2016. szeptember 23., péntek

Az Ige

A londoni St. Martin in the Fields katedrális oszlopai alatt
Ki a világ legrégebbi és még ma is élő belsőépítésze? A válasz: a Jóisten. (Az indoklás később...)

A 10. SZÉK - Szakrális építész-belsőépítész konferencián, mint az ARS SACRA fesztivál egyik rendezvényén jártam szeptember 20-án a FUGA Budapesti Építészeti Központban.


Mottó: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (Jn 1.1)
A mottót olvasva a bibliai idézet folyatása is eszembe jutott miközben a konferenciára igyekeztem. Ezt a folytatást úgy 10 éve egy kis szoborban láttam megjelenni, amikor a férjemet elkísértem Londonba egy üzletei útján.

Íme az Ige testté lett (János evangéliumának folytatása)A londoni St. Martin in the Fields katedrális oszlopai alatt (saját fotó) 


SIPOS Mihály (prímás, Muzsikás Együttes) zenéjével és hozzáfűzött gondolataival indult a program:


A régi idők olyan köszöntéseit, mint az Adjon Isten jó napot…, s világi életünket is mennyire áthatja a szakralitás. A népzenében az ember csendes esőért fohászkodik, s megrendül a természet előtt, vagy amikor az elmúlással találkozik. A csángóknál a hegedű szolgál a halottkísérő zenékhez.





Rainer Péter (építész-belsőépítész), a rendezvény házigazdája Ha nem teszünk, elveszünk! bevezetőjével folytatódott a rendezvény.


Néhány kiemelés e bevezetőből:
„Ha azt akarjuk, azt szeretnénk, hogy a magyarság, Magyarország, az utódaink még újabb ezer évig meg-, illetve fennmaradjanak, azért tennünk kell, nem holnap, hanem még ma, most! 
Megmaradunk vagy elveszünk!Ez a konferencia a Kárpát-medence, Magyarország 1100 évének tárgyi – elsősorban építészeti, belsőépítészeti – emlékeinek bemutatásával, megmentésével, megőrzésével, megtartásával, továbbörökítésével az  identitástudatunkat, életben maradásunkat hivatott fejleszteni, erősíteni. Mindehhez nagy hit, remény, szeretet és kitartás szükséges!Kérem és kívánom, hogy minden magyar a maga területén; munkájában, környezetében, családjában, életében tegye meg azt a napi kis pluszt, amit megtehet. Higgyék el, a közérzetük is sokkal jobb lesz! Derűsebbek, boldogabbak lesznek, leszünk. S Kölcseyvel szólva: „… a Haza fényre derül!”

Majd köszöntők következtek:

Prof. emeritus dr. FEKETE György (elnök, MMA) néhány gondolata: 


Jaj de nehéz lehet Jóistennek lenni. Nem az iszlám ellen kell harcolni, hanem a kereszténységet megerősíteni. A művészet a „sohasemvolt” létrehozása. Adler János egyik egyetemi felszólalásából idézett két adatot: 35 millió migránsra kell számítania a világnak, nem csak a háborúk, hanem a klímaváltozás miatt is, és 2050-re 1 milliárddal nő a Föld lakossága. Érdekességként beszélt arról, hogy milyen szimbolikus jelentőségű az, hogy egy Hollandiában megszűnt templom orgonája került Zalaegerszegre.

BÁLINT Imre DLA (elnök, BÉK) köszöntőjében pedig arról beszélt, hogy elkötelezettség szükséges az emberek és épített környezet iránt. Az Ige egy n betűvel megtoldva szójáték Igenné válik, ami egy Igen – Igére.

DRAGONITS Márta (elnök, Ars Sacra Alapítvány) gondolata pedig az volt, hogy a "szeretet civilizációja" az, ahol jöhet-mehet akár többszázezer migráns, még sincs mitől félni, mert velünk az Isten. Sipos Mihályt idézte, hogy a csárdásban is ott a szakralitás, sőt az egész világ csupa szakralitás és amiből csak kicsinyke rész a profán.

