2012. július 26., csütörtök
2012. július 20., péntek
AZ AUTIZMUS A LÉTEZÉS EGY MÓDJA
AZ AUTIZMUS NEM BETEGSÉG ÉS NEM IS FOGYATÉKOSSÁG
AZ AUTIZMUS A LÉTEZÉS EGY MÓDJA
Bizonyos autista gyerekek és felnőttek, akik
képesek funkcionális szinten kommunikálni, ellenzik a gyógyításukra irányuló
kísérleteket. Véleményük szerint az autizmus nem betegség, és nem
fogyatékosság, hanem a létezés egy módja. Ha sikerülne eltörölni, akkor
elveszne az emberi agyberendezés sokféleségének egy darabja. Nincs egy
"egészséges" ember az autizmus mögött: ez beépült a személyiségükbe,
és ha ezt meg akarják változtatni, akkor a személyiségük ellen intéznek
támadást. Egyesek közülük odáig mennek, hogy egyes tüneteket mellékterméknek
minősítenek, amit kommunikációs nehézségek okoznak, mivel a nem autista emberek
nem tudnak velük megfelelően kommunikálni, és nem tudnak velük együttérezni
sem.
(Forrás:Wikipédia:Autizmus)
WORLD PRESS
PHOTO 2010 Mindennapi
életünk kategória, sorozat, 1. díj
Gihan
Tubbeh
(Peru): Adrian, 13
éves autista
Magam
gyakorló szülőként, a mára már felnőtt gyerekeim nevelése során tapasztaltam
meg, hogy mind a régi, mind pedig mai iskolarendszer mennyire nem szereti, ha
egy gyerek kilóg a sorból.
Szép
kis egyforma kocka gyerekek kellenek, akikből kocka felnőttek lesznek és kocka
fogyasztókká válnak. Így van az, hogy ezután külön tanár kell majd minden
gyermek mellé, hogy az egyébként nem kockatermészetű gyermek kockává válhasson.
Ilyen erővel, már első osztálytól kezdve házi tanítókat kellene alkalmazni
minden családnak, mert úgy tűnik, nem működik ez nagy közös oktatási forma.
Az
ismerőseim körében már nincs olyan gyerek, akinek ne lettek volna kudarcos
iskolai tapasztalatai, aminek a végén már csak a pszichológus segített.
Ha
egészséges gyerekek is szenvednek ettől helyzettől, mit élhetnek meg a
diszlexiás, -gráfiás, -kalkuliás fiatalok, a mozgás-, hallás-, látássérültek
vagy az autisták.
Néhány
éve találkoztam egy autista gyerek anyukájával a Moszkva téren. Nekem - mint
teljesen ismeretlennek a villamosmegállóban -, sírva mesélte el, hogy
kétségbeesve rohangált pszichológustól-pszichológusig tanácsért és segítségért,
hogy gyereke valamilyen módon a társadalom része lehessen egyszer. Addig mindenütt elutasításban
volt része az oktatás és az egészségügy részéről. Akkor és ott mesélte el, hogy
találkozott egy sorstárssal, akivel elhatározták, hogy valamilyen alapítvány
formájában elkezdenek valamit.
Ma,
hogy erről a 13 éves autista fiúról megláttam a képet, rá is kerestem, vajon
hogy állhat az alapítvány. S lám létezik, bár még mindig nem úgy, ahogy egy
jogállamban, egy demokráciában kellene, hogy működjön. Még mindig fogalmi
vitákon bukik meg néhány ragyogó kezdeményezés. Orvosok esnek etikai
vétségekbe, hogy bebizonyítsák az igazukat, szolgálva gyógyszergyárak
pénzéhségét. Egy szó, mint száz, borzasztóságokról, de érdekes terápiákról is
olvastam egy másik oldalon is, a http://hu.wikipedia.org/wiki/Autizmus
-on. Ahonnan ki is emeltem néhány fontos bekezdést és az egyik terápiás
módszerről, a BLISS SZIMBÓLUMOK hatékony alkalmazásáról például.
AZ AUTIZMUS TÜNETEI
- autisztikus magány: ez
egyfajta szellemi egyedüllét
- feltűnően korlátozott
tevékenység és érdeklődés
- a kommunikáció speciális
károsodása:
általában
a szociális interakcióban
a képzelőerőt igénylő tevékenységekben
Az autisztikus magány többféleképpen is megnyilvánulhat. Egyes autisták
alig képesek személyekkel kapcsolatba lépni; sokkal nagyobb örömet jelent
számukra a tárgyakkal való foglalkozás, mint az azonos korúak társasága. Mások
keresik a kapcsolatot, de szociális viselkedésük zavartsága miatt nem értik meg
őket. (A tünetek nem feltétlenül egyszerre jellemzőek minden autistára)
KÖVETKEZMÉNYEI
Az autizmus súlyos formája zavart okoz az észlelésben és a
kommunikációban. Az autisztikus magány megnehezíti a szociális kapcsolatok
létrejöttét és a beilleszkedést a családba és az iskolába. A szociális
szabályok megfelelő alkalmazására való képtelensége sok stresszt okoz. Az
autista gyerek nevelése nehéz, és a gyerek sokszor felnőttként is képtelen lesz
az önálló életre.
FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK
Az autista emberek számos esetben fejlődhetnek a memória terén, így
képesek lesznek számolási és memóriafeladatokat megoldani, olykor az egészséges
emberek között is kiemelkedő eredménnyel.
Sokféle terápiát alkalmaznak. Tudatosan fejlesztik az érzékelés egymásra
épülő folyamatait, a szenzoros integrációt, és válaszreakciókat váltanak ki az
érzékszervek strukturális ingerlésével. Specifikus képességeket fejlesztenek.
Terápiás eszközként alkalmaznak sok szabadidős tevékenységet, ilyen az állat-,
a báb-, a zene-, a játék- és a kézműves-terápia. Vannak behaviorista és
kognitív módszerek is, amik a viselkedés megváltoztatását, a mindennapi élet
megkönnyítését tűzik ki célul. A nem vagy csak kevéssé beszélő autisták számára
különféle kommunikációs rendszereket dolgoztak ki, mint a képcserés
kommunikáció, vagy a BLISS-SZIMBÓLUMOK
Végül, de nem utolsósorban a mozgás szerepéről sem szabad megfeledkezni.
A BLISS-NYELVRŐL
részletek KÁLMÁN ZSÓFIA könyvéből
Dr. Kálmán Zsófia: Kommunikáció
Bliss-nyelven, Kiadó: Bliss Alapítvány, 26–33.
A Bliss-nyelv
megteremtője, Charles Kasiel Bliss
1897-ben született az osztrák-magyar monarchiabeli Czernowitzban, és 1985-ben
halt meg Ausztráliában, Sydneyben.
1949-ben fejezte be
az egységes emberi jelképnyelvről írott könyvét, a Semantographyt. Úgy
érezte, a 300 évvel azelőtt élt nagy filozófus-matematikus, Leibniz álmát
váltotta valóra: megteremtette a betűk önkényességétől független, logikus,
jelentését a formájában hordozó, matematikai tisztaságú jelképnyelvet, amelyet
korra, nemre, intelligenciára és anyanyelvre való tekintet nélkül olvashat és
megérthet bárki a világon.* Könyvét felesége gépelte, saját maguk
sokszorosították, és saját költségükön adták ki 1949-ben, Sydneyben. A könyv
megjelenése után levélírókampányba kezdett: mintegy hatezer levelet küldött
szét a világ nagy egyetemeinek és könyvtárainak. Előszavában az emberiségnek
ajánlotta könyvét.
A Bliss-nyelv grafikus jelképrendszer,
amelyben a jelképek formája és jelentése között logikus, belső összefüggés van
(lásd a jelképszótárban található eredet- és jelentéstani magyarázatokat). A
rendszeren belül minden jelkép egy (olykor kettő, ritkán három) szónak felel
meg. A jelkép és az írott szó mindig együtt szerepel. A jelképhasználó a
jelkép megmutatásával fejezi ki kívánságait, gondolatait, érzelmeit, a vele
kommunikáló partner pedig a jelkép fölé írt szó elolvasásával
"dekódolja", értelmezi a közlést. A szókészlet, a használati
szabályok, valamint az alkalmazható stratégiák serkentik a kommunikációt és
fejlesztik a szellemi készségeket. A Bliss-nyelv önmagában is tanítható, de
használható egy sor egyéb augmentatív rendszer kiegészítésére, gazdagítására
vagy a betűtanulás bevezető szakaszaként.
Számos előnnyel
rendelkezik a többi augmentatív rendszerrel összehasonlítva. Így egyik nagy előnye,
hogy a benne található sok piktografikus jelkép mellett – amelyek az
alacsonyabb értelmi szintű használók számára teszik elérhetővé – nagyszámú
absztrakt fogalmat jelölő jelkép is része a rendszernek. Ezek a fogalmi
gondolkodás fejlődését segítik elő. Nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a
használó közölje a szükségleteit, hanem segítségükkel gondolatok, érzelmek,
vágyak is kifejezhetővé válnak. A használó közelebbről megismerhet, megérthet
bizonyos fogalmakat, és maga is kreatív módon próbálkozhat az igényeinek
megfelelő új jelképek megteremtésével. A kifejezési szintet tartalmilag és
formailag is messzemenően az egyéni igényekhez lehet szabni, s ez előnyösen hat
mind a nyelvtanulásra, mind pedig a kommunikatív hatékonyság növekedésére.
A Bliss-nyelv
hajlékonysága teszi lehetővé, hogy a jelképhasználó az egyszavas közlésektől a
távirati jellegű üzeneteken keresztül eljusson a hibátlan nyelvtani szerkezetű
mondatokig.
A jelképek kisszámú,
egyszerű geometriai alapformából épülnek fel, így az oktatók, a használóval élő
családtagok, a gondozószemélyzet is megrajzolhatja azokat, a kísérő szavak
pedig megkímélik a környezetet attól, hogy nekik is meg kelljen tanulniuk a
jelképeket.
Mint minden élő
nyelv, a Bliss-nyelv is folytonosan változik, azonban a természetes nyelvektől
eltérően, mesterséges beavatkozások segítségével. Az egyre szélesebb körű
használat során újabb és újabb igényeknek kell megfelelnie. Országonként eltérő
a szociokulturális háttér; nyelvi jellegű, életkorból és a betegségek
természetéből adódó újabb és újabb problémák merülnek fel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)