Akkor Szentesi Szilvi - a művészeti alkotások segítségével dolgozó - kineziológiai diagnosztizálásával az alázat témája jött ki fő oknak. Háromszor jelent meg ugyanis Caravaggio Pálforulós képe a terápia során.
Uram, legyen meg a Te akaratod!
Plusz a Symbolon kártyák közül a Zuhanást kaptam, ami megint csak a fordulatról és a tükörbe nézésről szólt.
Alázat
Akkor a hitemre és az önmagamra való rátalálást hozta ez a felismerés. S azóta sorsom is új fordulatot vett. Végigjártam a Keresztutat. Részese voltam a Szent Ignác-i harminc kegyelemnek, s az Örömúton megrajzolhattam/lánc-haikusíthattam ezt a Pálfordulást is.
A nyár végén viszont egy "gyomros-vírus" ütött ki… Éppen hogy kilábalva belőle és ennek a "K.O."-nak az okait keresve, Cserjés Panka segítségét kértem, de odafelé menet, a buszról való leszálláskor a jobb térdem ismét megnyekkent.
Panka ekkor döbbentett rá arra, hogy mások keresztjét viszem, s ahelyett, hogy hálót adnék nekik, helyettük is én fogom ki a halat, amit aztán kritikával illetnek és elégedetlenek a kifogott mennyiséggel és/vagy minőséggel.
Rákérdezett arra is, hogy kiknek is a "szmötyije" ez, amit ez az Alex Gray kép testesített meg az egyik rémálmomban a gyomros betegség alatt?
Miért veszem át és viszem mások terhét, kéretlenül is? Miért segítek, erőmön felül is?
A válaszom ez volt:
Mert nem tudom elnézni a mások szenvedését, szerencsétlenkedését.
Bizony ez történt az elmúlt évben az anyósom és a férjem lerobbanása miatt, ami aztán nem mindig sült el jól. Az anyósom esetében az “őziketerror” újabb fokozatát álltuk ki, s ez lett előbb a férjem lerobbanásának egyik oka, majd az én mostani összeomlásomé is. Megint olyan állapotban találtam magam mint például néhány éve az anyukám halála előtti évben. Akkor egy láthatatlan köldökzsinór elvágásával derült ki, hányan voltak a köldökzsinóromon évtizedeken keresztül.
Egy szó mint száz, “túltoltam” az alázatot, ez ennek a mostani porcleválásos történetnek a testi szinten felüli lelki oka.
“Hal helyett hálót” kell ezen túl felajánlanom a képességeimből, amibe magam nem rokkanok bele és időnként nemet is tudnom kell mondani...
A pozitív-megerősítő mondataimat, amelyeket a terápia elején fogalmaztam meg a magam számára, azóta nap mint nap tudatosítom:
- Csak akkor segítek, ha kérik!
- A szépség megmutatásával leszek úrrá a világ bajain!
- Megadom azt, ami az Istené és azt, ami a császáré - ahol kérik!
- Elégedett vagyok magammal. Úgy vagyok jól, ahogy vagyok.
- Intuitív módon tudok a fájdalom ellen hatni!
- Rend csak akkor lesz, ha legyőzöm lustaságomat.
- Ha elfáradok, pihenésképpen rajzolok.
- Görcseimet írással oldom, kiírom magamból.
- Feszültségeimet művészettel vezetem le, vagy úgy, hogy művelem, vagy úgy, hogy élvezem.
- Szorongásimat a szeretet oldja: vagy úgy, hogy adok, vagy úgy, hogy hagyom, hogy engem is szeressenek.
- Gyanakvásaimnak/bizalmatlanságomnak gyökereit figyelem, dokumentálom.
Itt vannak az első lábadozós fotóim, két nappal a műtét után:
Csendélet Jobb-lábadozás közben… lépcsőjáró kőszáli kecske logóval a mankómon
