Egy kis hetvenkedés

.... a tegnapi Budapestre lecsapó viharra való tekintettel még egyszer.

"A természet hatalmas, az ember parányi." (Szent-Györgyi Albert)

Mióta az eszemet tudom, valami hihetetlen erő vonz a természeti jelenségek felé, de leginkább az igazi felhőszakadás, ami megigéz.

Hogy honnan ez a vonzalom az égiháborúk iránt, az 1997. július elején tudatosodott bennem. Örököltem - úgy gondolom -, az akkor hatvankodóból hetvenkedővé serdült papámtól, aki azóta már bőven nyolcvankodott is. Idén lenne kilencven éves, de öt éve a túloldalról szemléli már ezeket a földi jelenségeket is.

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini)

Még nem voltam egy méteres sem, amikor láttam a hatalmas embert, amint az Ugocsa utcai ablakból vezényli végig a viharokat és engem nyugtatgat, hogy csak a repülőgép érte utol a hangját, azért ez a durranás a villámlás után.

Saját földi paradicsomában „Rio de Rákoskerten” is mindig hősiesen kiállt, hogy ezt megtegye. Aztán egyszer hazaszólították bokros teendői Budára és akkor becsapott mennykő és leszaggatta a Marci unokájának ültetett diófájáról a láncon lógó fából faragott játékrepülőt és a lépcső betonjába lyukat ütött. Mert ugye most az egyszer nem volt ott a karmester.

Az ilyen viharok után megtisztulok és nagyon kicsinek érzem magam.

Kép forrása wikipédia

Bár már sok mindent tudok. Például, hogy a villám 4-6 km hosszú, 160 000 km/h sebességű 100 millió Volt feszültség van benne, 30 ezer Cº-os a hőmérséklete, ötszöröse a Nap felszínének, és hogy naponta 86 millió villám csap le kb., és részben ő a felelős az ózon rétegért is. Nem is lecsap, hanem felfelé halad, csak a szemünk tehetetlensége miatt látjuk lecsapódónak. Hogy a keletkezésről igazán halvány gőzük sincsen a tudós uraknak. Csak annyit tudnak, hogy vihar idején a felhő alján pozitív részecskék, a tetején pedig negatívak gyűlnek össze, s ha már sok gyűlt össze belőlük akkor felfele kisülés történik. De hogyan kerülnek a töltött részecskék a felhőre, azt nemigen tudják.

A durranásról pedig, hogy túl azon, hogy a lökhajtású repülőgépek hanghatár-átlépéséhez hasonlítható, de ma már tudjuk, hogy a csikós az ostorát, ha csattogtatja, a hang hasonlóképpen keletkezik. Az ostor vége gyorsabban halad, mint a hang ezek szerint.

Az igazi szépség egy ilyen vihar utáni délutánon a szivárvány. Amit csak repülőről lehet kereknek látni. Fizikáját Sir Isaak Newton írta le először.

Ezt a fotót Tóth Titusz, gyengénlátó barátunk készítette és bocsátotta rendelkezésemre

Amikor a napfény egy esőcseppet ér, közepén keresztül halad, de a szabadesésben gömb formájú csepp alján és tetején eltérül és eltérültével megtörik, hogy vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színekre bomoljon. Ha a fény a cseppbe belépésekor és kilépésekor is megtörik, akkor mellék szivárvány is létrejöhet, melynek fordítottak a színei. Ez a látvány lett akkor az én hetvenkedő papám ajándéka 1997. július 14-én.

u.i.: A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában

Egy kis hetvenkedés

Kép forrása: Hvitamin.hu 

Mióta az eszemet tudom, valami hihetetlen erő vonz a természeti jelenségek felé, de leginkább az igazi felhőszakadás, ami megigéz.

