A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkéntesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkéntesség. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 7., kedd

A láthatatlan munka napja

Az EU-ban április első keddje a láthatatlan munka napja.
Amikor is azokat ünnepeljük, akik nem látványos fizetésekért végzik a munkájukat.



"Az elgondolás, hogy elismerjék azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi és apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok gondozásában, továbbá önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben, Kanadából indult útjára, s több európai uniós tagországban is gyökeret vert.
Egy felmérés szerint az ilyen munka becsült értéke eléri az uniós GDP legalább egyharmadát, jelentős mértékben járul hozzá a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a fiatalok felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, tehermentesíti az állami intézményrendszert.

Napjainkban már európai szintű az a gondolkozás, amely úgy véli, hogy a GDP-ben is figyelembe kell venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket. Egyre erőteljesebb az az álláspont, hogy a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is bekerüljön a statisztikákba, hogy a társadalom ismerje el az ilyesfajta tevékenység erkölcsi és anyagi értékét. El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben." Forrás

El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.

S vajon nálunk erre van-e törekvés?

Körülnézve a neten, ugyanezt az idézetet látom zanzásítva a különböző oldalakon.

A mai Ridikül adás foglalkozik a témával. 

De vajon a munka- és nyugdíjügyekkel foglalkozó hatóságok mennyire ismerik fel és el, hogy ez valóban értékes munka.

Egyszeri kitüntetésekkel, oklevelekkel, a mellé elmondott szemérmes mondattal és valamilyen színű látványos díszkivilágítással el van intézve a téma évről évre. Ezen a napon beszélnek a láthatatlan munkások a médiában. Aztán elkövetkezik április első szerdája és vége az erről való gondolkodásnak. 

Hiszen önkéntes vagy, szerelemből csinálod nem-de-bár?



Pedig a minimum lenne, hogy szolgálati időnek számítson az ilyen munkával töltött idő. 

Igaz ehhez munkaidő-nyilvántartást kéne vezetni és bélyegzőórát felszerelni a mosógép, a vasaló, a betegágy, vagy a számítógép klaviatúra mellé, ha teszem azt önkéntes újságíró vagy. 
Folyton bizonyítani, hogy egyáltalán munka az, amit végzel nem csak hobbi. 
Néha el is hangzik, hogy balek az aki önkéntesnek áll és nem pénzért (minimálbér feléért) végzi ugyanezt. Önkéntesként még a jogai sem ugyanazok, mint a fizetésért ugyanazt a munkát végzőknek. Hiszen nincs jövedelem, tehát ez nem munkaviszony.

A nyugdíjkiszámításnál sem jelent a világon semmit, hány órát dolgoztál önkéntesként, hiszen a fizetés nulla. A nullát, ha szorzom bármilyen szorzószámmal, az nulla lesz bizony.

Mától figyelem majd, hogy melyik párt és melyik szervezet lobbizza majd ki, hogy a láthatatlan munka legalább olyan elismertséget jelentsen, mint egy kiváló művész, sportoló, tudós kitüntetés, beleszámítson a szolgálati időbe és a nyugdíjösszegébe. Addig is álljon itt a törvényből idézve mit is kaphat egy önkéntes:


Mit kaphat egy önkéntes?
  • Munkaruha, védőfelszerelés és – anyag
  • Tevékenység ellátása során felmerülő utazási (saját gépkocsi költségei), étkezési, szállás költségek
  • Oltások, szűrővizsgálatok, betegségmegelőző szolgáltatás
  • Iskolarendszeren kívüli képzés
  • Állat ellátása, képzése
  • Önkéntes tulajdonában álló eszköz fenntartása
  • Működéséhez szükséges feltételek biztosítása
  • Élet-, egészség- és balesetbiztosítás
  • Felelősségbiztosítás
  • Külföldi munkavégzés esetén, illetve külföldi
  • önkéntesnek adott napidíj  (Minimálbér 20 %-a havonta) – egy önkéntes csak egy szervezettől
  • Jutalom – éves összeg max. a minimálbér 20 %-a
Forrás



Mint látható, ez sem kötelező. Ez is csak adható. Ha nincs rá keret, nem is adnak még egy buszjegyet sem. (Sortársi segítő önkéntesek a "BKV a mozgássérültekért" kisbuszán oda-vissza, - még ha csak két buszjegy árát is -, de fizetniük kell.) 
A minimálbér 20%-a a nyugdíjkiszámításkor nemhogy növelné, inkább csökkenti a nyugdíjalapot. De nyugi, mert ez majd csak nyugdíjkiszámításkor fog kiderülni, az meg a fiataloknál igencsak arrébb van.

2013. július 1., hétfő

LEHET, HOGY A SZOLGÁLATI IDŐ AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGIG TART?!

Mottó:
„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Amikor a hetvenes évek derekán el kezdtem dolgozni az első főnököm, Sipos úr - némi humorral - az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit.
E számítás szerint már egy éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát.

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust, még „vé-gé-em-ká-ztam” is http://www.nol.hu/archivum/archiv-476655, ha még ez mond valamit valakiknek. A nyolcvanas években két fiam született, akikkel összesen 3 évig voltam gyesen. A rendszerváltás után a szabad versenyes kapitalizmusban zsigereltek ki a főnökeim úgy, hogy az egészségem is odalett és akkortájt a kamasz fiaim kishíján kicsúsztak a kezeim közül. Míg én a „bányában dolgoztam”, ők néha-néha mellé jártak az iskolának. Már-már nem értettem azt, amiről ők beszélnek. Néha ordítottam is velük. S akkor egy napon megláttam magam kívülről, ahogy ott állok és ordítok…
Nagyon elszégyelltem magam…
Aznap eldöntöttem, hogy minden másként lesz!

Rájöttem, hogy azok az évek többet nem jönnek vissza, amelyeket a család együtt tölthetett volna.

Stratégiám a következő volt:
A szeretetkommunikáció eszköztárából (ajándékozás, dicséret
odafigyelés – megértés, testi kontaktus – érintés, együtt töltött idő) az együtt töltött időt, méghozzá a „minőségi időt” választottam. S ettől a naptól meg is változtak a dolgok. Noha a külvilág szemében az árral szemben úsztunk ettől kezdve, de a gyerekeink szeretetét azóta is élvezzük.
A nagybetűs MUNKA helyett a legelesettebbeket, a leggyengébbek ügyét szolgálom a magam módján, önkéntesként azóta is. (Mellesleg tenném ezt jó fizetésért is - amely után jó nyugdíj járna -, de nem alkalmaznak sehol.)

De azt is látom, hogy hiába volt a megfeszített MUNKA és az „áldozat” a munka oltárán.
A mostanság kézhez kapott szolgálati idő kiszámítási kérelmem határozatából ugyanis megtudtam, hogy mindenféle furfangos szabályok szerint szépen 5-6 évet lecsipegettek Nyugdíjfolyósítónál a munkaviszonyaimból.

Az önkéntes munka…?

…nem számít szolgálati időnek. Ez a tény egy kissé furcsa, de még talán megértem…, mert hát morálisan, meg minden…, vagy még sem értem meg?!
Az idő pénz, vagy még sem az?!

Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?!

2012. december 12.