Nyugdíj előtt / Vírus után

Elmélkedés / Tervezés / Újratervezés

Korszerűen, "onlájn" beadtam a nyugdíjigénylésemet márciusban, ami szeptembertől lenne majd esedékes. 

Biztos, ami biztos, mert hallottam, hogy várhatóan lelassul az ügyintézés a közigazgatásban.

Merem remélni, hogy az "onlájnosítás" ezen a fronton zökkenő mentes. Aggodalmaimat azért próbálom elhessegeteni, mert az elmúlt tizenöt évben nemkevés "szívatásban" volt részem a betegség / leszázalákolás / visszaminősítés / rokantellátás mellett végzett munka díjazása kapcsán.

Egy biztos, a  szolgálati időszámítás rendszere  is nagy csalódást okozott számomra, amire a leszolgált időmben soha nem hívták fel a figyelmemet, csak amikor már késő volt.
Igaz  én még láttam Bem apót rövidnadrágban, ahogy egykori első főnököm, SiposÚr  mondta.😉
Ő volt az, aki az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen 12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit. E számítás szerint már kilenc éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát. Csak amikor már egy évet végigdolgoztam leszázalékoltként a minimálbér feléért 55 évesen, akkor mondták a Nyufigban, hogy ezzel az egyébként sem magas nyugdíjamat csökkentettem.
Vajon erre miért nem figyelmeztettek előre a munkaügyi központban, akik az én érdekeimet hivatottak képviselni, hogy ne vállaljak ilyet?!
Rokkantellátott éveimben pedig önkétes munkáim voltak fizetség nélkül (on-line újságírás, és kreatív klubvezetés a rehabilitációs intézetben heti egy nap). Ezután persze senki nem fizetett semmilyen járulékot, így nem számít szolgálati időnek...
Úgy tűnik számomra, hogy balekságnak számít szolgálati idő szempontból az önkéntes munka. 

http://talita.hu/magazin/lehet-hogy-a-szolgalati-id-az-oeroekkevalosagig-tart/

Most itt ez a járvány és mindent felülír, de már terveződőben a vírus utáni új rend a munka frontján is. 

Szilveszterkor még elvileg nem volt itt a vírus Magyarországon, amikor újévi elmélkedés gyanánt egy cikket írtam A munka képe húsz-húszban?! címmel.

Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire aktulás/sőt húsbavágóan sorskérdés a mostanság és a jővőben nyugdíjbavonulóknak a munka és a szolgálati idő fogalmának precíz megfogalmazása.

Nekem úgy tűnik eddig a Marx-Engels-féle munka-deffinicióban éltünk:

“A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.
„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét.” (Marx)
“A munka minden emberi élet első alapfeltétele…, azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.” (Engels) (Forrás: Wikipédia)

Azt gondolom, hogy engem nem a munka tett emberré, hanem az efféle munka elvesztése során újra megtalált Jóisten.

"A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.” (Henry David Thoreau)


Ha minden igaz "nyugger" leszek szeptembertől, de azért a gyerekeim/unokáim jövője miatt is kiváncsi vagyok hogyan alakul a karanténban végzett home-office munka megítélése. Hiszen ez a karantén után is működhetne tovább, megkímélve embereket a napi fölösleges 2-3 órás utazástól a munkahelyekre és vissza, nem beszélve az autóban ülve töltött dugókról, a bezinköltségekről, a zsúfolt bkv/volán/máv járatokról, a kötelező nyakkendőhordásról az irodában, stb.

Valóban fölöslegessé válnak bizonyos munkák, ahogy írták a jövendölő tudósok?!

Rövidesen kiderül, hogy hol, mennyi fölösleges munka van a világban, és ezeknek a fölösleges munkáknak a díjazása is mennyire furcsán fölülárazott volt eddig, míg az állami egészségügyben éhbérért dolgoznak sokan.
Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás. A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? - olvasom az előrejelzést magam is.

Lám a "Zélet" igazol és cáfol egyszerre...

A repülők most egy kicsit leálltak... A szabóknak viszont lett munkája. Néhány hétre/hónapra maszkvarrás folyik, még a színházi jellmezvarrodában is... -igaz ingyen, önszorgalomból, maradékanyagokból.

Most a családfők is dolgozhatnak otthonról és végre szembesülhetnek a “láthatatlan” női munkával is, amiről  korábban fogalmuk sem volt. Remélem mostani és leendő munkügyi miniszterek is vannak közöttük, akik a szolgálati idő fogalmát esetleg újratervezik. Gondolnak arra is, hogy ezeket az éveket is kiszámlázhassák azok a nők, akik a családot választják főállásnak. Ja és a kormányváltások ezt nem írják folyton felül.

