2013. június 30., vasárnap

Bűn és/vagy betegség

"Most már nagyon közel járunk ahhoz, hogy a hét halálos bűnről beszéljek egy kicsit. A hét halálos bűn:

1. Kapzsiság vagy mohóság.
2. Kéjelgés, testi és nemi vágy.
3. Büszkeség.
4. Harag.
5. Irigység.
6. Falánkság.
7. Lustaság.

Van egy nyolcadik bűn is, a csalás, hazugság vagy félrevezetés, de ez nem halálos. Lehet, hogy az előző hetet férfiak szedték össze, és nagyon meglepő, hogy a csalás, hazugság, félrevezetés nem halálos bűn. Nagyon megváltoztatja az ember tudatállapotát az, hogy csalni, hazudnia kell, vagy sem. Talán a lustaságot bocsátanátok meg leginkább egymásnak. A lustaság az a bűn, amit a legkönnyebben fogad be az énkép. A meditációnak az is egy eredménye, hogy az ember egyre kevesebb időt tölt ezekben a tudatállapotokban. Nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert mindezek a tudatállapotok felkavarják az ember elméjét. Nem lehet "sima" elmével élni akkor, amikor az ember részt vesz az ilyen bűnökben. Ez nem azt jelenti, hogy ha bűnözöl, akkor pokolba fogsz kerülni. Ez azt jelenti, hogy amikor bűnözöl, akkor már a pokolban vagy. Az a pokol, amikor valaki kényszeresen kapzsi, vagy kéjeleg, vagy büszke, vagy lusta. A pokol már benne van ezekben a tudatállapotokban.

A Bhagawad Gitában ugyancsak hét halálos bűnről beszélnek a hinduk, de a bűnök egész mások. Tehát bűnök megítélése kulturális, nem univerzális. A nyugati ember bűnei a nyugati ember tudatállapotáról szólnak. A keleti ember tudatállapota pedig más térkép alapján érthetők meg."

A HÉT HALÁLOS BŰN (KELETEN)
1.         Görcsös kapaszkodás
2.         Szenvedély
3.         Harag, düh
4.         Téves ítélet
5.         Az emlékezet elvesztése
6.         A bölcsesség elvesztése
7.         A teljes összeomlás

"A keletiek gondolkodása a karma jógából ered, ami a munka jógája. A hinduk szerint a baj ott kezdődik, amikor az ember nemcsak magáért a cselekvésért cselekszik. Tehát, ha most azért beszélnék, mert valamit el akarnék érni, akkor már nagy bajban lennék. Ha csak azért beszélek, mert jól érzem magam akkor, ha beszélgetek veletek, de ezzel semmit sem akarok elérni, tehát ha nem kapaszkodom görcsösen valami máshoz, akkor minden rendben. De ha azért beszélek, mert valamit el akarok érni, akkor nagy bajban vagyok. S itt kezdődik a hinduknál az első halálos bűn. Ha az ember azért munkálkodik, hogy a munka gyümölcsét élvezze, abból ragaszkodás, kapaszkodás, kötődés születik. S a görcsös kapaszkodás az első bűn. Amikor az anyánk azt mondja nekünk, hogy "mindent feláldoztam érted, s most képes vagy ezt mondani nekem", akkor ilyen görcsösen Kapaszkodik. Ez a hinduk szerint bűn. Nem az én bűnöm, az anyám bűne. Mert ha ő adott valamit nekem, dolgozott értem, azt mindenféle kötődés, elvárás nélkül kellett volna, hogy csinálja. Abban a pillanatban, amikor valamit elvár tőlem, akkor már ennek a görcsös kapaszkodásnak a bűnében él. Akkor már a munkája gyümölcsét akarja élvezni, nem a munkáját. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni, azaz az, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség, s ez azt jelentené, hogy a nyugati országok legtöbb emberét elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert legtöbb nyugati ember nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze. Tehát a Bhagawad Gita szerint csaknem mindannyian bűnösök vagyunk. Az első bűn tehát a kötődés, a ragaszkodás. Ebből fakad a szenvedély és mindenféle érzelem.

