A minap olvastam Ellen Goodman gondolatát arról, hogy a jövedelmünk jelentős részét annak a ruhatárnak és annak az autónak a megvételére és fenntartására fordítjuk, amelyekben ill. amelyekkel a munkahelyünkön megjelenünk a hétköznapjainkon, üresen hagyva azt a lakást, aminek a megvételére még kölcsönt is veszünk fel, amit életünk fogytáig fizetünk vissza.
Munka
A hivatali munkát végző nők és férfiak gardróbjában például minimum 7 kiskosztüm illetve öltöny található, plusz a blúzok, ingek, ékszerek, nyakkendők, kalapok, táskák, minőségi cipők...
Az autóba benzin, parkolási díjak, biztosítások, adók, autópálya-matrica, autószerelő, a napi 2-3 óra, amit a munkába és onnan haza járás igénybe vesz, mert hát az idő is pénz...
A legújabb okostelefon, amellyel már autóvezetés közben is dolgozhat...
A munkahelyek nagyrésze a belvárosban méregdrága bérleti díjú irodaházakban, klímával felszerelve, aminek előbb-utóbb reuma vagy idegzsába lesz a vége...
Az önkéntes - ingyen végzett - munka, pedig nem számít szolgálati időnek amikor nyugdíjba készül az ember...
Munkának nevezzük az ember (és/vagy gép) által energia (erőfeszítés) kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket. A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja. A munka jellege, keretei és hatásfoka a történelem során folyamatosan változott, mivel az ember igyekszik kevesebb fáradsággal fennmaradni, ezért leginkább olyan eszközök előállításával foglalkozik, kicsiny és nagy léptékben, amelyek a munka testi, fárasztó jellegét csökkentik, vagy megszüntetik.
Munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.
Munkamánia egy társadalmilag elfogadott, sőt értékelt viselkedéses függőség. Egy önértékelési zavarokkal küzdő személy számára, ha nem képes tisztába jönni azzal, hogy ki is ő valójában, a munka adhatja meg azt a lehetőséget, hogy hasznosnak és fontosnak érezze magát. Mivel az önelfogadás kellemes érzését a munkától kapja meg, képtelen lassítani, a munkába feledkezéssel tartja távol a szorongást és depressziót. A munkamániás számára a tétlen hétvégék üresek és idegesítőek, szemben azzal aki szereti a munkáját, de azért ki tud kapcsolódni. A munkamániás kevésbé foglalkozik a családjával, gyermekeivel és saját egészségét is feláldozhatja a munka miatt, ugyanakkor valódi megnyugvást nem remélhet függőségétől. (wikipédia)
Tanulás
Mely már szinte óvodáskortól "teljesítménykényszeres", s ilyetén módon már egy 4-5 éves is kialvatlanul, szorongva kezdi a napját, s folytatja örömtelen hétköznapjait majd az iskolákban egészen az érettségiig, vagy diplomáig, majd zuhan bele a hasonló állapotú munka világába.
Egészség
A felnőttként pedig teszi a dolgát a kezdeti lelkesedés után örömtelenül, fásultan, agyonhajszoltan. Majd ennek következtében beteg lesz és a befizetett társadalombiztosítás fejében nem kap még jó szót sem az egészségügyben...
Ahol inkább betegségben tartanak bennünket, mert a doktorok kreditpontjai és tanulmányi útjai a méregdrága gyógyszereket előállító gyógyszergyárak anyagi hozzájárulásán múlik. A gyógyszerek, amelyek az egyszerű lábgombát és náthát sem képesek elmulasztani...
Viszont egy influenza minimum 10 000 Ft gyógyszerköltséggel jár alsó hangon, s mely szintén a leadózott, "letársadalombiztosítózott" jövedelmünket csökkenti.
Pedig ez lehetne másként is...
Mind a munka, mind a tanulás az egyre szélesebb sávú net és a számítógép korában otthonról is végezhető lehetne egy alaposan átgondolt emberbarát koncepció mentén, amit örömünkben végzünk...
Mert hát a munka antropológiai fogalom is. A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Az alapszükségletek maslow-i hierarchiájában az önkiteljesedés áll a csúcson, amelynek elérése csak munkával lehetséges. A munkának ezenkívül van közösségi dimenziója is. A munka olyan dologra irányul, ami másnak is jó. Az életünk az emberek munkája által lesz szebb, jobb. (wikipédia)
Két kedvenc idézetemet már megint idecitálom:
A munka fogalmához Mark Twain Tom Sawyerjéből:
"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák."A tanuláshoz pedig Csíkszentmihályi Mihálytól az iskoláról szóló gondolatokat:
"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.
Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)
Ráadásnak pedig Henry David Thoreau, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:
"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...
A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
https://www.facebook.com/sevaster1/videos/868211513318428/
.jpg)