Az iskola, a tanulás új dimenzióihoz Csíkszentmihályi Mihály gondolotai válhathatnának valóra. A karanténban töltött dologtalanság most jó alapja lehetne.

“Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… 
A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbitevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk. Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk. A közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.”

Teszem hozzá az on-line tanulás a tudást szolgálhatja, még a projekt alapú tanulásszemléletet kéne meghonosítani. A gyermek "rákattantható" hamar egy őt érdeklő témára, aminek alapos kidolgozása, mindenirányból való körbe járása lenne a feladat egy adott tanulási időszakban.

H. Hesse Üveggyöngyjátékában is találtam erre a módszerre hajazó alternatívát.
A szabadság napjaira, éveire a Kasztáliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írni: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot. A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát.
"Ebben a szabad játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább - minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. ...óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket. "

Új időkben / Életdíjért ÖrömMunka

„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra. Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.

Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.”  (Csíkszentmihályi Mihály)

Életdíj, ami mellett olyan munkája lehetne minden felnőtt Földlakónak élete végéig, amiben örömét leli, amit önként(esként)/hobbiként is végezne akár fizetség nélkül, s ha elfárad - mert megörgegedett vagy beteg -, megpihenhet és csak úgy bűntudat nélkül "lehet"..., szemlélődhet... szerető családja és barátai közelségében.

Így teljesülne a Thoreau-féle gondolat, hogy nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.

Munka&Tanulás&Egészség

A minap olvastam Ellen Goodman gondolatát arról, hogy a jövedelmünk jelentős részét annak a ruhatárnak és annak az autónak a megvételére és fenntartására fordítjuk, amelyekben ill. amelyekkel a munkahelyünkön megjelenünk a hétköznapjainkon, üresen hagyva azt a lakást, aminek a megvételére még kölcsönt is veszünk fel, amit életünk fogytáig fizetünk vissza. 

Munka

A hivatali munkát végző nők és férfiak gardróbjában például minimum 7 kiskosztüm illetve öltöny található, plusz a blúzok, ingek, ékszerek, nyakkendők, kalapok, táskák, minőségi cipők...

Az autóba benzin, parkolási díjak, biztosítások, adók, autópálya-matrica, autószerelő, a napi 2-3 óra, amit a munkába és onnan haza járás igénybe vesz, mert hát az idő is pénz...

A legújabb okostelefon, amellyel már autóvezetés közben is dolgozhat... 

A munkahelyek nagyrésze a belvárosban méregdrága bérleti díjú irodaházakban, klímával felszerelve, aminek előbb-utóbb reuma vagy idegzsába lesz a vége...

Az önkéntes - ingyen végzett - munka, pedig nem számít szolgálati időnek amikor nyugdíjba készül az ember...

Munkának nevezzük az ember (és/vagy gép) által energia (erőfeszítés) kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket. A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja. A munka jellege, keretei és hatásfoka a történelem során folyamatosan változott, mivel az ember igyekszik kevesebb fáradsággal fennmaradni, ezért leginkább olyan eszközök előállításával foglalkozik, kicsiny és nagy léptékben, amelyek a munka testi, fárasztó jellegét csökkentik, vagy megszüntetik.
Munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.

Munkamánia egy társadalmilag elfogadott, sőt értékelt viselkedéses függőség. Egy önértékelési zavarokkal küzdő személy számára, ha nem képes tisztába jönni azzal, hogy ki is ő valójában, a munka adhatja meg azt a lehetőséget, hogy hasznosnak és fontosnak érezze magát. Mivel az önelfogadás kellemes érzését a munkától kapja meg, képtelen lassítani, a munkába feledkezéssel tartja távol a szorongást és depressziót. A munkamániás számára a tétlen hétvégék üresek és idegesítőek, szemben azzal aki szereti a munkáját, de azért ki tud kapcsolódni. A munkamániás kevésbé foglalkozik a családjával, gyermekeivel és saját egészségét is feláldozhatja a munka miatt, ugyanakkor valódi megnyugvást nem remélhet függőségétől. (wikipédia)

Tanulás

Mely már szinte óvodáskortól "teljesítménykényszeres", s ilyetén módon már egy 4-5 éves is kialvatlanul, szorongva kezdi a napját, s folytatja örömtelen hétköznapjait majd az iskolákban egészen az érettségiig, vagy diplomáig, majd zuhan bele a hasonló állapotú munka világába.

Egészség

A felnőttként pedig teszi a dolgát a kezdeti lelkesedés után örömtelenül, fásultan, agyonhajszoltan. Majd ennek következtében beteg lesz és a befizetett társadalombiztosítás fejében nem kap még jó szót sem az egészségügyben... 

