Hát veled, Nagymami!

Hát veled, Nagymami!

Van már harminc éve annak, hogy Halottak napja tájékán egy kedves történetet hallottam a rádió vasárnap ebéd utáni jegyzetműsorában.
A nagymama-korú hölgy elmesélte, hogy a kis unokájával a temetőbe mentek a nagypapa sírjához, s közben az óvodás kislány mindvégig csacsogott az úton. Mindent megkérdezett részletesen a temetőbe járási szokásokról, életről és halálról. A nagymama annak rendje és módja szerint mindenre megválaszolt. Majd elhelyezték a virágot a nagypapa sírjánál és indultak hazafelé, amikor is hosszú csend után megszólalt a kicsi lány:
– Nagymama, milyen jó lenne, ha te is meghalnál! – A nagymama először megdöbbent, majd visszakérdezett, hogy miért is lenne az jó.
– Hát tudod, akkor hozzád is kijönnénk így Halottak napján, és virágot tennénk a sírodra.
– Értem, kislányom. És kivel jönnél ki a temetőbe?
– Hát veled, Nagymami!

Teljes cikk:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=530:nap-mint-nap-uennep&catid=43:lelki&Itemid=69

A hét halálos bűnről - Feldmár András gondolatai

"A Bhagawad Gitában … hét halálos bűnről beszélnek a hinduk, de a bűnök egész mások. Tehát bűnök megítélése kulturális, nem univerzális. A nyugati ember bűnei a nyugati ember tudatállapotáról szólnak. A keleti ember tudatállapota pedig más térkép alapján érthetők meg. A keletiek gondolkodása a karma jógából ered, ami a munka jógája. A hinduk szerint a baj ott kezdődik, amikor az ember nemcsak magáért a cselekvésért cselekszik. Tehát, ha most azért beszélnék, mert valamit el akarnék érni, akkor már nagy bajban lennék. Ha csak azért beszélek, mert jól érzem magam akkor, ha beszélgetek veletek, de ezzel semmit sem akarok elérni, tehát ha nem kapaszkodom görcsösen valami máshoz, akkor minden rendben. De ha azért beszélek, mert valamit el akarok érni, akkor nagy bajban vagyok. S itt kezdődik a hinduknál az első halálos bűn. Ha az ember azért munkálkodik, hogy a munka gyümölcsét élvezze, abból ragaszkodás, kapaszkodás, kötődés születik. S a görcsös kapaszkodás az első bűn. Amikor az anyánk azt mondja nekünk, hogy „mindent feláldoztam érted, s most képes vagy ezt mondani nekem”, akkor ilyen görcsösen Kapaszkodik. Ez a hinduk szerint bűn. Nem az én bűnöm, az anyám bűne. Mert ha ő adott valamit nekem, dolgozott értem, azt mindenféle kötődés, elvárás nélkül kellett volna, hogy csinálja. Abban a pillanatban, amikor valamit elvár tőlem, akkor már ennek a görcsös kapaszkodásnak a bűnében él. Akkor már a munkája gyümölcsét akarja élvezni, nem a munkáját. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni, azaz az, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség, s ez azt jelentené, hogy a nyugati országok legtöbb emberét elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert legtöbb nyugati ember nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze. Tehát a Bhagawad Gita szerint csaknem mindannyian bűnösök vagyunk. Az első bűn tehát a kötődés, a ragaszkodás. Ebből fakad a szenvedély és mindenféle érzelem.
A második bűn a szenvedély. A sok szenvedélyből születik a harag, a düh, ami a harmadik bűn. A harag tehát mindkét kultúrában bűn. A haragból születnek mindenféle téveszmék, hallucinációk, téves ítéletek, amik a negyedik bűnt alkotják. Tehát a téveszmék, illúziók, hallucinációk, a hinduk szerint nem pszichiátriai, hanem morális problémák. Amikor az ember már annyira haragszik, hogy tele lesz téveszmékkel, és téves ítéleteket hoz, akkor elveszíti az emlékezetét. Olyankor már semmire sem tud teljesen emlékezni. Az emlékezet elveszítése az ötödik bűn. A hatodik a bölcsesség elvesztése. Bölcsességen a megkülönböztetés képességét értik. Nem mindegy minden, nem minden ugyanolyan. Aki bölcs, az nagyon tisztán látja a dolgok közötti határokat. Ha valaki már nem tud megkülönböztetni, ha minden ugyanaz, egyforma a számára, az a bölcsesség elvesztését jelenti, ami a hatodik bűn. A hetedik bűn pedig a teljes összeomlás. A bölcsesség elvesztése után a teljes összeomlás következik. Amikor olyasvalakivel találkozik az ember, aki teljesen összeomlott, akkor azt az illetőt fel kell építeni. A felépítés pontosan az ellenkező irányba halad. Az első dolog, amit az embernek meg kell tanulnia az, hogy aki segít -a terapeuta, vagy az erkölcsi tanító, a guru, vagy bárminek hívjuk – ha segíteni akar annak, aki teljesen összeomlott, meg kell tanítani az illetőt a megkülönböztetés képességére. Ez az első probléma. Miután ez sikerült, az ember elkezd emlékezni, ha megengedheti magának azt, hogy mindenre emlékezzék, arra is, amit azért felejtett el, mert nem akart különbséget tenni. Például, ha nő lennék, és az apám, a nagyapám, vagy valaki szexuálisan „játszott” volna velem kiskoromban, akkor azért nem emlékeznék rá, mert nem akarnék diszkriminálni. Nem akarnám azt mondani, hogy az apám ezt csinálta velem, tehát nem az apám. Félnék ezt kimondani, mert akkor az anyámat is meg kell tagadnom, hiszen hogy élhetne az anyám az apámmal nyugodt szívvel, ha engem az apám szexuálisan használt? Legjobb, ha elfelejtem az egészet, mintha azt sem tudnám, hogy mi történt. De amikor az embernek már van annyi bátorsága, hogy elkezd különbséget tenni, akkor megengedheti magának, hogy elkezdjen emlékezni. Amikor elkezd emlékezni, akkor megengedheti magának, azt hogy otthagyja a kétes ítéleteit, a téveszméit, s akkor már esetleg nem kell annyira haragudni, nem kell annyira mérgesnek lenni. Aztán a szenvedélyeink csökkennek egy kicsit, s végül, legutoljára, megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia."

Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa

BUDDHA KÖR - F1 Indiai Nagydíj

Interjú Sziddhártha Gautama nemes királyfival, annak  kapcsán, hogy a Forma 1 Indiai Nagydíjának helyszínét róla nevezték el Buddha Körnek

http://www.f1hirek.hu/f1/20121025-buddha-es-a-forma1-indiai-nagydij-elozetes.html#

Az interjú körülményei:

Egy hajnalban már épp a rigók kezdtek bele a dalolásba, míg én álom és valóság határán lebegtem, amikor a Nap első sugarával megérkező fuvallattal egy éteri hang a fülembe súgta a nevemet.(Yvette)

Fel is ijedtem ettől, mert úgy rémlett, hogy egyedül vagyok otthon. Ez a hang pedig valósnak tűnt. Majd heves szívdobogás közepette visszazuhantam az előző állapotba. Akkor pedig egy szelíd mosolyú emberalak jelent meg előttem. Narancssárga lepelben lebegett ugyanazon térben, ahonnan az imént felriadtam.

Mélyen a szemembe nézett és én álltam ezt a tekintetet.

Ki Ő? Miért van itt az én álmomban? Miért most? Mi a célja ezzel a találkozással?

Miért éppen velem van itt?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben. S akkor hasított belém az a gondolat, hogy a minap egy feladatot kaptam, készítsek interjút egy olyan emberrel, aki engem leginkább érdekel.

Tessék, itt van. Nem kellett repülőre ülni, órákat utazni és taxi számlát kérni.

A riport kész volt egy pillanat alatt. Ő ott lebegett mindvégig, míg nekem kérdéseim, kételyeim voltak, és nem látta, hogy értem a lényeget. Nem beszélt, de valami sugárzott belőle, hömpölygött felém és elárasztott. Akkor döbbentem rá, hogy ki Ő.

Sziddhártha Gautama nemes királyfi, Buddha.

A Krisztus előtti 6. század közepén élt. Kortársai voltak: Kínából Konfuciusz és Laoce, Perzsiából Zarathusztra, Görögországból Püthagorasz és Herakleitosz. 

Az emberek tanításának módszereiről.

Nem arra törekszem, hogy az emberi kíváncsiságot kielégítsem, hanem hogy a választ megtaláljam a világ eredetére. Kizárólag az ember léthelyzete foglalkoztat, az emberi szenvedés és reményvesztettség érdekel. Az onnan kivezető utat szeretném megmutatni. Majá, a karma, a nirvána – ezek az alapfogalmak, melyek megértésre várnak.

Az értelemről. Mi az értelem szerepe?