A második bűn a szenvedély. A sok szenvedélyből születik a harag, a düh, ami a harmadik bűn. A harag tehát mindkét kultúrában bűn. A haragból születnek mindenféle téveszmék, hallucinációk, téves ítéletek, amik a negyedik bűnt alkotják. Tehát a téveszmék, illúziók, hallucinációk, a hinduk szerint nem pszichiátriai, hanem morális problémák. Amikor az ember már annyira haragszik, hogy tele lesz téveszmékkel, és téves ítéleteket hoz, akkor elveszíti az emlékezetét. Olyankor már semmire sem tud teljesen emlékezni. Az emlékezet elveszítése az ötödik bűn. A hatodik a bölcsesség elvesztése. Bölcsességen a megkülönböztetés képességét értik. Nem mindegy minden, nem minden ugyanolyan. Aki bölcs, az nagyon tisztán látja a dolgok közötti határokat. Ha valaki már nem tud megkülönböztetni, ha minden ugyanaz, egyforma a számára, az a bölcsesség elvesztését jelenti, ami a hatodik bűn. A hetedik bűn pedig a teljes összeomlás. A bölcsesség elvesztése után a teljes összeomlás következik. Amikor olyasvalakivel találkozik az ember, aki teljesen összeomlott, akkor azt az illetőt fel kell építeni. A felépítés pontosan az ellenkező irányba halad. Az első dolog, amit az embernek meg kell tanulnia az, hogy aki segít -a terapeuta, vagy az erkölcsi tanító, a guru, vagy bárminek hívjuk - ha segíteni akar annak, aki teljesen összeomlott, meg kell tanítani az illetőt a megkülönböztetés képességére. Ez az első probléma. Miután ez sikerült, az ember elkezd emlékezni, ha megengedheti magának azt, hogy mindenre emlékezzék, arra is, amit azért felejtett el, mert nem akart különbséget tenni. Például, ha nő lennék, és az apám, a nagyapám, vagy valaki szexuálisan "játszott" volna velem kiskoromban, akkor azért nem emlékeznék rá, mert nem akarnék diszkriminálni. Nem akarnám azt mondani, hogy az apám ezt csinálta velem, tehát nem az apám. Félnék ezt kimondani, mert akkor az anyámat is meg kell tagadnom, hiszen hogy élhetne az anyám az apámmal nyugodt szívvel, ha engem az apám szexuálisan használt? Legjobb, ha elfelejtem az egészet, mintha azt sem tudnám, hogy mi történt. De amikor az embernek már van annyi bátorsága, hogy elkezd különbséget tenni, akkor megengedheti magának, hogy elkezdjen emlékezni. Amikor elkezd emlékezni, akkor megengedheti magának, azt hogy otthagyja a kétes ítéleteit, a téveszméit, s akkor már esetleg nem kell annyira haragudni, nem kell annyira mérgesnek lenni. Aztán a szenvedélyeink csökkennek egy kicsit, s végül, legutoljára, megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia."

(Feldmár András)

2013. június 27., csütörtök

A hallhatatlanságról, avagy kik is a társadalom kaméleonjai

hall2
"Mi vagyunk a társadalom kaméleonjai: hallók között hallóként élünk, de nem hallunk jól, ami folyamatos küzdelmet és nehézséget jelent a hétköznapokban – a munkahelytől az ügyintézésen át a szerelmi életünkben is."


