Indö szkáj - retro történet 2.0

Nyaralunk. Egyik este éppen nosztalgiázunk. Fifi testvérem éppen egy hatvanas évekbeli babazsúrról mesél, ahová anyukánk kísérte el, s ahol az ott látott éppen trendi, piros sky-bevonatú ülőgarnitúra elnyerte a tetszését. 

El is határozta, hogy azt az ágyat, amit első szerzeményként a családi bútorzatban beszereztek, s amin valószínűleg mi is fogantunk, piros sky-bútorhuzattal látja el. El is indult beszerzőkörútra és 10 méter duplaszéles piros szkájjal tért haza. Majd nekilátott a szabásnak-varrásnak. Elkészült, rakott szoknyásan a piros szkáj ágyterítő, a hurka-párnára s még a gombra is került az anyagból.

Aztán ta-da-da-dam…, csillár felkapcsolva, család összetrombitálva… S anyukánk ebben a pillanatban döbbent rá, hogy ez nem is igazán kedvére való. Hiába a megfeszített munka, az eredmény nem az volt, amire számított.

Napokig kerülgette, aztán egy hirtelen mozdulattal visszaállította a régi állapotot, s a gardróbszekrény mélyére suvasztotta a piros szkáj-halmot.

Eltelt egy két hónap, mikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve anyukánk a piros szkáj újrahasznosításába fogott.  Ettől fogva minden ebből készült.

Abban az időben minden fiatal lány valódi bőr kötényruháról, szoknyáról álmodozott, így nekem is lett ebből a piros szkájból mindkettő, de táska,tolltartó, terítő, rátétmintás könyvborító és könyvjelző is készült. Ahová néztünk mindent az átlényegült szkáj-bútorhuzat fedett és díszített.

Indö szkáj = sky-ban utaztunk az azt követő évtizedekben, míg el nem értük a csillagos eget…

Egy korábbi Retro történet 1.0 - SiposÚr 

Az igazán nagy anyák - írásom a Talitán

Az igazán nagy anyák

2014. augusztus 14. csütörtök, 15:40 | Írta: Antalffy Yvette

Nagyboldogasszony napjára készülve, Jézus anyjának mennybevételét ünnepelve a hősies női helytállásról gondolkodom. Az én szememben azok az IGAZÁN NAGY ANYÁK (csupa nagybetűvel), akik sérült gyermekeket gondoznak, nevelnek.

Ez a fotó Toszkánában, Lucca egyik templomában készült. Nagyboldogasszonyt ábrázolja, vagyis a mennybe emelkedő Máriát, aki ledobja övét a hitetlen Tamás apostolnak, hogy ezzel fizikai bizonyosságot adjon neki mennybevételéről. Az ábrázolás olyan, mintha Mária kerubok által övezett burkát (mandula formájú dicsfényét) egy piros köldökzsinór kötné össze a mindenkori, kétkedő embert jelképező Tamással. Amint a test-lélek-szellem hármasságáról csak a test szakad le a földi halállal, úgy a lélek-szellem köldökzsinórja öröke összeköt bennünket Máriával, őt pedig Jézussal és az Atyával.

Mária volt az az igazán erős asszony, aki már az angyali üdvözletkor megtudta, megsejtette, hogy milyen sorsa lesz fiának, és bátran vállalta fel, hogy megszüli, felneveli, elszenvedi, ha bántják s végül megölik a gyermekét. Ezzel minden anyának példát mutatott, de legfőképpen azoknak az anyáknak, akiknek sérült gyereke van.

A minap gondolkodtam el, hogy baráti, ismerősi körben is milyen sok családban nevelnek sérült gyerekeket, s hogy nagyrészt az anyák viselik e súlyos terhet. Azt látom, hogy ők az igazán erős asszonyok. Látom a lelki szemeim előtt, ahogy a Jóisten ezt súgta a fülükbe fogantatásuk pillanatában:
„Te olyan erős asszony leszel, hogy Rád bízhatom a legelesettebbet is. Biztos vagyok benne, hogy mindig megtalálod a helyes megoldást ennek a sérült gyermeknek a problémájára, akit a te okulásodra is küldök. Te akkor is kitartasz, ha esetleg a társad már nem bírja, s lehet, hogy elhagy. Mert Te meglátod Istent a beteg gyermek tekintetében. S Isten e beteg gyermek hálájával köszöni meg neked, amit Őérte teszel."

Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarország védőszentjének napja. Mária mennybevételének hittétele szerint Jézus anyja a földi létből lélekben és testben is egyenesen a mennyei boldogságba jutott. A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony-elnevezéséből ered.
„Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett." (Horpácsi Illés)    Forrás

Nagyboldogasszony ünnepe okán szóljon szép régi himnuszunk tehát Anikónak, Annának, Irénkének, Júliának, Krisztinának, Mariannak, Mártának, Melindának, Nikinek – és mindazoknak az anyáknak, akik a legelesettebbeket gondozzák hosszú-hosszú éveken át.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról!


Fotók: Lucca, Basilica San Frediano - Mária mennybevétele (a szerző felvételei)

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1989:az-igazan-nagy-anyak&catid=62:orommondo&Itemid=88

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről

Ezt a Dan Millman idézetet húztam a minap a Szent Jakab Utat járó és mások útját segítő Csilla zarándokajándék-idézetei közül.

Daniel Jay Millman 1946 Február 22.-én született, Kaliforniában, Los Angeles városában. Már gyerekkorától folyamatosan sportolt. Aktívan űzte a harcművészeteket, a modern táncokat, és a gimnasztikát. John Marshall Középiskolában végzett. 1968 ban Millman Gimnasztikai edző volt a Stanford egyetemen. 1972 ben pszichológiai tanulmányokat végzett az Oberlin kollégiumban Ohio államban. 2006 ban jelent meg első könyve a "Békés harcos útja" címen ami egy sportoló életéről szól aki balesete után nagy nehézségek árán de visszatér a sport világába. 2007-ben film készült a szerző könyvéből.

 

S vajon mi a finomítás és tökéletességre való törekvés közti különbség, ezen elmélkedem.

Formák, tökéletes formák és mintázatok jutnak eszembe olyanok, mint a Mandelbrot-ábrák mintázatainak finomsága, ahogy kinagyítva egy kis részletet, a nagyot látjuk benne ismétlődni a végtelenségig. Ahogy az Isteni Pont is egyenlő az Isteni Végtelennel.

Az örökölt és továbbadott családi mintázat finomítása?! Hogy a felfedezett családi átokmintát, hogyan nem viszem tovább, vagy javítom ki?!

A nagy puzzle kirakósban a saját egyedi mintázatom?! Melynek helyét keresem egész életemben, s amelyik illeszkedik a családom, a nemzetem,  az egész Föld, végül az Univerzum mintázatához?!

Egy kisfiú odament az apjához és játszani akart vele. De az apjának nem volt rá ideje és kedve sem. Tehát elgondolkodott azon, hogyan foglalhatná le a kisfiút.Egy újságban megtalálta a Föld részletesen megrajzolt képét. Kitépte a képet és sok kis darabkára vágta össze. Utána odaadta a fiúnak és úgy gondolta, hogy a gyermek most hosszú időt el fog tölteni ezzel a nehéz kirakós játékkal. A fiú leült a sarokba és elkezdte összeállítani a darabkákat. Néhány perc múlva odament az apjához és megmutatta neki a kész képet.Az apa nem akart hinni a szemének és megkérdezte a kisfiútól, hogy sikerült ez neki ilyen rövid idő alatt. 

A gyermek azt válaszolta:

- A kép hátoldala egy embert ábrázolt. Azt raktam össze. És amikor az ember már rendben volt, akkor a világ is összeállt…

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Túlmutat saját ön-ironikus idézetemen a tökéletességről, miszerint én is a tökéletességre törekszem. A legtökéletesebb forma a gömb... :)

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Teljesen összevág „Szamóca”( Eperjes Károly) a tavasz folyamán, a Párbeszédházában elhangzott - "Ép lélekben ép test" - gondolatával.

S mindez hogy összecseng az én egyik hívatásommal, a sérült emberek ügyének témájával, ahol nem mondhatom egy végtaghiányos embernek ennek pont az ellenkezőjét - „Ép testben ép lélek” –, a fitnesztermek ideológiáját.