Az értelem csupán eszköz, s az a feladata, hogy megmutassa az utat a közvetlen misztikus élmény eléréshez, melyben most éppen neked is részed van ebben a  téridőben. Ezt nevezem én buddhaságnak, vagy a ti nyelveteken ébredésnek. Itt már nincs megkülönböztetés és ellentét itt jutunk az aszinja=az elgondolhatatlan világhoz, ahol a valóság egységes és differenciálatlan „ilyenségként” jelenik meg. Ezt akkor tapasztaltam, amikor az aszkéták fogadtak maguk közé és hét évi keresés és kételkedés utána bódhi-fa alatt ülve ráleltem a megvilágosodáshoz vezető útra. Azóta viselem a Buddha nevet.

A megvilágosodáshoz vezető útról. Honnan, hol és hová?

Ahogy megérintett a buddhaság, az a késztetésem támadt, hogy amit tudok, átadjam annak, aki ezt az utat választja. Négy nagy felismerésem támadt:

Felismertem a betegséget, feltártam a betegség okát, tudtam, hogy a betegség gyógyítható és elkészítettem a gyógyszert.

A felismerésekről

Első felismerés: Az emberi léthelyzet általános léthelyzete a szenvedés (dukhá). Az emberi szenvedés onnan ered, hogy nem tudunk szembenézni az élet alapvető tényével, mely szerint körülöttünk minden mulandó és átmeneti. (Minden keletkezik és eltűnik). Ez a természet alapvető tulajdonsága. A szenvedés azért keletkezik, mert ellenállunk az élet folyásának, megpróbálunk állandó dolgokba kapaszkodni (tárgyakba, eseményekbe, személyekbe). Az ÉN, az EGO illúzió csupán, az EGÉSZ egy megjelenési formája, az értelem alkotta fogalom, nincs valóságtartalma. Ha ragaszkodunk e fogalomhoz, akkor az éppen olyan reményvesztettséghez vezet, mintha bármilyen más merev dogmához ragaszkodunk.

Második felismerés: A szenvedés oka a létszomj (trisná). A baj, hogy meg akarjuk ragadni az életet. Ez helytelen hozzáállás, aminek alapja a nem-tudás (avidja). Amíg kitartunk e hozzáállás mellett a szenvedés és a reményvesztettség jut osztályrészül. Ha olyan dolgokba kapaszkodunk, amelyeket szilárdnak és tartósnak látunk, de amelyek igazán átmenetiek és szüntelen változók, akkor ördögi körbe (szamszárá-ba) kerülünk. Mert minden cselekvés másik cselekvést eredményez, és minden egyes kérdésre adott válasz további kérdéseket vet fel. Ez a létforgatag, a születés és halál körforgása, amelyet a karma, az ok és okozat véget nem érő lánca irányít.

Harmadik felismerés: Véget lehet vetni a szenvedésnek és reményvesztettségnek. Lehetőségünk van kitörni a szamszárá ördögi köréből, megszabadíthatjuk magunkat a karmától és elérhetjük a nirvánát, a teljes felszabadulás állapotát. Megszabadulhatunk az elkülönült ÉN fogalmától, és az élet egysége válik állandó tapasztalásunkká. A nirvána elérése a felszabadulás avagy a buddhaság állapota.

Negydik felismerés: A recept a szenvedés végetvetéséhez. Ez az önfejlesztés Nemes Nyolcas (vagy Nyolcrétegű) Ösvénye, amely a buddhaság állapotához, s végül a nirvánához vezet.

A NYOLCRÉTEGŰ ÖSVÉNY

Helyes megértés

Helyes elhatározás

Helyes beszéd

Helyes cselekvés

Helyes életmód

Helyes törekvés

Helyes koncentráció

Helyes meditáció

Ez a nyolcrétegű ösvény megmutatja a buddhista életmód szabályait, vagyis a KÖZÉPUTAT, amely az érzéki örömök és az aszkézis önsanyargatása közötti középút.

Ennyi lenne az egész?

Nem állítom, hogy ez nem ellentmondás mentes. Én csupán eszköznek tartom a megvilágosodás eléréséhez. Minden, amit a világról kimondunk a dolgok mulandóságát hangsúlyozza. Nincs szükségünk tekintélyre, ahhoz hogy megmutathassuk az utat a buddhasághoz.

Csak az emberen múlik, mennyi erőfeszítést tesz, hogy eljusson a célig.

„A széthullás benne lakozik minden összetett dologban. Folytassuk buzgalommal.” Ez volt földi életem utolsó kimondott gondolata. Én eddig jutottam és válhattam buddhává.

Magáról a tanításról

Sokan sokféleképpen értették a tanítást. Vitatkoztak fölötte bizonyos Nagy Tanácsok, Az egyiken, melyet Krisztus után az 1. században rendeztek, az eddigi szájhagyományt felváltotta az írásbeliség. Páli nyelven írták le szútrákban a tanítást. Majd kétszáz évvel később szanszkrítül is megjelent.

Sokan próbálták értelmezni. A Kr. e. 1. században Asvaghósa egy szanszkrít nyelven alkotó indiai költő vetette először papírra gondolatait a buddhista „ilyenséggel” kapcsolatban.

A Bhagavad-gíta a tanítás első értekezése.

Említhetem Nágárdzsunárt aki 2-3. században briliáns érvelésekben törte össze korának metafizikai kijelentéseit, hogy a valóságot végső soron nem ragadhatjuk meg fogalmakkal és gondolatokkal. A valóság ennélfogva „űr” vagy „üresség” (súnyata, súnjatá). Ez megfelel az „ilyenség” fogalmának.

Ha felismerjük a fogalmi gondolkodás értelmetlenségét, akkor a valóságot tiszta „ilyenség”-ként tapasztaljuk. Ez azt jelenti, hogy az ember valóságról alkotott fogalmai végső soron nem fedhetik a valóságot. A valóság, vagy „üresség” nem azonos a tökéletes semmi állapotával, hanem minden látható élet igazi forrása és minden forma vagy alak lényege.

A vallásról

Ez a buddhaság másik aspektusa. Ebben a hitnek, a szeretetnek, a részvétnek vagy az együttérzésnek a megjelenése fejeződik ki. Az igazi megvilágosodott bölcsesség (bódhi) két pillérű, egyik a transzcendens bölcsesség, vagy intuitív intelligencia (pradzsnya), a másik a szeretet és együttérzés (maitri).

A magasabb szintről

A bódhiszattva az az ember, aki magas fokra jutott a Buddhává válás útján és nem csak a maga számára keresi a megvilágosodást, hanem elkötelezte magát, hogy mielőtt elérné a nirvánát, másoknak is segít eljutni a buddhaság állapotába.

Úgy tűnt, hogy minden kérdésre választ kaptam. Mert ebben a pillanatban már nem éreztem Buddha tekintetét. A hajnal második pillanatában, hatása alatt az előző téridőnek, felébredtem.

Foto: Jeery Uelsmann
http://www.andrewsmithgallery.com/exhibitions/jerryuelsmann/masterworks/ju1064.html
Utóirat:

Ez az írásom 2000-ben készült el. Az akkor 20 éves Marcell fiam, éppen ezt a házi feladatot kapta. 
Akkor ő találta ki, hogy mi lenne, ha Buddhával készítenénk interjút.

Ő volt a kérdező én pedig Buddhával azonosítottam magam és alaposan utána néztem a buddhizmus lényegének. Lenyűgözött és ma is lenyűgöz a buddhizmus egyszerűsége.

A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA - október 18.

Kiáltvány

„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…”

– írta Babits „Örökkék ég a felhők mögött” című versében. Örökkék… Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélységű tartalmát?

Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen hangulatteremtő ereje van?

Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében.

2002 óta hazánkban rendszeresen megünnepeljük a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-ra tűztünk ki.

Azért erre a napra, mert ekkor ünnepeljük Szent Lukács névnapját, aki évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!

Kérjük a szakma művelőit, művészettörténészeket, műkereskedőket, műgyűjtőket, társművészeket és mindenki mást, akinek kedves a festészet, támogassák kezdeményezésünket, és a maguk működési területén tegyenek annak érdekében, hogy ügyünk az egész társadalom közös ügye legyen.

Felszólítjuk a múzeumokat, kiállító intézményeket: e napon rendezzenek kiállításokat, aukciókat, szakmai tanácskozásokat, társművészeti eseményeket, tárják ki kapuikat a minél szélesebb nyilvánosság előtt!

Forrás: http://festeszetnapja.hu/kialtvany/

EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ

avagy a Rembrandt-sapka

A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA alkalmából az EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ című kiállítás megnyitóján jártam október 16-án a Pintér Palace vendégház és vendéglő klasszicista épületének rendezvénytermeiben. http://www.pinterpalace.com/

A Képző és Iparművészeti Gimnázium 1956–60-ban végzett művészeinek kiállítását Tölg Molnár Zoltán festőművész nyitotta meg, mely október 30-ig tekinthető meg 14-19 óra között, a 1056 Budapest Váci utca 69. sz. alatt, a Váci utca és a Pintér utca sarkán.

A kiállító művészek között Somogyi Győző, †Kovács Tamás, Szentgyörgyi József, Zöld Anikó, Bráda Tibor, Miletics Katalin Janka, kinek Keresztútjáról a napokban olvashattak ajánlást a www.talita.hu –n, http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1116:kezek-keresztutja&catid=49:kultura&Itemid=72 és osztálytársaik neveit olvashatjuk.

Ők gyűltek össze és emlékeztek meg az 1956-os indulásról és a mostanáig megtett útról.

Néhány megkapó gondolat Tölg Molnár Zoltán (aki valaha volt a „Kisképző” művészeti igazgatója is) megnyitóbeszédéről/ből:

EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ,

avagy a Rembrandt-sapka

Névsorolvasás: a létszám majdnem teljes.

Majd egy Eszterházy Péter idézet a művészetről való szólásról, illetve nem szólásról, avagy a még is szólásról…

Az 1956-os őszről, amikor is az ország minden pontjáról jöttek, a most éppen 56 évvel idősebb művészpalánták.

Emlékezni vagy felejteni? Az idő minden mű bölcsője - idéződött fel Hamvas Bélától.

A szeretet okán kiállító osztálytársakról, akik egykor megosztották egymással szokásaikat, tájszólásaikat.

Az egymásra figyelésről.

A tudományok művelőiről, akik a kor kérdéseire válaszolnak, ha tudnak.

A művészekről, akik az ittlétünk, a létezésünk kérdéseire adnak választ műveiken keresztül.

A horizontról, mely adott. De az emberről is, aki ha feljebb emeli tekintetét, majd megtapasztalhatja, hogy e horizont tágulni kezd.

Arról, hogy van-e feljebb, mint a hatodik emeleti műterem?!

A műteremről, melynek a virágai is tudják, hogyha belép oda a művész, nincsenek egyedül. A fény felé forduló növényekről és a művészekről.

„Született hibáinkat javítgatva törekszünk az erényesség felé.”

„Csataképfestők: mi a fullasztó mélységben és az oxigénszegény magasságban is folyamatosan tanuljuk, hogy lehet a fény felé fordulni.”

Ez a kiállítás tisztelgés a figyelem, a szeretet és 1956 szelleme előtt.

„Végül pedig a Rembrandt-sapkáról, amely a kályha, vagy a zongora, ahonnan mindig el lehet indulni: az Anyám sapkája most…”

Bráda Tibor pedig mutatja, ahogy EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ. 

Nekünk is hátra arc…!

 

2012. október 17.

Képmeditáció és elmélkedés a fehér bot napján

Képmeditáció és elmélkedés a fehér bot napján

2012. október 15. hétfő, 06:07 | Írta: Vassné Antalffy Yvette

 
A Deák téren a ritkán járó 105-ös buszra várva látom, hogy egy fehér bottal közlekedő fiatal lányt kísér át kelletlenül egy hölgy az úton. Odakíséri mellém a világtalant, és egy villanás alatt eltűnik. A lány érzékeli, hogy ott állok mellette és felsóhajt: – De jó, hogy elment…

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1129:kepmeditacio-es-elmelkedes-a-feher-bot-napjan&catid=34:ittesmost&Itemid=58

Kezek keresztútja

2012. október 07. vasárnap, 05:52 | Írta: Szerkesztő

Miletics Katalin Janka szobrászművésznő számtalan munkája díszíti az ország templomait, szakrális tereit. Egyedi és különleges gondolatiságot hordoznak plasztikái, faragásai, érméi, domborművei. Idén elkészült Keresztútja méltó helyét keresi egy keresztény szakrális térben.

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1116:kezek-keresztutja&catid=49:kultura&Itemid=72

Tíz nap a világ?

(merengés egy körkérdés kapcsán)

A Föld kikerülhetetlenül össze fog  ütközni egy meteorral, az ideje pontosan kiszámítható!) - miket tennél?

