Esőre várva - Eljön-e végre a megtisztulás ideje életfilmünkben?

A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. 

Eljön tehát a megtisztulás ideje.

Mindannyiunk „életfilmjében” az idei nyár tán ilyen szimbólumokkal tisztítja meg a látásunkat  (az ablakok a szemek a testünk házában) s így a gondolatainkat is.

Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik a Föld felszínére a felhőkből. Az eső keletkezésének tudományos magyarázatát a Bergeron-folyamat fejti ki. Amikor túltelítetté válik a levegő, megkezdődik a vízkiválás (kondenzáció). A kiválást elősegítik az ún. kondenzációs magok, amit a levegő portartalma szolgáltat. A kondenzáció hőfelszabadulással jár, tehát a felhők belsejében a magassággal kevésbé csökken a hőmérséklet (az eltérés kb. 0,5 °C/100 m).Az esőcseppek alakját a laikusok gyakran könnycsepp alakúnak, vagyis felfelé szűkülőnek gondolják. Ennek ellenére a valóságban csupán néhány forrás cseppje ilyen alakú, és azok is csak létrejöttük pillanata után. A kis esőcseppek ezzel szemben majdnem tökéletesen gömbölyűek, a nagyobbak pedig az aljukon lapítottak.A magyar folklórban számos hiedelem kapcsolódik az esőhöz. Így pl. ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog. A nagypénteki eső rossz termést jósolt, a karácsonyi eső jó búzatermést. A lányok néha kiálltak az esőre, hogy szebb legyen a hajuk, a kisgyermeket azért küldték ki, hogy nagyra nőjön. Az esővel számos dolgot véltek megjósolni, még több az olyan hiedelem, amelyben esőt jósolnak bizonyos jelek alapján (pl.: a holdsarló állásából, a holdudvar nagyságából; ha a hangyák előjönnek, fülviszketés, tenyér kiszáradása). Egy tréfás monda szerint ha napsütésben esik az eső, az ördög veri a feleségét.A felhők emelkedésével folytatódik a kondenzáció, a cseppek mérete nő. Bizonyos nagyságot elérve a föld vonzását nem egyenlíti ki a felhajtóerő, a cseppek lehullanak, azaz eső keletkezik. Forrás

Hermann Hesse Üveggyöngyjátékának egyik „életrajza”, az Esőcsináló epizódja is eszembe jutott, melyből egy szakdolgozat is összeállt bennem spirituális tanulmányaim során. 

Előszedtem és egy kicsit szemezgettem belőle, s lám újra felfedeztem, hogy van még dolgom vele.

Az Üveggyöngyjáték, a teljes mű olyan életrajzokból tevődik össze, melyekben Hesse tetszőlegesen választott korokba és terekbe helyezi a főszereplőt, Joseph Knechtet. (Knecht német név és így önmagában eléggé beszédes is, magyarul ugyanis szolgát jelent.) 
Az Esőcsináló egy apró faluban játszódó történet, amely egyfajta ősközösségben, matriarchátusban él. A Ősanya a legfőbb feje a falunak. Ő felelős a falu sorsáért. Utódlása is leányágon történik. Az Ősanya lánya a Tanító, példameséken keresztül tanít. 
Az időjárásért, a természet-, a falu rendjéért, az egészségéért az Esőcsináló a felelős. Ő férfi. Az ő utódlása mester és tanítvány viszonylatában történik. Afféle táltos, sámán, alkimista, gyógyító.
A történet főszereplője Knecht, aki Turu, az Esőcsináló tanítványa lesz és lányát Adát veszi feleségül. Turu halála után Knecht lesz az új Esőcsináló. Az Esőcsináló a megérzéseire hagyatkozva végzi munkáját. Mindent a faluért tesz. 
A történet kitér, minden szereplő hozzáállására, feladatára, felelősségére, áldozatvállalására is.

KI VAGYOK ÉN?  - kérdéskörével foglalkozva sorról sorra dolgoztam fel a magam módján korábban színes mandalákká a művet. 

Majd 2014-ben az egyszerűség jegyében fekete-fehér haiku-kalligráfiákká dolgoztam át ezt a történetet.  