Ahol inkább betegségben tartanak bennünket, mert a doktorok kreditpontjai és tanulmányi útjai a méregdrága gyógyszereket előállító gyógyszergyárak anyagi hozzájárulásán múlik. A gyógyszerek, amelyek az egyszerű lábgombát és náthát sem képesek elmulasztani... 

Viszont egy influenza minimum 10 000 Ft gyógyszerköltséggel jár alsó hangon, s mely szintén a leadózott, "letársadalombiztosítózott" jövedelmünket csökkenti.

Pedig ez lehetne másként is... 

Mind a munka, mind a tanulás az egyre szélesebb sávú net és a számítógép korában otthonról is végezhető lehetne egy alaposan átgondolt emberbarát koncepció mentén, amit örömünkben végzünk...

Mert hát a munka antropológiai fogalom is. A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Az alapszükségletek maslow-i hierarchiájában az önkiteljesedés áll a csúcson, amelynek elérése csak munkával lehetséges. A munkának ezenkívül van közösségi dimenziója is. A munka olyan dologra irányul, ami másnak is jó. Az életünk az emberek munkája által lesz szebb, jobb. (wikipédia)

Két kedvenc idézetemet már megint idecitálom:

A munka fogalmához Mark Twain Tom Sawyerjéből:

"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák." 

A tanuláshoz pedig Csíkszentmihályi Mihálytól az iskoláról szóló gondolatokat:

"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.
 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

Ráadásnak pedig Henry David Thoreau, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:

"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...

A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

https://www.facebook.com/sevaster1/videos/868211513318428/

A munka képe

A "Munka" szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.

Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet –, aki először egy fotómontázst gondolt, emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal, aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő (nem őrülő :)) ember fotójánál. 

Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.

A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét." (Marx)"A munka minden emberi élet első alapfeltétele..., azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert." (Engels) (Forrás: wikipédia)

A filozófiai munkafogalom, hát elég meredeknek hangzik, főként, hogy ilyen elődökre hivatkoznak még ma is.

Én találtam egy náluknál sokkal rokonszenvesebb filozófust, Henry David Thoreau személyében, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:

"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...
A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...
A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...
A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

Egy előző blogbejezésemben az "igazi műszaki értelmiségiről" írtam, aki mindent az alapján ítél meg, hogy megmérhető-e vagy sem. De ugyanez az "igazi műszaki értelmiségi" az is, aki kerüli az ismétlődést. Ha neki kétszer ugyanazt a szöveget kell beírnia egy rubrikába, akkor harmadszorra algoritmust készít hozzá.

Ma pedig azt találtam egy jövőkutató honlapon, hogy a Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia: 

E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.

Azután egy másik bejezésben olvasom, hogy az amerikai CareerCast honlap kutatása konkrét szakmák esetében vizsgálta, hol várhatók a legnagyobb leépítések.

Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás.A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? Csak tippelni tudunk. Utóbbiból talán azért, mert az úgynevezett diszkont-divatszektor szélesebb rétegeket hódít meg, s kevesebben választanak egyedi, méretre varrt ruhákat.

Ugyanakkor más kutatások adatai szerint egyértelmű, hogy a luxus – az egyedileg készített termékek mindenképpen idetartoznak – még mindig szárnyal. (Forrás: Út a jövőbe)

A modern társadalmakban a legtöbb ember a munkát terhesnek, „büntetésnek” tekinti, ezért keresi a lehetőséget arra, hogy mások dolgozzanak neki vagy helyette. 

Kivételek a munkamániások vagy a saját munkájukat elhivatottságból végző egyének, akik többnyire élvezik munkájukat és az érte járó elismerést, hírnevet, megbecsülést vagy jövedelmet. 

A munka örömteliségét a Csíkszentmihályi Mihály által létrehozott Flow kutatás és elmélet tárgyalja. 

"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

A Flow témája egy időben engem is nagyon izgatott. Összefüggésekre is akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

A munka képe témájához végül egy videót tennék, annak illusztrálására, hogy nekem - az íráson és rajzoláson kívül - az ilyen munkahelyen, ilyen munkaeszközökkel készült alkotói munka tetszik igazán. Még nézni is gyönyörűség.

Egy aranyló színű fabolygó készül, egy kráterrel az oldalában egy csillagközi utazásról szóló animációs filmhez talán

A kutatás haladást jelent, a tudás hatalmat

Itt van május elseje... Itt a munka ünnepe... Néhány gondolat a munka és a szabadidő analógiára.

Buda I. kerület Fő utca – Corvin tér

Mottó:

Űrkutatás

Mit csinál az űrhajós, ha elfogyott vize? Hát űrkutat ás!  Érted…? Űrkutatás.

