2013. május 13., hétfő

Bretagne-tól Kamcsatkáig, avagy kapcsolataink próbája - írásom a www.talita.hu - n

222945_film_azok_a_csodalatos_ferfiak_07 
Arra nem emlékszem, hogy barátokként váltak volna el egymástól a túra után, de hogy jól megismerték önmagukat, azt biztosra veszem.




A kilencvenes évek legelején a „valóság sók” előfutáraként láttam a tévében egy számomra nagyon tanulságos dokumentumfilmet, amelyből egy-egy részlet maradt meg csak az emlékezetemben, de azok a mai napig példaként szolgálnak az emberi karakterek viselkedésének megfigyeléséhez.
A film egy utazásról szólt. Egy spontánul összeszerveződött társaság indul el az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjáig, át Európán és Ázsián. Semmi spirituális célja nem lévén, nem mondanám zarándokútnak. A légyeg az volt, hogy aki ahogyan bír, jusson el legnyugatabbról legkeletebbre. Kicsit azAzok a csodálatos férfiak című filmre emlékeztető helyzetet szimuláltak, csak itt nem repülő alkalmatosságokkal, hanem a földön guruló változataikkal közlekedtek. A táv is hosszabb, mint a London-Párizs.
A társaság tagjai különböző járművekkel érkeztek a kiindulási ponthoz, ami emlékezetem szerint Bretagne-tól Kamcsatkáig vezetett. Voltak motorosok, biciklisták, autósok, volt ki egyedül, volt ki társakkal, férfiak-nők, idősebbek-fiatalabbak, az biztos, hogy mind kellően kalandvágyó és elég tapasztalatlan volt. Egy operatőr és egy riporter végig interjúkat készített velük, a megtett út dokumentumaként. Ebből az anyagból állt aztán össze a film....




2013. május 12., vasárnap

ABLAKCSERE

Ajánlom: Jávor Istvánnak - fotóriporterképzésem meghatározó tanárának, akinek a fotózás örömét köszönhetem.


Az elmúlt héten a fiamnál végig fotóztam az ablakcserét, ennek eredményeként jött létre ez a fénykép.
A már kiszedett ablakkeretben megjelent a szemközti zöldre festett homlokzat, benne három és fél különböző ablakkal a tető árnyékaival és egy madárpár szecessziós ornamentikájával, amint egy páros harangvirágon ülnek egymással szembefordulva. A szoba, ahonnan a fotó készült, szinte teljesen sötét. Az ablakcsere kellékeit és az egyik mester profilját sejtjük csak halványan. 

Ez a kép beleilleszkedik abba képi világba, amellyel kezdődött a fotóriporterképzésem két éve.

Edward Hopper Nap egy sötét szobában című festményéhez hasonló képet kellett fotóznunk, és elmesélni miről is szólnak a képek.

....
A CSAPDÁBA EJTETT FÉNY


Az anyag a csapdába ejtett fény. Ezt a művészi megfogalmazást egy természettudományos irodalomban olvastam és íme, Edward Hopper képén a látható fény ibolyától a vörösig terjedő tartományából a zöld-sárga-okker stációi válnak anyagivá. 

Az ablak, amely a szimbolikában az ajtóval együtt a kapcsolatainkat jelentik, most a küszöb a színlépcsők között. A fényáramlat a szobában már fény-árnyéklépcsőkben folytatódik a fal és padló ornamentikája nyomán. A délutáni Nap melegíti fel az üres szobát, amelyből talán most költöztek ki az eddig benne lakók. Itt állhatott az étkező asztal, amely körül a gyerekek futkostak uzsonna időben és néha lekaptak a gyümölcsös tálról egy-egy barackot, szőlőt, szilvát, vagy almát.

    

Edward Hopper, Sun in an Empty Room (Nap egy sötét szobában) , 1963, olaj, vászon, 62×84 cm + a negatívja

    

Antalffy Yvette, Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava + a negatívja

A magam képe pedig az anyagból a szellem felé törekszik afféle komplementereként az Edward Hopper festménynek. Az álom még itt kering a szoba előterében kékes-lilán. A roló résein áttörő fény sziluettje egy dupla filmszalag perforációjára emlékeztet, melyet az éjszaka folyamán nézhetett a fiú. De már ébredezik, hiszen félig nyitva az ablakszempár. A nyitott ablakszem a reggeli nap sugarait beivó és oxigénné alakító fa leveleit látja. Mögötte egy sárga házfal veri vissza a napkelte fényeit. Míg a festmény befelé hívogat, a másik szobából a fény felé kívánkozunk, álom és ébrenlét határán. A fény néhány szobanövényen, egy vízipipán és egy díszlámpán fut végig, de jobb oldalon az erő reprezentálásaként, egy súlyzó három különböző átmérőjű tárcsáján is feldereng. Szakács fiam szobája ez, aki sötétkékben „utazik” a falak színe és a drapériák tekintetében. Esténként van, hogy művészfilmek nézése közben tör rá az álom. Így van az, hogy szó szerint idézi némelyiket. Ezért a cím: Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után – 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava.

Budapest, 2010. július 21. Antalffy Yvette
.....
A mozit szerető szakács szobáját még más fényviszonyok között is lefotóztam. 




