Tíz éve egy tükörmeditációban tűntek fel először, majd a júliusban útjára indított Mit Neked Cirkusz! – ARTistaCAFÉ, kávéházi beszélgetős sorozatban – a “Lizsé”-ben, a Fővárosi Nagycirkuszban -, lám újra megjelentek.
Két hete épp a Bohóc volt a középpontban, irodalmi, zenei idézetekkel, híres festők, képzőművészek alkotásainak kivetítésével, híres hazai és külföldi bohócok karaktereinek bemutatásával. Szó volt bohócdinasztiákról és arról is, hogy hányféle művészeti ágat érintetett meg ez a karakter, a drámaíróktól a filmrendezők soráig.
Képgalériám az estéről
„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér clown és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság … A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel … Az Auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A Fehér clown és az Auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fia, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és a bűnös.” (Federico Fellini)
Az OORI Ergoterápiás osztályának kreatív klubjában, a KREHAB-on is elkészítettük a magunk Augusztját és Fehér clownját, némi rossz CD és kevés rajzpapír felhasználásával.
Minap pedig, az Újszínház évadnyitó sajtótájékoztatóját követően, Páskándi Géza: A királylány bajusza című mesejátékának főpróbáján megint Ő, a Bolond talált rám. Megint ki-beforgatta a köpönyegét és ő fundálta ki, hogy legyen a legjobb a királylánynak. Miközben a király aludt, ő volt az, aki a koronát saját bolondsipkájára kicserélte, s így nézett a tükörbe.
Hasonlóan, mint az egyik Symbolon kártyán, amikor a Vízöntő Bolondja kiüti a trónról az egó királyát és tükröt tart neki.
Sokféle élethelyzetbe keveredhet a Bolond, s neki mindig van egy másik megoldása, ha az egyik nem válna be. Ahogy anno a zenebohócnak, Eötvös Gábornak is volt a kabátjában másik zeneszerszám.
A fent említett Symbolon szerint a Bolond személyiségfejlődésének stációit is felfedezhetjük az évkör hónapnapjainak kártyáiban:
A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.
Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.
Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.
Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.
Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.
Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.
S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.
Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.
S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.
Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.
S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.
S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.
A Mit Neked Cirkusz – ARTistaCAFÉ következő október 5-i előadásán az Egyensúlyé lesz a főszerep, így az tükröm felületéről életre kelt artistalánnyal folytatom a Bolond és az Artistalányról szóló elmélkedésemet.
Antalffy Yvette
