Doszkocs Zsuzsa Örök barátságok c. kiállítása egy kicsit átalakulva, néhány képpel kibővülve szinte egyenesen a szentendrei, a P’Art Moziból kelt útra, hogy október közepére megérkezzen az OORI-Galériába.
2011-ben ismertem meg Doszkocs Zsuzsa festőművésznőt, akivel az első pillanatban barátokká lettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Ő volt az első riportalanyom ugyanis az „On-line médiával a megkülönböztetés ellen” újságíróképzésem vége felé, sőt az Élet a Babauhausban címmel a fotós vizsgamunkám is róla és arról az ikonikus Bauhaus stílusú épületről szólt.
 |
| Hat négyzetméter panoráma még a Baba utcában |
Mélykúton született, 1959. január 10-én.Itt, gyerekként megtapasztalhatta az összetartozás és a szeretet légkörét. Az ott töltött idő tanította meg a kitartásra és a szorgalomra...9 éves volt, amikor Szentendrére, a festők városába költözött szüleivel.A város híres a sokszínű nemzetiségéről, toleranciájáról, ami megkönnyítette családja számára is a beilleszkedést. Ekkor tudták meg azt, hogy lassan romló izomgyengesége van. Érettségi után a városban talált munkát, ahol a teljes járóképtelenségéig dolgozott, közben tovább tanult, számítógép programozónak.Negyvenévesen került a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztályára, ahol ma is él.1998. augusztus 19-én kómába esett, mert a légzést segítő izmokat is megtámadta az izomgyengeség. Gégemetszést hajtottak végre rajta, s azóta lélegeztetőgép adja számára a levegőt...Az élete három helyszínének sokat köszönhet, vallja magáról, ahogy ez honlapján is olvasható:
Szeptember elején visszaköltöztették a Légzésrehabilitációs Osztályt az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe, ahol korszerűbb körülmények közt, modernebb eszközökkel tudják kezelni őt és a sajnos egyre nagyobb számú légzésrehabilitációra szoruló beteget – tudtam meg augusztusban a szentendrei kiállításmegnyitón.
A Baba utcából mindhárom beteg átkerült. 7 nővérből csak 5-en vállalták az átköltözést.
 |
| Már A Korányiban az új Krónikus Légzésrehabilitációs Osztályon |
Már az új helyen is készültek képek: egy Toszkán tájról és Levendula mezők felett lebegő hőlégballonról, de még szárad a festék rajtuk.
Most készül éppen egy őszi táj vízeséssel, egy téli folyópart s egy virágos mező párhuzamosan...
A tervek közt pedig szerepelnek azon szentendrei művészek portréi, akik igencsak hatással voltak Doszkocs Zsuzsa művészetére, de különleges környezetbe helyezve őket: Barcsayt, ahogy épp belép a saját múzeumába, vagy éppen festő Czóbel, ahogy belátni a múzeumába, vagy a Marcipán Múzeumban az alapító Szamos Mátyás a pult mögött a marcipánjaival körülvéve. A következő kiállításon valószínű már láthatók lesznek ezek az alkotások is.
Zsuzsa csupán csuklóból mozgó kezei nyomán igazán pozitív világkép és életszemlélet jelenik meg a festményeken, rajzokon. Olajjal-temperával-szénnel dolgozik.
Szappanbuborékkal játszadozó gyerek, életmentő-hűséges-barátságos állatok, mesebeli csillagos világ, színházi vagy koncert élmény felemelő élménye, külföldi utak képeslapjai folyópartról és tengerparti sziklák alól, egy alkonyati séta, régi és mai szimbólumokat termő életfa, aranykorban élő öregek, s az áhítat képei jelennek meg ezen a kiállításon.
Életigenlő igazi fényt és színt hoznak Doszkocs Zsuzsa képei az őszi szürkeségbe és agyonhajszolt hétköznapjainkba.
A kiállítás 2017. október 15-től látható két hónapon át az OORI-Galériában. (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézete, Budapest XII., Szanatórium utca 19. főépület aulája)