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Éjszakánként is, álmomban is ezen munkálkodom:

Munkálkodás az elromlotton.

„Az ember rossz helyzethez alkalmazkodott, igazi lényét elnyomták, szabadságát belefojtották, s most tehetetlen, mert a múlt beleépült a lényébe, és bénító súllyal nehezedik rá… A szülők vétke a gyermekben folytatódik… Amit itt most megváltoztatsz, az a múltat is megváltoztatja… Nem magát a megtörtént eseményt - hanem a nyomasztó emlékét… A rohadás, a felbomlás, a születő újnak az előfeltétele… Találd meg a bajok okát,a múltból eredő nyomasztó emlékeket, beléd ívódott mérgek forrását - és szabadulj meg tőlük… Gyengeséged, konokságod s tehetetlenséged miatt ne örökíts tovább „betegítő géneket”...

Innen kezdve, nem az a kérdésem, mit szól a tetteimhez az apám, az anyám vagy az egész világ – hanem az, hogy mit mond az Isten, aki a költő szerint „belülről vezérel”. (Müller Péter)

Vass István-Pál haikuja 

VILLÁMLÁS-DÖRGÉS-ÉBREDÉS

Jákob lajtorjáján nagy a jövés-menés.


Égzengés ébresztett ma hajnalban, itt csapott le a közelben a villám. 


Édesapám éppen két éve egy hasonló viharos éjszakán ment el a földi világból egy combnyaktörés és a kórházi körülmények miatt összeszedett szövődmények után.

Apai örökségem, hogy szeretem a nagy nyári záporokat/zivatarokat…  amikor a természet megmutatja, hogy mekkora hozzám képest… pusztít és teremt…. levezeti a feszültséget. 
A filmekben a megtisztulást szimbolizálja a jó kiadós, ablakmosós zápor. A szereplők is megtisztulnak, s utána minden és mindenki a maga valóságában mutatja magát.
A saját életfilmemet, ha visszanézem?
Gyerekként együtt néztük villamosmérnök apámmal az ablakból a cikázó villámokat és utána a nagy égzengést. Nem volt számomra ijesztő, hiszen már háromévesen elmagyarázta, hogy ez hangrobbanás és semmi más. Olyan, mint mikor a szuperszonikus repülőgép sebessége eléri a hangsebességet. Akkortól kezdve nekem „kantantott a repülő” az ilyen viharok idején is.

Tudományosan levezetve később megértettem mi is zajlik ilyenkor ég és föld között.

Aztán nagy összefüggés-keresős korszak köszönt rám és rájöttem, hogy egy másik síkon, a családban születés-élet-halál körforgásában valahogy mindig egy-egy igen csak szélsőséges időjárási helyzet is jelen volt.
A szüleim életében is egy felhőszakadás elől a Szent Rókus kápolnába való bemenekülés hozta el a döntést, hogy kapcsolatukból házasság legyen és abból mi az öcsémmel megszülessünk.
Az én kapcsolatom a „Zurammal” is egy ilyen balatoni viharos egymásra találással indult még 16 éves koromban.
Nagyobbik fiam születésekor olyan hideg tél volt, hogy a neki vett műanyag gyerekkád megrepedt, amint az üzletből az utcára kivittük. Ő bírja is hideget…
A kisebb fiam születésekor pedig már májusban 40 fokos kánikula volt. Ő pedig nagyon nem szereti a hideget…
Az egyik - igencsak öntörvényű -, nagybátyám temetésekor csak a rákospalotai temető fölött dúlt égi háború, szétkergetve a gyászolókat. 
Az anyukám halálával eltűnt a melegség egy jó időre, egy december elejétől március végéig - az ő születésnapjáig - tartó „jégkorszakkal”. Azt hittük nem lesz vége sohasem a télnek.
Az előrejelzés szerint még napokig ilyen idők lesznek. 
Születés-élet-halál, teremtés-földi lét-visszatérés, eső-tócsák-párolgás, villámlás-dörgés-ébredés körforgása.

Jákob lajtorjáján nagy a jövés-menés.

Ilyen létrát látott álmában Jákob: "Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon." (Mózes I. Könyve 28, 11-12)