Az esküvő

Nyári napforduló, Szentiván!
Virágdísz a fejemen, pitypangok sűrű fonata.
Virágszirmokból készült ruhánkon átjár a szél. Sárgarigó  tilulu-ja a nászinduló.



A Hegytetőn a HÉTTÖLGY-KATEDRÁLIS oltára előtt, fogadok Hűséget Páromnak szavak nélkül.  Tanúja Eskünknek e HÉT BÖLCS TÖLGY, melyből a katedrális áll. A Násznép a Fává Változott Karneváli Menet, melyben már benne vannak megfigyelőként születendő utódaink (a gyerekek, unokák, déd- és ükunokák). Akik nem a karneváli menetben vannak, azok a HÉTBOLYGÓRÓL figyelik az eseményeket.
A Nap sugarai fénypászmákkal világítanak meg bennünket.
A szertartás alatt csak egymás szemébe nézünk. Ott látjuk meg egymás szemében a közös jövőt. Látjuk a tiszta utat és a buktatókat is, amik próbatételei lesznek életünknek.
Ennek tudatában, kezünkkel megformázott semleges energiagömbjeinket egyesítjük.
Egymásba olvadó jin és jang. Melynek megdöbbentő most már a súlya.
Kitöltjük egymás hiányzó részét. És ennek következtében hő- és fényjelenség mellett Aranyeső hull. Az Aranyesőcseppek gyöngyszemekként hullnak és bukfenceznek a friss fűszálak között.

Ettől a pillanattól kezdve egy magasabb Energiaszintre kerültünk. 
És minőségileg is más lesz ez az energia. 
A FELTÉTELNÉLKÜLI SZERETET a neve ennek az Energiának.

Ha ez az energia egy kis sérülést is szenved, apró rés keletkezik az energiagömbön. És lassan arany-gyöngyszemenként szétgurul a Kapcsolat.
Ha egy-két aranygyöngy elgurul, azt könnyű megkeresni és visszavinni, de ha már sok elvész, akkor a gömb lassan ellaposodik és már csak egy bizonyos szemszögből látszik egésznek. Visszaesik egy előző energia dimenzióba, a sivár síkvilágba. Nap- és Holdfogyatkozás váltogatja egymást életünkben. De a harmonikus ritmus elveszett. Kizökkentünk.

Innen csak egy ÚJJÁSZÜLETÉS hozhatja meg a magasabb dimenzióban való egyesülés reményét. 
Az újjászületés előtt viszont végig kell járnunk a megpróbáltatások tizennégy stációját, melynek a végén megsemmisülünk. Feladjuk anyagi vágyainkat, és az ürességet éljük meg.
És amikor már teljes a sötétség, akkor egy pillanatnyi derengésből felragyoghat a Fény.  
Ehhez mindegyikünknek oda kell illeszteni önmagát kijavítottan, most már hibátlanul a KÖZÖS BEAVATÓDÁSBA és megerősíthetjük elveszettnek vélt ESKÜNKET.

Íródott: 2004. 03. 22-én

Az eskünk megerősítése pedig így történt meg 2008 Szentivánjakor...

Választásaink

„Választásairól lehet egy embert a legjobban megismerni” Szondi Lipót

A Szondi-teszt ezen az elven működik.

A Szondi-teszt egy a XX. század harmincas éveiben keletkezett, 1947-ben publikált pszichológiai vizsgálati eszköz. Nevét alkotójáról, Szondi (Sonnenschein) Lipót magyar származású svájci pszichiáterről kapta. Jellegét tekintve az averbális, projektív, választásos tesztek sorába tartozik (hasonlóan például a Lüscher-teszthez). A teszt felvétele során a vizsgált személy (vsz.) pszichiátriai kezelés alatt álló személyek arcképét osztályozza aszerint, hogy azokat rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek találja-e. Szondi szerint minden emberi választás – így a teszt képeinek rendezése is – ösztönök által befolyásolt. A vsz. választásainak elemzése alapján megrajzolható az ösztönprofil, ebből pedig prognosztizálhatóak a számára kínálkozó sorslehetőségek (sorslehetőségek alatt értsd az egyénre jellemző cselekvési tendenciákat, melyek jó eséllyel elvárhatók, bár nem szükségszerűek). Mind a Szondi-féle sorsanalitikus ösztönrendszert, mind a rá épülő tesztet számos elvi és módszertani kritika érte az idők folyamán. Ennek ellenére a Szondi-teszt - jelentős számú klinikai pszichológus véleménye szerint - megbízható és hasznos segédeszköz a diagnosztikus folyamatban. (Wikipédia)

Életünkben hányszor, de hányszor választunk?

Boldizsár Ildikó meseterapeuta egyik interaktív előadásán felhívta rá figyelmünket, hogy minden nap választások elé állít az élet. Méghozzá általában három lehetőség közül kell választanunk.  Nem mindig gondolunk bele, hogy egy választásunktól nem csak a saját életünk változik meg, hanem a családunké, a munkatársainké, a barátainké, de még a hazánké, a Földünké, sőt az Univerzumé is.

A példamese főhőse hármas útelágazódáshoz ér. Az útjelző táblán a három útirány:

1.      Ha erre mész, a lovad éhen hal, de te nem

2.      Ha erre mész, te halsz éhen, de a lovad nem

3.      Ha erre mész, a szárnyas farkas széjjeltép

Vajon melyik utat választja a főhős? A főhős pedig mi vagyunk.

