A Siketek Világnapja alkalmából (szeptember utolsó vasárnapja), illetve
Szent Mihály napjára (szeptember 29.)
Szent Mihály napjára (szeptember 29.)
Jelelni tanultam néhány éve. Hallásom
romlása miatt hallókészülékem is van, de ennek dacára sokszor nem hallok
jól és félre is hallok sok mindent.
Még a jelelés tanfolyam előtt készítettem egy interjút egy nagyothalló lánnyal,
Jámbor Andreával, akit egy „érzékenyítő” előadáson ismertem meg. Ő így bátorított:
A kommunikációnak egy
új dimenziója lehet a jelelés.
Őtőle hallottam egy bájos félrehallásról is:
„– Félrehallások? – Vannak olyan helyzetek, amikor a pozitív
hozzáállás és a humor segít. A félrehallásaink nagy derültséget okoznak, de
szerintem a hallók világában is így van. Egyik nap a munkahelyemen áramszünetet
jelentettek be. Kérdeztem a kollegáimtól, hogy van-e a számítógéphez
tünetmentes áramforrás, mert akkor folytatni tudom a munkám. Nevetve javítottak
ki: az nem tünetmentes, hanem szünetmentes áramforrás! „
A gyerekek tudnak még ilyen bájos félrehallásokat szóba
önteni. A klasszikus eset, amelyet Lázár Ervin mesébe is foglalt: A Berzsián és
Didekiben a Dideki.
„- Csigabiga
gyere ki,
- ég a háza,
Dideki!
- Kinek a
háza ég?
- Hát nem
érted!? A Didekinek!
- Dehogynem, most már értem.”
No, hát gyakran vagyok én is így.
Például a 2010-es Magyar Dal napja kapcsán is eszembe
jutott, hogy milyen jó lenne, ha végre amerikaiak bikicsunájoznák a KFT, vagy
Cseh Tamás számokat, mint Szarka László, 40 éves ököritófülpösi biztonsági őr
az Alphaville együttes Big in Japan című dalát.
Most Szent Mihály napjához közel pedig ez a Sting szám
félrehallás zeng a fülemben:
Szent Mihály arkangyal különben is nagyon közel áll hozzám.
Utazásaim során sokszor találtam a nyomára. Ezekről a nyomokról írtam is a Talita.hu és a Montázsmagazin.hu portálokon.
A jelenség alapja az, hogy az emberben van egy kényszer arra, hogy értelmet tulajdonítson az egyébként "értelmetlen", vagyis ebben az esetben az általa nem értett nyelven szóló szövegnek … Ebben olyan mechanizmusokat működtetünk, amiket az anyanyelvi beszéd hallásakor is használunk. A beszédértés ugyanis valójában meglehetősen bonyolult dolog; vagyis csak látszólag egyszerű, hogy a mások által keltett hanghullámokból értelmezzük az üzenetet. Elég arra gondolnunk, hogy beszéd közben a szavak között nem tartunk szünetet, azaz azt is nekünk kell kitalálni, hol van a határ a szavak között; sőt, a hangok között sincsenek pontos határok. Ráadásul ritka az, hogy beszédpartnereink tisztán artikulálnak, mindenki gyakran harap el félszavakat, és az is ritka, hogy tökéletes csendben beszélgetünk - így aztán a másik szavait gyakran külső zajok nyomják el. Ebből következik, hogy a beszédmegértés folyamatában a lehető legtermészetesebben pótlunk ki félszavakat: hallani véljük azokat a hanghullámokat is, melyek nem jutottak el hozzánk… Egy-két hangot rosszul vagy nem azonosítunk, emiatt rosszul azonosítjuk a szavakat, és félrecsúszik az egész mondat - miközben lehet, hogy meg vagyunk róla győződve, hogy az egész mondatot tisztán hallottuk. Ez persze megesik akkor is, ha anyanyelvünkön beszél hozzánk valaki… Amikor pedig idegen nyelvű szöveget hallunk, agyunk automatikusan abban is megpróbál értelmes nyelvi elemeket keresni. Ez persze sokszor vezet tévedésekhez: minél kevésbé ismerjük az adott nyelvet, annál könnyebben. (Ha pedig egyáltalán nem ismerünk idegen nyelveket, akkor még könnyebben.) Természetes tehát, hogy az idegen nyelvű dalokban akaratlanul is magyar szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat vélünk felismerni… Erősíti ezt, a hangok észlelésénél ismert az a jelenség, hogy úgy halljuk egy más nyelven az anyanyelvünkben nem létező hangokat, hogy teljesen automatikusan behelyettesítjük őket a saját nyelvünk hangrendszerében hozzá hasonló hangokkal…
Ásót visz a Laci / I Should Be So Lucky; A nagymamád szénát húz / I've got my mind set on you, Kell tasli / Can't touch this
Forrás
Bevallom most már őszintén, az „Zurammal”, VassPistával (így egybeírva) szoktunk mi is hasonló felfedezéseket tenni.
Például szeretjük az indiai zenét, amelyben a tabla
hangszert énekhanggal is kísérik néha. S itt is megjelennek magyarul hangzó szavak:
tagadom, tagadom, tagadom, taga.., taga…, dom.., dom…, nem tagadom…, de még az ő neve is, felhangzik többször, mégpedig úgy, ahogy a gyerekek
hívták őt korai babakorukban: Jattitta…, Jattitta…, Jattitta