2013. július 18., csütörtök

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?

Kpkivgs

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust. A nyolcvanas években két fiam született. A rendszerváltás után a szabadversenyes kapitalizmusban zsigereltek ki. Mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát. Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!



Amikor a hetvenes évek derekán elkezdtem dolgozni, az első főnököm, Sipos úr – némi humorral – az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen 12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit.E számítás szerint már két éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát.
„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)
Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust, még „végéemkáztam” is, ha még ez mond valamit valakiknek. A nyolcvanas években két fiam született, akikkel összesen 3 évig voltam gyesen. A rendszerváltás után a szabad versenyes kapitalizmusban zsigereltek ki a főnökeim úgy, hogy az egészségem is odalett, és akkortájt a kamasz fiaim kis híján kicsúsztak a kezeim közül. Míg én a „bányában dolgoztam”, ők néha-néha mellé jártak az iskolának. Már-már nem értettem azt, amiről ők beszélnek. Néha ordítottam is velük.
S akkor egy napon megláttam magam kívülről, ahogy ott állok és ordítok…
Nagyon elszégyelltem magam. Aznap eldöntöttem, hogy minden másként lesz!nyit
Rájöttem, hogy azok az évek többet nem jönnek vissza, amelyeket a család együtt tölthetett volna.Stratégiám a következő volt: A szeretetkommunikáció eszköztárából (ajándékozás, dicséret, odafigyelés–megértés, testi kontaktus–érintés, együtt töltött idő) az együtt töltött időt, méghozzá a „minőségi időt” választottam. S ettől a naptól meg is változtak a dolgok. Noha a külvilág szemében az árral szemben úsztunk ettől kezdve, de a gyerekeink szeretetét azóta is élvezzük.
oriascenti
A nagybetűs MUNKA helyett a legelesettebbek, a leggyengébbek ügyét szolgálom a magam módján, önkéntesként azóta is. (Mellesleg tenném ezt jó fizetésért is – amely után jó nyugdíj járna –, de nem alkalmaznak sehol.)
Azt is látom, hogy hiába volt a megfeszített MUNKA és az „áldozat” a munka oltárán.Az egy éve kézhez kapott szolgálati idő kiszámítási kérelmem határozatából ugyanis megtudtam, hogy mindenféle furfangos szabályok szerint 5-6 évet szépen lecsipegettek a Nyugdíjfolyósítónál a munkaviszonyaimból.
Az önkéntes munka…? Nem számít szolgálati időnek. Ez a tény egy kissé furcsa, de még talán megértem…, mert hát morálisan, meg minden… – vagy mégsem értem meg?!
Az idő pénz – vagy mégsem az?!
Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!
Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?!
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1562:lehet-hogy-a-szolgalati-id-az-oeroekkevalosagig-tart&catid=34:ittesmost&Itemid=58

2013. július 13., szombat

Várakozás karaktereim

„figyelmem önéletrajzának” és „életfilmem forgatókönyvének” egyik epizódja

A „Zuram” orrürege megint lézerkés alatt. Elkísérem őt a kórházba, mint hőst a csatába a hű fegyverhordozója.
A várakozás jó alkalom arra, hogy karaktereim számát gyarapítsam. Sok van még hátra a négyezer karakterből, ami az emberi karakterek számát illeti. 

Ezzel a címmel indítottam útjára ugyanis néhány éve a honlapomon https://sites.google.com/site/yvettehildegard/8-negyezer-karakter az egyik rovatot, melyre olyan írásokat teszek fel, melyek 4000 karakteresek és némelyike egy-egy emberi karakterről szól. Egyik életcélom négyezer darab négyezer karakteres írás, melynek egy része a sérült emberek világát mutatja be ParaKarakTerek alcímmel

A betegek és kísérőik/látogatóik a karaktereim ma.

Az első két karakter:
Egy nagyon vékony, hatvanas éveiben járó férfiember, gégemetszéssel és járulékos bajokkal, kezében határidőnapló és toll. Látogatója érkezik. Egy hajóskapitány talán. Hófehér ingén, a vállpánton fekete-arany stráfok. Ő kérdez és a beteg írásban válaszol. Kollégák lehetnek.
Valamilyen elvonulásról hallok, ahol mindenki ott lesz, s hogy mindenki javulást kíván.

A harmadik, negyedik, ötödik karakter:
Egy a feleségével csecsen nyelven beszélgető negyvenes férfi. Műtétje után egy félórával már térdel az ágyában és kelet felé fordulva végzi az aktuális muszlim imaszertartást, ahogy azt kell.
Meg is jegyezzük a „Zurammal”, hogy az ő életüknek mennyire szoros tartozéka a hitük megélése, gyakorlása.
A tisztaságmániás barátjuk, vagy rokonuk pedig mindvégig egy kis kendőcskével a mobiltelefon képernyőjét, a karórájának üvegét és az asztalt tisztogatja precízen.

A hatodik, hetedik karakter:
Férfiember. A fiáért jött, hogy hazavigye. Nincs még kész a zárójelentés. Kékes fejkendő a fején. Először még műtős fejfedőnek gondolom, de a fekete tornacipő aztán meggyőz arról, hogy valamilyen művész-, vagy médiaszakember lehet. A várakozás alatt is dolgozik, két mobilján hol ő hív, hol őt hívják. Fontos ember. Fia tiszta tekintetű, alig húsz éves. Határozott kézfogásokkal búcsúzik az „öregfiúktól”.

A nyolcadik karakter:
Idős matematika professzor. Őt csak holnap műtik. Míg felveszik a fekvőbetegek közé, addig képleteket ír, talán angolul. Ott is hagyja őrizetlenül papírpaksamétát a felvétel idejére a váróban, mondván - aki akarja és tudja, fejezze be!
Aztán szépen elrendezi holmiját és másnap reggelig eltávozást kap.

Várakozás közben kiolvasom egy fiatalembernek a könyvét, aki nemrégen veszítette el a látását cukor- és társult betegségei miatt. Ő a mai kilencedik karakterjelölt lesz, de ő a ParaKarakTerek számát is gyarapítja majd.


S lám lassan bár, de délután lesz egy igazi nagyvizittel. A betegazonosító csuklópánt levágása után, megkapva az elbocsátó „útilaput”, elhagyjuk a tett helyszínét. Gyalog megyünk a vöröstéglás épületek és tiszafák között a villamosig. Beszélgetünk mi ketten - mint a tízedik és tizenegyedik karakterek - arról, hogy valaha milyen korszerű lehetett ez az intézmény. Azon a dűlőn épült Budán, ahol addig szőlőültetvények voltak a nagy filoxérajárványig.

„A század végére Buda lakossága nagymértékben nőtt, új kórházra volt szükség Hosszas vita után, a szőlőtőkéket elpusztító járvány által sújtott diósárok dűlőre esett a választás, ahol Darányi Ignác javaslatára pavilon rendszer mellett döntöttek. 1898. augusztus3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, mely 420 ággyal várta a betegeket. Az épületek KuK, német-osztrák stílusban készültek, általában három emeletesként,kiegészítésként használható alagsorral.”

Aztán hazaérve beírom a keresőbe a „filoxéra”, „János Kórház” címszavakat és egy név jön ki elsőnek, akinek mindkét témához köze volt. Fizetés nélküli fülorvosként a Szent János Kórház betegeit gyógyította és mellesleg növénynemesítőként  a családja egyik birtokán kísérleti szőlőtelepet hozott létre. Számos homoki szőlőfajtát honosítva segített a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlásában. A név: Krepuska Géza. Ő lesz a mai tizenkettedik karakterem a végére. http://hu.wikipedia.org/wiki/Krepuska_G%C3%A9za

Így függ össze már megint minden mindennel, miközben az „ember lánya” várakozik.
S így lett meg a „figyelmem önéletrajza” és az „életfilmem forgatókönyve” „Várakozás karakterek” című epizódjának a tizenkét karaktere is négyezer karakterben, reggel félnyolc és délután kettő között, július közepe felé.

2013. július 10., szerda

ParaKarakTerek

A sérült emberek világáról szóló írásaim, interjúim a honlapomon:

ParaKarakTerek

https://sites.google.com/site/yvettehildegard/parakarakterek


Ritka Szépségek az OORI galériájában

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1548:ritka-szepsegek-az-oori-galeriajaban&catid=49:kultura&Itemid=72

A hallhatatlanságról, avagy kik is a társadalom kaméleonjai
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1516:hallhatatlansagrol-avagy-kik-is-a-tarsadalom-kameleonjai&catid=52:egyuett&Itemid=79


Érzelemmentes érzékenyítő tréninghttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1440:erzelemmentes-erzekenyit-trening&catid=52:egyuett&Itemid=79


Örökbefogadás 6. – Ildikó és családja Bózsván

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1347:oeroekbefogadas-6-ildiko-es-csaladja-bozsvan&catid=48:gyerek&Itemid=71