Dr. Jámbor Andreát egy tanácskozáson ismertem meg, aminek roppant hivatalos hangzású, mondhatnám érzelemmentes címe volt: „A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése". Andrea volt az, akinek Hallhatatlan szavak - belső utazás a nagyothallók világába" című előadása a leginkább – trendi kifejezéssel élve – „érzékenyítette” a résztvevők nagy részét, köztük engem is. Profi prezentációja a siketek és nagyothallók világáról és lehetőségeiről szólt. Személyes tapasztalataiból és élethelyzeteiből idézett fel néhányat, majd a sorstársak és hozzátartozóik gondolataiból is szemezgetett. Pozitív kisugárzása a hallgatóságot is lenyűgözte. 
Magam is – enyhébben ugyan, mint Andrea – nagyothalló vagyok. Így minden olyan használható módszer érdekel, amely az értést és a megértetést szolgálja.
hall3Andrea a saját előadása után éppen mellém ült le, így interjút kértem tőle. Június első hetében, egy XIII. kerületi kávézóban találkoztunk. 

Tovább az oldalon:

/www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1516:hallhatatlansagrol-avagy-kik-is-a-tarsadalom-kameleonjai&catid=52:egyuett&Itemid=79

Érzékenyítsünk tovább, avagy kutyaharapást szőrével…


  „Halál angyalai közé bevágva, egy betanított szöveggel, egy eszelős elöljáróval,
s behajítanak a gyász tengerébe.”
Röviden A harcmező hírnökei (The Messenger) című filmről és szemezgetés a benne elhangzó kulcsmondatokból. http://www.port.hu/a_harcmezo_hirnokei_the_messenger/pls/w/films.film_page?i_film_id=103199
A film története:
Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon 2009-ben a legjobb forgatókönyv díjat kapta.
Will Montgomery-t (Ben Foster), az Egyesült Államok hadseregének egyik sérült tisztjét, aki nemrég tért vissza Irakból, érzékenyítésként egy un. veszteségértesítő egységhez osztják be arra a három hónapra, amíg le nem szerelik. Partnerével, Tony Stone-nal (Woody Harrelson) ők a felelősek azért, hogy az elesett katona LKR-jével (legközelebbi rokonával) közöljék a tragikus hírt. Will nehezen birkózik meg az érzelemmentesített  munkával, de egy nap szerelmes lesz az egyik özvegybe, Oliviába (Samantha Morton), akinek éppen ő vitte társával együtt a férj halálhírét...

Néhány kulcsmondat és jelenet a filmből:
-          Az egész világ játszótér.
-          Nincs se menny, se Isten. Minden le van írva szabályzatban:
-          Nem elveszett, nem elment, nem eltávozott…
Egy példamese az „eltávozott” kifejezésre:
-          A mama az hitte, hogy átállt az ellenséghez.
-          Nem elesett, semmi holttest… Nevén nevezzük…
-          Nem mondjuk másnak, csak „LKR”-nek (LegKözelebbi Rokon). Ha nincs otthon, visszamegyünk később.
-          Minden „lövésnek” célba kell találnia.
-          Maga a hadügyminisztériumot képviseli.
-          Ne érjen LKR-hez! Nehogy kedve szottyanjon egy öleléshez!
-          Munka lényege valami más, meg kell tennie, mielőtt megérti.
-          Azonosítás után megvinni a hírt 24 óra alatt. Az ideális 4-óra lenne.
-          Nehogy a netről, vagy TV-ből előbb tudja meg az LKR. Elsőnek kell lenni.
-          Halál angyalai közé bevágva, egy betanított szöveggel, egy eszelős elöljáróval, s behajítanak a gyász tengerébe.
-          Egy férfi sose kér útbaigazítást, egy katona még annyira sem. Kijelent értelmesen, határozottan. Nem parkol közel. Eggyel több perc kínzás, ha katonát lát az LKR…
-          Szemüveg le.
-          Kiküldenek valakit a hadseregtől, aki segít megszervezni a temetést.
-          Itt nincs olyan, hogy elégedett vásárló.
-          Minden egyes átkozott temetést be kellene mutatni a TV-ben, amelyen kötelezően meg kéne jelenjen az elnök és az alelnök.