KRIZSÁN András DLA (elnök, MÉSZ) a szakrális építészet változásairól szólt a történelmi idők során, s hogy egyszerűségre való törekvés figyelhető meg mostanság. Helyekről, ahol az ember legmélyebb önmagát ismerheti meg, kapcsolatba léphet Istennel, ahol különös erők jelennek meg, ahol a szavak lábujjhegyre állnak, és az Isten beszélni kezd hozzánk…




A délelőtti előadók:

KOCSIS Imre görög katolikus atya, beszélt egy kicsit teleologikusan az Igéről.


FERKAI Tibor (író) az Angyalos harang meséjét olvasta fel.



HARMATI Béla László (művészettörténész): A szószékoltár mint kifejezőeszköz címmel tartott vetített képes elődadást. 


Az egyik oltárkép érdekességeként elmesélte, hogy a képen a középső lámpás miért kerülhetett Jézus feje fölé. Az ok, hogy a szerény anyagi körülmények miatt és festővászon híján, a művész búzaszemeket tároló zsákra festette ezt képet, és a középső vonal valójában a zsák varrása eltüntetése miatt került rá az Utolsó vacsora festményre, Jézus feje fölé. 

HOLNAPY Dénes Márton (pap) a zsámbéki templom múltját, jelenét, jövőjét tárta elénk, s hogy mennyire fontos az állagmegóvás egy rom esetében is. Megismerhettük röviden a 900 éves Premontrei rend magyarországi történetét is a zsámbéki templomrom felújítása okán.





HOLLÓ László (kertépítész) Jászdózsa tervezett főtere, templomkertje címmel tartott előadásban új fajta szemléletet sürgetne a városrendezésben. "Ahol a karbantartás befejeződik, ott kezdődik a "Balkán"." - ez az idézet Kossuth Rádióban hangzott el korábban.  Különböző korok megkérdőjelezhetően fel-felújított emlékművei, szobrai elszórtan a községben, a templomkert növényeinek át nem gondolt, elhanyagolt állapota, kiált egységes koncepcióért.





A délutáni előadók voltak:

KŐNIG Tamás (építész): Magyarországi zsinagógaépületek továbbélési lehetőségeiről beszélt érdekes diákon keresztül. A Kozma utcai zsidó temető, családi kriptái is hasonlóan felújításra várnak.

MÁRTON Judit (építész) a gyulafehérvári székesegyház helyreállításának elmúlt kilenc éve munkálatairól beszélt, s hogyan oldották meg az akadálymentesítést. Egy kedves példamesével illusztrálta azt, hogy csak közös erővel lehet ilyen projektekben részt venni. 
Jövőre pedig nagy eseményre készülnek, Márton Áron szarkofágja a felújított régi sekrestyében kerül elhelyezésre.





Rainer Péter a következő, nem építész előadót egy költői kérdéssel mutatta be.

"Ki a világ legrégebbi és még ma is élő belsőépítésze?
A válasz: a Jóisten.
A magyarázat pedig:
Ő alkotta az ember legelső, legszakrálisabb, legfontosabb terét. Ez pedig az anyaméh."



Íme az Ige testté lett (János evangéliumának folytatása)A londoni St. Martin in the Fields katedrális oszlopai alatt (saját fotó) 


  
BENDA József (szakértő): Magyarország népességgyarapításának „szakrális terei”  előadásában számomra teljesen új megvilágításban arról beszélt, hogy a mai gyerekek dizlexiájának, hipermotilitásának egyértelműen a szüleik, nagyszüleik 50-60-as évekbeli hajszoltsága az oka... A korábbi 28%-os női foglalkoztatottság 1980-ra  közel 100% lett. Akkor az volt rendszer, hogy hat hetes csecsemőket vittek bölcsődébe. Voltak akkor nem csak egynapos, hanem hetes és hónapos bölcsődék is, a három műszakban dolgozó nők számára. Hogy alakulhatott volna ki szeretetteljes kötődés anya és gyermeke között? 
Most az ő gyerekeik gyerekei nem születnek meg, ők a meg nem született nemzedék. A megoldás egészségügyi, oktatási szakszolgálatok létrehozása, s olyan környezet kialakítása, amelyikben bátran vállalhatnak gyereket a fiatalok. Eléggé megdöbbentő statisztika mutatja feketén-fehéren a szinte kilátástalan helyzetet, s hogy pusztán két évünk van arra, hogy a népességfogyást megállítsuk. 






