Szent Ignác napjára - Harminc kegyelem

Klimax a kánikulában - avagy fürdünk saját levünkben...

Nem elég a 40 fok odakint, elhagyva az 59. életévemet  mára el kell fogadjam, hogy "banyakórral" köszöntött be nálam is saját levemben való fővések vagy inkább hűlések?! korszaka.

Utána olvasva a klimax fiziológiájának és kémiájának, s megértve mi miért is történik velem, talán jobban el tudom viselni a következő éveket. A hozzáállásom a döntő, az gondolom. 


Idegsejtek lehetnek a felelősek - olvasom a napidoktor.hu-n

Ahogyan nemrégiben a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban megjelent, az UA College of Medicine kutatói közelebb jutottak a hőhullámok és az izzadás mechanizmusának megismeréséhez. A tudósok beazonosítottak egy KNDy nevű idegsejt csoportot a hipotalamuszban, amely valószínűleg kontrollálja a hőhullámok kialakulását, valamint kapcsolatot teremt az idegrendszer és a hormonális jelek közt.

A kísérletek során a kutatók mesterséges menopauzát hoztak létre patkányokban az ösztrogén hormon kivonásával. Kiderült, hogy azoknál a patkányoknál, amelyeknél a KDNy neuronok inaktiválódtak, alacsonyabb volt a testhőmérséklet. Ebből arra következtettek, hogy ezek kontrollálhatják a vazodilatáció nevű folyamatot, vagyis tágítják az ereket, hogy több vér folyhasson át rajtuk.

A KDNy neuronok ugyanis a keringő ösztrogénre reagálnak. Ha ez utóbbi szintje lecsökken – ahogy a klimax alatt történik – a neuronok „megzavarodnak”, egyre nagyobbra nőnek és egyre több ingerületátvivő anyagot gyártanak. Mivel pedig kapcsolatban vannak az agy hőtermelő központjával, megnövekedett aktivitásuk téves üzenetet közvetít: „nagyon meleg van”. Így tehát beindul a vazodilatáció, vagyis a hőleadás – elkezdünk izzadni, hőhullámok jelentkeznek.


Az izzadás kémiájáról pedig jogagrubedli.hu oldalon találtam jó leírást.

Az izzadás természetes jelenség, feladata a testhőmérséklet szabályozása, és az anyagcsere során felhalmozódott káros méreganyagok kiválasztása. Végterméke kellemetlen szagú folyadék, mely vízből, ásványi sókból, hormonokból, savakból és egyéb anyagokból áll. Az izzadságot a verejtékmirigyek termelik, melyekből összesen 2–5 millió található a test különböző pontjain. A mirigyek kis csatornákon keresztül csatlakoznak a bőrpórusokhoz. Működésüket a központi idegrendszer szabályozza. Két fő fajtájuk bocsátja ki az izzadságot. Az ekrin nevű mirigyek teljes testfelületet behálózzák, legsűrűbben a tenyereken, a talpakon és a homlokon helyezkednek el. Ezek szerepe a test hűtése, hőszabályozása, valamint a bőrt védő savköpeny fenntartása. Az általuk termelt verejték színtelen, szagtalan, enyhén sós folyadék. A mennyisége elsősorban a külső hőmérséklet emelkedésével növekszik, illetve akkor, ha megerőltető tevékenységet végzünk.

Az apokrin mirigyek a serdülőkor idején kezdik meg működésüket. Hónaljban és a nemi szervek környékén találhatók, és sűrűbb összetételű izzadságot bocsátanak ki. Itt kevesebb szerep jut a test lehűtésének, sokkal inkább stresszhatás, szorongás és fájdalom hatására növekszik meg a mennyisége.

Mit tartalmaz a verejték?