Stone háromszor nősült, kétszer ugyanazt a nőt vette feleségül.
-          Vietnámnál távirattal intézték el. Ha lenne neje, mit szeretne? (távirat, vagy személyes bejelentés)
-          Ha már kijelöltek valamire, meg akarom csinálni.

-          Így vagy, úgy mind Isten gyermekei vagyunk.
-          Ez olyan szerencsesütis duma…
Montgomery az orvosnál:
Szemcseppek… Siettetné a szeme gyógyulását.
-          A testrészek nincsenek egy sebességre állítva.
Egy gyerek mondókát mond Montgomery
-          „Kérhető király, katona, nem rakják össze Billit soha…”

Következő helyszín egy szegénynegyed:
-          Lehetne rosszabb is, pl. karácsonykor.
A feleségnek nem is kell elmondani a szabványszöveget:
-          Hogy halt meg?
-          DD 900-as listáján Ön az első.
Egy férfiing szárad a kertben. Előítélet. Mintha már új pasi lenne jelen.
-          Besétálunk az életükbe és szart sem tudunk.

-          Mi a helyzet a szüleiddel. Kóbor gyerek, aki család után kutat.
-          Miért mindig, a csöndes nyer?
-          Minden nemzedéknek kell egy háború. A fegyvereket el kell adni.

Az özvegy férje harmadszor is visszament a frontra Irakba:
-          Az az ember, akit megismertem, az hiányzott.
-          Az ing kiesett a szekrényből. Félem és harag szaga volt. (azért mosta ki)
Az utolsó hazajöttekor nem bánt jól a fiával és a feleségével.

-          Még fontosabb dologra kell a seregnek figyelni, mint az igazság.
-          Nincs olyan család, mint a sereg.
-          A civil élet annak való, aki nem lát. Aki látott, az már nem lehet többet biztosítási ügynök.
-          Ezek emberek, veled ellentétben.
-          Seregé vagyok.
-          Anya mondta, hogy lesznek ilyen napok.

Montgomery tűzkeresztség története:
Miközben mentette bajtársakat, az egyiket egy aknára húzta véletlenül és közben sérült meg maga is. Ezért tüntették ki. A kórházban a tetőről le akart ugrani a lelkiismeret furdalása miatt.
-          Leugrás? Miért nem?
-          Feljött a Nap. Többé nem volt kedvem meghalni.

Az eddig kőkemény Stone is sírva fakad.
Utalás arra, hogy Montgomery végül összejön az özveggyel.


„A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége.
Befelé csalogat mindnyájunkat. És el is indulunk mindannyian, életünk kezdetén, a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észtre, hogy az szertefoszlott tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is.
Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne.
Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában, Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál.
A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.”
(Simone Weil)

2013. június 23., vasárnap

Keresztelő János születése

Harminc kegyelem 11. hét
Szentignáci 11 hetes lelkigyakorlat
egyik haiku-kalligráfiája

Első tekintetre Keresztelő János alakjával nem igen tudunk mit kezdeni. Életellenesnek találjuk viselkedését, nem vonz pusztai magánya, zavarnak kemény szavai. Közelebbről vizsgálva életét azonban egyenesen eszményképpé válik.

A liturgia azzal emeli ki jelentőségét, hogy az évközi 12. vasárnap ünneplését háttérbe szorítja, másrészt vértanú halála mellett születése napját is első osztályú főünnepként tartja számon. Mai ünnepén elmélkedjünk születésének, halálának és életének üzenetéről.

Keresztelő János sorsa
Születése. Miért született János? Azért, hogy a Messiás előfutára legyen, hogy előkészítse az Üdvözítő eljövetelét. Mindezt ő maga mondta el saját magáról: „Én a pusztában kiáltónak szava vagyok.” János tehát tudja, miért született. Ez a küldetés kristályosodott ki benne az imában eltöltött csendes éjszakában, amikor Istenével beszélgetett és tőle kérdezte, miért teremtette őt. Amikor a válasz világossá vált előtte, akkor teljes erejével annak szentelte életét.