E képeimen a szimbólumaim esőcseppek formájában zuhannak alá, hogy a földet megöntözzék, majd páracseppek formájában visszaszálljanak a Nap melegétől abba a bizonyos "nagy közös felhőbe" összeállva, melyből egykor kiszakadtak, s amelyből majd újra eső lesz. 

Lehullva az esőcseppen levő Porszem újra Földdé válik, a Víz pedig - az érzések, érzelmek szimbólumaként -, elpárologva végleg az Ég részévé lesz.

A test porrá lesz, de a lélek és a szellem tovább él, s mindez egy esőcseppben is tetten érhető... Nem csodálatos?!

Az eső, avagy eljön a megtisztulás ideje

2018-2019 határán

Hazaérkezés - Otthon - Visszatekintés

"… Egy alak, amely két részből áll, de egy háta van… Ám csak lassan bontakozott ki előttem a kép… Egy alakot ábrázolt, amely én voltam, ám a kép kínosan betegesnek és csak félig valóságosnak tűnt: zavarosak voltak a vonásai… mint egy szobor, melynek az lehetett volna a címe, hogy Elmúlás, Rothadás, vagy valami hasonló. Az enyémmel összenőtt alak színei és idomai viszont határozottam virultak… És az alakok belsejében mozgott valami; végtelenül lassan, ahogy egy kábult kígyó tekerőzik. Olyasvalami volt, mint egy végtelenül lassú, lágy, ám folyamatos áramlás vagy olvadás: ráadásul az én képmásom áramlott, vagy szivárgott át Leo képébe; rádöbbentem, hogy képem egyre inkább átadja magát Leonak, átáramlik belé, táplálja és gyarapítja. Úgy rémlett, idővel az egész szubsztancia átáramlik egyik képből a másikba, és csak az egyik marad meg: Leo. 

Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. " (H. Hesse: Napkeleti utazás)

Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (Jn. 3.30)

Az apostolok kiválasztása

A Mai evangélium az apostolok kiválasztásról szólt. 

"Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19"

Paul Klee Út és mellékutak képének meditációjakor találtam rá arra képzeletbeli egyszemélyes kápolnámra, amely valójában egy álomszőtte palást, s amelyen a tizenkét apostol képe is megjelent.

"Előttem az Út nyílegyenes, keresztutak szegélyezik jobbról és balról.  Bárányfelhők nyája a fejem fölött, melyet a lemenő Nap mindig más színűre fest a sárgától a narancspíroson át, egészen a sötétliláig. Az égi bárányok kiskolompja egybecseng a város templomainak harangjával. Esti misére hív az egyik mellékút kis kápolnája. Rövid kitérőt teszek, és belebújok az egyszemélyes kápolnámba, mely a magam szőtte palást maga. Rajta minden apostol és a születésem lenyomatát képező csillagkép és bolygó. A Keresztút tizennégy stációja és a keresztnevem betűiből kirakott anagramma hirdeti, hogy hol a helyem a világban és mi a teendőm. Itt éjszakázom ma a csillagok alatt.
Reggel kimegyek a Főútra, és hátamat melegíti a felkelő Nap. Fájós vállamra teszi kezét a Fény, és szárnyalásra biztat. Tárjam ki karjaim, és csak engedjem, hogy a termik magával ragadjon fel…fel…. Megteszem…"




Azóta elkészültem az apostolok haiku-kalligráfiáival is, rajtuk a nekik megfelelő attribútumokkal. segítségemre most is Szász Ilma volt.

Legtöbb apostolnál a mártíriumuk adja a  jelüket.  János nem halt mártírhalált, így jele - Skorpióként  - a sas.

