2012. december 10., hétfő

KRÍZISPONT - avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?!


KRÍZISPONT - avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?!

Szent- Antal- lánc
Mottó: amikor azt a játékos feladatot kapja az ember, hogy képzettársítás útján, öt lépésben jusson el a kolbásztól Platónig. Lássuk csak: kolbász - disznó - sörte - ecset - manierizmus - idea - Platón...(Umberto Eco)


Egy gazdag üzletember nyaralásától – H. D. Thoreau a dolgok önköltségén való elmélkedéséig kilenc lépésben.


Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy reggel egy helybéli halász kis csónakján kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi a halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.


„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.

Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Néhány napja reklámozzák a TV-ben a Krízispont című film DVD változatát.
A filmben a ma is fennálló válság gyökeréig sikerült eljutni a felelősség-hierarchiák mentén.

Túl az emberi egók gyengeségein az ok egy rossz képlet, amely vagy nagy kockázatokkal számolt, vagy nem számolt velük. Olyan ez, mint az a rosszul bevert patkószög abban a bizonyos versben:

"Egy szög miatt a patkó elveszett,
egy patkó miatt a ló elesett,
a ló miatt a lovas leesett,
a lovas miatt a csata elveszett,
a csata miatt az ország elveszett.

Máskor verd be jól a patkószeget!"
Íme egy olyan térkép a gazdag Manhattanről, amelyen az emberek számának alakulását a térben toronyházként jelenítik meg nappal, illetve éjszaka. Nappal diagramoszlopok magasodnak az égig, éjszaka földszintes falu képét mutatja New York leggazdagabb városrésze.

Budapesten minden hétköznap helyet cserél a város. Aki Budán él, az Pestre jár dolgozni, aki Pesten, az pedig nap mint nap Budára pöfög át egyedül ülve az autójában.

Krízispont című filmben az egyik kulcsszereplő matematikailag levezeti, hogyan nyernek 15200 évet egy hídnak köszönhetően a folyó két oldalán élő városlakók 56 km kerülő út levágásával.


S egy érdekes fejtegetés a közelmúltból, egyes családok eladósodásáról:
Mindenki a jelenlegi lehetőségeinél eggyel nagyobbat „álmodik” (lakás, ház, autó, plazmatévé), és jelzálogkölcsönt vesz fel rá. „Álomindukálónak” ott a média, a reklámok: „Az is bolond, aki nem vesz fel hitelt.” Aztán a „nagyobbat álmodó” család feje az első törlesztő részletnél szembesül azzal, hogy azért dolgozik majd ezen túl – talán élete végéig -, hogy ezt a kölcsönt visszafizesse.

Később jön csak rá, hogy:

„A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
(Henry David Thoreau)




Előzetes és leírás a Krízispont című filmről.
Antalffy Yvette
2012. december 1.

http://www.montazsmagazin.hu/kultura/761-krizispont-avagy-rossz-a-keplet-amellyel-szamolunk


2012. november 29., csütörtök

„Érzékenyítő” tánc – kerekesszékkel


paradance_sznes
A ParaDance Company célja, hogy a mozgássérült és az ép társadalomnak bebizonyítsák, van élet a kerekesszéken túl is. A tánc és a zene öröme formálja közösséggé és erősíti őket. Következő fellépésük 2012. november 30-án lesz.



Ebből az alkalomból beszélgetek a ParaDance Company egyik tagjával, Ungvári Györgyivel. Megtudom, hogy ő és Mészáros Gabriella a társulat alapítói, ötletgazdái. A csapat még nagyon fiatal, szeptember elején alakult, de már négy fellépést tudhatnak maguk mögött, ebből az egyik Erdélyben volt.

Írásom a Talita.hu-n
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1204:erzekenyit-tanc-kerekesszekkel&catid=34:ittesmost&Itemid=58

2012. november 20., kedd

Ákos főz


http://www.montazsmagazin.hu/eletmod/721-akos-fz

írásom a MontázsMagazinban
„A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.” (Paul Gauguin)

