2021.12.21-22. Téli napforduló. Álmomban egy kerecsen-sólyom hangját hallottam, majd arcom fölött repedesett, még a szárnya suhintását érezni véltem.
nagyálmom téli
napfordulón... kerecsen-
-szárny érintése
Csodálkoztam, hogy a csukott ablakon hogy jöhetett be. Hosszú perceknek tűnt míg ott lebegett és a szemembe nézett.
Álomfejtés - Szent Antal-láncolat:
"nagyálom" - téli napforduló - Emese-Álmos - Mária-Jézus - turul-kerecsen-karácsony - tiszafa-tiszafa-íj - hangszer/íj húrja - Buddha-Remete Szent Antal - Arany középút...
Álomfajták:
- ingerálmok
- betegséget jelző álmok
- hétköznapi kaotikus, asszociációs álmok, amolyan napi zárszámadások
- vágyálmok
- szorongásos álmok
- kompenzációs álmok
- figyelmeztető, koncentrációs álmok
- prekognitív, (jós)álmok, telepatikus álmok
- iskola, vizsga, lépcsőálmok
- repülő, zuhanó álmok
- visszatérő álmok
- nagyálmok - a 3. szemen keresztül érkező transzcendes üzenetek. Jung szerint leginkább 3-6 éves korban, serdülő fiatal felnőtt korban illetve a változó korban, vagy megrázó események során jelentkeznek.
Forrás: Szász Ilma - A ponttól a mandaláig
Emese álmát álmodtam újra?
Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos nagyfejedelem származásáról szól, keletkezését 860–870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik.
"A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan ősi jellegű. Az Árpádok eredetmondájaként évszázadok múltán is jelentőséggel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt, hogy az Anonymus által feljegyzett és a Képes krónika által tartalmazott szöveg is egy régebbi közös forrásra támaszkodik.
Emese Ügyek vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot sugallt neki, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek.
Szövegváltozatok, értelmezésük
Álmos első magyar nagyfejedelem turultól jövendölt születését kétféle latin megszövegezésben örökítette ránk a középkori magyar íráshagyomány. Az őseredeti változat sajnos elenyészett. A rendelkezésünkre álló szövegek közül a korábbi Anonymus Gesta Hungarorumában öltötte mai írott formáját. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Őnedbelia (Eunedubélia) vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Ő az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent, és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.
Árpád leszármazási vonala, Anonymus szerint, a következő: Jáfet – Mágóg – Ügyek (felesége Emes) – Álmos – Árpád. Anonymus szerint Előd nem Álmos vezér atyja volt, hanem Szabolcs vezéré.
Árpád vérvonala Kézai Simon szerint: Jáfet – (?) – Thana – Menróth (felesége Eneth) – Ögyek – Előd – Álmos – Árpád. Kézai nem mondja meg, Jáfet melyik fiától erednek a magyarok.
A középkor vallásos meggyőződése, illetve a bibliai hagyomány szerint minden nép a vízözönt túlélt Noétól, illetve fiaitól származott. Történetíróink is ezen hitet vallották. A magyarokat szkítáknak mondták, a szkítákat pedig Noétól származtatták.
Mózes első könyve (10: 3) – hasonlóképpen A krónikák első könyve (1: 6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét: „A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedig Jáfeté, aki Noé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.
Iosephus Flavius ezzel szemben a szkíták ősapjának Mágogot, Jáfet második fiát, Gómer fivérét jelöli ki: „… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (A zsidók története, 1: 6). A magyar hírmondók e helyen valami okból eltértek a bibliai hagyománytól, s a szkíták, illetve magyarok származását illetően Iosephus Flavius megállapítását tekintették mérvadónak.
Magyar szerzők Menróth nevét gyakorta összekapcsolják, illetve helyettesítik Nimródéval. Menróth a magyarok mondabeli vagy valóságos őse, fejedelme lehetett. Személyét Nimróddal felcserélni már csak azért sem szerencsés eljárás, mivel utóbbi a Biblia szerint nem Jáfet, hanem Kám legidősebb fia, Khús sarjadéka. (Forrás: wikipédia)
Emese-Álmos története analóg a Mária-Jézus-ival…"
 |
| Forrás: Szász Ilma |
Turul, avagy őseink védő madara tért vissza a “nagyszabadság” után?
December elején visszakerült a Turul a régi helyére a Budai Vár Habsburg-kapuja mellé:
Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, (Falco cherrug altaicus), a kerecsensólyommal (Falco cherrug) azonosítható.
S eleink az év legsötétebb napján engedték szabadon az őket vadászatukban is segítő solymaikat, majd később újrabefogták őket. Volt olyan madár is, mely önként tért vissza gazdájához, hogy tovább szolgálja őt!
"A pusztai népek által felfedezett, majd művészi fokra fejlesztett solymászat napjainkra meghódította szinte az egész világot. A mintegy 5000 év alatt jelentős szerepet tőltött be az élet szinte minden területén.
A vadászati és kiméleti időszakok, valamint kíméleti területek kijelölésével megteremtve a vadgazdálkodás és a természetvédelem alapjait. Több ezer éve alkalmazva a fenntartható használat napjainkban megfogalmazott elméletét. Szigorúan szabályozták a madarak beszerzésének tartásának feltételeit. Több kultúrában csupán vadon fogott madarakat -főleg fiatalokat- alkalmaztak s azokat a vadászati szezon végén szabadon engedték, s így fészkelő területeikre visszarepülve szaporodhattak. A kiemelkedően tehetséges példányokat megjelölték és gyakran a szabadon engedés helyén , az őszi vonulás idején újra befogták. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy 5-6 szezonban is visszafogták a vonuláskor visszatérő példányt. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy a solymász jelző tüzekkel várta "madara" őszi visszatérését. Azon kívűl, hogy a solymásznak kevesebb munkát és gyönyörű élményeket nyújtottak ezek a több szezonban visszafogott madarak, az adott példánynak is többszörös esélyt nyújtott a vonulási, telelési időszak túléléséhez. (Petényi János irataiból Csörgei Titusz által összeállított "MADÁRTANI TÖREDÉKEK c munkában is olvashatjuk, hogy hazánkban a madarászok által az egyik fészekről kilőtt kerecsen sólyom lábán egy kis bőr párnácskában egy arab nyelvű iratot találtak - vélhetően a solymász ennek alapján várta vissza kitűnő vadásztársát. Ebben a korban a madártani kutatás úgy történt, hogy a fészekről lelőtték a madarakat.....)
A ritka madarak beszerzését, tartását Európában és Ázsiában is szigorú törvények szabályozták. Ezek megszegését nemegyszer halállal büntették.
A több tízezer főt mozgósító nagy közös solymászatok hadgyakorlat számba mentek, hiszen egy ilyen hetekig tartó esemény megszervezése, lebonyolítása nem különbözött egy hadi megmozdulástól. A kiszemelt vad lóháton árkon bokron keresztül való üldözése, a vad és a vadászmadár , a ló és a kutya figyelése irányitása nagy ügyességet rátermettséget igényelt és olyan tulajdonságokat fejlesztett ami a harcászathoz is szükséges. Ennek jelentőségét az uralkodók is hamar felismerték. Ezekről a hadgyakorlat számba menő nagy solymászatokról szemléletesen számol be Marko Póló, s hasonló rendezvényekről számolnak be a muszlim időszak Maghreb solymászatát bemutató írások is. Anonimus is leírja, hogy a magyarok rendszeres lovas vadászatának köszönhető kiemelkedő harckészségük." (Forrás: A SZAKRÁLIS TURL LEGENDA)
Kerecsen - Karácsony analógia
A karácsony szó eredetének magyarázatára több elmélet is született. Eredeztethető a latin creatio (teremtés) szóból. A környező népek közül, talán nem véletlenül, a román (újlatin) nyelvben crăciun szóval illetik a karácsonyt, ami legvalószínűbben a latin calatio (összehívás) vagy creatio (teremtés) kifejezések valamelyikéből származhat.
Eredeztethető még a latin incarnatio (megtestesülés) szóból, mivel ez Isten emberi testben való megjelenésének ünnepe.
Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, Újév napja. Ez erősítheti a latin kifejezésekből való származtatást, hiszen Jézus „megteremtésének”, azaz születésének ünnepe a korai kereszténység idején Újévre esett.
Kiss Lajos nyelvész, szlavista az 1970-es években azzal a teóriával állt elő a karácsony szó etimológiája kapcsán, miszerint a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba, valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igei tőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.Ennek némileg ellentmond, hogy egyetlen környező szláv nyelvben sem használják a 'kracsun' szót a karácsony megnevezésére. A karácsony bolgárul koleda, horvátul, szerbül, szlovénul, macedónul božić, szlovákul: vianoce, ukránul: rizdvo, oroszul rozsgyesztvo, lengyelül boże narodzenie.
Fehér Mátyás Jenő – a tudomány mai állása szerint modernkori hamisítványnak tekintett Kassai kódexre hivatkozva – azt állította, hogy e szavunk a magyar kerecsen/kerecseny szóból származik, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre. A magas/mély hangrend változása, vagyis a hangrendi átcsapás egyáltalán nem ismeretlen a magyar nyelvben: pl. szaracén ~ szerecsen; tarján (törzsnév) ~ Terény (helynév, Nógrád). A kerecsen szó a magyarból kikopott, „fekete” jelentésű karacs török vagy kun eredetű szó származéka, ezért kapcsolták össze a sólymot a karácsonnyal. A karácsony szót egyesek tehát magyar eredeztetéssel a fekete színnel, azaz a sötétséggel és a legrövidebb nappallal tartják kapcsolatosnak, miközben pont innentől kezdve a világosság lesz a jellemző. Hiszen a nappal innentől kezdve egyre hosszabb. (wikipedia)
Téli napforduló és hun őseink tiszafából készült íjai
Kötődésem magyarázata még ehhez a naphoz: Hun őseink az íjaikhoz ilyenkor vágták a tiszafa ágakat. A tiszafa ekkor a legmérgezőbb - ebben rejlik az erőssége és a rugalmassága is a belőle készült íjnak. (a tiszafa minden alkatrésze mérgező, csak a kis piros bogyók nem.) (Yvette nevem tiszafa-íjat jelent. Forrás: Kliment Emilia: Névmágia - hogyan befolyásolja a név a szélyiségünket)
"Fanaptár: december 23.
I mint idho, azaz tiszafa : téli napforduló (dec.23.)
 |
| Tiszafa a MOMKult kertjében |
A tiszafa (Taxus baccata) a fenyőhöz hasonló tűlevelű örökzöld Európában. Kemény és rugalmas fájából régen főleg fegyvert, íjat készítettek. Levelének es magjának mérges volta szabja meg helyét a hiedelmek világában. Ma is kedvelt temetői díszfa, de már az antikvitásban a halál fája volt, ezért az ír fanaptár az év utolsó napjának jeléül a fenyővel, az újjászületés fájával párban az év fordulójára ültette. A tiszafa téli helyét a naptárban az is indokolja, hogy igazán ekkor fejti ki mérge a hatását; lombja télen négyszer annyi mérget (taxint) tartalmaz, mint nyáron. Hellászban és Itáliában Hekaté halálistennőnek szentelték, amint azt magával Hekatéval mondatja Shakespeare: “...slips of yew Sliver’d in the Moon’s eclipse.” (Macbeth, III.felv. 5.sz.) Hekatéhoz annál is inkább illik a tiszafa (ang. yew), mert a fenyő, a növekvő Hold és a születés Dianájának ő a vén boszorka mása, a fogyó Hold (the Moon’s eclipse) megszemélyesítője. Egy ír balladában a halott szerelmesek testét tiszafanyársakkal szögezik a koporsóikhoz, hogy távol tartsák őket egymástól, de a nyársak kihajtanak és fává nőve összeölelkeznek a sírok felett. Bretagne-ban úgy tartják, hogy a temetői tiszafák gyökere a hullákból szívja ki a mérget. Mérgező volta a régiek hite szerint megnövelte a fájából készült íjak erejét (gr. toxikon “nyílméreg”, toxon “íj”). Mindazonáltal nem csak borús képzetek fűződtek hozzá. Sírok díszeként nemcsak a halálra emlékeztetett; örökzöld és igen hosszú életű lévén az “örök életet” is jelképezte. Angol temetőkbe pedig azért ültették, hogy azokat a boszorkányok okozta viharoktól megvédjék. "(Forrás: Fanaptár)
Az arany középút megtalálásának hasonalatai
Egy hangszer-húrjának megfeszítése Buddha szerint.