Mond te kit/mit választanál?- hangzik fel a dal az István a király rock-operában is.

Az egyik „primitív” indián törzsnél például a törzsfőnök hét generációval előre gondolja át, amikor választ az alternatívák közül.

A mesehőshöz hasonlóan nehéz alternatívák közül kell választania például a „civilizált”, tudatos magyar állampolgárnak a mostani országgyűlési választáson is.

A mi mostani országgyűlési választásunk

Február 15-én, szombaton, a szavazást megelőző 50. napon kezdődött az országgyűlési képviselő-választás hivatalos kampánya.

Teletömve postaládánk a jelöltek és önjelöltek arcképével és programjával.

Csoportosíthatjuk őket: ki szimpi, ki nem az… 

Éppen most telefonált az egyik jelölt, ajánlgatva magát és a pártja programját. No, nem személyesen, hanem a gépre felvett hangjával automata telefonálgat random módon. Ezt végig hallgattam, de volt kinek a neve hallatán le is csaptam a telefont. 

A választottunk négy évre meghatározza majd hogyan élünk, ő képvisel és dönt helyettünk. A lényeg, hogy mi választjuk meg őt.

A felelősség tehát a mienk, a civilizált, tudatos magyar állampolgároké, akik elmegyünk szavazni.

Gyerekkori választásaink

Vannak világnézetek, miszerint apát-anyát is magunk választunk.

De, ha nem is ez az első választásunk, akkor ott vagyunk csecsemőként anyánk kezében és már válogatunk. Milyen ételt, ruhát utasítunk el és milyen játék, takaró, szokás lesz az, amit még húsz-harminc évvel később a házasságunkba is magunkkal viszünk.

Az is biztos, hogy majd minden gyerek első szavai között ott a „NEM”,  s ezt többször mondja ki, mint az IGEN-t.

Nem megtenni bizonyos dolgokat, ez egy igazi gyerekkori hőstett is lehet akár.

Állampolgári engedetlenség a javából, ahogy Thoreau-mester mondaná.

Aztán jön az óvoda, az óvónéni, aki szimpi, vagy nem szimpi… A lényeg, hogy három évig ő lesz, akivel több időt töltünk el, mint anyánkkal/apánkkal. Kellően ki tudjuk-e fejezni akkor, hogy mi tetszik, mi nem tetszik? Ha nem, akkor veszi kezdetét a frusztráció…

Amit, ha tovább viszünk az iskolába és felnőtt életünkbe, vagy belenyomorodunk, vagy mi nyomorítunk meg másokat.

A lényeg az, hogy őszinték tudjuk lenni magunkhoz leginkább, s hogy legyen módunk és eszközünk kimondani, ha fáj. S feltétlenül kell hozzá egy tudatos és cselekvőképes anya/apa, nagyszülő, pedagógus, aki meghallja, meglátja mindezt. 

Egy szó, mint száz, jó lenne, ha felnőtté válva is meg tudnánk őrizni a nemet mondás képességét.

Barátválasztás kérdései

Szerinted mi a barátság? Van-e barátod? Miért a barátod? Te választottad, vagy kölcsönösen választottátok egymást? Hogy lettetek barátok? Voltak valaha is kétségeid a barátságotok felől? Borult-e fel barátságod azért, mert ő a legutóbbi választáson egy másik pártra szavazott, mint te? Ez – jelentem -, vízválasztója lehet a barátságnak például.

Felnőttkori választásaink kérdései

A felsőbb iskoláinkat, munkahelyünket vajon magunknak választjuk-e, vagy a szülői elvárásoknak felelünk meg? Később halálunkig sínylődünk egy örömtelen munkahelyen, csak mert apukának/anyukának az életét ezzel teljesítjük be, sőt a gyerekünkkel is elkövetjük ugyanezt a bűnt. Olyan pályát választunk neki, amit magunknak választanánk, így örökítve át a családi átokmintázatot.

A párválasztás

Mi a mérce? Mi alapján dől el, hogy ki lesz életünk párja? Ha kiválasztjuk, s ő is kiválaszt bennünket, vajon mindent tud-e rólunk, ami egy együttéléshez szükséges? Tudja-e, hogy rosszabb napjainkon miket gondolunk és teszünk, nehéz helyzetekben is kiálljuk-e a hétpróbát? Ismeri-e a gyenge pontjainkat?

Az esküvő csak egy nap az életünkben, amikor is lehet, hogy IGEN-t mondtunk, de utána jönnek a szürke hétköznapok. Kikiabálhatjuk a boldogságunkat a tizenkét ajtós limuzin tetőablakán, aztán másnap szembesülünk azzal a ténnyel, hogy annak, akivel összekötöttük az életünket sajnos „büdös lába” és ez így marad örökre, csak mert nem vettük tudomásul, hogy ez az egyik gyenge pontja.

  

Választani minden nap kell ezután is

Én a három lehetőség közül a legnehezebbet választom ezután is. Igen, jól látod: azt, hogy a szárnyas farkas széjjeltépjen.

Ezt teszem nap-nap után. Hiszen, ha széjjeltépett is jónéhányszor a szárnyas farkas, de túléltem, sőt a lovam is és újra összerakom, ami még használható belőlem, s ezzel a hiányos, sérült test-lélek-szellem-mel járom hármas útelágazódástól, hármas útelágazódásig az utamat ezután is.

2014. február 14.

Antalffy Yvette