Hány malomban őröl Balázs Orfűn?

avagy találkozás 2010. októberében az orfűi erdőszélen álló vízi- és szárazmalom önkéntes múzeumi kalauzával, aki egyébként főállásban marketinget oktat a Pécsi Egyetemen


Náfrádi Balázs, így hívják azt a fiatalembert, akinek profi és egyben gyakorlatias prezentációjával ismerheti meg az erre járó turista az ország egyetlen őrlési engedéllyel is rendelkező patakmalmának működését, a búza garatra öntésétől a BL 55-ös finomlisztig.

Hogy mit tudhatunk meg Balázstól?
- Például, hogy Mechwart András, a budai Ganz mérnöke fejlesztette ki azt a műszaki technológiát, amely szerint működik a világban minden malom (mára már a víz helyett villanymotor-hajtással).
- Sőt azt is, hogy az olajütő sajtoló gerendáit a Kárpátok hatalmas tölgyfáiból szekercével hasogatták egyenessé.
- Hogy jó néhány szólásunk a malomhoz kötődik, mint például az „Itt válik szét az ocsú a búzától”, vagy a fent említett „Felönt a garatra” is.

A további ismeretterjesztésből megismerhetjük, hogy a molnár eredetileg nem az őrlésért felelős ember volt a malomban, hanem munkája inkább az ácséhoz volt hasonlítható. A molnár építette a vízi és száraz malom faszerkezetét és az épületet is ő álmodta köré, mellyel a berendezés egységes egészet alkotott.
Az országban Orfűn él az egyetlen, a fenti értelemben vett molnár (Füzes Péter), aki édesapja (Füzes Antal) örökségét vette át ezen tevékenyég hagyományainak továbbvitelével.

Ha továbbsétálunk a közeli tanösvényen a malomkereket hajtó patak Vízfő forrásáig, különös, inkább buddhista szentélyhez hasonlítható építményhez jutunk, amely egy átemelő szivattyút rejt magában és Komló város vízellátását volt hívatva szolgálni, még nem is olyan régen.


További részelteket a több mint 100 éves patakmalomról és a 40 éves Malommúzeumról az alábbi honlapokon találhatunk:
http://www.orfuivizimalom.hu/
http://www.umvp.eu/?q=sajtoszemle/egy-malomban-orolnek
http://www.viztorony.hu/h/baranya/orfu.html

A pillangó

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Ismeretlen szerző műve.

Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.
A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.
A pillangó könnyen kijutott.
De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.
A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni.
Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni.

Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

A leggyönyörűbb emberek azok, akik...

A leggyönyörűbb emberek azok, akik ismerik a kudarcot, a szenvedést, a harcot, a veszteséget, és megtalálják a kivezető utat a mélységből. Ezekben az emberekben megvan a kellő megbecsülés, érzékenység és megértés az élet iránt, amely eltölti őket részvéttel, kedvességgel és szeretetteljes törődéssel.

A gondolataid, amelyekért felelős vagy, éppen olyan igaziak, mint a tetteid. Elkezded felismerni, hogy minden szó és minden tett hatással van az életedre, és életek ezreit is megérinti.

Olyan értékek után futunk, amelyek semmivé válnak a halállal. Az életed végén senki nem kérdezi meg, hány diplomád van, mennyi házat építettél, vagy hány Rolls Royce-ot engedhettél meg magadnak. Ez az, amit a haldoklók megtanítanak neked.

A haldoklásban nincs semmi, amitől félned kellene. Ez lehet életed legcsodálatosabb tapasztalata. Az egész attól függ, hogyan éltél.

Ha minden napodat jól éled meg, akkor semmitől nem kell félned.

Nincs öröm nehézségek nélkül. Ha nem lenne halál, hogyan tudnánk értékelni az életet? Ha nincs gyűlölet, tudnánk, hogy a végső cél a szeretet? … Ezekben a percekben vagy kitartasz a negativitás mellett és vádaskodsz, vagy a gyógyulást választod, és megmaradsz a szeretetben.

Amikor megtanulod a leckéidet, a fájdalom eltűnik.

Amikor letetted azokat a vizsgákat, amelyekért a földre küldtek, akkor megengedik neked, hogy lediplomázz. Megengedik, hogy levesd a tested, amely bebörtönzi a lelked.

Tanulj meg kapcsolatba kerülni a benned lévő csenddel, és akkor megtudod, hogy mindennek célja van az életben.

Nem fogsz növekedni, ha egy gyönyörű virágoskertben üldögélsz, de nőni fogsz, ha beteg vagy, ha fájdalmak közepette élsz, ha megtapasztalod a veszteséget, ha nem dugod homokba a fejed, hanem helyette olyan ajándékként fogadod a szenvedést, amelynek nagyon-nagyon különleges célja van.

Amikor megértjük, hogy korlátozott időt tölthetünk a földön, ... elkezdjük élni a mindennapjainkat a legteljesebben, mivel csak ez az egy életünk van.

A halál egyszerűen a fizikai test levedlése, mint amikor a pillangó kibújik a bábból. Ez egy átmenet a tudatosság magasabb szintjére, ahol folytatod a tapasztalást, a megértést, a nevetést, és képes leszel növekedni.

Hiszem, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek a választásainkért, és vállalnunk kell a tetteink, szavaink és gondolataink következményeit egész életünkön át.

Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad.

A bűntudat talán a legfájdalmasabb kísérője a halálnak.

Nincsenek tévedések, nincsenek véletlen egybeesések, minden esemény áldás, amelyekből tanulunk.

!!!! Nincs szükség arra, hogy Indiába menjünk vagy bárhová a békénket keresni. Meg fogod találni a szobádban, a kertedben, vagy akár a fürdőkádadban. !!!!!

Elisabeth Kübler-Ross »