyamatábra:
az isteni szeretet
rajtam át üzen...

...rajtam át üzen,
Yvett(e) nevemen át, mely
lám tiszafaíj...

...lám tiszafaíj
felajlzva..., nyilvesszején
szeretet-szív...

szeretet-szív
az íjon át a földre 
ér sebesen...

...ér sebesen,
sebet ejt..., nyílhegyében
szeretet magja...

...szeretet magja
földmélyében csírázik
s égfelé törve ....

...s égfelé törve
magba szökik..., föltartom
figyelmem íját...

...figyelmem íját
mint keresztet, s így leszek
égbe nyilazó...

...égbe nyilazó,
szeretetem Uram most
hozzád röpítem...

...hozzád röpitem,
s lásd, teljes lesz immár a
folyamatábra...

A környékünkön lévő Égbe nyilazó szobor pedig meg is testesíti a folyamatábrámat:
A MOM helyén - Égbe nyilazó

















2021. július 20., kedd

Nagy öröm kertes ház?!

Akik a városi bérházakból kertes házba költöztek, nap napután szebesülnek azzal, hogy a házzal törődni kell. 

A garázs beázhat alulról is, ha a vízelevezető árkot a humusz eltömíti. Ha az ereszcsatorna vízszintes és függőleges csövei nem jól illeszkednek, a ház fala elázhat a mostanság olyan bőséges esőtől, amely nap-nap után ömlik ránk a júliusi kánikulában is. 

Gondoltam is rá, hogy a régi öregeknek biztos listája volt arra vonatkoztatva, mikor milyen karbantartást kell elvégezni, hogy ne romoljon a ház állapota. 

Majd R. Fulghum egyik hétköznapi tűnődése jutott eszembe:

"A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsator­nát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinál­ja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.

Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rende­zett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén ki­egyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.

Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozok­ban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicse­rélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a ga­ranciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!

Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szer­vizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefek­szenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával ös­szegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilép­nek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem ag­gódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.

Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia tör­vényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevü­ket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők vol­tak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!

Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.

Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely minde­nen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beava­tási szertartását.

Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom éte­lekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásá­val töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amen­nyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!

A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzé­kenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a té­vében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéle­tességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.

És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsa­tornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyom­tatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fö­lött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!

Istenem, bár így lenne!"

(Robert Fulghum: MÁR AZ ÓVODÁBAN MEGTANULTAM MINDENT, AMIT TUDNI ÉRDEMES - Tűnődések hétköznapi dolgokról)





2021. július 4., vasárnap

Kafka után is van remény

A "nincs remény" érzése önt el ettől A törvény kapujában-tól is. Csak mindig eszembe jut, hogy van egy mélypont minden élethelyzetben, ami már nem süllyed lejjebb. 

És amikor ezt a pontot megérzem, akkor szoktam égre emelni a tekinetetmet. És a Fénycsírát felfedezni, még a legsötétebb éjszakában is, ami után reggelre van, hogy jön a megvilágosodás... Hát így valahogy... 


A napokban olvastam, hogy a Hold, hogy tud így világitani az éjszakában, hiszen a Naptól kapott fényt veri vissza, a majdnem fekete-szürke por. Aztán azt is írták, hogy a Földről visszavert fény is megvilágítja és azt is visszatükrözi.... Ez nagyon tetszik... Szembe-fordított tükrök Nap-Hold-Föld konstellációja. 

Weöres Sándor - A teljesség felé / Szembe-fordított tükrök

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: 

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."









2021. július 3., szombat

A törvény kapujában - elmélkedés Kafka születésnapján

A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. 

Tíz éve, hogy OKJ-s bizonyítványom lett újságírásból az "Online médiával a megkülönböztetés ellen" képzésen. Tanulmányaim során az egyik feladat az újságírás és a törvények témájában való elmerülés volt. 

Annál velősebben és lényeretörőbben mint, ahogy Franz Kafka A törvény kapujában megfogalmazta, nem lehet jobban leírni, ahogy egy felelős szakma gyakorlásáig eljuthatunk. 

Így csak kicseréltem a vidéről jött ember, "ember" szavát az "újságíró"-ra, összesen 9-szer. 

Az eredeti mű:

Franz Kafka: A törvény kapujában

A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? - Meglehet - mondja az őr -, most azonban nem. - Minthogy azonban a törvény kapuja, mint mindig, nyitva áll, és az őr arrébb megy, az ember előrehajol, hogy beleshessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól: - Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére. De jegyezd meg: hatalmas vagyok. Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már a harmadik látványát én magam sem bírom elviselni. - Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött ember, hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie, gondolja, de ahogy most a bundás őrt jobban szemügyre veszi, nagy, hegyes orrát, keskeny, fekete, tatár szakállát, úgy határoz, hogy inkább várakozik, amíg meg nem kapja a belépésre az engedélyt. Az őr ad neki egy zsámolyt, és megengedi, hogy oldalt, a kapu közelében leülhessen. Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be.