„Eredendő áldásunk az, hogy mindannyian az isteni hármasságból kapjuk tudatunkat és szellemi burkunkat. Kezdetben teljesen ugyanazon tiszta gömbszerű szellemi adottságokkal rendelkeztünk, de „arccal” sajátosságokkal tértünk vissza és a továbbiakban ezeknek megfelelő finomanyagi (asztrál) jó, rosszabb és bűnös sajátságokkal ruháznak fel. Így lép be az emberi személyiség szülőanyja testébe. A külvilágban testi, lelki(asztrál), értelmi(mentális) harcok után emelkedhet a megszokott elme fölötti régiókba, majd bontakozhat ki szellemileg és  válhat szellemileg védett lénnyé. Ebben az állapotában magasabb szintre juthat, mint ahonnan eredetileg kiindult.” Hildegard von Bingen

Kép: Hildegard von Bingen - Eredendő áldás

7 nap alatt teremtette az életet az Úr a Földön. Micsoda „gigantikus atomerőmű”, melyben a szellem-lélek testté lesz. Az intelligens-energiából anyag keletkezik, melyből létrejönnek a bolygók, köztük a Föld és rajta az ember emberré válik, ki tovább adja a szikrát. Lelke földi élete végén visszaszáll teremtőjéhez, majd teste porrá lesz. Szelleme pedig a földi tapasztalatokkal gazdagodva gyarapítja az Univerzumot=az Egy Verzióit.  

"Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit." (Fulghum)

Az isteni terv része a katasztrófa is?

A Föld és a meteor összeütközése is az emberiség üdvtörténetének része?

Most ebből a szemszögből figyelem a pillanatot, 10 nappal az Apokalipszis előtt. Elképzelem, hogy meghallom a Kossuth adón a hírt. „A Föld kikerülhetetlenül össze fog  ütközni egy meteorral, az ideje pontosan kiszámítható!”

2001. szeptember 11-e óta már nem is döbbenünk meg, ha ilyet hallunk, vagy látunk egyenes adásban. Mára már talán pánikba sem esünk. Hiszen lehet, hogy ez csak egy film…, nem is a valóság…

Aztán Mária jut eszembe, miután fia, Jézus előre megmondta neki, mi fog következni. Ő hogyan fogadta a hírt akkor, amikor eljött a nap?

Mélységes fájdalommal, de elfogadva azt, ami történni fog. Mert tudta, hogy ezzel nincs vége…

Már sokszor átgondoltam, mi lenne, ha egy reggel, nem lenne reggel. Így egy ideje minden este igyekszem harag nélküli szívvel elaludni.

Tehát 10 nappal a becsapódás előtt leülök egy székbe és összekulcsolom a kezem. Várom, hogy fohászomra egy jelet kapjak.

-       Istenem segíts, hogy tudjam, mit kell tennem, ha itt a pillanat…

Majd rögvest át is fut egy gondolat a fejemen.

Egy üzenet a család és a barátok felé telefonon, sms-ben, mail-ben, vagy a facebook-on, amíg még működik a kommunikáció a világhálón.

Bocsánatkérés a mulasztásokért, a haragomért, a mostanáig elkövetett rosszért. Mint Karácsonykor a jókívánság-telefonok, csak most arról biztosítok mindenkit, hogy szeretem őket és én sem haragszom már senkire sem.

Majd a család egybegyűjthető tagjait, magányos barátait elhívom az „igazmondó” kerekasztal köré.

Bevásárolok tíznapi élelmet (ezt az apukámtól tanultam.)

Majd, ha mindenki egybegyűlt, egy csendes ima után, mindenki elmondhatja, hogy mi sajog benne, s mi a legszebb, ami történt vele eddig.

10 napunk van, hogy kimondjuk az igazságot.

Így a becsapódás pillanatában tiszta lelkiismerettel fogadjuk majd azt, ami jön…

Az Ige testté lett egykor. A mérhetetlenül nagy Isten egy kicsi csecsemőbe sűrítette össze magát.

A visszaútja sokkal egyszerűbbnek tűnt a szűk térből, a test börtönéből a kereszt által, az Univerzum tágasságába, a Feltámadásba.

Az Univerzum tágassága lesz majd a mienk is, amelynek eszköze ez a 10 nap múlva becsapódó meteorit.

„ Egy buborék miért gömb alakot vesz fel?

Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.” (idézet a K-PAX a belső bolygó című filmből)

 http://www.port.hu/k-pax_-_a_belso_bolygo_k-pax/pls/fi/films.film_page?i_film_id=47513

Több mint 7 milliárdan nem menekülhetünk más bolygóra. Az emberi test, az Isten által a földi állapotokra tervezett.

http://populationaction.org/Articles/Whats_Your_Number/Summary.php

„Itt élned, halnod kell…”  (Vörösmarty Mihály)

„Istenem, legyen meg a Te akaratod….”