Az egész úgy kezdődött, hogy a még óvodáskorú fiaimat hagytam lábatlankodni a konyhában. (Még ha lábosaim zománca is bánta, elhatároztam, hogy önállónak nevelem őket. Ne szidjanak majd a menyeim, hogy semmihez sem értenek a fiúk. Mára mindketten mosnak, főznek és takarítanak, ha kell).
Így hát karácsonykor együtt készítettük az első mézeskalácsokat.
A fiúk darálták a húst, és gyúrták össze a töltött káposztának valót. Kamaszkorukban pedig „kenyérszaporításban” voltunk, hisz jöttek a barátok, és a hűtőben lévő kevés „ezmegazból” kellett jóllakatni őket.
Végül az első műholdas csatornák egyikén sugárzott műsor, melyben Floyd, a világot egy szál wok-kal és egy gázégővel járó szakács, aki még a sivatagban is tudott háromfogásos vacsorát varázsolni, teljesen megbabonázta a fiúkat.
Aztán megjelent a láthatáron egy vendéglátós iskolát éppen akkor végző kedves kis barátnő…
S hogy-hogy nem a kisebbik fiam, Ákos egy saját öntöttvas wok megvételével végérvényesen elköteleződött a konyhaművészet mellett.
Volt olyan konyha is, ahol a nevét adta egy ételnek: „karaj Ákos módra”, de házhoz is elhívták egy kis „látványfőzésre”.
Most a Cafe Bouchon egyik szakácsaként a mindig változó napi ajánlatot készíti el a hét három napján.
Az alaposan kikísérletezett ízekkel nemcsak a vendégeket kápráztatja el, hanem itthon a szabadnapjain a család is élvezheti kreativitását.
Cafe Bouchon 2003 decemberében nyitotta meg kapuit Budapest egyik álmos kis utcájában a pesti Broadway közelében (VI. kerület, Zichy Jenő u. 33.)
Neve a francia "Le Bouchon" kifejezésből ered, ami pontosan lefordítva a borosüveg dugóját jelenti. Lyon tartományban a vidéki családi vezetésű kis éttermeket is így nevezik, melyek néha nem is éttermek, csak családi házak, ahol a közös étkezések mellett az ott élők mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk.
Megérthetjük, miért olyan jó ott lenni. Mit jelent az, hogy vendégül látni valakit. Meggyőződhetünk arról is, hogy a francia konyha nem feltétlenül jelent óriási tányért apró adagokkal, hanem sokkal inkább az ízek kiforrottságát, harmóniáját, tradícióját, és azt, hogy pár órácskára mi magunk is családtagok lehetünk egy számunkra ismeretlen családban. Befogadnak. Senki sem várja unottan a távozásunk percét, hanem tiszta szívből örül annak, hogy őket választottuk. …
Egy éve kezdtük el ünnepként megülni a Márton- napot.  Az idei Márton-napi libasült hagymás tört krumplival és párolt káposztával hasonlóan jól sikerült, mint a tavalyi. Koccintottunk az újborral, és így remélhetőleg egy évig biztosan nem éhezünk…
További képek az itthoni menükből itt találhatók.




Antalffy Yvette
2012. november 20.

2012. november 19., hétfő

KRÍZISPONT

avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?!


mottó: … amikor azt a játékos feladatot kapja az ember, hogy képzettársítás útján, öt lépésben jusson el a kolbásztól Platonig. Lássuk csak: kolbász→disznó→sörte→ecset→manierizmus→idea→Platon… (Umberto Eco)

SZENT-ANTAL-LÁNC:
Egy gazdag üzletember nyaralásától – H. D. Thoreau a dolgok önköltségén való elmélkedéséig, kilenc lépésben.

Tanmese:
Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy egy helybéli halász kis csónakján reggel kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi az halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.
 „Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
Néhány napja reklámozzák a TV-ben a Krízispont című film DVD változatát. Előzetes a filmből: http://www.youtube.com/watch?v=omlXRNgAI7g
A filmben a manapság is fennálló válság okának gyökeréig sikerült eljutni a felelősség-hierarchiák mentén.
Az ok: Túl az emberi egók gyengeségein egy rossz képlet, amely nagy kockázatokkal számolt, illetve nem számolt.  Olyan ez, mint az a rosszul bevert patkószög abban a bizonyos gyerekmondókában
"Egy szög miatt a patkó elveszett,
egy patkó miatt a ló elesett,
a ló miatt a lovas leesett,
a lovas miatt a csata elveszett,
a csata miatt az ország elveszett.

Máskor verd be jól a patkószeget!"

Íme itt egy olyan térkép a gazdag Manhattan-ről, amelyen az emberek számának alakulását a térben toronyházként jelenítik meg nappal, illetve éjszaka.
Nappal diagramoszlopok magasodnak az égig, éjszaka földszintes falu képét mutatta New York leggazdagabb városrésze.













A kép forrása: http://cache.gawker.com/assets/images/gizmodo/2009/08/manhattan-population.jpg

Itthonról egy hasonló jó példa:
Minden hétköznap helyet cserél a város. Aki Budán él, az Pesten dolgozik, aki Pesten, az pedig Budára pöfög át egyedül ülve az autójában nap-mint-nap. Két-három órát utaznak emberek a munkahelyükre és vissza naponta, nagyrészt olyanok, akik akár otthonról is végezhetnék munkájukat.
A fent említett Krízispont című filmben egy matematikai levezetés hangzik el az egyik kulcsszereplőtől arról, hogyan nyernek 15200 évet a folyó két oldalán élő városlakók 56 km kerülő út levágásával egy, a partok közt átívelő hídnak köszönhetően.

S egy érdekes fejtegetés a közelmúltból, egyes családok eladósodásáról:  
Mindenki eggyel nagyobbat „álmodik” és vesz fel rá jelzálogkölcsönt, mint amire a lehetőségeiből telik, legyen szó lakásról, házról, autóról, plazma tv-ről, stb. „Álomindukálónak” ott a média reklám szekciója: „Az is bolond, aki nem vesz fel hitelt.” Aztán a „nagyobbat álmodó” család feje az első törlesztő részletnél szembesül azzal, hogy azért dolgozik majd ezen túl – talán élete végéig -, hogy ezt a kölcsönt visszafizesse.
Később jön csak rá, hogy:
„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
(Henry David Thoreau) 

2012. október 31., szerda

Hát veled, Nagymami!

Hát veled, Nagymami!
Van már harminc éve annak, hogy Halottak napja tájékán egy kedves történetet hallottam a rádió vasárnap ebéd utáni jegyzetműsorában.
A nagymama-korú hölgy elmesélte, hogy a kis unokájával a temetőbe mentek a nagypapa sírjához, s közben az óvodás kislány mindvégig csacsogott az úton. Mindent megkérdezett részletesen a temetőbe járási szokásokról, életről és halálról. A nagymama annak rendje és módja szerint mindenre megválaszolt. Majd elhelyezték a virágot a nagypapa sírjánál és indultak hazafelé, amikor is hosszú csend után megszólalt a kicsi lány:
– Nagymama, milyen jó lenne, ha te is meghalnál! – A nagymama először megdöbbent, majd visszakérdezett, hogy miért is lenne az jó.
– Hát tudod, akkor hozzád is kijönnénk így Halottak napján, és virágot tennénk a sírodra.
– Értem, kislányom. És kivel jönnél ki a temetőbe?
– Hát veled, Nagymami!
Teljes cikk:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=530:nap-mint-nap-uennep&catid=43:lelki&Itemid=69

2012. október 28., vasárnap

A hét halálos bűnről - Feldmár András gondolatai

"A Bhagawad Gitában … hét halálos bűnről beszélnek a hinduk, de a bűnök egész mások. Tehát bűnök megítélése kulturális, nem univerzális. A nyugati ember bűnei a nyugati ember tudatállapotáról szólnak. A keleti ember tudatállapota pedig más térkép alapján érthetők meg. A keletiek gondolkodása a karma jógából ered, ami a munka jógája. A hinduk szerint a baj ott kezdődik, amikor az ember nemcsak magáért a cselekvésért cselekszik. Tehát, ha most azért beszélnék, mert valamit el akarnék érni, akkor már nagy bajban lennék. Ha csak azért beszélek, mert jól érzem magam akkor, ha beszélgetek veletek, de ezzel semmit sem akarok elérni, tehát ha nem kapaszkodom görcsösen valami máshoz, akkor minden rendben. De ha azért beszélek, mert valamit el akarok érni, akkor nagy bajban vagyok. S itt kezdődik a hinduknál az első halálos bűn. Ha az ember azért munkálkodik, hogy a munka gyümölcsét élvezze, abból ragaszkodás, kapaszkodás, kötődés születik. S a görcsös kapaszkodás az első bűn. Amikor az anyánk azt mondja nekünk, hogy „mindent feláldoztam érted, s most képes vagy ezt mondani nekem”, akkor ilyen görcsösen Kapaszkodik. Ez a hinduk szerint bűn. Nem az én bűnöm, az anyám bűne. Mert ha ő adott valamit nekem, dolgozott értem, azt mindenféle kötődés, elvárás nélkül kellett volna, hogy csinálja. Abban a pillanatban, amikor valamit elvár tőlem, akkor már ennek a görcsös kapaszkodásnak a bűnében él. Akkor már a munkája gyümölcsét akarja élvezni, nem a munkáját. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni, azaz az, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség, s ez azt jelentené, hogy a nyugati országok legtöbb emberét elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert legtöbb nyugati ember nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze. Tehát a Bhagawad Gita szerint csaknem mindannyian bűnösök vagyunk. Az első bűn tehát a kötődés, a ragaszkodás. Ebből fakad a szenvedély és mindenféle érzelem.
A második bűn a szenvedély. A sok szenvedélyből születik a harag, a düh, ami a harmadik bűn. A harag tehát mindkét kultúrában bűn. A haragból születnek mindenféle téveszmék, hallucinációk, téves ítéletek, amik a negyedik bűnt alkotják. Tehát a téveszmék, illúziók, hallucinációk, a hinduk szerint nem pszichiátriai, hanem morális problémák. Amikor az ember már annyira haragszik, hogy tele lesz téveszmékkel, és téves ítéleteket hoz, akkor elveszíti az emlékezetét. Olyankor már semmire sem tud teljesen emlékezni. Az emlékezet elveszítése az ötödik bűn. A hatodik a bölcsesség elvesztése. Bölcsességen a megkülönböztetés képességét értik. Nem mindegy minden, nem minden ugyanolyan. Aki bölcs, az nagyon tisztán látja a dolgok közötti határokat. Ha valaki már nem tud megkülönböztetni, ha minden ugyanaz, egyforma a számára, az a bölcsesség elvesztését jelenti, ami a hatodik bűn. A hetedik bűn pedig a teljes összeomlás. A bölcsesség elvesztése után a teljes összeomlás következik. Amikor olyasvalakivel találkozik az ember, aki teljesen összeomlott, akkor azt az illetőt fel kell építeni. A felépítés pontosan az ellenkező irányba halad. Az első dolog, amit az embernek meg kell tanulnia az, hogy aki segít -a terapeuta, vagy az erkölcsi tanító, a guru, vagy bárminek hívjuk – ha segíteni akar annak, aki teljesen összeomlott, meg kell tanítani az illetőt a megkülönböztetés képességére. Ez az első probléma. Miután ez sikerült, az ember elkezd emlékezni, ha megengedheti magának azt, hogy mindenre emlékezzék, arra is, amit azért felejtett el, mert nem akart különbséget tenni. Például, ha nő lennék, és az apám, a nagyapám, vagy valaki szexuálisan „játszott” volna velem kiskoromban, akkor azért nem emlékeznék rá, mert nem akarnék diszkriminálni. Nem akarnám azt mondani, hogy az apám ezt csinálta velem, tehát nem az apám. Félnék ezt kimondani, mert akkor az anyámat is meg kell tagadnom, hiszen hogy élhetne az anyám az apámmal nyugodt szívvel, ha engem az apám szexuálisan használt? Legjobb, ha elfelejtem az egészet, mintha azt sem tudnám, hogy mi történt. De amikor az embernek már van annyi bátorsága, hogy elkezd különbséget tenni, akkor megengedheti magának, hogy elkezdjen emlékezni. Amikor elkezd emlékezni, akkor megengedheti magának, azt hogy otthagyja a kétes ítéleteit, a téveszméit, s akkor már esetleg nem kell annyira haragudni, nem kell annyira mérgesnek lenni. Aztán a szenvedélyeink csökkennek egy kicsit, s végül, legutoljára, megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia."

Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa

BUDDHA KÖR - F1 Indiai Nagydíj

Interjú Sziddhártha Gautama nemes királyfival, annak  kapcsán, hogy a Forma 1 Indiai Nagydíjának helyszínét róla nevezték el Buddha Körnek

http://www.f1hirek.hu/f1/20121025-buddha-es-a-forma1-indiai-nagydij-elozetes.html#


Az interjú körülményei:
Egy hajnalban már épp a rigók kezdtek bele a dalolásba, míg én álom és valóság határán lebegtem, amikor a Nap első sugarával megérkező fuvallattal egy éteri hang a fülembe súgta a nevemet.(Yvette)
Fel is ijedtem ettől, mert úgy rémlett, hogy egyedül vagyok otthon. Ez a hang pedig valósnak tűnt. Majd heves szívdobogás közepette visszazuhantam az előző állapotba. Akkor pedig egy szelíd mosolyú emberalak jelent meg előttem. Narancssárga lepelben lebegett ugyanazon térben, ahonnan az imént felriadtam.
Mélyen a szemembe nézett és én álltam ezt a tekintetet.
Ki Ő? Miért van itt az én álmomban? Miért most? Mi a célja ezzel a találkozással?
Miért éppen velem van itt?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben. S akkor hasított belém az a gondolat, hogy a minap egy feladatot kaptam, készítsek interjút egy olyan emberrel, aki engem leginkább érdekel.
Tessék, itt van. Nem kellett repülőre ülni, órákat utazni és taxi számlát kérni.
A riport kész volt egy pillanat alatt. Ő ott lebegett mindvégig, míg nekem kérdéseim, kételyeim voltak, és nem látta, hogy értem a lényeget. Nem beszélt, de valami sugárzott belőle, hömpölygött felém és elárasztott. Akkor döbbentem rá, hogy ki Ő.
Sziddhártha Gautama nemes királyfi, Buddha.
A Krisztus előtti 6. század közepén élt. Kortársai voltak: Kínából Konfuciusz és Laoce, Perzsiából Zarathusztra, Görögországból Püthagorasz és Herakleitosz. 