Halála. Ha létezik tragikus halál, akkor Keresztelő János halála az. Miért kellett ennek a legnagyobb prófétának ilyen megalázó körülmények között meghalnia? Egy hibbantagyú király hencegése, egy feslett erkölcsű nő bosszúja áldozataként? Fiatalon, küldetésének csúcspontján? A feleletet így fogalmazhatjuk meg: megmutatta népének Isten Bárányát, több mondanivalója nem volt, befejezte küldetését.

Élete. E két pont között folyt le János élete. Milyen élet ez? Telve volt sikerrel: tömegek hullámoztak körülötte, királyok rettegtek szavaitól, tanítványok csüngtek ajkán. De élete a kiábrándulások sorozata is: elhagyták kedves tanítványai, majd következett a börtön, ott kételyek gyötörték, lelki válságok borították el.

A mi sorsunk. Keresztelő János születése, halála és élete valamennyiünk sorsának mintája.
Mindenki valamiért született. Boldog az az ember, aki megsejti, miért teremtette őt az Isten. Romano Guardini írja: 

„Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé.

Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szóértelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”

Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén, vannak akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben a pogány világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieuxi Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született, Ez képes értelmet adni életének. Van a lélektanban egy vizsgálati módszer, amelyet a „befejezetlen mondatok teszt”-jének hívnak. Egy sor megkezdett mondatból áll, melyeket be kell fejezni. A mi megkezdett mondatunk talán így kezdődhetnék: „Azért születtem, hogy legyek …szeretet az egyház szívében, …könny a szenvedők szemében, …simogató kéz a kórteremben, …népem vigasztalója, … az ifjúság nevelője …” Gyakran kell ismételgetnem e mondatot, hogy mélyen belevésődjék a lelkembe.

Mindenki akkor hal meg, amikor elvégezte küldetését. Ez lehet kora gyermekkorban, mint a betlehemi csecsemők, fiatal korban, mint Kaszap István, vagy késő öregkorban, mint II. János Pál pápa. Isten szemszögéből mindenki akkor hal meg, amikor elvégezte azt, amiért született. Ez az alapja Thorthon Wilder: Szent Lajos király hídja című regényének. A Peruban leszakadt híd öt ember halálát okozta. Juniper (ejtsd: Dzsuniper) atya felgöngyöli életüket és megállapítja: valamennyi élete kész egész volt.

Életünk. Milyen a mi életünk? Mint Keresztelő Jánosé. Tele reménnyel, ígérettel az induláskor, kitöltve munkával teljében, de kételyekkel terhelt minden fázisában. Néha megkérdezzük: érdemes volt? Ilyenkor tegyünk úgy, mint János tette: az Úrtól kérjünk választ. Õ tudja csak eloszlatni kételyeinket.

Kérdezzük meg gyakran magunktól: hű vagyok-e hivatásomhoz? Életfeladatunk teljesítésében találkozunk Jézussal? Mi több, akkor másoknak is képesek leszünk megmutatni Õt. Mint ahogy János is megmutatta a népnek az Isten Bárányát.

A mai ünnep legyen számunkra a kérdésfelvetés ideje.


Kérdezzünk rá életünk értelmére, hivatásunkra. Tudatosítsuk magunkban azt a szót, amelyet Isten fülünkbe súgott születésünk, vagy öntudatra ébredésünk pillanatában. 

Csendüljön meg lelkünkben az Úr szava, amellyel prófétáját bátorította: „Ne félj, én teremtettelek, enyém vagy, szeretlek, örök élettel ajándékozlak meg téged!” Ígéretének hitelesítésére szavatolásként Egyszülött Fiát küldte a földre. Örömmel valljuk: Õ az Úr. Merjük bizalommal rábízni életünket! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

http://www.magyarkurir.hu/hirek/2007-junius-24-keresztelo-janos-szueletese