Az izzadság legnagyobb része vízből áll, azonban ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket és enzimeket is tartalmaz. A verejtékmirigyek igen híg, kissé savas folyadékot termelnek, amely főleg nátrium-kloridot, kálium-kloridot, tejsavat és karbamidot tartalmaz. Az izzadság összetételéből az immunrendszer állapotára is következtetni lehet

Honnan jön a szag?

Az izzadsággal azonosított kellemetlen szagokat olyan baktériumok okozzák, amelyeket pont a sós tartalmú veríték pusztított el - bomlásuk eredménye a testünk illata, ha sok izzadság termelődik. A Streptococcus albus baktérium tejsavat választ ki, amelyet más baktériumok megemésztenek. A folyamatban keletkező termékek többsége karbonsav, például butánsav (vajsav), pentánsav (valeriánsav) és hexánsav (kapronsav). A verejték más vegyületeket is tartalmaz, például hormonokat, butándiont (ennek a szaga a sajtéra emlékeztet) és "hónaljszagú" 3-metil-2-hexénsavat.


Miért más a szagunk?

A verejték összetevőinek mennyisége, aránya egyénenként különböző, ezért nem egyforma az emberek testszaga. Ez az arány sok mindentől függ. Például a menstruációs ciklus során változik a nők hónalji izzadságában található feromonok mennyisége, ezáltal a verejték szaga is. Az izzadság összetétele függ a táplálkozástól is: bizonyos aromaanyagok, mint a fokhagyma, a vöröshagyma és az erős fűszerek, valamint a vitaminok, például a B-vitamin, kiválasztódhatnak a verejtékben, jellegzetes szagot adva annak.

Miért pont a hónaljunk büdös?

Az apokrin mirigyek – melyek a serdülőkorban lépnek működésbe, és a szexuális hormonokkal vannak kapcsolatban, nemiségünkre jellemző illatot termelnek. Ezek a mirigyek jellemzően az intim testrészek – emlők, nyak, hónalj – környezetében találhatók. Ezek mindig a szőrtüsző mellett nyílnak a bőrfelszínre, azért felelősek, hogy „szagcsapdába” ejtsék a kiszemelt párt. A feromon hormon által termelt folyadék is színtelen, ennek az illatát azonban – ha nem nyomja el dezodor, tusfürdő vagy parfüm – akár érezni is lehet. Termelődésüket befolyásolja a hormonszint, így nőknél elsősorban a menstruációs ciklus, de a hangulat is. Ez az illat néha még parfümök alapanyagaként is ismert lehet, ám nagyon gyorsan bomlik, azonnal reakcióba lép a bőrön található összes más anyaggal, így kipárolgása büdösebb, kellemetlenebb.

A hónalj szőrzete erős szerepet kap abban, hogy rajta megüljön a büdösebb mirigyváladék. Ma már minden magára adó nő – és sok férfi is – leborotválja, legyantázza a hónaljszőrzetet, a szőrzet eltávolítása ugyanis segít az izzadtság szag elkerülésében. Az izzadást tehát nem lehet – nem is szabad! – teljesen meggátolni, de a hónaljban illatosított, vagy szagmentes, a mirigyváladékot közömbösítő szereket használni bátran lehet – a hónaljban ugyanis az összes veríték-mirigy mindössze 1%-a található.

Mit tegyünk?

Izzadjunk! Semmiképpen se zárjuk el a verejtékmirigyeket, ne gátoljuk a kiürülést, mert az a mirigyek megduzzadásához, elégtelen működéséhez vezethet. Az izzadtság önmagában színtelen és szagtalan, a kellemetlen illat akkor érezhető, ha a verejtéket nem távolítja el valaki idejében a testéről vagy a ruházatról. Ebben az esetben a bőr, valamint a benne lévő mikroorganizmusok bomlási terméket hoznak létre, ami már kellemetlen is lehet. A nedvességet hintőporral érdemes felitatni. A kellemetlen testszagot okozó baktériumokat pedig illóolajokkal, pl: teafa, levendula, fenyő és az örök sláger, a borsmenta segítségével lehet kordában tartani.

