Minden május első szombatja a Labirintus Világnapja 2008 óta. Egyik évben egy meditációs körben a chartres-i katedrális labirintusának közepén nyíló virág szimaiban a Mi Atyánk... imájának soraira leltünk.
„A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége. Befelé csalogat mindnyájunkat. És el is indulunk mindannyian, életünk kezdetén, a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észtre, hogy az szertefoszlott tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is. Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne. Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában, Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál. A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.” (Simone Weil)
A labirintus szó eredetére vonatkozóan két elmélet létezik.
Óegyiptomi eredet: Lope-ro-hunit – a Tóparti Templom, III. Amenemhat halotti temploma, amelyet Hérodotosz keresett fel.
Görög eredet: a labrysz szóból, amely a kétélű harci balta neve, és a minószi kultúrához tartozó alakos ábrázolások gyakori eleme.
A labirintus (görögül: λαβύρινθος labyrinthos) vagy labürinthosz a klasszikus görög mitológia szerint szobákból és folyosókból álló áthatolhatatlan építmény, amelyet Minósz, krétai király parancsára Daidalosz, a legendás hírű ezermester készített a knósszoszi királyi palotában. A király ide zárta Minótauroszt, az ember testű, bikafejű szörnyet, akit Thészeusz, Athén hercege a krétai királylány, Ariadné segítségével legyőzött. Minósz király leánya egy gombolyagot adott Thészeusznak, aki miután megküzdött a szörnnyel és végzett vele, a fonalat visszafelé követve kijutott a labirintusból. Daidalosz a labirintus megépítése után a magának készített viaszszárnyak segítségével menekült ki a szövevényes építményből, majd fiával Ikarosszal együtt Kréta szigetéről.
A legendabeli labirintus neve, az ókori Görögországban, elsősorban Kréta szigetén kiteljesedett bikakultusz szertartásainál használatos szakrális, kettős bárd a labürosz nevéből ered.
A labirintus 5000 éves szimbólum, amely eredetileg a temetkezésekhez, a halottak kultuszához kapcsolódott, majd a halálból való újjászületés jelképeként mint belső út–beavatási út, mitikus jelentést hordozott és a termékenységkultuszok részévé vált. A középkorban spirituális értelmezése került előtérbe, a bűnbánat és az üdvözülés útját szimbolizálta. Később talizmán lett belőle, mulatságok és táncok színhelye, majd díszítőelemmé és játékszerré egyszerűsödött. (Forrás: Wikipédia)
A chartres-i katedrális főhajójának belseje igen tágas, ez a legszélesebb főhajó Franciaországban. Belső magassága 36, hossza 128 méter. A kőpadlón ma is megtalálható az 1205-ből származó labirintus, melyet a szerzetesek elmélkedésre használtak, miközben végigsétáltak rajta. A labirintus külső átmérője kb. 13 méter, szinte ugyanakkora, mint a nyugati rózsaablaké, és a bejárattól éppen akkora távolságra van, mint az ablak a padlózattól. A labirintuson egyetlen út vezet csak végig, ennek hossza 289 méter.
HIT
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;
LEMONDÁS
jöjjön el a te országod;
SZOLGÁLAT
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
BŐSÉG
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
MEGBOCSÁTÁS
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
AKADÁLYOK LEKŰZDÉSE
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
SZERETET
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