NAGY Tamás (építész) a Mátraverebély-szentkúti zarándokközpont megálmodója és tervezője beszélt a koncepcióról.


Hogy az ostya készítésből megmaradó kilyuggatott melléktermék ihlette őt a zarándokszállás és fogadóépület-együttesének megtervezésre.



Előadása zárásaként pedig ezt a különleges videót vetítette le a közönségnek:



https://www.youtube.com/watch?v=B6Bgv9gGCmY

KRIZSÁN András (építész): „…köveket keres, hogy templom épüljön” címmel a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezetnek  tervezett templomát mutatta be, mely egy "Kádár-kocka épület" hozzáépítése lesz egy sarok telken. Az evangélikus hitélet sajátossága, hogy a miséken kívül nagy közösségi életet is élnek. Ezért a liturgikus tér mellett egy ugyanakkora közösségi tér is kialakításra kerül majd. Jelenleg az adománygyűjtés folyamatában várnak kivitelezésre.



RAINER Péter (építész-belsőépítész): Katolikus templomaink oltárai, szószékei (ambói) vetített képes előadása zárta a rendezvényt, melyben a Normafánál, az Anna réten levő kis Szent Anna kápolnától, a soproni gótikus templomba tervezet saját tervezésű "hokedlioltár"-jáig mutatta be ezen liturgikus belsőtér-építményeket illetve bútorokat. 




Befejezésként BÉRES György atya vezetésével a Schola Gregoriana Budapestinensis zsoltárokat énekelt.






Kerekasztal-beszélgetés, vita az előadókkal, majd kötetlen társalgás zárta napot.

Budapesti Építészeti Központ  - A FUGA elsőrendű üzenete:
Az építészet a kultúra elválaszthatatlan része. A különböző művészeti ágakból érkező kortárs alkotók bemutatásával az építészet és a társművészetek kapcsolatát kívánjuk erősíteni. Célunk, hogy a kultúrafogyasztó közönség a Budapesti Építészeti Központban otthonosan érezze magát.

2016. szeptember 2., péntek

Vérvétel a XXI. században

Éves kontrollvizsgálatom részeként véremet vették a János kórház SynLabjában.
Minden évben elképedek az állapotokon várakozás közben, amit mindig tovább tudnak valamilyen intézkedéssel rontani. Úgy tűnik a határ a pokol legmélyebb bugyra, a csillagos ég helyett.



Most a sorszámkiadó automata az újdonság az amúgy is szűk folyosón, a két hatalmas üdítős és kávé automata mellett, amit elképzelni sem tudok, miért éppen erre a folyosóra tettek. Kinek jut eszébe vérvétel után a tömegben üdítőzni, kávézni? Előtte ugyanis, nemigen szokás. 
Az amúgy időpontra érkező "áldozatoknak" is ki kell várinuk a sorukat. Ezenkívül enyhe ammónia szag a levegőben, fel-feltörődött padlózat, vagy 15 ülőhely és a főkapuig kinyúló ember tömeg, most már nem sorban, hiszen mindenkinek van sorszáma. Mindenfelé kiírások, kézzel felülírt firkaírásokkal, hogy tovább kell mennünk, ha az információs pulthoz szeretnénk jutni. A "csekélyke várakozási idő" alatt így van mit olvasni, s a később érkezőknek már mi adhatunk felvilágosítást a vérvétel rendjéről szóban.

Odabenn fáradt, kiégett hölgyek számítógépbe rögzítik a jelenlétünket, szinte géphangon közlik a leletátvétel időpontját. Aztán jöhet a szurka-murka. Elnézem a "rövid" várakozás közben a vért vevő nővéreket. Naponta van vagy 1000 szúrásuk fejenként. S tegnap is volt két különleges esetük - hallom az egyiküktől. Rosszul lett két beteg, s le kellett fektetni az ágyra mindkettőt, sőt ki kellett hívni a mentőket... 

De könyörgöm, már a kórházban vagyunk! Ide is mentőt kell hívni?

Egy óra alatt került rám a sor. Egy hét múlva a leletkiadás. 

Hát ez kérem nem éppen a Feketeerdei Klinika...