2024. február 23., péntek

Számomra mi is a Teljesség?!

Az utóbbi napokban-hetekben a TELJESSÉG témája talál meg úton útfélen. 
Kerestem rokonértelmű szavakat és angol nyelvű megfelelőket. 

fulness - teljesség, telítettség
completeness - teljesség, hiánytalanság
integrity - sértetlenség, becsületesség, teljesség, integrálás
wholeness - teljesség
totality -  totalitás, teljesség
entirety - teljesség, hiánytalanság
whole - teljesség

Találtam idézeteket, sőt programot is az Ars Sacra Fesztivál előadásai között. 

Talita - Heti idézete:
"Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni.
Ami egész, az nem tökéletes, hanem teljes."
Carl Gustav Jung

SZEPT.17

Rongyszőnyeg a teljesség felé

Nyilvános
 · Sarolta Jancsó szervezésében
István Vass hívott téged.

Weöres Sándor írásai Bartók Béla zongora darabjaival összefűzve
Előadók: Jancsó Sarolta és Baráz Ádám
Az előadás az Ars Sacra fesztivál rendezvénye
A belépés ingyenes


Az én gondolataim pedig az elmúlt évekből, mely a MontázsMagazinban is megjelent:

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről – Ezt a Dan Millman idézetet húztam éppen két éve a Szent Jakab Utat járó és mások útját segítő Csilla zarándokajándék-idézetei közül.


Daniel Jay Millman 1946. február 22-én született, Kaliforniában, Los Angeles városában. Már gyerekkorától folyamatosan sportolt. Aktívan űzte a harcművészeteket, a modern táncokat és a gimnasztikát. John Marshall középiskolában végzett. 1968-ban Millman gimnasztikai edző volt a Stanford egyetemen. 1972-ben pszichológiai tanulmányokat végzett az Oberlin Kollégiumban Ohio államban. 2006-ban jelent meg első könyve a “Békés harcos útja” címen, ami egy sportoló életéről szól, aki balesete után nagy nehézségek árán, de visszatér a sport világába. 2007-ben film készült a szerző könyvéből.

Vajon mi a finomítás és tökéletességre való törekvés közti különbség? Ezen elmélkedem.

Formák, tökéletes formák és mintázatok jutnak eszembe, olyanok, mint a Mandelbrot-ábrák mintázatainak finomsága, ahogy kinagyítva egy kis részletet a nagyot látjuk benne ismétlődni a végtelenségig.

Ahogy az Isteni Pont is egyenlő az Isteni Végtelennel.



Hogyan történjen az örökölt és továbbadott családi mintázat finomítása? A felfedezett családi átokmintát hogyan ne vigyem tovább, vagy hogyan javítsam ki?!



A nagy puzzle kirakósban hol a saját egyedi mintázatom, melynek helyét keresem egész életemben, s amelyik illeszkedik a családom, a nemzetem, az egész Föld, végül az Univerzum mintázatához?!


Egy kisfiú odament az apjához és játszani akart vele. De az apjának nem volt rá ideje és kedve sem. Tehát elgondolkodott azon, hogyan foglalhatná le a kisfiút.Egy újságban megtalálta a Föld részletesen megrajzolt képét. Kitépte a képet és sok kis darabkára vágta össze. Utána odaadta a fiúnak és úgy gondolta, hogy a gyermek most hosszú időt el fog tölteni ezzel a nehéz kirakós játékkal. A fiú leült a sarokba és elkezdte összeállítani a darabkákat. Néhány perc múlva odament az apjához és megmutatta neki a kész képet.Az apa nem akart hinni a szemének és megkérdezte a kisfiútól, hogy sikerült ez neki ilyen rövid idő alatt.
A gyermek azt válaszolta:
– A kép hátoldala egy embert ábrázolt. Azt raktam össze.

És amikor az ember már rendben volt, akkor a világ is összeállt…

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Túlmutat saját ön-ironikus idézetemen a tökéletességről, miszerint én is a tökéletességre törekszem. A legtökéletesebb forma a gömb… 🙂

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Teljesen összevág „Szamóca” (Eperjes Károly) 2014 tavaszán, a Párbeszédházában elhangzott – “Ép lélekben ép test” – gondolatával.


S mindez hogy összecseng az én egyik hívatásommal, a sérült emberek ügyének témájával, ahol nem mondhatom egy végtaghiányos embernek ennek pont az ellenkezőjét – „Ép testben ép lélek” –, a fitnesztermek ideológiáját.

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Éjszakánként is, álmomban is ezen munkálkodom:



Munkálkodás az elromlotton.


„Az ember rossz helyzethez alkalmazkodott, igazi lényét elnyomták, szabadságát belefojtották, s most tehetetlen, mert a múlt beleépült a lényébe, és bénító súllyal nehezedik rá… A szülők vétke a gyermekben folytatódik… Amit itt most megváltoztatsz, az a múltat is megváltoztatja… Nem magát a megtörtént eseményt – hanem a nyomasztó emlékét… A rohadás, a felbomlás, a születő újnak az előfeltétele… Találd meg a bajok okát,a múltból eredő nyomasztó emlékeket, beléd ívódott mérgek forrását – és szabadulj meg tőlük… Gyengeséged, konokságod s tehetetlenséged miatt ne örökíts tovább „betegítő géneket”…
Innen kezdve nem az a kérdésem, mit szól a tetteimhez az apám, az anyám vagy az egész világ – hanem az, hogy mit mond az Isten, aki a költő szerint „belülről vezérel”. (Müller Péter)



Megoldásként pedig itt a férjem, Vass István-Pál haikuja:



Figyelmem önéletrajza blog


Az élet a finomításról szól

Korábban már elmélkedtem a témáról, és a SZERETET minden hézagba való beilleszthetőségének univerzalitásáig jutottam akkor, amihez a férjem haikujához készült rajz szolgált segítségül.



Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.” (Dan Millman)

Most egy kicsit a részletekbe is belemerülnék:

Mert van, ahol nem jön meg spontán a szeretet érzése, csak apránként tudod – napi egy-egy cseppel – behozni a hatalmas nagy hiányérzetedbe. Van, hogy a hiányérzeted helyét és idejét is nehezen tudod meghatározni, csak húz lefelé valami nagyon nagy nehézkedési erővel a gödör aljára, ha gödör az egyáltalán, és nem maga a “fekete lyuk”.

Mi történik, ha hagyom… vajon hova vezet a mélység? Igen! Talán legbelülre… Mindennek a legelejére… A forráshoz… A létem templomának forrásához, ami valójában egy kút, mely kiapadhatatlan.
Alámerítem a korsót, mely Isten aranyfonalán függ…, mely elégséges hosszúságú, (Ha rövidebb lenne, nem érne a vízbe, ha meg hosszú, összetörne a korsó a kút aljához verődve.)


Fotók: Quinta da Regaleira – Portugália – Föld alatti beavató kút

“A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:Nem látunk semmit – mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:- Saját arcunkat látjuk a kútban!- Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását.”

(Erhart Kaestner: Mire való a csönd?)

S most, ebben a csendben újra megérzem, hogy a világ egy nagy labirintus, melynek közepén ott a kúttemplom, ahol Ő, a Belső Gyermekem vár rám, már mióta…


„A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége.Befelé csalogat mindnyájunkat. És el is indulunk mindannyian, életünk kezdetén, a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észtre, hogy az szertefoszlott tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is. Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne. Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában, Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál.A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.”
(Simone Weil)



A megtalált Belső Gyermek az, aki kivezet ebből a sötétségből, az ő kezében a fénycsíra-lámpa.

A Belső Gyermek az, aki bevilágítja a labirintus kanyarulatait, öbleit a visszafelé úton:




Forrás: Szász Ilma – PEM oldala

A finomítás pedig tovább folytatódik, ha majd kiértünk a labirintusból.

2024. február 6., kedd

Kulcsok - Vízöntő - Átutazó - Átkelés előtt

A legújabb unonkánk a vízöntő jegyében született január utolsó napjaiban. Így készültem fel arra, hogy milyen személyíség jött közénk.

Néhány éve Szász Ilmától mailben kaptam egy kulcsos képet. Chiharu Shiota Kulcs a kézben című képét.

Egy installáció látszik a képen, egy egész termet beszövő piros fonalháló, melyről temérdek kulcs lóg le, egy régi ladik is feltűnik a terem közepén.

A Mandala-Mesélő Igazgyöngyhalász korszakom óta tudom, hogy a kulcs Vízöntő-szimbólum.


Janus: Kétarcú római isten. Neve boltozatos átjárót is jelölt, ő volt a városkapu, a városba való bemenetel és az útra kelés oltalmazója

Szimbólum: AJTÓ, KAPU.
Kettős arcú ábrázolásából következik, hogy mindenféle ellentétpár jelképe is lehet (pl. test és lélek, jobb és bal, konzervatív és progresszív, nő és férfi) (androgün/hermafrodita, kettő).

Attribútumai: a KULCS és a BOT, az UTAZÁS jelképe.

JANUÁR- VÍZÖNTŐ

Amikor ezt a képet megláttam, „dezsavü” érzésem volt. A koponyát, amin az időfolyama folyik át már láttam valahol. Itt előre és hátrafele is folyik az idő.

Tíz éve foglalkoztam Katona Áron: Kulcsok című képével. Szász Ilma meditációs csoportjában próbáltuk megfejteni.

Nagyon örültünk kezdetben az arany és kék színeinek.
Majd Szász Ilma írta nekem, hogy ő fejetlen kulcsokat is lát. Akkor bizony én is megláttam.

Ebből keletkezett egy PÉLDA-KÉP-MEDITÁCIÓM, KULCSOK címmel.
A VÍZÖNTŐ hívókép kapcsán egy koponya jelent a Kulcsok képen is, de minden más is a KITÜKRÖZÖTT változatban.


Újabb összefüggés, amire találtam, hogy egy kép csak egy KÉPKIVÁGÁS, az élet egy részlete, aminek képkeretein kívül valahol ott a folytatása minden irányban, de akár még térben és időben is.
A kép lehet egy kitükrözött kép részlete is. A valós kép és a tükörkép együtt adhat ki formákat és jelenségeket.

Végül eltávolodva a képtől egy felforgatott temető képe jelent meg, ahogyan ki lehet olvasni a csontok halmazából élet-halál kérdéseit. Nem csoda hát, ha természeti népek némelyikénél csontokból jósolnak.
De a mai bűnügyi krónikákban is hallunk arról, hogy régi büntettek felderítésében mennyi információt tartalmaz a csont.
A „KULCS” a CSONT a megfejtésben. Tudjuk, hogy magyarul van egy csontunk, amit KULCSCSONTnak is hívnak. De ez már lehet, hogy inkább szójáték. Vagy kitudja.

A kulcs, az olló, az ajtó, a zár, halál és újjászületés, a tükör-tükröződés mind-mind Vízöntőhöz kapcsolható fogalmak, ha egy kis „Szent Antal Láncban gondolkodunk”.
Az apostolok közül Máté a Vízötő karakter....



https://yvette-hildegard.blogspot.com/2015/09/a-bolond-szemelyisegfejlodesenek-stacioi.html

A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.

Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.

Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.

Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.

Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.

Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.

S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.

Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.

S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.

Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.

S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.

S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat a tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.






Mi is átutazók vagyunk az univerzum részeként száguldunk spirálozva a tér-időn át, valmilyen távoli középpont felé, mely teplomunk közepéről felölfelé tekintve mutatja meg magát. S a kép egyre részletgazdagabb.




"Point Lookout", Tennessee, 1880-as évek.