A minap az iskolai rendszeren tűnődtem megint, hogy okos politikusok miként állították vissza a buktatást az iskolában. Amit, mind a gyerek, mind a szülő büntetésként él meg. Miközben szerintem a buktatás a tanárról állít ki bizonyítványt, hogy már megint hány gyereknek nem tudta megtanítani azt, amit ő a legjobban tud állítólag.

Apukám egyik kedvenc olvasmánya volt a Tom Sawyer - amit aztán Marci fiamra hagyományozott egy jó régi kiadásban. Utána is olvastam magának a mesternek. Ő is egy izgalmas pali.(lásd. http://hu.wikipedia.org/wiki/Mark_Twain).  A lényeg az, hogy megint összefüggésre akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

Pluszban még egy adalék az állatvilágból: a delfinek vadászat közben egymás szórakoztatására egyre csűrcsavarosabb bukfenceket mutatnak be egymásnak, miközben pedig csak élelem beszerző úton vannak. Szóval a felfedezésem nem csak az embervilágra, hanem az állatvilágra is érvényes.

Íme a két gondolat, ami analóg egymással:

"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.

 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.

Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.

Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze."

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák."

Mark Twain:  Tom Sawyer

A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsator­nát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinál­ja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.

Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rende­zett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén ki­egyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.

Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozok­ban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicse­rélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a ga­ranciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!

Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szer­vizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefek­szenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával ös­szegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilép­nek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem ag­gódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.

Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia tör­vényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevü­ket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők vol­tak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!

Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.

Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely minde­nen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beava­tási szertartását.

Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom éte­lekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásá­val töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amen­nyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!

A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzé­kenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a té­vében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéle­tességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.

És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsa­tornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyom­tatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fö­lött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!

Istenem, bár így lenne!

(Robert Fulghum: Már az óvodába megtanultam, amit tudni érdemes)

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?

2013. július 18. csütörtök, 07:00 | Írta: Antalffy Yvette

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust. A nyolcvanas években két fiam született. A rendszerváltás után a szabadversenyes kapitalizmusban zsigereltek ki. Mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát. Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!


Amikor a hetvenes évek derekán elkezdtem dolgozni, az első főnököm, Sipos úr – némi humorral – az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen 12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit.E számítás szerint már két éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát.

„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust, még „végéemkáztam” is, ha még ez mond valamit valakiknek. A nyolcvanas években két fiam született, akikkel összesen 3 évig voltam gyesen. A rendszerváltás után a szabad versenyes kapitalizmusban zsigereltek ki a főnökeim úgy, hogy az egészségem is odalett, és akkortájt a kamasz fiaim kis híján kicsúsztak a kezeim közül. Míg én a „bányában dolgoztam”, ők néha-néha mellé jártak az iskolának. Már-már nem értettem azt, amiről ők beszélnek. Néha ordítottam is velük.
S akkor egy napon megláttam magam kívülről, ahogy ott állok és ordítok…
Nagyon elszégyelltem magam. Aznap eldöntöttem, hogy minden másként lesz!
Rájöttem, hogy azok az évek többet nem jönnek vissza, amelyeket a család együtt tölthetett volna.Stratégiám a következő volt: A szeretetkommunikáció eszköztárából (ajándékozás, dicséret, odafigyelés–megértés, testi kontaktus–érintés, együtt töltött idő) az együtt töltött időt, méghozzá a „minőségi időt” választottam. S ettől a naptól meg is változtak a dolgok. Noha a külvilág szemében az árral szemben úsztunk ettől kezdve, de a gyerekeink szeretetét azóta is élvezzük.

A nagybetűs MUNKA helyett a legelesettebbek, a leggyengébbek ügyét szolgálom a magam módján, önkéntesként azóta is. (Mellesleg tenném ezt jó fizetésért is – amely után jó nyugdíj járna –, de nem alkalmaznak sehol.)
Azt is látom, hogy hiába volt a megfeszített MUNKA és az „áldozat” a munka oltárán.Az egy éve kézhez kapott szolgálati idő kiszámítási kérelmem határozatából ugyanis megtudtam, hogy mindenféle furfangos szabályok szerint 5-6 évet szépen lecsipegettek a Nyugdíjfolyósítónál a munkaviszonyaimból.
Az önkéntes munka…? Nem számít szolgálati időnek. Ez a tény egy kissé furcsa, de még talán megértem…, mert hát morálisan, meg minden… – vagy mégsem értem meg?!
Az idő pénz – vagy mégsem az?!
Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!
Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?!
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1562:lehet-hogy-a-szolgalati-id-az-oeroekkevalosagig-tart&catid=34:ittesmost&Itemid=58