A tánc
Tíz éve már, hogy Kokas Klára, zenepedagógus és
zenepszichológus egyik előadásán levetített egy filmet, mely két kisiskolás gyermek intuitív
táncát mutatta be egy bizonyos Mozart zeneműre. A két különböző nemzetiségű gyermek
tánca, amit egymástól térben és időben teljesen függetlenül ellejtett,
megszólalásig hasonlított egymásra.
Az idő és
az ő érzékelése
Korábban a saját gyerekeimmel is beszélgettünk arról, hogy miért van az,
hogy másként érzékeljük az időt, ha várunk valakire-valamire vagy, ha
belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe. Más az idő múlása, ha dolgozunk
egy „nemszeretem” munkán és más, ha játszunk, szórakozunk.
Munka és/vagy
szórakozás
Idecitálom az apukám és nagyobbik fiam legkedvesebb olvasmányának, Mark
Twain Tom Sawyer kalandjainak egy rövid részletét:
„Ezek
után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az
emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá
akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -,
mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett
volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka”
és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és
minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás
hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy
taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc
megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi
áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc
mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a
fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”
- „A szabadidőben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabadidő legjobb hasznosítása a tanulás… Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbitevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás…” (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)
MeseMuzsika és a Flow
Fotósként dokumentálva az eseményeket immár negyedszer vettem részt az
interaktív előadásukon, melynek végén a gyerekek a bemutatott hangszereket ki
is próbálhatták. E négy előadás fotóiból válogatva az tűnt fel, hogy amint a
gyermek (de a felnőtt is) a kezébe vesz egy hangszert, az arckifejezése
megváltozik és egy egészen más tudatállapotba kerül. Olyan, mintha belekerülne
abba a bizonyos Csíkszentmihályi Mihály által fémjelzett flow-állapotba. A flow
alap-harmonikusát a velünk egy szinten hömpölygő Duna hullámai adták múlt
szombaton is, az A38 Hajó panorámaablakos kiállítóteréből nézve. A fényképek
pedig tanúskodnak arról, hogy zene hullámainak fel- és „fil”- harmonikusaival
együtt a csupa nagybetűs TELJESSÉGET élhettük át nézőként, részvevőként és
megfigyelőként egyaránt ezeken a szombati matinékon.
- Flow – Áramlat: Csíkszentmihályi Mihály figyelve a festőket képeik alkotása közben rájött, hogy úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. Ezt lehet érezni más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.), amikor igazán jól érezzük magunkat. Megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. „Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.
- A flow egy pszichológiai jelenség elmélete tehát, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg először. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg: az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok; a tudat erős fókuszáltsága; az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése; az időérzékelés torzulása; azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre; egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz); a szituáció feletti kontroll érzése; a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő; az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja.
- A flow-élményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie. Forrás
„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.”
Franz
Schubert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése