2026.11.02. Gesztenye-szár jelek
A Mindenszentek és Halottak napja hétvégéjén a Gesztenyés Kertben találtam ezt a hat gesztenye szárat. Amint a tenyerembe helyeztem, jeleket-betűkaraktereket véltem felfedezni bennük.
Hazaérve beletettem egy kék lavórba, hogy meg mossam őket. Ahogy egymásra hullottak, egyfajta ázsiai írásjellé vált az összkép.
Vajon milyen üzenetet kaphattam Halottak napjára?!
Elkezdtem megfejteni karakterenként és egységében is. Kiraktam a fürdőkád ülökénkre száradni. Majd egyenként visszatettem a lavórba és lefotóztam őket.
Miket láttam meg bennük?!:
Az első forrás - szökőkút.
A második elforgatva - vízesés vagy szekér elé fogott ló talán.
A harmadik elforgatva, egy áldást kérő-fogadó ember képe.
Negyedik egy győztes ember, önmagát ünneplő pózban, vagy Poszeidón-tengeristen háromágú szigonya.
Az ötödiken egy táncra perdülő ember …
A hatodikon pedig egy kard vagy kereszt vagy vitorlás főárbóca.
Az összkép pedig egy Halak jegyében született ember tömörített életútja…
A forrástól az óceánig az élet folyóján…
…
Háttér információk jelek másodlagos jelentéséhez a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
Poszeidón - Neptunusz
Görög isten (görögül Ποσειδῶν), latin megfelelője Neptunus. A név a különböző ógörög nyelvjárásokban másképp hangzott. Homérosznál Ποσειδάων (Poszeidaón), dór Ποσειδάν (Poszeidan), ión Ποσειδέων (Poszeideón), dór Ποτειδάν és aiol Ποτείδαν (mindkét utóbbi Poteidan). A név így kapcsolatba hozható Poteidaia város nevével is. Általában a háborgó tenger és a földrengés isteneként emlegetik. Jelképe a háromágú szigony és a delfin.
A név jelentése bizonyos értelmezések szerint „a Föld ura”, eredetileg ugyanis földistenség volt. Erre utal a homéroszi Földrázó Poszeidón (Γαιήοχος Ποσειδάων) jelző, ami a földrengések kiváltására utal és már Knósszoszban feltűnik (e-ne-si-da-o-ne). A mítoszok szerint ha szigonyát a földbe vágja, földrengés pattan ki. A görög mitológiában ezzel szemben mégis a tenger királya; hatalma kiterjed a tavakra és a folyókra is.
A küklópszoktól és a százkezűektől kapta a háromágú szigonyát, mikor Zeusz kiszabadította őket. Ezzel a szigonnyal tudja felkorbácsolni vagy lecsillapítani a hullámokat; az ő jó- vagy rosszindulatától függ a hajósok élete. Más verzióban a telkhinek, Pontosz és Gaia négy fia készítették a szigonyt. Ők voltak azok, akik Poszeidón nevelésében is segédkeztek. A theomakhia lezárultával Zeusz a testvérei második születését vette alapul, amikor Kronosz kiköpte gyermekeit, így magának követelte a legidősebbnek járó jogokat. A három fiútestvér felosztotta a világot, Zeuszé lett a föld és az ég, Poszeidóné a tengerek, óceánok és édesvizek, míg Hadésznak az Alvilág maradt.
Poszeidón azonban a legidősebbnek tartotta magát és úgy érezte, kisemmizték, a világ feletti hatalom neki járna. Ezért Apollónnal szövetkezve fellázadt Zeusz ellen, de veszítettek. Büntetésből a halandó Laomedónt kellett két évig szolgálnia, így ők építették a trójai vár falát. Bérüket azonban a trójai király nem fizette meg, ezért mindketten bosszúszomjasak voltak. A homéroszi eposz (Odüsszeia) szerint Odüsszeuszt megbüntette, mert Trója legyőzése után magának tulajdonította a győzelmet, holott Poszeidón földrengése és Apollón nyilai is segítették az ostromlókat, és fiát Polüphémoszt is megvakította. Azt mondta neki, hogy soha nem engedi hazajutni emiatt. Odüsszeuszt különböző istenek, és emberek tudták csak hazajuttatni, és semlegesíteni Poszeidón átkát.
Poszeidón kultusza jelentős szerepet játszott a minószi kultúra idején. Jellegzetes legendája a Minószhoz kötődő, amely szerint a krétai király Poszeidóntól kért a neki bemutatandó áldozathoz egy bikát. Erre a tengerből kilépett egy gyönyörű állat, amit viszont Minósz sajnált feláldozni és helyette egy saját bikát áldozott fel, Poszeidón bikáját pedig a saját gulyájába terelte. Poszeidón bosszúja volt ezután Minótaurosz születése – mivel Pasziphaé beleszeretett az isteni bikába – és Androgeósz halála.
A szárazföldekkel való kapcsolatát azzal őrizte meg, hogy a szigetek létrehozója volt. A tengerészek Poszeidónhoz fohászkodtak a biztonságos utazásért, sokszor élőáldozatot mutattak be neki: élő állatokat, néha lovakat dobtak a tengerbe, hogy nyugodt vizeken hajózhassanak. III. Alexandrosz makedón király az isszoszi csata előtt egy négylovas szekeret áldozott neki lovakkal együtt.Szent állata a ló volt. Szent növénye pedig a fenyő és a hárs.