"A természet hatalmas, az ember parányi." (Szent-Györgyi Albert)

Hogy honnan ez a vonzalom az égiháborúk iránt, az 1997. július elején tudatosodott bennem. Örököltem - úgy gondolom -, az akkor hatvankodóból hetvenkedővé serdült papámtól, aki azóta már bőven nyolcvankodott is. Idén lenne kilencven éves, de öt éve a túloldalról szemléli már ezeket a földi jelenségeket is.

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini)

Még nem voltam egy méteres sem, amikor láttam a hatalmas embert, amint az Ugocsa utcai ablakból vezényli végig a viharokat és engem nyugtatgat, hogy csak a repülőgép érte utol a hangját, azért ez a durranás a villámlás után.

Saját földi paradicsomában „Rio de Rákoskerten” is mindig hősiesen kiállt, hogy ezt megtegye. Aztán egyszer hazaszólították bokros teendői Budára és akkor becsapott mennykő és leszaggatta a Marci unokájának ültetett diófájáról a láncon lógó fából faragott játékrepülőt és a lépcső betonjába lyukat ütött. Mert ugye most az egyszer nem volt ott a karmester.

Az ilyen viharok után megtisztulok és nagyon kicsinek érzem magam.

Kép forrása wikipédia

Bár már sok mindent tudok. Például, hogy a villám 4-6 km hosszú, 160 000 km/h sebességű 100 millió Volt feszültség van benne, 30 ezer Cº-os a hőmérséklete, ötszöröse a Nap felszínének, és hogy naponta 86 millió villám csap le kb., és részben ő a felelős az ózon rétegért is. Nem is lecsap, hanem felfelé halad, csak a szemünk tehetetlensége miatt látjuk lecsapódónak. Hogy a keletkezésről igazán halvány gőzük sincsen a tudós uraknak. Csak annyit tudnak, hogy vihar idején a felhő alján pozitív részecskék, a tetején pedig negatívak gyűlnek össze, s ha már sok gyűlt össze belőlük akkor felfele kisülés történik. De hogyan kerülnek a töltött részecskék a felhőre, azt nemigen tudják.

A durranásról pedig, hogy túl azon, hogy a lökhajtású repülőgépek hanghatár-átlépéséhez hasonlítható, de ma már tudjuk, hogy a csikós az ostorát, ha csattogtatja, a hang hasonlóképpen keletkezik. Az ostor vége gyorsabban halad, mint a hang ezek szerint.

Az igazi szépség egy ilyen vihar utáni délutánon a szivárvány. Amit csak repülőről lehet kereknek látni. Fizikáját Sir Isaak Newton írta le először.

Ezt a fotót Tóth Titusz, gyengénlátó barátunk készítette és bocsátotta rendelkezésemre

Amikor a napfény egy esőcseppet ér, közepén keresztül halad, de a szabadesésben gömb formájú csepp alján és tetején eltérül és eltérültével megtörik, hogy vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színekre bomoljon. Ha a fény a cseppbe belépésekor és kilépésekor is megtörik, akkor mellék szivárvány is létrejöhet, melynek fordítottak a színei. Ez a látvány lett akkor az én hetvenkedő papám ajándéka 1997. július 14-én.

u.i.: A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában

Eső, avagy eljön a megtisztulás ideje

Az éjszaka is dörgött villámlott és szakad az eső most is, ahogy írom e mai elmélkedésemet.

A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. 

Eljön tehát a megtisztulás ideje.

Mindannyiunk „életfilmjében” az idei nyár és most már az ősz is ilyen szimbólumokkal tisztítja meg a látásunkat  (az ablakok a szemek a testünk házában) s így a gondolatainkat is.

 Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik a Föld felszínére a felhőkből. Az eső keletkezésének tudományos magyarázatát a Bergeron-folyamat fejti ki. Amikor túltelítetté válik a levegő, megkezdődik a vízkiválás (kondenzáció). A kiválást elősegítik az ún. kondenzációs magok, amit a levegő portartalma szolgáltat. A kondenzáció hőfelszabadulással jár, tehát a felhők belsejében a magassággal kevésbé csökken a hőmérséklet (az eltérés kb. 0,5 °C/100 m).Az esőcseppek alakját a laikusok gyakran könnycsepp alakúnak, vagyis felfelé szűkülőnek gondolják. Ennek ellenére a valóságban csupán néhány forrás cseppje ilyen alakú, és azok is csak létrejöttük pillanata után. A kis esőcseppek ezzel szemben majdnem tökéletesen gömbölyűek, a nagyobbak pedig az aljukon lapítottak.A magyar folklórban számos hiedelem kapcsolódik az esőhöz. Így pl. ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog. A nagypénteki eső rossz termést jósolt, a karácsonyi eső jó búzatermést. A lányok néha kiálltak az esőre, hogy szebb legyen a hajuk, a kisgyermeket azért küldték ki, hogy nagyra nőjön. Az esővel számos dolgot véltek megjósolni, még több az olyan hiedelem, amelyben esőt jósolnak bizonyos jelek alapján (pl.: a holdsarló állásából, a holdudvar nagyságából; ha a hangyák előjönnek, fülviszketés, tenyér kiszáradása). Egy tréfás monda szerint ha napsütésben esik az eső, az ördög veri a feleségét.A felhők emelkedésével folytatódik a kondenzáció, a cseppek mérete nő. Bizonyos nagyságot elérve a föld vonzását nem egyenlíti ki a felhajtóerő, a cseppek lehullanak, azaz eső keletkezik. Forrás

Hermann Hesse Üveggyöngyjátékának egyik „életrajza”, az Esőcsináló epizódja is eszembe jut, melyből egy szakdolgozat is összeállt bennem spirituális tanulmányaim során. Előszedtem és egy kicsit szemezgettem belőle, s lám újra felfedeztem, hogy van még dolgom vele.



Az Üveggyöngyjáték, a teljes mű olyan életrajzokból tevődik össze, melyekben Hesse tetszőlegesen választott korokba és terekbe helyezi a főszereplőt, Joseph Knechtet. (Knecht német név és így önmagában eléggé beszédes is, magyarul ugyanis szolgát jelent.) 
Az Esőcsináló egy apró faluban játszódó történet, amely egyfajta ősközösségben, matriarchátusban él. A Ősanya a legfőbb feje a falunak. Ő felelős a falu sorsáért. Utódlása is leányágon történik. Az Ősanya lánya a Tanító, példameséken keresztül tanít. 
Az időjárásért, a természet-, a falu rendjéért, az egészségéért az Esőcsináló a felelős. Ő férfi. Az ő utódlása mester és tanítvány viszonylatában történik. Afféle táltos, sámán, alkimista, gyógyító.
A történet főszereplője Knecht, aki Turu, az Esőcsináló tanítványa lesz és lányát Adát veszi feleségül. Turu halála után Knecht lesz az új Esőcsináló. Az Esőcsináló a megérzéseire hagyatkozva végzi munkáját. Mindent a faluért tesz. 
A történet kitér, minden szereplő hozzáállására, feladatára, felelősségére, áldozatvállalására is.

KI VAGYOK ÉN?  - kérdéskörével foglalkozva sorról sorra dolgoztam fel a magam módján korábban színes mandalákká a művet. Most pedig készülök rá, hogy az egyszerűség jegyében fekete-fehér haiku-kalligráfiákká dolgozzam át ezt a történetet.  
E képeim esőcseppek formájában zuhannak majd alá, hogy a földet megöntözzék, majd páracseppek formájában visszaszálljanak a Nap melegétől abba a bizonyos "nagy közös felhőbe" összeállva, melyből amelyből egykor kiszakadtak, s amelyből majd újra eső lesz. 

Lehullva az esőcseppen levő Por újra Földdé válik, a Víz pedig - az érzések, érzelmek szimbólumaként -, elpárologva végleg az Ég részévé lesz.

A test porrá lesz, de a lélek és a szellem tovább él, s mindez egy esőcseppben is tetten érhető... Nem csodálatos?!

(2014.09.12.)