A megfelelő táplálkozás is segíthet: klorofilban gazdag ételeket érdemes fogyasztani: zöld, leveles zöldségeket, mint pl: a káposzta, vagy a spenót.

A stresszes izzadást egészséges belső egyensúly kialakításával lehet a leginkább kordában tartani. Mozgással, jógával, rendszeres testi és mentális felfrissüléssel lehet kialakítani a szervezet és az idegrendszer olyan állapotát, amelyet a külső környezet hatásai nehezebben billentenek ki egyensúlyi helyzetéből.

A legmelegebb időszakban az öltözködés is befolyásolja az izzadást. A bőrfelszínnek – éppen az izzadás mértéke miatt – nem kedvez a műszálas, testhez tapadó anyag, ilyenkor inkább laza, pamut vagy lenvászon viselet ajánlott. A testet elfedő lenge ruha, amilyet például a mediterrán országok lakói viselnek, nemcsak a káros napsugaraktól óvja a bőrt, hanem az izzadás okozta fertőzésektől is.


Emberek időjáráshoz való alkalmazkodásra pedig a www.tudtad.com oldalon találtam tömör magyarázatot


Az emberek melegvérűek, meg kell tartaniuk állandó 37 Celsius fokos testhőmérsékletüket. Ha ez a testhőmérséklet jócskán megemelkedik vagy csökken, dehitrációhoz, vagy az esetleg halálos kimenetelű hypothermiához vezethet: ha nagyon leesik a testhőmérséklet, fagyást vagy hypothermiát, azaz fokozatos testi és szellemi leépülést eredményez.


Az izzadás Fizikai tevékenységek felgyorsítják a test anyagcseréjét, és intenzívebb izzadást ereményeznek. Az izzadság párolgásával csökken a bőr hőmérséklete. Szélsőséges körülmények között a test óránként akár 4 liter folyadékot is veszíthet.
Meleg viszonyok között az emberi test úgy védekezik a forróság ellen, hogy fokozza a véráramlást a végtagokba. A különösen nagy meleg vagy a fizikai tevékenység verejtékezést idéz elő, amikor az izzadtság párolgásával lehűl a bőr. Mindössze egy hét, vagy egy kicsivel több kell az embereknek, hogy hozzászokjon a mérsékelt meleghez, ekkor a verejtékezés és a keringési rendszer sokkal hatékonyabbá válik.

Hidegben az emberi test eleinte úgy tartja vissza a hőt, hogy összeszűkíti a bőr alatti ereket. Ezt általában hidegrázás követi, ezzel felgyorsul a test anyagcseréje, s extra hő termelődik. Az ember nehezen viseli a hideget, és általában nem is tud hozzászokni. A történelem során  tudományos törekvésének nagy része arra irányult, hogy kényelmesebben élhessen környezetében.



A hűtésért felelős mirigy Az izzadságmirigyek a bőr alatti szövetben helyezkednek el. A verejtékcsatornán keresztül szállítják az izzadságot a bőrfelületre. A verejték párolgásával a bőr lehűl. Ha nyirkos a levegő, az izzadság lassabban párolog. 

Mi az összefüggés Piliscsaba, a Monori járás-beli Pilis és a Normafa között?

Június közepén egy különleges születésnapra voltunk hivatalosak a férjemmel. Az egyik barátunk édesanyjának ajándéka Casta Diva címmel egy zártkörű zenés irodalmi est volt a Klarissza-Házban, Piliscsabán, melyre összehívták a családot és a barátokat is.

Casta Diva – monodráma; Szerző: Baranyi Ferenc; Előadó: Pánti Anna; Zongorán kísér: Hegedűs Valér; A kétszáz éve született Schodelné Klein Rozália az Erkel-féle operatársulat egyetlen európai hírű énekesnője volt. A Hunyadi László ősbemutatóján ő énekelte Szilágyi Erzsébet szerepét, a Normafa is őmiatta Normafa. Hogy miért? - Erre is választ ad Baranyi Ferenc monodrámája. Forrás: Port.hu

A szerző, Baranyi Ferenc az est felvezetőjében elmesélte a személyes érintettségét a Casta Diva című monodráma megírása okán, s azt is ahogyan a darabot aztán egyenesen Pánti Anna operaénekesnek testre szabottan dramatizálta.

Pilis

Itt született 1937-ben Baranyi Ferenc, Kossuth-díjas költő, aki a közeli Nyáry-család sírkertjében még gyerekkorában megpillantott két sírt, Schodelné Klein Rozália vörösmárvány- és Nyáry Pál sziklasírját. Majd felkutatta e két ember szerelemének a történetét, melynek egyik kulcshelyszíne a Normafa volt.

„A lárma fölé

Májusban mindig a budai hegyekbe hajt valami leküzdhetetlen erő. Fel, a szmog, a gondok, a lárma fölé. A nap, a csillagok közelébe. Kicsit kvaterkázni a Mindenséggel.

Igen, az ember mindig azzal áltatja magát, hogy ha felkaptat a budai hegyek valamelyikére, fölébe kerül a városnak, azaz legyőzi, maga alá gyűri azt. Aztán rendszerint fordítva sül el a dolog: "a lábunknál heverő" város a maga panorámikus, bontatlan teljességében még lenyűgözőbbé válik, még jobban meghódít bennünket. Ezt élem át mindig, ezt a gyönyörű vereséget, amikor a Széchenyi-hegyről a jánoshegyi kilátó felé igyekszem. Balról a budakeszi erdő sejtelmes susogása, jobbról a Zugliget irányába táguló és tárulkozó körkép. Tekintetem végigröppen a völgy felett, meg-megáll a Hunyadorom és a Tündér-hegy tájékán, hogy aztán, amikor végre magam elé nézek újra, beleütközzön a Jánoshegy haragoszöld tömbjébe. Ez az "ütközés" rendszerint a félúton, a Szabadsághegy legmagasabb pontján, a Normafánál következik be. Bele is bódulok ebbe az ütközésbe, olyannyira, hogy hosszasan elidőzöm ezen a helyen, padra roskadva, vagy a gyepre heveredve.

Az eredeti Normafának már csak a legendája létezik.

Az öreg tölgyfát, amelynek árnyat adó koronája alatt Mátyás király is megpihent annak idején, a múlt század végén villám sújtotta. A helyére ültetett bükk a harmincas években kidőlt. Mindenki sajnálta, még a megmentésére is történt kísérlet: csonka törzsét a Margitszigetre szállították s ott az artézi-medencébe helyezték. Úgy vélték, hogy a meszes víz majd tartósítja, mintegy bebalzsamozza a becses rönköt. Sajnos a remények nem igazolódtak: a második Normafa maradványa teljesen szétkorhadt a vízben.

Ám emlékét nemcsak a helyére 67-ben ültetett bükkcsemete élteti, hanem egy szép, másfél évszázados történet is. Akármilyen hihetetlenül hangzik is manapság, de volt idő, amikor a művészek még szerették egymást. Nem irtóztak egymás látásától, nem tettek keresztbe egymásnak a színházban és a társadalmi életben, hanem jó szívvel voltak együtt még a hétvégéken is. Közös kirándulásokat szerveztek a budai hegyekbe, letanyáztak itt, az öreg tölgyfa árnyékában és szavaltak, énekeltek egymás gyönyörűségére.

Schodelné Klein Rozália akkoriban a Nemzeti Színház egyetlen európai hírű primadonnája volt. Ő alakította Szilágyi Erzsébetet a Hunyadi László ősbemutatóján, 1844-ben.

Az egyik kirándulás alkalmával, művésztársai unszolására, elénekelte itt, ezen a helyen Bellini Norma című operájának a nagyáriáját. Casta Diva - szállt az ének a nap felé, mint áldozati füst. Caasta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante - Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat. Szállt az ének és beezüstözte a kollégák, barátok kedélyét. Schodelné oly nagy tetszést aratott Norma híres áriájával a szabad ég alatt, hogy a jelenlévők az öreg tölgyet azonnyomban elnevezték Normafának.

Bizonyosan varázslatos volt az ének. Sajnos, hangrögzítés nem létezett még akkor, de a korabeli ítészek lelkendezéséből következtetni lehet az erdélyi származású énekesnő művészetének lenyűgöző voltára. A Honművész 1837. december 3-i számában például így írtak róla, éppen egy Bellini-bemutató után:

"Schodelné asszony meglepett művészi előadásával, egészen magunkon kívül ragadott. Úgy van, magunkon kívül ragadt; s ezt nem magasztaltság, nem dicséretre perdült szókeresés mondatja velünk, hanem tiszta kebelérzet. Mert ő csakugyan képes olvadó hangjával a lelket a végtelenbe fölemelni."

Nekem egyébként személyes közöm is van Schodelnéhez. Pilisen születtem, de a szomszédos faluban, Nyáregyházán nevelkedtem. Schodelné falum egykori földesurának, Pest megye haladó gondolkodású alispánjának, Nyáry Pálnak volt a kedvese. Nyáryt a szabadságharc folyamán kifejtett aktivitása miatt Königgrätz várába zárták a világosi összeomlás után. Schodelné, lemondva a sikerről, a világot jelentő deszkákról, a hódolattal felérő ünneplésekről, Nyáregyházára költözött, vezette a Nyáryak birtokát és küzdött szerelmese kiszabadításáért, amit nem érhetett meg: 1854-ben, negyvenhárom esztendős korában meghalt. Sírja most is meg van a nyáregyházi akácerdőben, diszkrét távolságban Nyáry Pál sziklasírjától.

A két sír és a hozzájuk kötődő romantikus történet nyitotta rá először a lelkemet az opera műfajára. Schodelnének is köszönhető, hogy megszerettem az operát - s hogy ezt az operaszeretetet időnként a képernyőn is kiélem. És a Normafa így kötődik az én kicsiny falumhoz. Ezért, ha rámtör a honvágy, mindig feljövök ide, ha már hazamenni, elbocsátó közegembe visszaruccanni csak ritkán enged az idő múlásával egyre inkább elhatalmasodó nehézkesség, meg a mind sűrűbbnek tetsző élet. A Normafa oldja békévé bennem a falu és a város századok óta szított ostoba viszályát és teszi hazámmá az ország egészét.

No, meg egy másik "lokálpátriámmá" a tizenkettedik kerületet...”

(részlet Baranyi Ferenc: A Normafától a Normáig című  tárcagyűjteményéből  

Pánti Anna Erkel Ferenc díjas énekes tehát a naplóját író Schodelnévé vált erre az estére.

Sírva-nevetve emlegetve benne karrierjének fontos dátumait, kollégákkal való napi kapcsolatait, a küzdelmes előadásokat, a kritikusokat és a kedveshez, a Nyáry Pálhoz fűződő történeteket és drámákat. Felcsendültek a Schodelné által is énekelt dallamok, köztük a Norma ária is.

Pánti Anna (Belényes, 1960. szept. 13.– ): énekesnő (koloratúrszoprán). Énektanulmányait 1975–1979 között Nagyváradon a Népi Művészeti Főiskola ének tanszakán, ezt követően pedig magánúton, majd 1979-től 1984-ig Papp Magda irányításával végezte. 1989–90-ben az Operaház ösztöndíjasa, 1990-től magánénekese. 1990-ben a bp.-i Erkel–Kodály Nemzetközi Énekversenyen Erkel-különdíjban részesült. F.Sz. Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola); Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László); Olympia (Offenbach: Hoffmann meséi). Forrás

A művésznő zongorakísérője Hegedüs Valér volt. Emlékezetes részlete az előadásnak a Rákóczi induló-játéka volt, mellyel a forradalmi-történelmi időszakot illusztrálta.

Schodelné Klein Rozália: Színészek gyermeke, akit Klein János zenész örökbefogadott. Schodel János, aki akkor Kolozsváron zenetanító volt, már 5 éves korától (1816) kezdve tanította a rendkívül csengő hangú gyermeket, 15 éves korában (1826) nőül vette és Olaszországba vitte, ahol teljesen kiképezte nemcsak az ének művészetében, hanem a játékban is. 1829-ben Agathe szerepében (Weber: A bűvös vadász) debütált Pozsonyban. Bécsbentovábbképezte magát, s ottani társulatok tagja lett évekre. Közben Európa-szerte vendégszerepelt. 1836. szeptember 26-án Kolozsvárott a nemzeti színházban koncertet adott jótékony célra. 1837-ben a Pesti Német Színházban szerepelt, s ekkor szerződtette az éppen nyíló (magyar) Nemzeti Színház. A társulat első számú szopránja lett, noha állandó támadások kereszttüzében állt. A jóval szerényebb képességű[forrás?] Déryné Széppataki Róza szüntelenül intrikált ellene.[forrás?] 1841-1842-ben nyugat-európai színházakhoz szerződött. 1843-ban újra a pesti magyar társulat tagja lett, immár pályája végéig. 1848 nyarán Normaként, 1849-ben Lady Macbeth (Verdi: Macbeth) szerepében vett végső búcsút a közönségtől; ezután Nyáry Pál birtokára vonult vissza, akihez sok éve tartó szerelem fűzte. Közös sírba temették őket a nyáregyházi birtokon.

Nyáry Pál: (1806-1871) liberális nemesi politikus, 1835-től Pest megye főjegyzője, majd Pest–Pilis–Solt vármegye alispánja. A reformkor és a szabadságharc neves személyisége, Kossuth híve. A szabadságharcban való részvétele miatt 10 évi várfogságra ítélték, ahonnan 1856-ban tért vissza felújított kúriájába. Hazatérése után iskolát szervezett a faluban, felismerte az alsóbb néprétegek iskoláztatásának, szakképzésének szükségességét. A temető melletti platánfasor végén található Nyáry Pál valamint társa, a Nemzeti Színház európaszerte ismert operaénekesnője, Schodelné Klein Rozália sírja. Végakaratuk szerint a Nyáry-család sírkertjében nyugszanak.

A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk (Fagus sylvatica) volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent. A fát többször is villámcsapás érte, és 1927. június 19-én egy villám végleg elpusztította. A fa arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek, amikor nem volt színházi előadás – ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben Nyáry Pál átnyújtotta Schodelné Klein Rozália világhírű opera-énekesnőnk részére a közönség ajándékát, egy ezüst sarlót, aki örömében ekkor elénekelte Bellini Norma című operájának Casta Diva nagyáriáját, amely ezekkel a szavakkal kezdődik "Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante" (Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat). A Norma című opera főhőse egy druida papnő, aki Galliában, sötét sűrű rengeteg mélyén a holdistennőhöz küldi fel imáját.

„Schodelné asszony meglepett művészi előadásával, egészen magunkon kívül ragadott. Úgy van, magunkon kívül ragadt; s ezt nem magasztaltság, nem dicséretre perdült szókeresés mondatja velünk, hanem tiszta kebelérzet. Mert ő csakugyan képes olvadó hangjával a lelket a végtelenbe fölemelni.” – Honművész, 1837. december 3.

Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés. Eredetileg Viharbükk volt a fa neve.

Évadzáró Normafa-túra

A közelmúltban pedig a színházi évad végét egy különleges programmal tette emlékezetessé a MASZK Országos Színészegyesület: egy régi hagyományt felelevenítve kirándulást szerveztek a Normafához. A jégkárt szenvedett erdő megújításához a színészek szimbolikusan egy bükkfa ültetésével járultak hozzá.