KultuszaAz Iliaszban leírt tulajdonságai is utalnak a klasszikus ókori görög földön betöltött szerepére. Ő volt a városi polgárok és a városfalak legfőbb védnöke, hasonlóan Pallasz Athénéhez. Így számos városban tisztelték, köztük Athénban és Korinthoszban. Athénban Kekropsz városalapítása után Athéné és Poszeidón is magukénak akarták a várost. Mindketten ajándékot adtak a városnak, Poszeidón a szigonyával (sós) vizet fakasztott, Athéné pedig egy olajfát ültetett. Kekropsz Athénét választotta. Hasonló legenda maradt fenn Erikhthonioszról és Erekhtheuszról is.
Pauszaniasz szerint eredetileg a delphoi orákulum védnöke is volt, míg Apollón át nem vette a helyét. A mitikus építőmesterek, Agamédész és két fia, Kerküón és Trophoniosz egyszerre építették a delphoi Apollón-szentélyt a mantineiai Poszeidón-szentéllyel. A két isten együtt segédkezett Trója várának építésében Laomedónnak. Poszeidón és Apollón kultuszai más vonatkozásokban is keresztezik egymást. Ezek egyike a rendkívül fontos kolonizálás. A gyarmatvárosok alapítása körül Apollón és Poszeidón is feltűnik. Xenophón az Anabasziszban írja, hogy a spártai katonák Poszeidón-himnuszokat énekeltek.
Neve már a lineáris B írású táblákon feltűnik po-se-da-wo-ne alakban, sokkal nagyobb gyakorisággal, mint Zeusz neve, amiből arra következtethetünk, hogy a bronzkorban kettejük közül ő volt a fontosabbik isten. Püloszban a „Két királynő és Poszeidón”, valamint a „Két királynő és a király” kifejezések gyakran előfordulnak.
A kereszténység megjelenésekor kultuszát Bizánc hatósugarában Szent Miklós tisztelete váltotta fel, aki a hajósok védőszentje lett.
.......Neptunus a római mitológiában a vizek és tengerek istene. Párhuzamba vonható a görög mitológia Poszeidónjával, de nem azonosak, mint általában azok az istenek, akiknek neve nem származtatható a görög nevekből. Ezek az istenek az eredeti római, latin és szabin hitvilág részei. A görög mítoszokhoz hasonlóan Iuppiter és Pluto testvére, de a görögtől eltérően városvédő szerepe nincs, azt Iuppiterhez kötötték. Nem tartozik a főistenkörbe sem, mert a fő istentriászt Iuppiter, Mars és Quirinus alkotta. Ikonográfiája is eltér, szinte mindig kocsihajtóként ábrázolták, de legalábbis lovak vannak a közelében. Neptunus Equester gyakori neve. A rómaiak eredetileg nem hajóztak a tengeren, szárazföldi város volt, így Neptunus valószínűleg az édesvizek (folyók, tavak) istene volt. A görög mitológia befolyásolta ugyan kultuszait és mítoszait, de nem alakította át teljesen.
Kultuszának legfontosabb része a minden év július 23-án tartott neptunalia volt, amit a legkorábbi idők óta tartottak. Önálló temploma Rómában sokáig nem volt, az első ismert Neptunus-templom 25-ben épült a Circus Flaminiushoz közel, de szentélye állt a Palatinus és az Aventinus között egy patak völgyében. Konkrét kultuszairól keveset tudunk.
……
A Neptunalia homályos, archaikus kétnapos fesztivál volt Neptunus, a vizek istenének tiszteletére.
Rómában ünnepelték a nyári forróságban és szárazságban, valószínűleg július 23-án (Varro, De lingua Latina vi. 19).[1] Ez volt az egyik dies comitiales, amelyen a Római Köztársaság alatt álló emberek törvényhozás vagy választás céljából találkozhattak. Az ősi naptárban ezt a napot Nept. ludi et feriae, vagy Nept. ludi-nak jelölték, amelyből Leonhard Schmitz(wd) arra a következtetésre jutott, hogy a fesztivált játékokkal ünnepelték (ludi).
A fesztivál szertartásairól semmi sem ismert, csak az, hogy az emberek ágakból és lombokból álló kunyhókat építettek (Festus szerint umbrae, az "Umbrae" (árnyékban), amelyekben valószínűleg lakomáztak, ittak és mulattak (Horace Carmina III.) .28.1, stb .; Tertullianus De Spectaculis ("Az ünnepeken") 6).
.....
Delfin csillagkép
Ez a parányi csillagkép már a görögök óta delfinhez társul. Delfin mentette ki Areiónt, a dalnokot, mikor hajóján kalózok támadtak rá.
Más változat szerint a hajó legénysége lázadt fel, emiatt ugrott a tengerbe Arión.
Amphitrité egyszer elkeseredésében belevetette magát az Atlanti-óceánba. Ám egy delfin megmentette, és elvitte őt Poszeidónhoz, aki feleségül vette. Hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint.
A karakterekből még a keresztnevem is kirakható:
