2017. március 27., hétfő

Munka&Tanulás&Egészség






A minap olvastam Ellen Goodman gondolatát arról, hogy a jövedelmünk jelentős részét annak a ruhatárnak és annak az autónak a megvételére és fenntartására fordítjuk, amelyekben ill. amelyekkel a munkahelyünkön megjelenünk a hétköznapjainkon, üresen hagyva azt a lakást, aminek a megvételére még kölcsönt is veszünk fel, amit életünk fogytáig fizetünk vissza. 



Munka

A hivatali munkát végző nők és férfiak gardróbjában például minimum 7 kiskosztüm illetve öltöny található, plusz a blúzok, ingek, ékszerek, nyakkendők, kalapok, táskák, minőségi cipők...

Az autóba benzin, parkolási díjak, biztosítások, adók, autópálya-matrica, autószerelő, a napi 2-3 óra, amit a munkába és onnan haza járás igénybe vesz, mert hát az idő is pénz...

A legújabb okostelefon, amellyel már autóvezetés közben is dolgozhat... 




A munkahelyek nagyrésze a belvárosban méregdrága bérleti díjú irodaházakban, klímával felszerelve, aminek előbb-utóbb reuma vagy idegzsába lesz a vége...

Az önkéntes - ingyen végzett - munka, pedig nem számít szolgálati időnek amikor nyugdíjba készül az ember...


Munkának nevezzük az ember (és/vagy gép) által energia (erőfeszítés) kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket. A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja. A munka jellege, keretei és hatásfoka a történelem során folyamatosan változott, mivel az ember igyekszik kevesebb fáradsággal fennmaradni, ezért leginkább olyan eszközök előállításával foglalkozik, kicsiny és nagy léptékben, amelyek a munka testi, fárasztó jellegét csökkentik, vagy megszüntetik.
Munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.
Munkamánia egy társadalmilag elfogadott, sőt értékelt viselkedéses függőség. Egy önértékelési zavarokkal küzdő személy számára, ha nem képes tisztába jönni azzal, hogy ki is ő valójában, a munka adhatja meg azt a lehetőséget, hogy hasznosnak és fontosnak érezze magát. Mivel az önelfogadás kellemes érzését a munkától kapja meg, képtelen lassítani, a munkába feledkezéssel tartja távol a szorongást és depressziót. A munkamániás számára a tétlen hétvégék üresek és idegesítőek, szemben azzal aki szereti a munkáját, de azért ki tud kapcsolódni. A munkamániás kevésbé foglalkozik a családjával, gyermekeivel és saját egészségét is feláldozhatja a munka miatt, ugyanakkor valódi megnyugvást nem remélhet függőségétől. (wikipédia)

Tanulás

Mely már szinte óvodáskortól "teljesítménykényszeres", s ilyetén módon már egy 4-5 éves is kialvatlanul, szorongva kezdi a napját, s folytatja örömtelen hétköznapjait majd az iskolákban egészen az érettségiig, vagy diplomáig, majd zuhan bele a hasonló állapotú munka világába.




Egészség

A felnőttként pedig teszi a dolgát a kezdeti lelkesedés után örömtelenül, fásultan, agyonhajszoltan. Majd ennek következtében beteg lesz és a befizetett társadalombiztosítás fejében nem kap még jó szót sem az egészségügyben... 

Ahol inkább betegségben tartanak bennünket, mert a doktorok kreditpontjai és tanulmányi útjai a méregdrága gyógyszereket előállító gyógyszergyárak anyagi hozzájárulásán múlik. A gyógyszerek, amelyek az egyszerű lábgombát és náthát sem képesek elmulasztani... 

Viszont egy influenza minimum 10 000 Ft gyógyszerköltséggel jár alsó hangon, s mely szintén a leadózott, "letársadalombiztosítózott" jövedelmünket csökkenti.

Pedig ez lehetne másként is... 

Mind a munka, mind a tanulás az egyre szélesebb sávú net és a számítógép korában otthonról is végezhető lehetne egy alaposan átgondolt emberbarát koncepció mentén, amit örömünkben végzünk...








