2012. június 10., vasárnap

EGY KIS HETVENKEDÉS


avagy gondolatok A Szupercellák szezonjában
Mióta az eszemet tudom, valami hihetetlen erő vonz a természeti jelenségek felé, de leginkább az igazi felhőszakadás, ami megigéz.
Hogy honnan ez a vonzalom az égiháborúk iránt, az 1997. július 14-én tudatosodott bennem. Örököltem - úgy gondolom -, az akkor „hatvankodóból” hetvenkedővé serdült papámtól, aki már bőven „nyolcvankodik” azóta.
Még nem voltam egy méteres sem, amikor láttam a hatalmas embert, amit az Ugocsa utcai ablakból „vezényli” végig a viharokat és engem nyugtatgat, hogy csak a repülőgép érte utol a hangját, azért ez a durranás a villámlás után. http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangsebess%C3%A9g
Saját földi paradicsomában „Rio de Rákoskerten” is mindig hősiesen kiállt, hogy ezt megtegye. Aztán egyszer hazaszólították bokros teendői Budára és akkor becsapott mennykő és leszaggatta Marci unokájának ültetett diófájáról a láncon lógó fából faragott játékrepülőt és a lépcső betonjába lyukat ütött. Hiszen most az egyszer nem volt ott a karmester.

Az ilyen viharok után megtisztulok és nagyon kicsinek érzem magam.
Bár már sok mindent tudok. Például, hogy a villám 4-6 km hosszú, fénysebességű (299 792 458 m/s sebességű) 100 millió Volt feszültség van benne, 30 ezer Cº-os a hőmérséklete, ötszöröse a Nap felszínének, és hogy naponta kb. 86 millió villám csap le. A villámok felelősek részben az ózon réteg kialakulásáért. Nem lecsap, hanem felfelé halad, csak a szemünk tehetetlensége miatt látjuk lecsapódónak. Hogy a keletkezésről igazán halvány gőzük sincsen a tudós uraknak. Csak annyit tudnak, hogy vihar idején a felhő alján pozitív részecskék a tetején pedig negatívak gyűlnek össze és, ha már sok gyűlt össze belőlük akkor felfele kisülés történik. Hogyan kerülnek a töltött részecskék a felhőre, hát ezt nemigen tudják. Csak találgatnak. http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tantargy/Fizika/el/vill/villkel.htm

A durranásról pedig, hogy túl azon, hogy a lökhajtású repülőgépek hanghatár-átlépéséhez hasonlítható, de ma már tudjuk, hogy a csikós az ostorát, ha csattogtatja, a hang hasonlóképpen keletkezik.  Az ostor vége gyorsabban halad, mint a hang. http://hu.wikipedia.org/wiki/Mennyd%C3%B6rg%C3%A9s

Az igazi szépség egy ilyen vihar utáni délutánon a szivárvány. Amit csak repülőről lehet kereknek látni. Fizikáját Sir Isaak Newton írta le először.
Amikor  a napfény egy esőcseppet ér, közepén keresztül halad, de a szabadesésben gömb formájú csepp alján és tetején eltérül és eltérültével megtörik, hogy vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színekre bomoljon. Ha a fény a cseppbe belépésekor és kilépésekor is megtörik, akkor mellék szivárvány is létrejöhet, melynek fordítottak a színei. Ez a látvány lett az én éppen akkor hetvenkedni kezdő apukám ajándéka.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Sziv%C3%A1rv%C3%A1ny


2012. június 3., vasárnap

Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.


Épp ma reggel olvastam R. Rohr: Emelkedő zuhanás könyvében az Otthon és honvágy fejezet bevezető idézetét.
"Az öregeknek kutató útra kell menni
Nem fontos az itt meg az ott
Fontos csak a csönd és a mégis előre
Egy másfajta telítettségbe
Új egyesülésbe, mélyebb kapcsolatba" (T.S.Eliot)

"Az otthonnak immár egészen más jelentése, mint korábban képzeltük. Mint mindig, meghaladja, de magába is foglalja az ember otthonról szerzett kezdeti tapasztalatait.
Az otthon archetipikus képe egyszerre két irányba mutat. Először is visszafelé, annak az egységnek az eredeti nyoma és íze felé, mely édesanyánk méhében kezdődött. ...Az otthon képe előre is mutat arra sarkall bennünket, hogy ismerjük fel: az egységnek ez a nyoma és íze akár igaz is lehet Belső iránytűként vagy amolyan "hazavezérlő szerkezetként" irányít bennünket... Carl Jung, aki gyakran nagyon jól megragadja a lényeget, a következőképpen osztja meg velünk jelentős meglátását: az élet fénylő szünet két hatalmas misztérium között, amelyek valójában egyek."

„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis) (Hesse: Napkeleti utazás)