2016. április 25., hétfő

Isten Pontja / sublerba fogva... vajon / hány pikométer?!

kulcslyukon át - haiku-kalligráfia 2016.
„Ha egy tudósnak nincs akkora súlya, amikor istenhitéről beszél, akkor ebből logikusan következik az, hogy akkor sincs különösebb súlya, ha ateizmusát bizonygatja.” 
(Vallás Szoba)  




















Az "igazi műszaki értelmiségi" csak azt fogadja el ténynek, amit mérésekkel is igazolni tud, azaz volt- és ampermérővel, vonalzóval meg tud mérni. Istent is csak akkor hajlandó tényként elfogadni tehát, ha be tudja fogni a sublerba. 

Manapság egyre több ilyen sikeres subalerba fogásról ad hírt a média.




Igaz, hogy a nagy elődök a kisebb és nagyobb léptékek irányában egyformán Istent látták az elektormikroszkóp és a csillagásztávcsövek lencséin át, de sajnos még most is - természettudományok címszó alatt - „tudományos materializmust” oktatnak az általános, a közép és felsőbb iskolákban egyaránt a nagyvilágban. 
Hallani sem akarnak a holisztikus gondolkodásról. 
A biológusok darabokra szedik az élőszervezetet mielőtt megvizsgálják, a biokémikusok pedig még meg is főzik mielőtt a mikroszkóp tárgylapjára helyezik.

„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.” (Isaac Newton, 1642-1727)
„A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál jobban hiszek az Isten valóságában.” (Hubert Aleya, a Princetoni Egyetem kémiaprofesszora)


A minap két gyémántlapka szobahőmérsékleten történő hét pikoszekundumos kvantum-összefonódását, azaz kommunikációját is ki tudták mutatni. Így a csak a szemüknek és az órájuknak hívő tudósok is megbarátkozhatnak a gondolattal, hogy nem csak az élőszervezetekben, de az élettelen gyémántkristályban is a kommunikáló Istennel találkozhatnak. 

Dr. Bruce Lipton, az új kvantumbiológia megalkotója pedig harminc éven át kutatta a sejtműködést. A hagyományos szemlélet csapdáit látva, egészen másként közelítette meg az élő szervezeteket. Őssejteken kísérletezve - különböző környezetbe helyezve őket - észrevette, hogy azok kommunikálnak a környezettel. (Attól függően lesz belőlük máj-, ideg- vagy bármilyen sejt, amilyen közegbe helyezi őket.) 



Élő állapotukban, működésük közben végzett megfigyeléseket. 
Így azt is megfigyelte, hogy a sejtek egyfajta tudattal rendelkeznek, amellyel lehetséges kommunikálni, ezáltal úgy a sejtekre, mint a genetikai programokra képesek vagyunk a saját tudatosságunkkal hatni.

Olvasom a PAF Pozitív Attitűd Formálás - Az emberibb egészségügyért facebookján:
"A műszerek igazolják, hogy a babáknak jobb az állapotuk, ha az anyukájuk kezében vannak, és ha zene szól közben.Műszerek igazolják, hogy, ha egy koraszülött babát meztelenül valamelyik szülője meztelen mellkasán tartunk naponta több órán át, akkor a baba sokkal jobb állapotba kerül, sőt, megnő a túlélés esélye. Műszerek igazolják azt is, hogy az egészséges újszülöttek is jobban alkalmazkodnak, ha az édesanyjukkal testkontaktusban vannak, és rosszabbul alkalmazkodnak, ha a "biztonságos" inkubátorban tartják őket. Műszerek igazolják azt, hogy az anya sokkal jobb állapotba kerül császármetszés KÖZBEN, ha a kisbabáját a hasából a mellkasára teszik.Azt is műszerek igazolják, hogy az anya jobban van császármetszés közben, ha az apa ott áll a fejénél, és fogja a kezét.Persze, mindezt tudnánk műszerek nélkül is. De most már műszerek is igazolják.Vajon miért nem hiszünk még így sem a kapcsolat erejében?"

....és egy kis elmélkedés a Baba utcai légzésrehabilitációs intézmény kertjében fotózott „fújszvirág” mibenlétén.



Különös összefüggésként a múlthéten a Talita To’Piro blogán levő Virághírben szereplő pongyolapitypang kis elfújható „ejtőernyős légiójához” a Baba utcai légzésrehabilitációs intézmény kertjében készült fotómat tettem illusztrációnak. (Légzésbénult festőművész barátnőmről, Doszkocs Zsuzsáról ott készült a fotósorozatom a fotóriporteri vizsgámhoz öt éve.) 

S közben azon elmélkedtem én is, hogy milyen csoda ez a növény. A bársonyos kis sárga virág egy éjszaka alatt metamorfózison megy keresztül és kész a „fújszvirág”(gyerekkoromban hívtam így). S ez kis virág milliószám nő a világban.  


El is gondolkodtam rajta, hogy egy „igazi műszaki értelmiségi” hogyan hozhatna létre egy ilyen növényt. A recept valahogy így hangzana: 

„Végy egy kis A és C vitamint keverd össze némi zöld sejtépítő masszával és sárga bársonyszálakból a virágbojtot csomózd hozzá. Mikro-bio-szobrászként építsd fel a szárát és leveleit és lehelj bele életet, majd egy éjszaka alatt a sárga szirmokból készíts fehér ejtőernyőket, magejtőernyősökkel és gömbformában tűzködjed rá a szár végén levő gömbformájú magházra és így tovább… S tedd ezt egy időben, minden réten, füves járdaszigeten, aszfaltos út repedésében, vasúti sínek kőzúzalékai között, ott ahol tavasz-nyár-ősz van, milliószám. "

A OORI Krehabon (ahol önkéntes segítője vagyok a betegek kreatív klubjának) egyszer nekifutottunk a kis sárga bóbita elkészítésének pamutszálakból. Hát nem volt egyszerű mutatvány, de életet sajnos nem tudtunk lehelni belé. 

Üde látványától viszont talán jobb kedvre derültek aznap a betegek a kőkemény terápiák után.

A Boldogság pedig valahogy így néz ki molekuláris szinten. :)
Egy protein molekula húz egy nagy endorfin labdát az agykéreg felé, ami ott a boldogság érzésével áraszt el minket.







Mr. Washington fanatikus pázsitrajongó volt. Kertjeink meglehetősen ellentmondásos viszonyban állottak egymás­sal. Mr. Washingtont évente egyszer elővette a gyomirtó mánia, becézgetni kezdte permetezőgépét, és a garázsban gyilkos főzeteket kotyvasztott. Akciói rendszerint rossz vé­get értek.Egy reggel rajtakaptam, amint épp a pitypangokat per­metezi a kertemben. — Azt hittem, nem fog haragudni —mondta, igazának teljes tudatában.De igenis, haragszom! Megölte a virágaimat! — mondtam visszafojtott megvetéssel.Virágok?! — vágott vissza. — Hiszen ezek gyomok!— kiál­tott fel, és undorral mutatott pitypangjaimra.Gyomnak azokat a növényeket nevezzük, amelyek ott nőnek, ahol az ember nem akarja, hogy nőjenek. Másképpen fogalmazva, csak nézőpont kérdése, hogy mi gyom és mi nem az. Ami pedig engem illet, nos, tudja meg, szerin­tem a pitypang nem gyom, hanem virág!Lótrágya — mondta, és hazatrappolt, hátha ragályos az őrültség.Történetesen én nagyon szeretem a pitypangokat. Minden tavasszal szépséges, sárga virágszőnyeg borítja kerte­met anélkül, hogy a kisujjamat is megmozdítanám. Ők is teszik a dolgukat, én is. A fiatal levelekből pikáns salátát lehet készíteni. A virágok kellemes zamatot és elegáns színt kölcsönöznek a kitűnő, könnyű boroknak. Ha a gyökerét megpörköljük, megőröljük és leforrázzuk, az eredmény kel­lemes, kávészerű ital. A legzsengébb hajtásokból kitűnő tea készíthető. A kifejlett levelek szárítva lazító hatásúak, magas a vas- illetve az A- és C-vitamin-tartalmuk.A pitypangot a méhek is kedvelik: első osztályú mézet készítenek nektárjából.Ez az élő kövület mintegy 30 millió éve él a Földön. Leg­közelebbi rokona a saláta és a cikória. A hivatalos besorolás szerint a fészkesvirágzatúak családjába, a Taraxacum faj­hoz tartozik. Neve francia eredetű, jelentése oroszlánfog.Egész Európában, Ázsiában és Amerikában elterjedt nö­vény, s mindenhová a maga lábán jutott el. Ellenáll a rova­roknak, melegnek, hidegnek, esőnek, szélnek, emberi lé­nyeknek.Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnék őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk, s irtjuk, ahol csak érjük.Én azt mondom, Isten kegyelméből, igenis virágok, és ami azt illeti, nem is akármilyenek. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a kertemben nőnek, és akarom, hogy ott legye­nek. Sok-sok jó tulajdonságuk mellett ráadásul varázserővel is rendelkeznek. Amikor a virágból bóbita lesz, ha a szárnyas magvakat mind szertefújod, teljesül egy kívánsá­god. Igazi varázslat. S ha épp szerelmes vagy, gyönyörű koszorút fonhatsz belőle kedvesednek.Lefogadom, hogy a szomszédom kertjében nincs olyan növény, ami a pitypanghoz fogható volna!És ha ez még mindig kevés, ne feledd, a pitypang ingyen van. Senki nem büntet meg, ha leszakítod. Annyit vihetsz haza, amennyit csak elbírsz. Még hogy gyom! (Robert Fulghum)