2013. október 19., szombat

A Jóisten fest…

…platánfa-lombhullást a „tiszafák” napján

Volt egy év a közelmúltban, amikor október huszonharmadikára leesett az első hó. A barátokkal Aggteleken töltöttük a hosszú hétvégét és a határ közelsége egy felvidéki átruccanásra csábított.
A legközelebbi nevezetesség: Krasznahorka büszke vára, akkor még ép tetejével és az udvarán fekvő, egyetlen elpattant lánchídi láncszemével (Széchenyi Lánchídja hajdani építésének emlékét őrizve) várt bennünket.
A reggeli hosszúárnyékos fénytől övezve egy különös természeti jelenség részesei lehettünk.
A hámló kérgű platánfák ligetének színes levélzetében gyönyörködtünk a várdomb aljában.
S akkor, ott az egyik platánfa - mint egy varázsütésre -, egyszerre hullajtotta el összes levelét. Lenyűgözve álltunk ebben a levélzuhatagban.
A Jóisten fest…
Ecset és vászon nélkül, a szívünkbe-lelkünkbe festette egyenesen ezt a képet.
Azóta minden év október huszonharmadikán ez a misztikus pillanat idéződik fel mindegyikünkben, akik ezt ott, Krasznahorkán átéltük.

Tavaly a magam módján megpróbáltam én is megörökíteni.



Személyes ajándékomnak is tekinthetem e természeti jelenséget, hiszen névnapomat az Y-nal írt Yvette-t, e-vel a végén, a francia naptár szerint, éppen október 23-án ünneplem, a Gyöngyikékkel együtt (a májusi Ivett nap helyett). Abban az évben, amikor én születtem (szinkronicitásként mellesleg éppen ’56-ban) még nem is létezett a magyar névnapok között az Yvette név (se Y-nal, se pedig I-vel), amelynek jelentése „tiszafa”.
Őt, a kedves, lassan növő, akár kétezer évet is megélő „fatestvért” pedig a Mártonhegyen fotóztam le október második vasárnapján. http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_tiszafa


Nincsenek megjegyzések: