Nem volt kérdés, a fájdalmat csillapítani kell, így felhívtam a reuma ambulanciát a kórházunkban, ahol közölték, hogy a doktornő szabadságon van és menjek a háziorvoshoz, ő majd ellátja a bajomat.
Mit ad Isten, a háziorvosom szintén szabadságon volt, a helyettes háziorvos pedig elküldött a kórház sebészetére, ahol a problémámról már az ajtóban egy cédulán olvashattam, hogy nem hozzájuk tartozik, menjek az ortopédiára, vagy a traumára. Az ortopédián közölték, hogy tán a traumán kéne próbálkoznom...
És akkor azt gondoltam, hogy hazaindulok, mert tudom előre, mit mondanak az én "kis" ínhüvelygyulladás-problémámra...
Szedjek rá vénynélkül is kapható gyógyszert, kenegessem kenőccsel és pihentessem. Ezt pedig félnapos várakozás nélkül, magamtól is tudom.
Öngyógyításba fogtam, elköltöttem a gyógyszertárban a "rokkantellátásom" egyharmadát gyógyszerre, kenőcsre és kötszerre.
S láss csodát, tadadam..., péntek hajnalban, kétszeri felébredés és ápolás után már kevesebb csillagot láttam a derült égbolton.
De ilyenkor derül ki, hogy - noha jobb kezes vagyok alapvetően -, vannak dolgok, amikhez szükség van a bal kezemre is, kenyér szeletelés, öltözködés, tisztálkodás... Nem lehet félkézzel, segédeszközökre, vagy segéderőre van szükség. Már az ünnepi ebéd lemondásán gondolkodtam, amikor is...
A férjem önként és dalolva, élete első igazán nagy főzéséhez elindult bevásárolni, sőt már a zöldséget is megpucolta... Igazi diétás "fivér" (nem nővér) lehet belőle.
Fokhagymás zöldbableves lesz, milánói spagettivel vega és nem vega változatban gombával; plusz fasírt, zöldséges rizzsel, a gombát és tésztát nem kedvelő családtagoknak.
Lesz nagy "lepetés", ha kiderül vasárnap, hogy ki követte el az ebédet.
Nekem pedig tanulság:
Lehet, hogy ez az ínhüvelygyulladás jelzés megint, hogy valamit megint túlzásba vittem?! Hogy pihenni kell és megosztani az itthoni feladatokat, mint pl. a következő symbolon-kártyán?!
Juliska mos, miközben Jancsi fát vág
Én blogot írok, a "Zuram" főz... Hm...?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése