IsteniSzínJáték

Elmélkedés

Fotó: Vass Marcell

Tegnapelőtt este mindenki égi tünemények fotóit posztolta egész Budapesten. Aki Pesten volt és Buda-felé fotózott az lángoló színű égboltot, aki pedig Budáról tette ezt Pest írányába, az félköríves duplaszivárványt rögzíthetett a fényképalbumába. 

Emberek pattantak ki autójukból munkából hazafelé...
Ezt a szivárványt pl. a hároméves Marci unokám vette észre, s szülei meg is álltak a Dunaparton, hogy lefotózzák és elküdték nekem.

Én pedig érdekes derengést láttam a lakáson átszűrődni, mikor a szobám ablakában egy Turner-festmény részletét láttam megtestesülni a nyugati égbolton.
Mint ma megtudtam, e jelenségnek FÉNYZÁPOR a neve.

Valójában hasonlókat fotózhatnánk naponta, ha nem a felgyorsulással, hanem a lelassulással telnének földi napjaink születésüktől a temetésünkig. (Magam részéről, teszem is nap-nap után.)

Még emlékszem 1999. augusztus 11-ére, amikor teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. A Balaton mellett volt a legjobban látható a Napgyűrűje...
Emberek sokasága dobott el "sarlót-kalapácsot", nem érdelekte őket egy napig a BUX-index sem és ültek autóba, hogy láthassák az égi tüneményt személyesen.

A minap a 303 című filmben volt egy felvetés arról - miközben az Altamira-barlang festményeit szemlélték a "road movi" főszereplői -, hogy miért nem a Neandervölgyi, hanem a Cro-magnoni ember maradt fenn évezredekkel ezelőtt?

Megállapították a barlangfestmények kutatói nemrég, hogy azok nem vadászati célokat szolgáló és szemléletető alkotások, hanem csak úgy a barlang díszei lehettek. Ilyeneket pedig a Neandervölgyi nem festhetett, mert nekik a dominanciáért küzdve erre nem volt képességük, s így inkább kipusztították egymást.
A Cro-magnoni ember pedig kreatív volt... A kreatív embernek pedig minden élethelyzetre van megoldása, pl. verseny helyett együttműködés, együtt munkálkodás, együtt alkotás.

A ennek a kreatív Cro-magnoni őstársaságnak egyik emléke ez az ŐsBarlangGaléria.

Lehetséges, hogy ezért vezet minden "családi átkot" visszafejtő pszichológiai gyakorlat előbb-utóbb ebbe az ősbarlangba, az eredet helyére, ahol az ősforrás is fakad?!

Előbb vagy utóbb a GDP növelése helyett az Univerzum szépségét választva, visszatalálhat az emberiség önmagához ebből a káoszból, amit magának kavart fel egy rossz kísérletben, elhitetve magával, hogy mások terhére egyedül is boldogulhat?!

Részemről én ma is tettenértem ezt az ősidők óta tartó IsteniSzínJátékot:

városi természet-haiku:

parkolóban tök
kő-közt... templom-alapból
pipacs kivirít...

Egy kis hetvenkedés

Kép forrása: Hvitamin.hu 

Mióta az eszemet tudom, valami hihetetlen erő vonz a természeti jelenségek felé, de leginkább az igazi felhőszakadás, ami megigéz.

"A természet hatalmas, az ember parányi." (Szent-Györgyi Albert)

Hogy honnan ez a vonzalom az égiháborúk iránt, az 1997. július elején tudatosodott bennem. Örököltem - úgy gondolom -, az akkor hatvankodóból hetvenkedővé serdült papámtól, aki azóta már bőven nyolcvankodott is. Idén lenne kilencven éves, de öt éve a túloldalról szemléli már ezeket a földi jelenségeket is.

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini)

Még nem voltam egy méteres sem, amikor láttam a hatalmas embert, amint az Ugocsa utcai ablakból vezényli végig a viharokat és engem nyugtatgat, hogy csak a repülőgép érte utol a hangját, azért ez a durranás a villámlás után.

Saját földi paradicsomában „Rio de Rákoskerten” is mindig hősiesen kiállt, hogy ezt megtegye. Aztán egyszer hazaszólították bokros teendői Budára és akkor becsapott mennykő és leszaggatta a Marci unokájának ültetett diófájáról a láncon lógó fából faragott játékrepülőt és a lépcső betonjába lyukat ütött. Mert ugye most az egyszer nem volt ott a karmester.

Az ilyen viharok után megtisztulok és nagyon kicsinek érzem magam.

Kép forrása wikipédia

Bár már sok mindent tudok. Például, hogy a villám 4-6 km hosszú, 160 000 km/h sebességű 100 millió Volt feszültség van benne, 30 ezer Cº-os a hőmérséklete, ötszöröse a Nap felszínének, és hogy naponta 86 millió villám csap le kb., és részben ő a felelős az ózon rétegért is. Nem is lecsap, hanem felfelé halad, csak a szemünk tehetetlensége miatt látjuk lecsapódónak. Hogy a keletkezésről igazán halvány gőzük sincsen a tudós uraknak. Csak annyit tudnak, hogy vihar idején a felhő alján pozitív részecskék, a tetején pedig negatívak gyűlnek össze, s ha már sok gyűlt össze belőlük akkor felfele kisülés történik. De hogyan kerülnek a töltött részecskék a felhőre, azt nemigen tudják.

A durranásról pedig, hogy túl azon, hogy a lökhajtású repülőgépek hanghatár-átlépéséhez hasonlítható, de ma már tudjuk, hogy a csikós az ostorát, ha csattogtatja, a hang hasonlóképpen keletkezik. Az ostor vége gyorsabban halad, mint a hang ezek szerint.

Az igazi szépség egy ilyen vihar utáni délutánon a szivárvány. Amit csak repülőről lehet kereknek látni. Fizikáját Sir Isaak Newton írta le először.

Ezt a fotót Tóth Titusz, gyengénlátó barátunk készítette és bocsátotta rendelkezésemre

Amikor a napfény egy esőcseppet ér, közepén keresztül halad, de a szabadesésben gömb formájú csepp alján és tetején eltérül és eltérültével megtörik, hogy vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színekre bomoljon. Ha a fény a cseppbe belépésekor és kilépésekor is megtörik, akkor mellék szivárvány is létrejöhet, melynek fordítottak a színei. Ez a látvány lett akkor az én hetvenkedő papám ajándéka 1997. július 14-én.

u.i.: A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában