Hasta la Vista!

avagy az akadálymentes utazás és egy nap szinronisztikus jelenségei

Egy tegnapelőtti kiállítás, egy tegnapelőtt megjelent talitás interjú és egy tegnapelőtt a tv-ben vetített film szinkronicitása

Éppen az azóta a Talita, internetes női portálon megjelent Akadálymentes zarándoklat interjúm végére tettem pontot, amikor is meghívást kaptam erre az igen csak hasonló című rendezvényre - „Mini” Akadálymentes utazás kiállítás.

Az OORI főigazgatójának, Dr. Cserháti Péternek bevezetője és diasorozata élményszerűen adta át azt az erőfeszítést, amellyel ő maga, családja, s barátai tevőlegesen is szolgálják a sérült emberek szabadidős tevékenységének ügyét.

Majd a MotivációAlapítvány létrehozója, Zalabai Péterné mesélt arról, hogy a személyes érintettség okán, hogyan indult el egyáltalán az akadálymentes közlekedés kialakítása szép hazánkban. S arról beszélt hosszasan, hogy mennyire gyerekcipőben jár ez a téma a fővárosi és az ország közlekedésében, nyaraltatásában, utaztatásában a sérült emberek felől nézve.

Az Utazom.com képviseletében Fajta Gábor kiutazási szervező kellően részletes információhalmazzal ajándékozott meg bennünket a mindenkori piaci áron elérhető hazai és külföldi akadálymentes utazás és nyaralás témakörében.

Majd Bánlaki Szilvia, kerekesszékes utazásszervező,  a Skagerrak Utazási

Iroda képviseletében: Akadálymentes turizmus címmel tartott igazán sok lehetőséggel kecsegtető prezentációt. Egy felmérőlapot ajánlott a figyelmünkbe, melyen

mozgássérült személyek utazási szokásairól lehet nyilatkozni.

Ez alapján tud az iroda személyre szabott utazási ajánlatot tenni. 

 

Együtt néztük végig az interjúalanyommal, Wilde Vikivel az előadásokat és utána végig látogattuk a kiállítók standjait is, ahol még akadálymentesített borkóstolóra és filmgyárlátogatásra is kaptunk meghívást. Viki el is határozta, hogy anyukáját meglepi a nyáron egy jó kis akadálymentes balatonozással.

S, hogy a szinronisztikus jelenségeknek ne legyen vége, az esti TV-műsorajánlatban a „Zuram” rátalált a Hasta la Vista!  című belga filmdrámára, melyben éppen egy akadálymentes utazás részesei lehettünk három sérült fiatalember és egy őket kísérő, saját kisbusszal rendelkező gondozónő főszereplésével.

„Lars, Philip és Josef, a három huszonéves jóbarát szereti a bort és a nőket. A nedűt megízlelték már, ám nővel még egyiküknek sem volt dolga, lévén mindhárman fogyatékosak: az egyik vak, a másik tolószékbe kényszerült, a harmadik pedig teljesen béna. A három srác elhatározza, hogy Spanyolországba utaznak, ahol a speciális bordélyban végre elveszíthetik a szüzességüket. A szüleiknek azt lódítják, hogy bortúrára mennek. Lars állapota rosszabbra fordul, ám titokban mégis nekivágnak a kalandnak. Egy zsémbes, túlsúlyos asszony kíséri őket.”

Az egyik kritikából vett idézettel ajánlom mindenki figyelmébe.

"Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film teljesíti a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! című tragikomédiája lazán hozza ezt a szintet."

Részlet a filmből

Akadálymentes zarándoklat - írásom a Talitán

Akadálymentes zarándoklat

2014. június 11. szerda, 06:00 | Írta: Antalffy Yvette

Viki súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötött életet élő fiatal hölgy, akivel sokat beszélgetünk és levelezünk. 2013 májusában – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából – résztvevője volt egy lourdes-i zarándoklatnak.


Wilde Vikivel akkor lettünk barátok, amikor néhány éve elkezdtem az önkéntességet az OORI Ergoterápiás Osztályán. Viki születése óta súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötve éli az életét. Nem kevés erőfeszítéssel járta ki iskoláit, egy kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett.
Kapcsolatunk legelején a számítógép használatában segítettem, azóta on-line levelezünk egymással. Sokat beszélgetünk és levelezünk a családjainkról, a mindennapjainkról s a vele történtekről, így arról is, hogy aMagyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából egy Lourdes-i zarándoklaton vett részt.
– Hogyan is került sor erre a zarándoklatra?
– Krisztina barátnőm – akit nagyon régen az OORI-ban ismertem meg – 2012-ben egy családi összejövetelen vetette fel, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden év május elején lehetőséget biztosít öt kerekesszékes, sérült ember számára, hogy részt vehessenek a Lourdes-ba induló zarándoklaton. Azt mondta, hogy ő biztosan jelentkezik, de ha én is vele mennék, annak nagyon örülne. Magam is hívő ember vagyok, 18 éve vagyok cserkész, így kis gondolkodási idő után megpályáztunk két helyet a 2013-as zarándoklatra, és nagy örömünkre el is nyertünk.
– Az utazás részleteiről mesélj! Akadálymentes-e az utazás Budapesttől Lourdes-ig?


– Segítőinkkel-kísérőinkkel együtt negyvenen indultunk el, akik között mindenféle korú, nemű és foglalkozású volt. Ahogy ezt az út során megtapasztaltam, az ilyen segítő csapatban eltűnnek a különbségek, mindenki az „ügyet" szolgálja. Ez az „ügy" mi voltunk öten, s az, hogy eljussunk Lourdes-ba.
A távolság 2400 km, amit Budapest–Párizs és Párizs–Pau között egy átszállással repülőgépen, Pau–Lourdes között busszal tettünk meg. A repülőgépre a légi mentők eszközeinek segítségével tudtunk feljutni, hiszen a kerekszékeink nem fértek volna be a keskeny beszállóajtón. Így azok a csomagtérben utaztak. Kicsit soknak tűnt a várakozás az átszálláskor, de ez megtanított arra, hogy türelmesek legyünk. Pau-ban már busz várt, melyen kerekesszékes helyek is voltak, és beépített lift emelt a helyünkre bennünket. Profi volt a szervezés.
– Milyen volt a zarándokszállás?
– Minden akadálymentesen zajlott. A Máltai Lovagrend fel van készülve arra, hogy sok beteg ember keresi fel a kegyhelyet gyógyulást remélve. A segítőink pedig állták a sarat az ellátásunkat illetően.
– Lourdes-ban és a kegyhelyen hogyan zajlik egy ilyen zarándoklat?
– Szombat délután a világ legkülönbözőbb részeiről érkező több száz sorstárssal együtt vettünk részt a zarándoklatot megnyitó szentmisén. Másnap, vasárnap a sok ezer embert befogadni képes, földalatti X. Piusz Bazilikában szentmise, délután szentségi körmenet volt. Hétfőn lehetőségünk nyílt arra, hogy megfürödjünk a szent forrás jéghideg vizében, s a barlangban is imádkozhassunk. Este együtt vettünk részt a gyertyás körmeneten.
– Spirituálisan mit jelentett neked ez az út? Mi volt a legemlékezetesebb számodra a zarándoklatból?
– Nagyon készültem erre az útra, hiszen igazából most voltam először szülők nélkül külföldön. Hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseinek, segítőinek mindenre kiterjedő figyelmességét.
Számomra a megmerítkezés volt a legemlékezetesebb a forrás hideg vizében. Gondosan ráhelyeztek egy a forrás vizébe belegurítható ágyra, melyen alattam és felettem egy fehér lepedő volt csak.



Az állapotom javulásáért szóló fohászom közben a hideg víz minden egyes molekulájának érintésében megéreztem Mária ölelését. Ennek az ölelésnek az emléke azóta is nap mint nap felidéződik bennem.
Hiszem, hogy a technikai fejlesztéseket, az orvosi kutatások eredményeit is átjárja a Szentlélek, s a segítségükkel egyszer a szó átvitt és legszorosabb értelmében is talpra állhatok.
A másik nagy élmény a mise utáni magyar himnusz éneklésekor – noha sváb felmenőim vannak – a magyarságtudatom megélése volt.

– Hogy látod, lesz-e további zarándoklati lehetőséged más kegyhelyekre is?
– Ha zarándoklat nem is, de jó hír számomra, hogy ismét a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából Kriszti barátnőmmel együtt idén augusztusban Hollandiába, egy akadálymentes ifjúsági táborba megyünk. Nagy élménynek ígérkezik! Arról is szívesen beszámolok majd.

Az első és az utolsó kép a szerző fotója. A második és a harmadik kép a Wilde család tulajdona. A negyedik kép forrása

Hasonló témájú írásaink:
Két találkozás Miguel Angellel Szent Jakab útján
Vágya teljesült: Betlehembe gyalogolt – 75 évesen