Fényes Adolf: Öreg festő téli tájban. Forrás mng.hu










JAMES WEBB SPACE TELESCOPE
A megfigyelhető univerzum!








A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr. u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak, később azonban a 12. század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető.

A Perseidák szülőégitestje a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös, ennek a bizonyításául Giovanni Schiaparelli számításai szolgáltak alapul.

Radiánsa a Perseus csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma általában augusztus 12-re vagy augusztus 13-ra esik, függően a naptárszámítástól. A köztudatban emiatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, ilyenkor láthatók legnagyobb számban.

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyan van a látóhatáron, a meteorok száma kisebb, de azok hosszabb utat tesznek meg a légkörben. Nyomuk gyakran többszínű, vékony csík. Ezek megfigyelésére a 21-23 óra közötti időszak alkalmas.
A Tejútrendszer a Lokális Galaxiscsoport egyik (a Hubble-féle galaxisosztályozás szerinti SBb vagy SBc típusú) küllős spirálgalaxisa, melyben a Naprendszer és ezen belül Földünk található. Mai becslések alapján 100-400 milliárd csillag található benne, átmérője 30 kiloparszek (97 800 fényév, azaz 9,5·1017 kilométer), legnagyobb vastagsága 5 kpc (16 300 fényév). A Földről két spirálkarját, az Orion- és Nyilas-kart látjuk. Vizsgálatát megnehezíti, hogy belülről látjuk.

Tudományos becslés szerint a Tejútrendszerben legalább 100 milliárd bolygó található. Továbbá számítások szerint a Tejútrendszerben van 10 milliárd fehér törpe, egy milliárd neutroncsillag, és 100 millió fekete lyuk is.

A Tejútrendszernek a Földről látható része a Tejút. Ez lényegében egy halvány, felhőszerű sáv, amely az egész éjszakai égbolton áthúzódik, és onnan figyelhető jól meg, ahol tiszta a levegő, kicsi a páratartalom és a fényszennyezés. Azért tűnik számunkra sávnak, mert galaxisunk korong alakú, és mi az egyik kar belsejében vagyunk, ezért a korongra merőlegesen kevés csillagot látunk, a korong síkjának irányában sokat.

A csillagok és gázfelhők a galaxisközépponttól vett távolságtól lényegében függetlenül 220 km/s sebességgel keringenek. A távolságfüggetlen rotációs sebesség ellentmond a Kepler-törvényeknek és azt jelzi, hogy a Tejútrendszer tömegének nagy része nem ad le és nem is nyel el elektromágneses sugárzást. Ezt a tömeget "sötét anyagnak" nevezik. A galaktikus rotációs periódus körülbelül 240 millió év a Nap pozíciójánál. Maga a Tejútrendszer körülbelül 600 km/s sebességgel mozog az extragalaktikus inerciarendszerhez képest. A Tejútrendszerben a legöregebb csillagok közel olyan öregek mint maga az Univerzum, feltehetően nem sokkal a kozmológiai sötétkor után keletkeztek az ősrobbanás után.

Leonidák meteorraj, melynek radiánsa az Oroszlán csillagképben van, szülőégitestje az 55P/Tempel-Tuttle üstökös, maximuma november 17-ére esik. Nevezetes 33 évente ismétlődő kitörése (a legutóbbi 1999-ben volt), melynek oka, hogy a Tempel-Tuttle üstökös ekkor jár a Nap közelében, és amelynek bekövetkezésekor a ZHR elérheti az 1000 meteor/órát is.

Földünk is átutazó

Földünk pedig éves ismétlésként belefordul minden év agusztusában/novemberében abba csillagközi térbe, melyben a 109P/Swift-Tuttle illetve a 55P/Tempel-Tuttle üstökös ott felejtette a csóvája egy részét. Láványos hullócsillagok kísérik az útja ezen szakaszát. 



Hesse Üveggyöngyjátékának Esőcsináló életrajza is tartalmaz egy ilyen epizódot.