A láthatatlan szolgálatok…
http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-lathatatlan-szolgalatok
új portál az életemben
a cikket átvette a MontázsMagazin is
http://www.montazsmagazin.hu/aktualis/957-a-lathatatlan-szolgalatok-meszaros-edit-fotokiallitasa-az-oori-galeriaban

A király beszéde után
http://www.montazsmagazin.hu/eletmod/899-a-kiraly-beszede-utan


Képes gyermekjogok
http://www.montazsmagazin.hu/eletmod/819-kepes-gyermekjogok

„Érzékenyítő” tánc – kerekesszékkel

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1204:erzekenyit-tanc-kerekesszekkel&catid=34:ittesmost&Itemid=58

Képmeditáció és elmélkedés a fehér bot napján
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1129:kepmeditacio-es-elmelkedes-a-feher-bot-napjan&catid=34:ittesmost&Itemid=58


Újrafestett valóság
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1083:ujrafestett-valosag&catid=49:kultura&Itemid=72

Mint egy elromlott TV…, vagy mintha nokedli szaggatóval szaggatnák a gondolataimat…
http://yvette-hildegard.blogspot.hu/2012/03/mint-egy-elromlott-tv-vagy-mintha.html


A KOMMUNIKÁCIÓ TÖBB MINT A BESZÉD FOLYAMATOSSÁGA
http://yvette-hildegard.blogspot.hu/2012/02/kommunikacio-tobb-mint-beszed.html


…ÉN IS ADHASSAK MAGAMBÓL, EGY
TISZTA FÉNYŰ CSODÁT
http://oreganeniked.hu/index.php?node=news_print&id=4871

Ozy Vegasban
http://oreganeniked.hu/news/4870/ozy_vegasban


Az "ONLINE MÉDIÁVAL A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN" újságíróképzés során készült néhány munkám:

(: ON-LÁNY ZÜRNALISTA :)

https://sites.google.com/site/vayparadigmaholnap/



2013. július 1., hétfő

LEHET, HOGY A SZOLGÁLATI IDŐ AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGIG TART?!

Mottó:
„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Amikor a hetvenes évek derekán el kezdtem dolgozni az első főnököm, Sipos úr - némi humorral - az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit.
E számítás szerint már egy éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát.

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust, még „vé-gé-em-ká-ztam” is http://www.nol.hu/archivum/archiv-476655, ha még ez mond valamit valakiknek. A nyolcvanas években két fiam született, akikkel összesen 3 évig voltam gyesen. A rendszerváltás után a szabad versenyes kapitalizmusban zsigereltek ki a főnökeim úgy, hogy az egészségem is odalett és akkortájt a kamasz fiaim kishíján kicsúsztak a kezeim közül. Míg én a „bányában dolgoztam”, ők néha-néha mellé jártak az iskolának. Már-már nem értettem azt, amiről ők beszélnek. Néha ordítottam is velük. S akkor egy napon megláttam magam kívülről, ahogy ott állok és ordítok…
Nagyon elszégyelltem magam…
Aznap eldöntöttem, hogy minden másként lesz!

Rájöttem, hogy azok az évek többet nem jönnek vissza, amelyeket a család együtt tölthetett volna.

Stratégiám a következő volt:
A szeretetkommunikáció eszköztárából (ajándékozás, dicséret
odafigyelés – megértés, testi kontaktus – érintés, együtt töltött idő) az együtt töltött időt, méghozzá a „minőségi időt” választottam. S ettől a naptól meg is változtak a dolgok. Noha a külvilág szemében az árral szemben úsztunk ettől kezdve, de a gyerekeink szeretetét azóta is élvezzük.
A nagybetűs MUNKA helyett a legelesettebbeket, a leggyengébbek ügyét szolgálom a magam módján, önkéntesként azóta is. (Mellesleg tenném ezt jó fizetésért is - amely után jó nyugdíj járna -, de nem alkalmaznak sehol.)

De azt is látom, hogy hiába volt a megfeszített MUNKA és az „áldozat” a munka oltárán.
A mostanság kézhez kapott szolgálati idő kiszámítási kérelmem határozatából ugyanis megtudtam, hogy mindenféle furfangos szabályok szerint szépen 5-6 évet lecsipegettek Nyugdíjfolyósítónál a munkaviszonyaimból.

Az önkéntes munka…?

…nem számít szolgálati időnek. Ez a tény egy kissé furcsa, de még talán megértem…, mert hát morálisan, meg minden…, vagy még sem értem meg?!
Az idő pénz, vagy még sem az?!

Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?!

2012. december 12.