Az emberek tanításának módszereiről.
Nem arra törekszem, hogy az emberi kíváncsiságot kielégítsem, hanem hogy a választ megtaláljam a világ eredetére. Kizárólag az ember léthelyzete foglalkoztat, az emberi szenvedés és reményvesztettség érdekel. Az onnan kivezető utat szeretném megmutatni. Majá, a karma, a nirvána – ezek az alapfogalmak, melyek megértésre várnak.

Az értelemről. Mi az értelem szerepe?
Az értelem csupán eszköz, s az a feladata, hogy megmutassa az utat a közvetlen misztikus élmény eléréshez, melyben most éppen neked is részed van ebben a  téridőben. Ezt nevezem én buddhaságnak, vagy a ti nyelveteken ébredésnek. Itt már nincs megkülönböztetés és ellentét itt jutunk az aszinja=az elgondolhatatlan világhoz, ahol a valóság egységes és differenciálatlan „ilyenségként” jelenik meg. Ezt akkor tapasztaltam, amikor az aszkéták fogadtak maguk közé és hét évi keresés és kételkedés utána bódhi-fa alatt ülve ráleltem a megvilágosodáshoz vezető útra. Azóta viselem a Buddha nevet.

A megvilágosodáshoz vezető útról. Honnan, hol és hová?
Ahogy megérintett a buddhaság, az a késztetésem támadt, hogy amit tudok, átadjam annak, aki ezt az utat választja. Négy nagy felismerésem támadt:
Felismertem a betegséget, feltártam a betegség okát, tudtam, hogy a betegség gyógyítható és elkészítettem a gyógyszert.



A felismerésekről
Első felismerés: Az emberi léthelyzet általános léthelyzete a szenvedés (dukhá). Az emberi szenvedés onnan ered, hogy nem tudunk szembenézni az élet alapvető tényével, mely szerint körülöttünk minden mulandó és átmeneti. (Minden keletkezik és eltűnik). Ez a természet alapvető tulajdonsága. A szenvedés azért keletkezik, mert ellenállunk az élet folyásának, megpróbálunk állandó dolgokba kapaszkodni (tárgyakba, eseményekbe, személyekbe). Az ÉN, az EGO illúzió csupán, az EGÉSZ egy megjelenési formája, az értelem alkotta fogalom, nincs valóságtartalma. Ha ragaszkodunk e fogalomhoz, akkor az éppen olyan reményvesztettséghez vezet, mintha bármilyen más merev dogmához ragaszkodunk.
Második felismerés: A szenvedés oka a létszomj (trisná). A baj, hogy meg akarjuk ragadni az életet. Ez helytelen hozzáállás, aminek alapja a nem-tudás (avidja). Amíg kitartunk e hozzáállás mellett a szenvedés és a reményvesztettség jut osztályrészül. Ha olyan dolgokba kapaszkodunk, amelyeket szilárdnak és tartósnak látunk, de amelyek igazán átmenetiek és szüntelen változók, akkor ördögi körbe (szamszárá-ba) kerülünk. Mert minden cselekvés másik cselekvést eredményez, és minden egyes kérdésre adott válasz további kérdéseket vet fel. Ez a létforgatag, a születés és halál körforgása, amelyet a karma, az ok és okozat véget nem érő lánca irányít.
Harmadik felismerés: Véget lehet vetni a szenvedésnek és reményvesztettségnek. Lehetőségünk van kitörni a szamszárá ördögi köréből, megszabadíthatjuk magunkat a karmától és elérhetjük a nirvánát, a teljes felszabadulás állapotát. Megszabadulhatunk az elkülönült ÉN fogalmától, és az élet egysége válik állandó tapasztalásunkká. A nirvána elérése a felszabadulás avagy a buddhaság állapota.
Negydik felismerés: A recept a szenvedés végetvetéséhez. Ez az önfejlesztés Nemes Nyolcas (vagy Nyolcrétegű) Ösvénye, amely a buddhaság állapotához, s végül a nirvánához vezet.

