Könyvajánló Karácsonyra

"Ragyogjanak a karácsonyfa gyertyái! Zengjenek a karácsonyi énekek! De ne áltassátok magatokat, ne elégedjetek meg újra és újra azzal a szánalmas, érzelgős, silány érzéssel, amellyel ünnepeiteket ünneplitek! Többet követeljetek magatoktól! Mert a szeretet és az öröm, az a rejtélyes valami, amelyet 'boldogságnak' nevezünk, nem itt van, és nem amott van, hanem kizárólag 'mi bennünk' van."











Hermann Hesse könyveit évről évre, újra és újra olvasom. Az ő Üveggyöngyjátéka Esőcsinálójának történetéből mandala-mesélő igazgyöngyhalász, önismereti sorozatot állítottam össze, s írtam belőle egy szakdolgozatot tíz éve; majd egy szintézisként haiku-kalligráfiákká tömörítettem a tanulságokat. Később pedig ugyanezt tettem a Napkeleti utazással is.

Tavaly a férjemtől kaptam meg a Karácsony című, elmélkedésekből és költeményekből álló kötetét. Most ezt ajánlom tovább én is  ünnepi olvasmánynak.

E kötetben az első és az utolsó írás közt több mint félévszázad telik el úgy az író életében, mint a történelemben is.  A két világháborút is magába foglaló időszakban lehettek csak igazán aktuálisak ezek a karácsonyi témájú önmegismerésre, szeretetre, békére és bölcsességre intő elbeszélések és versek.

Hermann Hesse (1877–1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. 

Ő maga protestáns misszionárius családból szigorú nevelést kapott, amiből kitörni vágyott, de a családi karácsonyok feledhetetlen élmények maradtak számára mindvégig. Saját tapasztalata volt az is, hogy miután a gyermek kilép az ártatlanság korából, belecsöppenve a jó és rossz, a megengedett és tiltott dolgok világába, magára marad, s már nincs visszaútja az egykori béke honába. Ettől kezdve az ember már csak előre tekinthet és kellő önismeret mellett és küzdelmek árán, önerőből juthat újra a béke és a szeretet állapotába. Ez a fajta önismeret - Hesse szerint - minden vallás, művészet és bölcsesség alapja.

Sasszem és szilánkok (könyvajánló)

A szem az egyik olyan téma, amely személyesen is érint engem (a viszonylag új keletű szemproblémáim miatt), és ilyenkor lépten-nyomon szemeket látok fűben-fában, képződményben, építményben, irodalmi alkotásokban. Szinkronicitásként pedig – mit ad Isten –, a napokban felkérést kaptam a Sasszem és szilánkok című könyv ajánlójának megírására.

A könyv szerzője Turnovszky Éva pszichológus, pszichoterapeuta. Az előző, igen népszerű kötete Az óvoda réme volt.


A felkérésben benne volt, hogy a címadó Sasszem (katarakta akta) fejezetre helyezzem a hangsúlyt, amely nemcsak Karinthy Utazás a koponyám körüljét juttatta eszembe egy szürkehályogműtét okán, hanem annál tovább lép, vagy inkább tovább lát… Bemutatja, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük át az efféle megpróbáltatásokat. Valakinek a műtő hőmérsékleti viszonyai maradnak meg az emlékeiben, a szerző pedig így elmélkedik egy műtét alatti orvosi megjegyzésről:

„Az a mondat motoszkált bennem, hogy ne meditáljak, mert attól beszűkül a pupillám. Egyrészt ez teljesen új információ volt számomra, másrészt, ha továbbgondolom, akkor nyilván imádkozni sem szabad ilyen helyzetben, hiszen annak is van élettani hatása…”

Vizuális típus vagyok, s némi műszaki előélettel is rendelkezem, így ragyogóan el tudom képzelni, ha elmesélik részletesen, mi is történik egy-egy ilyen beavatkozáskor. Ilyen szemmel olvastam azt a bekezdést is, amely az új lézeres technikáról és az önmagától kinyíló, összehajtogatott szemlencséről szólt, amelynek anyaga „szembarát”. A világháborús katapultáló pilóták szeméből kivett plexi-szilánkok tulajdonságait fejlesztették tovább szemlencsévé. Olyan precizitással végzik ezt a műveletsort, hogy abba emberi hiba nem csúszhat. Ezek az újítások, amelyeket már a magyar egészségügybe is bevezettek, minden szürkehályogműtétre várakozónak a félelmét eloszlathatják.