Mert hát a munka antropológiai fogalom is. A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Az alapszükségletek maslow-i hierarchiájában az önkiteljesedés áll a csúcson, amelynek elérése csak munkával lehetséges. A munkának ezenkívül van közösségi dimenziója is. A munka olyan dologra irányul, ami másnak is jó. Az életünk az emberek munkája által lesz szebb, jobb. (wikipédia)

Két kedvenc idézetemet már megint idecitálom:

A munka fogalmához Mark Twain Tom Sawyerjéből:
"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák." 
A tanuláshoz pedig Csíkszentmihályi Mihálytól az iskoláról szóló gondolatokat:


"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.
 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

Ráadásnak pedig Henry David Thoreau, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:


"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...
A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

https://www.facebook.com/sevaster1/videos/868211513318428/

2017. március 22., szerda

Keresztény újságíró- és bloggertalálkozó a reformáció 500. évfordulója okán





Attól lesz keresztény egy cikk vagy egy blogbejegyzés, hogy keresztény ember írja.


Immáron 6. alkalommal találkozhatott személyesen a keresztény újságíró- és blogoszféra, hogy együtt gondolkodjon a reformáció hatásairól és az ökumené lehetőségeiről.

Régi és új részvevőkkel, s egy bemutatkozó körrel indult a vasárnap délután, melyben szó esett arról, hogy a keresztény újságírás és blogolás átsüt azon az on-line vagy nyomtatott sajtófelületen is, amelynek a címében nem szerepel a keresztény szó vagy szimbólum. 

Attól lesz keresztény egy cikk vagy egy blogbejegyzés, hogy keresztény ember írja.


Majd Fekete Ágnes református lelkész, rádiós szerkesztő előadása következett "Reformáció: reakció vagy rügyfakadás?" címmel, de váratlan meglepetésként az első gondolatok közben Henri Boulad atya is meglátogatta a találkozót, aki március 16-án lett magyar állampolgár. Kokárdáját büszkén viselve intézte a hallgatósághoz lelkesítő gondolatait:





"Hogy az igazat mondhassa az ember, helyesen kell tájékozódnia. Elegem van a hivatalos médiumokból. Ti lehettek annak emberei, hogy a világ megismerje az igazságot. Kezetekben a lehetőség, hogy valódi információkkal lássátok el az embereket. Nem ti vagytok a hírek főcsapása, de nagy lehetőségetek van az igazság terjesztésére…" 



Folytatva a megkezdett gondolatmenetet Fekete Ágnes arról beszélt, hogy mára mintha csak reakciókban tudnánk már élni. Az emberiség történelme egy adott, most már nehezen meghatározható pontján elvesztette a létezés önmagában való értelmét; hogy mára a zsigerünkig hatolóan mindenki egy külön entitás... 

A Reformáció idején erre a veszteségre a pápaság a reneszánsz pompájával, Luther pedig lázadásával felelt. De mind a kettő felelet volt már...

Hogyan olvassuk a Reformációt? Szinte mindenki reakcióként olvassa. Igen, a rossz középkori viszonyok, és… a katolikus Reformáció-értelmezés logika nehézsége. Van még szükség protestáns egyházakra? Hiszen Luther minden kérése válaszra talált már… 

De a reformátusok is önmagukat leginkább nem-katolikusként identifikálják. Hogy miért nincs kereszt a templomban? Erre csak tagadó mondatokkal tudnak felelni...

De ha úgy tekintünk a Reformációra, mint egy rügyfakadásra, ha arról volt szó, hogy abban a korban, adott esetben Luther átlépett egy küszöböt, ami az Istennel való találkozás küszöbe, akkor ahhoz az adott megértéshez, tapasztalathoz vissza tudok menni mai emberként, és abból a forrásból talán még egy-két cseppet ihatok ma is... A Reformációban kipattant egy rügy...

Ahova ma visszamehetünk, az a krisztusi gesztus, amely Lutheré volt, meg Kálviné is, amikor valami egészet, valami teljes krisztuskövetést kerestek...



"Amit Lutherék tettek, az kinyitott egy kaput. Felpattant egy rügy, megteremte a maga gyümölcsét. Itt jót, amott rosszat.
Minden nagy egyházi fordulat mögött ott érzékelhetjük a vég-váradalmakat. A Reformáció számomra nem értelmezhető másként, mint ebből az erőteljes elköteleződésből Isten országa iránt." - ez volt Fekete Ágnes zárógondolata a találkozón.

A teljes elmélkedés megjelent a talita.hu oldalon.