A NYOLCRÉTEGŰ ÖSVÉNY
Helyes megértés
Helyes elhatározás
Helyes beszéd
Helyes cselekvés
Helyes életmód
Helyes törekvés
Helyes koncentráció
Helyes meditáció

Ez a nyolcrétegű ösvény megmutatja a buddhista életmód szabályait, vagyis a KÖZÉPUTAT, amely az érzéki örömök és az aszkézis önsanyargatása közötti középút.

Ennyi lenne az egész?
Nem állítom, hogy ez nem ellentmondás mentes. Én csupán eszköznek tartom a megvilágosodás eléréséhez. Minden, amit a világról kimondunk a dolgok mulandóságát hangsúlyozza. Nincs szükségünk tekintélyre, ahhoz hogy megmutathassuk az utat a buddhasághoz.
Csak az emberen múlik, mennyi erőfeszítést tesz, hogy eljusson a célig.
„A széthullás benne lakozik minden összetett dologban. Folytassuk buzgalommal.” Ez volt földi életem utolsó kimondott gondolata. Én eddig jutottam és válhattam buddhává.

Magáról a tanításról
Sokan sokféleképpen értették a tanítást. Vitatkoztak fölötte bizonyos Nagy Tanácsok, Az egyiken, melyet Krisztus után az 1. században rendeztek, az eddigi szájhagyományt felváltotta az írásbeliség. Páli nyelven írták le szútrákban a tanítást. Majd kétszáz évvel később szanszkrítül is megjelent.
Sokan próbálták értelmezni. A Kr. e. 1. században Asvaghósa egy szanszkrít nyelven alkotó indiai költő vetette először papírra gondolatait a buddhista „ilyenséggel” kapcsolatban.
A Bhagavad-gíta a tanítás első értekezése.
Említhetem Nágárdzsunárt aki 2-3. században briliáns érvelésekben törte össze korának metafizikai kijelentéseit, hogy a valóságot végső soron nem ragadhatjuk meg fogalmakkal és gondolatokkal. A valóság ennélfogva „űr” vagy „üresség” (súnyata, súnjatá). Ez megfelel az „ilyenség” fogalmának.
Ha felismerjük a fogalmi gondolkodás értelmetlenségét, akkor a valóságot tiszta „ilyenség”-ként tapasztaljuk. Ez azt jelenti, hogy az ember valóságról alkotott fogalmai végső soron nem fedhetik a valóságot. A valóság, vagy „üresség” nem azonos a tökéletes semmi állapotával, hanem minden látható élet igazi forrása és minden forma vagy alak lényege.

A vallásról
Ez a buddhaság másik aspektusa. Ebben a hitnek, a szeretetnek, a részvétnek vagy az együttérzésnek a megjelenése fejeződik ki. Az igazi megvilágosodott bölcsesség (bódhi) két pillérű, egyik a transzcendens bölcsesség, vagy intuitív intelligencia (pradzsnya), a másik a szeretet és együttérzés (maitri).

A magasabb szintről
A bódhiszattva az az ember, aki magas fokra jutott a Buddhává válás útján és nem csak a maga számára keresi a megvilágosodást, hanem elkötelezte magát, hogy mielőtt elérné a nirvánát, másoknak is segít eljutni a buddhaság állapotába.

Úgy tűnt, hogy minden kérdésre választ kaptam. Mert ebben a pillanatban már nem éreztem Buddha tekintetét. A hajnal második pillanatában, hatása alatt az előző téridőnek, felébredtem.

Ez az írásom 2000-ben készült el. Az akkor 20 éves Marcell fiam, éppen ezt a házi feladatot kapta. 
Akkor ő találta ki, hogy mi lenne, ha Buddhával készítenénk interjút.
Ő volt a kérdező én pedig Buddhával azonosítottam magam és alaposan utána néztem a buddhizmus lényegének. Lenyűgözött és ma is lenyűgöz a buddhizmus egyszerűsége.


2012. október 21., vasárnap

A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA - október 18.

Kiáltvány

„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…”
– írta Babits „Örökkék ég a felhők mögött” című versében. Örökkék… Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélységű tartalmát?

Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen hangulatteremtő ereje van?
Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében.
2002 óta hazánkban rendszeresen megünnepeljük a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-ra tűztünk ki.
Azért erre a napra, mert ekkor ünnepeljük Szent Lukács névnapját, aki évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!
Kérjük a szakma művelőit, művészettörténészeket, műkereskedőket, műgyűjtőket, társművészeket és mindenki mást, akinek kedves a festészet, támogassák kezdeményezésünket, és a maguk működési területén tegyenek annak érdekében, hogy ügyünk az egész társadalom közös ügye legyen.
Felszólítjuk a múzeumokat, kiállító intézményeket: e napon rendezzenek kiállításokat, aukciókat, szakmai tanácskozásokat, társművészeti eseményeket, tárják ki kapuikat a minél szélesebb nyilvánosság előtt!


EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ
avagy a Rembrandt-sapka

A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA alkalmából az EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ című kiállítás megnyitóján jártam október 16-án a Pintér Palace vendégház és vendéglő klasszicista épületének rendezvénytermeiben. http://www.pinterpalace.com/

A Képző és Iparművészeti Gimnázium 1956–60-ban végzett művészeinek kiállítását Tölg Molnár Zoltán festőművész nyitotta meg, mely október 30-ig tekinthető meg 14-19 óra között, a 1056 Budapest Váci utca 69. sz. alatt, a Váci utca és a Pintér utca sarkán.
A kiállító művészek között Somogyi Győző, †Kovács Tamás, Szentgyörgyi József, Zöld Anikó, Bráda Tibor, Miletics Katalin Janka, kinek Keresztútjáról a napokban olvashattak ajánlást a www.talita.hu –n, http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1116:kezek-keresztutja&catid=49:kultura&Itemid=72 és osztálytársaik neveit olvashatjuk.
Ők gyűltek össze és emlékeztek meg az 1956-os indulásról és a mostanáig megtett útról.

Néhány megkapó gondolat Tölg Molnár Zoltán (aki valaha volt a „Kisképző” művészeti igazgatója is) megnyitóbeszédéről/ből:
EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ,
avagy a Rembrandt-sapka
Szövegközi kép 3
Névsorolvasás: a létszám majdnem teljes.
Majd egy Eszterházy Péter idézet a művészetről való szólásról, illetve nem szólásról, avagy a még is szólásról…
Az 1956-os őszről, amikor is az ország minden pontjáról jöttek, a most éppen 56 évvel idősebb művészpalánták.
Emlékezni vagy felejteni? Az idő minden mű bölcsője - idéződött fel Hamvas Bélától.
A szeretet okán kiállító osztálytársakról, akik egykor megosztották egymással szokásaikat, tájszólásaikat.
Az egymásra figyelésről.
A tudományok művelőiről, akik a kor kérdéseire válaszolnak, ha tudnak.
A művészekről, akik az ittlétünk, a létezésünk kérdéseire adnak választ műveiken keresztül.
A horizontról, mely adott. De az emberről is, aki ha feljebb emeli tekintetét, majd megtapasztalhatja, hogy e horizont tágulni kezd.

Arról, hogy van-e feljebb, mint a hatodik emeleti műterem?!
A műteremről, melynek a virágai is tudják, hogyha belép oda a művész, nincsenek egyedül. A fény felé forduló növényekről és a művészekről.

„Született hibáinkat javítgatva törekszünk az erényesség felé.”
„Csataképfestők: mi a fullasztó mélységben és az oxigénszegény magasságban is folyamatosan tanuljuk, hogy lehet a fény felé fordulni.”

Ez a kiállítás tisztelgés a figyelem, a szeretet és 1956 szelleme előtt.

„Végül pedig a Rembrandt-sapkáról, amely a kályha, vagy a zongora, ahonnan mindig el lehet indulni: az Anyám sapkája most…”

Szövegközi kép 2

Bráda Tibor pedig mutatja, ahogy EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ. 
Nekünk is hátra arc…!
 Szövegközi kép 1
2012. október 17.

2012. október 15., hétfő

Képmeditáció és elmélkedés a fehér bot napján


boswell2 
A Deák téren a ritkán járó 105-ös buszra várva látom, hogy egy fehér bottal közlekedő fiatal lányt kísér át kelletlenül egy hölgy az úton. Odakíséri mellém a világtalant, és egy villanás alatt eltűnik. A lány érzékeli, hogy ott állok mellette és felsóhajt: – De jó, hogy elment…











http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1129:kepmeditacio-es-elmelkedes-a-feher-bot-napjan&catid=34:ittesmost&Itemid=58

2012. október 11., csütörtök

Kezek keresztútja


st16
Miletics Katalin Janka szobrászművésznő számtalan munkája díszíti az ország templomait, szakrális tereit. Egyedi és különleges gondolatiságot hordoznak plasztikái, faragásai, érméi, domborművei. Idén elkészült Keresztútja méltó helyét keresi egy keresztény szakrális térben.





http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1116:kezek-keresztutja&catid=49:kultura&Itemid=72

2012. október 10., szerda

Tíz nap a világ?

(merengés egy körkérdés kapcsán)

A Föld kikerülhetetlenül össze fog  ütközni egy meteorral, az ideje pontosan kiszámítható!) - miket tennél?

Eredendő áldásunk az, hogy mindannyian az isteni hármasságból kapjuk tudatunkat és szellemi burkunkat. Kezdetben teljesen ugyanazon tiszta gömbszerű szellemi adottságokkal rendelkeztünk, de „arccal” sajátosságokkal tértünk vissza és a továbbiakban ezeknek megfelelő finomanyagi (asztrál) jó, rosszabb és bűnös sajátságokkal ruháznak fel. Így lép be az emberi személyiség szülőanyja testébe. A külvilágban testi, lelki(asztrál), értelmi(mentális) harcok után emelkedhet a megszokott elme fölötti régiókba, majd bontakozhat ki szellemileg és  válhat szellemileg védett lénnyé. Ebben az állapotában magasabb szintre juthat, mint ahonnan eredetileg kiindult.” Hildegard von Bingen

Kép: Hildegard von Bingen - Eredendő áldás

7 nap alatt teremtette az életet az Úr a Földön. Micsoda „gigantikus atomerőmű”, melyben a szellem-lélek testté lesz. Az intelligens-energiából anyag keletkezik, melyből létrejönnek a bolygók, köztük a Föld és rajta az ember emberré válik, ki tovább adja a szikrát. Lelke földi élete végén visszaszáll teremtőjéhez, majd teste porrá lesz. Szelleme pedig a földi tapasztalatokkal gazdagodva gyarapítja az Univerzumot=az Egy Verzióit.  
"Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit." (Fulghum)

Az isteni terv része a katasztrófa is?
A Föld és a meteor összeütközése is az emberiség üdvtörténetének része?
Most ebből a szemszögből figyelem a pillanatot, 10 nappal az Apokalipszis előtt. Elképzelem, hogy meghallom a Kossuth adón a hírt. A Föld kikerülhetetlenül össze fog  ütközni egy meteorral, az ideje pontosan kiszámítható!”

2001. szeptember 11-e óta már nem is döbbenünk meg, ha ilyet hallunk, vagy látunk egyenes adásban. Mára már talán pánikba sem esünk. Hiszen lehet, hogy ez csak egy film…, nem is a valóság…

Aztán Mária jut eszembe, miután fia, Jézus előre megmondta neki, mi fog következni. Ő hogyan fogadta a hírt akkor, amikor eljött a nap?
Mélységes fájdalommal, de elfogadva azt, ami történni fog. Mert tudta, hogy ezzel nincs vége…
Már sokszor átgondoltam, mi lenne, ha egy reggel, nem lenne reggel. Így egy ideje minden este igyekszem harag nélküli szívvel elaludni.

Tehát 10 nappal a becsapódás előtt leülök egy székbe és összekulcsolom a kezem. Várom, hogy fohászomra egy jelet kapjak.
-       Istenem segíts, hogy tudjam, mit kell tennem, ha itt a pillanat…
Majd rögvest át is fut egy gondolat a fejemen.
Egy üzenet a család és a barátok felé telefonon, sms-ben, mail-ben, vagy a facebook-on, amíg még működik a kommunikáció a világhálón.

Bocsánatkérés a mulasztásokért, a haragomért, a mostanáig elkövetett rosszért. Mint Karácsonykor a jókívánság-telefonok, csak most arról biztosítok mindenkit, hogy szeretem őket és én sem haragszom már senkire sem.

Majd a család egybegyűjthető tagjait, magányos barátait elhívom az „igazmondó” kerekasztal köré.
Bevásárolok tíznapi élelmet (ezt az apukámtól tanultam.)
Majd, ha mindenki egybegyűlt, egy csendes ima után, mindenki elmondhatja, hogy mi sajog benne, s mi a legszebb, ami történt vele eddig.
10 napunk van, hogy kimondjuk az igazságot.
Így a becsapódás pillanatában tiszta lelkiismerettel fogadjuk majd azt, ami jön…

Az Ige testté lett egykor. A mérhetetlenül nagy Isten egy kicsi csecsemőbe sűrítette össze magát.
A visszaútja sokkal egyszerűbbnek tűnt a szűk térből, a test börtönéből a kereszt által, az Univerzum tágasságába, a Feltámadásba.

Az Univerzum tágassága lesz majd a mienk is, amelynek eszköze ez a 10 nap múlva becsapódó meteorit.

„ Egy buborék miért gömb alakot vesz fel?
Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.” (idézet a K-PAX a belső bolygó című filmből)

Több mint 7 milliárdan nem menekülhetünk más bolygóra. Az emberi test, az Isten által a földi állapotokra tervezett.

„Itt élned, halnod kell…”  (Vörösmarty Mihály)
„Istenem, legyen meg a Te akaratod….”