"Sziddhártha elindult a Neránja folyóhoz, hogy megfürödjön. Teste olyan gyenge volt, hogy összeesett a parton. Nanda (egy állattenyésztő lánya) éppen a folyónál zenélt húros hangszerén, amikor megpillantotta a legyengült testű férfit ételt hozott neki. A herceg kezdett észhez térni a tápláléktól. Egy kicsit pihent még a parton és hallgatta a hangszeren játszó lányt. A hercegnek nagyon tetszett a lány játéka és kíváncsi volt rá, hogy miként tanult meg ilyen szépen zenélni.
A lány csak ennyit mondott:
"Nem szabad a húrokat megfeszíteni vagy nagyon lazán hagyni, ennyi a lényeg”.
Sziddhártha felismerte a lány mondatában megbújó bölcsességet, rájött arra, hogy valamilyen középutat kell találnia ahhoz, hogy elérje a megvilágosodást. Elköszönt a lánytól és tovább indult. "
Egy íj húrjának megfeszítése Remete Szent Antal szerint.
"Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen - szerinte éppen nem aszketikus - módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy tett, de megjegyezte:
"Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.''
Erre az ősz Antal ezt mondta:
"Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közben (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), ha mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.''
****************************************************************************
Ezt a blogbejegyzésemet 2021. karácsonyára elküldetem Szász Ilmának is:
Ezt válaszolta:
Bizony az íjból rögtön adódik a húr megfeszítése az arany középúton. (De hogy a Szent Antal lánc révén néhány képem Forrássá vált!?)
Nem hiába ismételgetik, hogy vegyük le rövidlátó szemüvegünket és fogjuk fel: az egész Mindenség összefügg.
Szép kifejezést találtam erre:
"A Szentlélek láthatatlan vibrációjának tánca itt minden."
És egy hosszabb Szent Antal lánc révén visszatalálhatnánk igazi eredetünk középpontjába.
******************************************************************************
Majd néhány napja rátaláltam az Alkimiai folyamatoknál a Rubedo fázisban erre a lánc-haikumra:
...folyamatábra:
az isteni szeretet
rajtam át üzen...
...rajtam át üzen,
Yvett(e) nevemen át, mely
lám tiszafaíj...
...lám tiszafaíj
felajlzva..., nyilvesszején
szeretet-szív...
szeretet-szív
az íjon át a földre
ér sebesen...
...ér sebesen,
sebet ejt..., nyílhegyében
szeretet magja...
...szeretet magja
földmélyében csírázik
s égfelé törve ....
...s égfelé törve
magba szökik..., föltartom
figyelmem íját...
...figyelmem íját
mint keresztet, s így leszek
égbe nyilazó...
...égbe nyilazó,
szeretetem Uram most
hozzád röpítem...
...hozzád röpitem,
s lásd, teljes lesz immár a
folyamatábra...
A környékünkön lévő Égbe nyilazó szobor pedig meg is testesíti a folyamatábrámat:
A MOM helyén - Égbe nyilazó