katarakta: „…hát az tulajdonképpen egy nagyon csúnya szó…, Kosztolányi nem válogatta volna be a tíz legszebb magyar szó közé…, vagyis a szó nem magyar, de hangzása is ronda, ha jelentésétől el is tekintünk…”

Majd a tisztánlátás öröme: a Seuzo-kincsek látványa a Parlamentben, az építési állványok nélküli Parlament, József Attila Duna-parti lépcsőn ülő szobra, a város látványa Attila mellett ülve, a metróállomás távoli feliratainak olvashatósága, a női karóra számlapján a számok felfedezése s hogy az új BKV-s kijelzők és feliratok már talán látássérültbarátak, végül a tűbefűzés…


Némi aggodalom: amikor más szemműtétje nem jól sikerült, egy kis szemviszketés, az élesebb napsütés okozta káprázat…


Szembesülés a korábbi fölösleges aggodalmakkal: „…hogy majd késsel, villával és ollóval fognak a szememben turkálni…”, vagy egy fehér botos ember látványa keltette pánik…


A javallatok és ellenjavallatok: napsütésben napszemüveg-viselés (no de nem akármilyen), vagy a cipekedés súlykorlátai…


Egy humoros példamese az emberi törékenységre: „Ha a teremtés hatodik napján szigorú és lelkiismeretes meós dolgozott volna, akkor semmiképpen nem veszi át az Úristentől ezt a konstrukciót, azaz minket, embereket. Visszadobta volna a rengeteg, idő előtt meghibásodó alkatrészt, eleve beépített hibaforrás és az egész rendszer alapvető sérülékenysége miatt… ebbe a kategóriába sorolható a szemlencsénk is…”


Egyfajta különleges látás felfedezése: a film és felirata dimenziójának különbségére való rácsodálkozás…, a messzebbre látás képessége, de a visszafelé, a múltba látás képessége is javul :) „…Mikulás Télapóvá, Jézuska Fenyőünneppé alakítása… , az ideológiailag fejlett óvodai nevelés számos apró, megmosolyogtató részletét idézi fel, meglepő pontossággal, élethűen… „


Konklúzió: „Talán a gyártó céget is tájékoztatni kéne, hogy a kiváló, pici, plexi protéziseiknek ilyen misztikus mellékhatásai vannak.”


Még a Méreg fejezet volt az, amely nagyon megérintett. Ebben a fejezetben Elemér, Igor, Viktor, Ferenc, Marika, Anna, Zsuzsika, egy saját ismerős és családjainak drámai történeteit olvashatjuk, amelyeknek főszereplői több évtizedes súlyos hazugságokat és titkokat hordoznak magukban. Ezek – nem is olyan ritkán – valami nagyon fontos problémát jelentenek, amit ki kell mondani, de jó hangosan. Ebben a kötetben a szerző jó hangosan ki is mondja…


A további történetekről, embermesékről pedig lássunk egy nagy címkefelhőt:

ajándékozás, angoltanulás, antik tárgyak, anyámasszony katonája, anyós, apáca, Bánat herceg, betegek közti szerelem, büszkeség, dieffenbachia, díszgyertya, disszidálás, elvált szülők gyereke, fogorvos, frontális ütközés, gyermekvédelem, hiányos teáskészlet, italozás, jelzálog, kabalababa, kábítószer, kakukkfióka, kecskesajt, kígyó, kitelepítés, klerikális reakció, közösképviselő, kukoricaliszt, kutya-macska barátság, kutyanyelv, lábas, lámpaernyőkésztés, leszázalékolás, liliom, macskák, mobiltelefon, mosogatás, nagymama titka, nem kívánt gyermek, nevelőapa, opálgyűrű, öngyilkossági kísérlet, örökbefogadás, pánikbetegség, portásfülke, rontás, rossz vér, skizofrénia, surc (ez a kötény egyfajta tájnyelvi elnevezése), svájci frank alapú hitel, szőlőgyökér, tartásdíj, teáskanna, történelem, válókereset

Ki-ki válogathat, hogy melyik szó vagy kifejezés miatt veszi meg ezt az olykor drámai élethelyzetekről is szóló, olvasmányos stílusban íródott könyvet.