Egy kis szubjektív az ökumené szellemében:




Két évvel ezelőtt voltam egy különleges keresztút felszentelésen. Miletics Katalin szobrászművésznő barátnőm "Kezek keresztútja"-t szentelték fel az ökumenikus Ménfőcsanaki Közösségi Házban.
Percze Sándor evangélikus lelkész beszélt a felszenteléskor arról, hogy: 
"Evangélikus közösségekben nem szokás keresztút ábrázolást elhelyezni a liturgikus terekben. Miért kerül ez a dombormű sorozat mégis a gyülekezeti házba? Elsősorban azért, mert nagypéntek és húsvét eseményeit láttatja. Azt a történést, amelyek evangélikus hitünk szíve-közepét, Jézus szenvedését, halálát és feltámadását mutatják. A keresztút evangélikus / protestáns szempontból nézve: nagypéntek 14 képben. Miletics Katalin Janka keresztútja túl van minden felekezetességen. Az egyetemesen keresztény középpontot ábrázolja.Másodsorban azért, mert e domborművek mellett nem lehet csak úgy elmenni. A kezek vonzzák a szemet, és személyes, belső viszonyra hívnak az ábrázolt eseményekkel." (A teljes cikk  a felszentelésről)

2017. március 6., hétfő

Logarléc

A tavaszi nagytakarításban találtam egy logarlécet, ami még az apukámé volt. Még én is használtam egy ideig.





A hetvenes évek közepétől  Ganz Villanyban dolgoztam - a trafó és később az aszinkronmotor szerkesztésben - Budán. A korszerű "kurblis" számológépet csak az idősebb számítómérnökök használhatták akkortájt, és ők is csak "gépidőt" kérve hozzá. Később - a precízebb számítások miatt - csak is a vasmag lemezei méreteinek kiszámításához és szerkesztéshez már igénybe vehettem én  is.




Aztán a nyolcvanas évekre lassan bekerültek a négyalapműveletes és később a programozható zsebszámológépek a köztudatba és a szerkesztésekbe is. 



S mire elhagytam a villamos(üzem)mérnöki pályát a kilencvenes évek elején, már a CAD rendszerben rajzoltam meg az aszinkronmotor összeállítási rajzát. A logarlécet pedig - ahogy akkortájt mondták -, már csak hátvakarásra használtuk. 

Mit ad Isten a nagytakarítás után pár nappal pedig újra láttam az Apolló 13 című filmet, ahol a film 58. és 60. perce között újra felfedeztem a logarlécet.



A logarlécet 1620-1630 között találták fel, miután John Napier publikálta a logaritmusról szóló alapvető művét. Az oxfordi egyetemen Edmund Gunter feltalált egy eszközt, mely egy logaritmikus skálából és mérőeszközökből állt és amellyel szorozni és osztani lehetett. 1630-ban a cambridge-i William Oughtred készített egy körlogarlécet, és 1632-ben egyesítette találmányát Gunter eszközével, ezzel létrejött a mai értelemben vett logarléc. Oughtred sokáig nem publikálta találmányát, hasonlóan a kortárs Newtonhoz, aki forradalmian új fizikai elméleteit évekig nem merte nyilvánosságra hozni, és később kemény harcot folytatott az elsőbbségért egy korábbi tanítványával, Richard Delamainnel.
1722-ben Warner bevezette a négyzet- és köbskálát, 1755-ben Everard az inverz skálát (1/x), 1815-ben pedig Peter Roget feltalálta a log-log skálát. A 19. században a logarléc használata széles körben elterjedt Európában. A mérnöki számítások túlnyomó részét logarléc segítségével végezték. Ehhez természetesen olyan számítási eljárásokra volt szükség, melyek nem voltak érzékenyek a kerekítési hibára.
Az 1970-es, 1980-as években a logarléc végleg elavult, felváltották a különböző tudományos kalkulátorok, 1974-től a logarlécek gyártói sorozatban mentek csődbe.Ezzel az emberiség kultúrájának egy kiemelkedő találmánya került múzeumba.
A legutolsó speciális logarlécek az amerikai Apollo-program számára készültek, és a programban részt vevő űrhajósok használták azokat. Wikipédia
A logarléc, amelyik járt az űrben: Pickett N600 típusú logarléc (az Apollo 11 program során használtak az űrhajósok)


Érdekes lenne a matek iránt érdeklődő mai fiatalok kezébe adni egy ilyen logarlécet, amivel áramszünet idején egy gyertya fényénél egy tolással kiszámíthatnák egy adott háromszög szögeinek a tangensét-kotangensét, vagy szinuszát-koszinuszát. Vajon mit szólnának hozzá?