2013. május 7., kedd

Monstre Deliciosa - magyar hangja Könnyező Pálma



Ez a történet szolgáljon újabb bizonyítékul arra, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel - így akár emberekkel is.

Tizenöt éve kaptuk Vali barátnőmtől őnagysága Monstre Deliciosát (magyar hangja Könnyező Pálma), a hídőrvirágúak rendjének kiválóságát.
Elejétől fogva éreztük nem mindennapi jelenlétét az életünkben.
4-5 szívalakú levelének némelyikén cseppformájú szeldeltségek is megjelentek. Ha jól tartottuk, akkor a levélvégeken egy-egy „örömkönnycsepp” is megjelent.
Egy szó mint száz, a mi Monste Deliciosánk nőtt-nődögélt és egyre nagyobb levelei behálózták a hálószobánk egyik sarkát, a padlótól a plafonig.
Mondogattuk is egymásnak a „Zurammal”, hogy öregkorunkban keresgélni fogjuk egymást a hatalmas levelek erdejében.
Egyre nagyobb cserepekbe, aztán egy dézsába ültettük. De hiába a gondoskodás, egyszer csak alulról elhullottak az első levelek.

Családunkban a „Zuram” a virágfelelős. S ha ő nincs itthon, minden virág megérzi a hiányát.
Ő volt az, aki egyik nap elhatározta, hogy derékban elvágja a felkopaszodott szárat és megpróbálja újra gyökereztetni az addigra alaposon elburjánzott növényt.
Másnap reggel elhúzva a sötétítő függönyt, láss csodát, két új levél jelent meg őnagysága  Monstre Deliciosát (magyar hangja Könnyező Pálma), a hídőrvirágúak rendjének kiválóságának tövén. Így elmaradt a „gyilok”. Így az évekkel későbbi festés-mázoláskor, mikor nem tudtuk ki vinni a szobából úgy, mint a Szeleburdi család a fikuszt, mese nem volt, fel kellett darabolni. Egy, a belőle kimetszett szárdarabból gyarapodik nap-nap után. Újabb sarokbehálózásra készül, úgy látjuk.

Ez a történet tehát szolgáljon újabb bizonyítékul arra - Clive Bakster* poligráfos kisérletét is alátámasztva -, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel - így akár emberekkel is.





 




*A Kaliforniában élő tudós, Clive Bakster a CIA kötelékében kezdte meg még 1966-ban poligráffal (hazugságvizsgálóval) kapcsolatos kutatásait, amelyet később, pusztán kíváncsiságból kiterjesztett a növényekre is. Elméletileg ez lehetséges, hiszen a poligráf olyan hiperfinom elektromos, ill. elektrokémiai változásokat is képes érzékelni, amelyek szinte azonosan zajlanak az emberi bőrön, ill. egy levél felszínén.
Ugyanakkor a tudomány jelenlegi állása (vagyis a legtöbb tudós által elfogadott nézet szerint) a növényeknek nincsen a miénkhez hasonló idegrendszere, így nem lehetnek gondolataik, érzelmeik, és nem érezhetnek fájdalmat sem.
Clive Bakster ettől függetlenül rákapcsolta a hazugságvizsgáló egyik érzékelőjét egy kiválasztott levélre, azzal az elhatározással, hogy a növény egy másik (távolabbi) levelét öngyújtóval felperzseli.
Állítása alapján - nem kis megdöbbenésére - a poligráf hatalmas kilengést mutatott, de nem akkor, amikor meggyújtotta a lángot, hanem jóval korábban - méghozzá már akkor, amikor eldöntötte, hogy mit fog tenni néhány másodperc múlva, és melyik levéllel.
Clive Bakster ennek alapján meg van róla győződve a mai napig, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel - így akár emberekkel is.

2013. május 1., szerda

Mondj egy ikes igét!


gondolatok „trafiktörvény” körüli vircsaft kapcsán…

Mondj egy ikes igét! … Trafik.
Mond ezt múlt időben! … Dohánybolt.
Ez a gyerekkoromból származó favicc jutott eszembe a „trafiktörvény” körüli vircsaft kapcsán.
Döbbenetes számomra az a hírekből, hogy családok tízezreinek ad munkát a dohánykereskedelem. Rövidesen csak felének/harmadának, de az is sok.

A „Nagy Egész” felől nézve pedig olyan munka ez, ami mások káros szenvedélyét szolgálja ki, hasonlóan a játéktermekéhez.
Tovább rontja a képet nálam, hogy a dohányforgalmazással nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, mint gyógyítással, gyógynövénytermesztéssel, tanítással, zenéléssel, színészettel, újságírással, stb. együttvéve. Még az a szerencse, hogy nem államilag támogatott ágazat a dohánytermelés.

Jó lenne, ha ezek az EU által előírt intézkedések hasonló következményekkel járnának, mint a vendéglátóhelyek dohányzásmentesítése, ami után többen mennek éttermekbe, kávézókba, mint annak előtte, olyanok is, akik eddig a bagószag miatt nem tették.

S az eredmény mi lehet? 
A válasz Örkény Egyperceseinek stílusában:
A trafik, ezentúl tényleg ikes ige lesz - a társalkodás (trafikálás) rokon értelmű szavaként -, s a dohánybolt pedig múlt idő jelképeként válik az emberiség rossz és elhagyott szokásainak egyikévé.