Az 1800-as években a régi Nemzeti Színház színészei a játékszüneti normanapokon rándultak ki az akkor még Viharbükknek nevezett fához, ahol Schódelné Klein Rozália 1840-ben énekelte el Bellini Normájának áriáját; innen ered az 1927-ig állt nevezetes bükkfa, valamint ennek nyomán a környék elnevezése – idézte fel a Normafa múltját Papp János színművész, aki több kollégájával együtt részt vett a MASZK Országos Színészegyesület hagyományteremtő szándékkal megrendezett első, évadzáró Normafa-túráján. Forrás

2015. június 20.

Antalffy Yvette

SENKIFÖLDJE 1.0 - Árnyék-Fény-Tánc - haiku-kalligráfia - A Tánc Világnapjára

A kutatás haladást jelent, a tudás hatalmat

Itt van május elseje... Itt a munka ünnepe... Néhány gondolat a munka és a szabadidő analógiára.

Buda I. kerület Fő utca – Corvin tér

Mottó:

Űrkutatás

Mit csinál az űrhajós, ha elfogyott vize? Hát űrkutat ás!  Érted…? Űrkutatás.

A minap az iskolai rendszeren tűnődtem megint, hogy okos politikusok miként állították vissza a buktatást az iskolában. Amit, mind a gyerek, mind a szülő büntetésként él meg. Miközben szerintem a buktatás a tanárról állít ki bizonyítványt, hogy már megint hány gyereknek nem tudta megtanítani azt, amit ő a legjobban tud állítólag.

Apukám egyik kedvenc olvasmánya volt a Tom Sawyer - amit aztán Marci fiamra hagyományozott egy jó régi kiadásban. Utána is olvastam magának a mesternek. Ő is egy izgalmas pali.(lásd. http://hu.wikipedia.org/wiki/Mark_Twain).  A lényeg az, hogy megint összefüggésre akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

Pluszban még egy adalék az állatvilágból: a delfinek vadászat közben egymás szórakoztatására egyre csűrcsavarosabb bukfenceket mutatnak be egymásnak, miközben pedig csak élelem beszerző úton vannak. Szóval a felfedezésem nem csak az embervilágra, hanem az állatvilágra is érvényes.

Íme a két gondolat, ami analóg egymással:

"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.

 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.

Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.

Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze."

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák."

Mark Twain:  Tom Sawyer

A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsator­nát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinál­ja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.

Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rende­zett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén ki­egyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.

Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozok­ban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicse­rélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a ga­ranciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!

Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szer­vizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefek­szenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával ös­szegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilép­nek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem ag­gódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.

Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia tör­vényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevü­ket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők vol­tak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!

Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.

Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely minde­nen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beava­tási szertartását.

Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom éte­lekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásá­val töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amen­nyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!

A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzé­kenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a té­vében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéle­tességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.

És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsa­tornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyom­tatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fö­lött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!

Istenem, bár így lenne!

(Robert Fulghum: Már az óvodába megtanultam, amit tudni érdemes)

A láthatatlan munka napja

Az EU-ban április első keddje a láthatatlan munka napja.
Amikor is azokat ünnepeljük, akik nem látványos fizetésekért végzik a munkájukat.



"Az elgondolás, hogy elismerjék azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi és apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok gondozásában, továbbá önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben, Kanadából indult útjára, s több európai uniós tagországban is gyökeret vert.
Egy felmérés szerint az ilyen munka becsült értéke eléri az uniós GDP legalább egyharmadát, jelentős mértékben járul hozzá a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a fiatalok felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, tehermentesíti az állami intézményrendszert.