Az ember, aki jól becsomagolt az útra, mindent felhasznál, legyen az bármennyire értékes is, hogy megvesztegesse az őrt. Az úgyszólván mindent elfogad tőle, de közben így beszél: - Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. - Az ember hosszú éveken át szinte szakadatlanul csak az őrt figyeli. Megfeledkezik a többi őrről, és úgy véli, bebocsáttatásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben gátlástalanul, hangosan, később, ahogy öregszik, már csak úgy magában dörmögve. Gyermeteggé válik, és mivel az őr évekig tartó tanulmányozása közben annak prémgallérjában még a bolhákat is felfedezte, még a bolhákat is megkéri, segítsenek neki, és térítsék jobb belátásra az őrt. Végezetül látása meggyengül, nem tudja, valóban sötétedik-e körülötte, vagy csak a szeme csalja meg. Most ugyan észrevesz a sötétségben valami fényt, mely kiolthatatlanul árad a törvény kapujából. Már nem él soká. Halála előtt az egész itt töltött idő minden tapasztalata azzá az egyetlen kérdéssé sűrűsödik össze a fejében, amelyet eddig még nem tett fel az őrnek. Magához inti őt, mert merevülő teste már nem tud felemelkedni. Az őrnek mélyen le kell hozzá hajolnia, mert a kettejük magasságának különbsége ugyancsak az ember rovására változott meg. - Most még mit akarsz megtudni? - kérdi az őr. - Telhetetlen vagy.

- De hát mindenki a törvény felé igyekszik - mondja az ember -, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást? - Az őr látja, hogy az ember már a végét járja, s hogy hallását elmúlóban még utolérje, ráordít: - Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom.

Gáli József fordítása


Az újságírós változat

A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött újságíró, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az újságíró töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? - Meglehet - mondja az őr -, most azonban nem. - Minthogy azonban a törvény kapuja, mint mindig, nyitva áll, és az őr arrébb megy, az újságíró előrehajol, hogy beleshessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól: - Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére. De jegyezd meg: hatalmas vagyok. Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már a harmadik látványát én magam sem bírom elviselni. - Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött újságíró, hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie, gondolja, de ahogy most a bundás őrt jobban szemügyre veszi, nagy, hegyes orrát, keskeny, fekete, tatár szakállát, úgy határoz, hogy inkább várakozik, amíg meg nem kapja a belépésre az engedélyt. Az őr ad neki egy zsámolyt, és megengedi, hogy oldalt, a kapu közelében leülhessen. Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be.

Az újságíró, aki jól becsomagolt az útra, mindent felhasznál, legyen az bármennyire értékes is, hogy megvesztegesse az őrt. Az úgyszólván mindent elfogad tőle, de közben így beszél: - Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. - Az újságíró hosszú éveken át szinte szakadatlanul csak az őrt figyeli. Megfeledkezik a többi őrről, és úgy véli, bebocsáttatásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben gátlástalanul, hangosan, később, ahogy öregszik, már csak úgy magában dörmögve. Gyermeteggé válik, és mivel az őr évekig tartó tanulmányozása közben annak prémgallérjában még a bolhákat is felfedezte, még a bolhákat is megkéri, segítsenek neki, és térítsék jobb belátásra az őrt. Végezetül látása meggyengül, nem tudja, valóban sötétedik-e körülötte, vagy csak a szeme csalja meg. Most ugyan észrevesz a sötétségben valami fényt, mely kiolthatatlanul árad a törvény kapujából. Már nem él soká. Halála előtt az egész itt töltött idő minden tapasztalata azzá az egyetlen kérdéssé sűrűsödik össze a fejében, amelyet eddig még nem tett fel az őrnek. Magához inti őt, mert merevülő teste már nem tud felemelkedni. Az őrnek mélyen le kell hozzá hajolnia, mert a kettejük magasságának különbsége ugyancsak az újságíró rovására változott meg. - Most még mit akarsz megtudni? - kérdi az őr. - Telhetetlen vagy.

- De hát mindenki a törvény felé igyekszik - mondja az újságíró -, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást? - Az őr látja, hogy az újságíró már a végét járja, s hogy hallását elmúlóban még utolérje, ráordít: - Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom.



De kinek-kinek tetszése szerint ki lehet cseréni az "ember" szót, "pedagógus"-ra, "orvos"-ra, "ügyvéd"-re, "mérnök"-re, "kétkezi munkás"-ra, "mezőgazdaságban dolgozó idénymunkás"-ra, "munkanélküli"-re, "rokkantnyugdíjasból 2007-ben visszaminősített rokkantellátott"-ra,  "diák"-ra, vagy éppenséggel "politikus"-ra, stb.  

Csak a cserekor ügyelni kell a "a" ill. "az" névelő cseréjére is.😄