id. Jakab:  kard (lefejezik), (Állatövi jegy: Kos)
Pál: lefejezték karddal (az áruló Júdás helyén)(Állatövi jegy: Bika)
Tamás:  tőr (felhasítják vele), (Állatövi jegy: Ikrek)
Tádé:  bunkósbot,  valószínűleg ezzel verik agyon, mikor Simonnal együtt térít), (ő a kánai vőlegény, ez utalás a családiasságára is) (Állatövi jegy: Rák)
Péter: fordított kereszt és kulcs (Állatövi jegy: Oroszlán)
Fülöp:  öklömnyi kődarab (valószínűleg megkövezték)(Állatövi jegy: Szűz)”.
ifj. Jakab:  ványolófa (ezzel verték agyon, miután legurították a templom lépcsőin), (Állatövi jegy: Mérleg)
János:  sas (nem halt mártírhalált) (Állatövi jegy: Skorpió)
Simon:  fűrész (ezzel szétfűrészelik) (Állatövi jegy: Nyilas)
Bertalan: lenyúzott bőre (Állatövi jegy: Bak)
Máté: máglyára állították, amit aztán eső állított el, nehéz lenne ábrázolni, marad az angyal (pl. az angyali üdvözletből) (Állatövi jegy: Vízöntő)
András: “andráskereszt”. (Állatövi jegy: Halak)”

 

Érintettként egy könyvbemutatón

Már másodszor utaztunk Paksra, a Csengery Dénes Művelődési Központba férjemmel az Info-Szponzor - Legyen könyved! Hármas könyvbemutatójára  április 8-án, amelyben érintettek voltunk.

A három könyv: a Verselő Antológia 2016, a Te és Én valamint a Kézen-fogva 2016 antológia. 

Két éve a pályázatfigyelőn vettem észre egy - éppen a kettőnk számára szabott - irodalmi felhívást, amelyre aztán be is neveztem magunkat. Így történt, hogy a Kézen-fogva kötetbe beválogatták a páros haikuinkat tavalyelőtt - Tizenhét szótag feketén fehéren címmel. 

Nagyon fellelkesített bennünket az első megjelenés és 2016-ban a Te és én kötetbe már külön-külön jelentünk meg, a kötet elején illetve a vége-felé, a betűrend miatt. Az illusztráló kalligráfiákat pedig magam készítettem virtuális ecsetvonásokkal mindkét antológiába.
  

Az idei programban is a jelenlévő szerzők valamelyik kötetben megjelent műveiből hallgathattak meg néhányat a szerzőtársak, a helyi irodalomkedvelők, színjátszók előadásában.

A haiku-kalligráfiáról, mint saját fejlesztésű műfajról: 

2011 szeptemberében, egy reggel arra ébredtem, hogy a gondolataimat haikukba szintetizálom ezentúl. Tizenhét szótag, 5-7-5 szótagos sorokban.

Majd kísérletképen, néhány virtuális-ecsetvonással szimbólumokat festettem a haikuimhoz. 

Így születtek a haiku-kalligráfiák. Harminc kegyelem címmel, a harminc hetes Szent Ignác-i lelki gyakorlatomat a magam módján így jártam végig. Ezután következett a Keresztút és az Örömút. Később a Jézus és az enneagram témáját dolgoztam fel hasonlóan. Kis keleti kitekintésként pedig a Ji-king 64 jósjelét  Herrman Hesse Napkeleti utazás című könyve analógiájára rajzoltam-írtam át haiku-kalligráfikká.  A-Z élet dolgai címmel, kiállításom is volt az OORI Galériában. 

Később férjem (Vass István-Pál) verseit és haikuit is illusztráltam. Tizenhét szótag feketén fehéren című közös kiállításunk anyaga teljes egészében belekerült a Kézen-fogva 2015-ös antológiába.

Ez a műfaj lesz a „mi közös nyugdíjas projektünk” is, úgy tűnik. (Antalffy Yvette-Hildegard)

A papír már kamaszkoromban is viszketett a tollam alatt, de erre az ingerre igazán csak 50 éves korom táján figyeltem fel, amikor valamiféle önkifejezési vágy kezdett belülről feszíteni. 

Egyéniségemhez mindig is a kétsoros-négysoros versek álltak a legközelebb, amelyek egyszerűségükkel, szikárságukkal fegyelemre késztetik az embert. A haikut a feleségem által ismertem meg, aki maga is ebben a versformában ír.  Ő készítette a fekete-fehér kalligráfiákat, amelyek a jelen pályázatra beküldött munkáimat kísérik. (Vass István-Pál)

 A videón éppen Vass István-Pál haikuit olvassa fel Komáromi János - Koma:

...száz-eső-csepp-láb / felhőből lóg, s csobbanva / toporzékol majd...

ÖRÖMÚT