Napjainkban már európai szintű az a gondolkozás, amely úgy véli, hogy a GDP-ben is figyelembe kell venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket. Egyre erőteljesebb az az álláspont, hogy a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is bekerüljön a statisztikákba, hogy a társadalom ismerje el az ilyesfajta tevékenység erkölcsi és anyagi értékét. El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben." Forrás

El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.

S vajon nálunk erre van-e törekvés?

Körülnézve a neten, ugyanezt az idézetet látom zanzásítva a különböző oldalakon.

A mai Ridikül adás foglalkozik a témával. 

De vajon a munka- és nyugdíjügyekkel foglalkozó hatóságok mennyire ismerik fel és el, hogy ez valóban értékes munka.

Egyszeri kitüntetésekkel, oklevelekkel, a mellé elmondott szemérmes mondattal és valamilyen színű látványos díszkivilágítással el van intézve a téma évről évre. Ezen a napon beszélnek a láthatatlan munkások a médiában. Aztán elkövetkezik április első szerdája és vége az erről való gondolkodásnak. 

Hiszen önkéntes vagy, szerelemből csinálod nem-de-bár?

Pedig a minimum lenne, hogy szolgálati időnek számítson az ilyen munkával töltött idő. 

Igaz ehhez munkaidő-nyilvántartást kéne vezetni és bélyegzőórát felszerelni a mosógép, a vasaló, a betegágy, vagy a számítógép klaviatúra mellé, ha teszem azt önkéntes újságíró vagy. 
Folyton bizonyítani, hogy egyáltalán munka az, amit végzel nem csak hobbi. 
Néha el is hangzik, hogy balek az aki önkéntesnek áll és nem pénzért (minimálbér feléért) végzi ugyanezt. Önkéntesként még a jogai sem ugyanazok, mint a fizetésért ugyanazt a munkát végzőknek. Hiszen nincs jövedelem, tehát ez nem munkaviszony.

A nyugdíjkiszámításnál sem jelent a világon semmit, hány órát dolgoztál önkéntesként, hiszen a fizetés nulla. A nullát, ha szorzom bármilyen szorzószámmal, az nulla lesz bizony.

Mától figyelem majd, hogy melyik párt és melyik szervezet lobbizza majd ki, hogy a láthatatlan munka legalább olyan elismertséget jelentsen, mint egy kiváló művész, sportoló, tudós kitüntetés, beleszámítson a szolgálati időbe és a nyugdíjösszegébe. Addig is álljon itt a törvényből idézve mit is kaphat egy önkéntes:

Mit kaphat egy önkéntes?

• Munkaruha, védőfelszerelés és – anyag
• Tevékenység ellátása során felmerülő utazási (saját gépkocsi költségei), étkezési, szállás költségek
• Oltások, szűrővizsgálatok, betegségmegelőző szolgáltatás
• Iskolarendszeren kívüli képzés
• Állat ellátása, képzése
• Önkéntes tulajdonában álló eszköz fenntartása
• Működéséhez szükséges feltételek biztosítása
• Élet-, egészség- és balesetbiztosítás
• Felelősségbiztosítás
• Külföldi munkavégzés esetén, illetve külföldi
• önkéntesnek adott napidíj  (Minimálbér 20 %-a havonta) – egy önkéntes csak egy szervezettől
• Jutalom – éves összeg max. a minimálbér 20 %-a

Forrás



Mint látható, ez sem kötelező. Ez is csak adható. Ha nincs rá keret, nem is adnak még egy buszjegyet sem. (Sortársi segítő önkéntesek a "BKV a mozgássérültekért" kisbuszán oda-vissza, - még ha csak két buszjegy árát is -, de fizetniük kell.) 
A minimálbér 20%-a a nyugdíjkiszámításkor nemhogy növelné, inkább csökkenti a nyugdíjalapot. De nyugi, mert ez majd csak nyugdíjkiszámításkor fog kiderülni, az meg a fiataloknál igencsak arrébb van.

ÖRÖMÚT