Ezeket a gondolataimat éppen négy évvel ezelőtt írtam a "boldog békeidőkről" a Fortepan.hu képeinek felhasználásával az újságíróképzésem egyik fotós házi feladataként.
Korábban a Filmúzeum, mostanság a FilmMánián sokszor ismétli a Halál Velencében című, Thomas Mann mű alapján készült, Luchino Visconti által rendezett filmet.
A gyönyörűen filmezett, ugyanakkor sok feszültséggel teli alkotásban éppen az nyűgözött le, ahogyan visszaadja azoknak a bizonyos századfordulós éveknek az Adria-parti hangulatát.
Már nem is voltam meglepve, hogy a feladat mára a Monarchia világa lett. (Ebből is látszik, hogy nem hiába foglalkozom évek óta szinkronisztikus jelenségekkel.)
Ugyan Velence nem volt a Monarchia része, de az üdülővárosok rendre hasonlatosak voltak hozzá, kivéve talán a lagúnákat, vaporettókat és gondolákat.
Hölgyek és urak mívesen megvarrt ruhákban, kalapkölteményekkel, sétapálcával, hosszú ujjú és szárú fürdődresszekben.
Néhány képet találtam is a sorozatban. Mintha a tegnapi film szereplői léptek volna elém.
......
......
Ha már játékfilm, akkor jöjjön még egy. Még pedig a bájos cseh regény Mariškáról - akit Bohumil Hrabal szövegbe mentett és Jirí Menzel pedig megfilmesített -, a csodálatos asszonyról, aki történetesen az író édesanyja.
„Van a létezésnek olyan módja is, ami nem igényel besorolást, nem kell megfogalmazni a teremtésben, mert úgyis benne van. Pogány korból eredően szakrális, de főleg civilizálatlan.” - írja Mariškáról az író.
A film címe: Sörgyári capriccio
Íme , és az ő látványától is megrészegült sörgyári igazgatósági tagok
Sörgyári igazgatósági tagok a disznótoros után
…még két „emanci” cigarettás szelencével, de már nem a filmből
A filmben sorban megjelennek a XX. század technikai újdonságai, mint a motorkerékpár, az autó, a rádió, a katódsugárcső (még szépségápolásra) és nem utolsó sorban az első osztályú tűbefűző.
Mariška az emancipált nőt is megtestesíti, aki már önállóan dönt saját sorsáról.
A KOR ÉPÍTÉSZETE
A kor építészetét a birodalom egészében az eklektika és a historizmus határozta meg. A régi történelmi stílusok újjáéledése és keveredése szinte az összes korabeli épületen megfigyelhető. A tudatos városrendezés számos város központját átalakította, máig hatóan meghatározva ezzel építészeti karakterüket is. A dualizmus időszakában alakult ki Bécs és Budapest jellegzetes városképe.
Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel.
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott.
A birodalom nagy részében a monarchia időszaka igen nagy ipari és gazdasági fejlődéssel járt. A tartományok és a települések gazdagodásával egyre több pénz jutott a fejlesztésekre és a művészetekre. Ekkoriban épültek ki Közép-Európa legnagyobb és legfejlettebb vasúthálózatai. A városfejlesztések hatására egész negyedek és városrészek épültek. A művészeti oktatás színvonala és a művészeti intézmények és társaságok szerveződése pezsgő kulturális életet épített ki, melynek eredményeit ma is érezzük.
ÚJ MŰVÉSZET – A SZECESSZIÓ
Egyetlen új irányzatként az art nouveau érkezett, melynek megfelelője a monarchiában a szecesszió nevet kapta
A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Kivonulás, elszakadás (secedo, secedere latin: kivonulni), az Osztrák–Magyar Monarchiában Olbrich bécsi épületéről kapja nevét. Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a sematikussá vált, bábokat mozgató szimpadiasságból, a hivatalos igényeket kielégítő reprezentatív akadémizmusból.
A németeknél "fiatal stílus" (Jugendstil, 1896, München), Secession (Bécs, Drezda, München, Berlin), az olaszoknál egy szecessziós műtárgyakat áruló cég tulajdon neve után "Liberty stílus" (Stile Liberty), a franciáknál "új művészet" (art nouveau), a spanyoloknál "virágos stílus".
SZECESSZIÓ ÉS ÉPÍTÉSZET
Lechner Ödön (1845-1914) a szecesszió sajátosan magyar irányzatának kezdeményező mestere volt. Behatóan tanulmányozta a magyar népművészetet, majd a keleti népek művészetét, s azok motívumaiból merítve teremtett egy nemzeti jellegű szecessziós díszítő-stílust. Így tervezte meg 1891-ben a budapesti Iparművészeti Múzeumot, s pár évvel később - szintén a fővárosban - a Földtani Intézetet és a Postatakarékpénztár épületét, színes kerámiaburkolattal.
Jeles népi szecessziós építészeink még ebből az időből: Medgyaszay István (1877–1959; Színház, Sopron; 1909 , a budapesti XII. kerületi Kiss János altábornagy utca 55-59.); Kós Károly (1883–1961; Madárház az Állatkertben;1908–1909; Városmajor utcai iskola; 1910–1912); Márkus Géza (1872–1912; Cifrapalota, Kecskemét; 1902).
Ne feledkezzünk meg Róth Miksáról se, akinek munkái üvegablakai díszítik a Lehner-épületek jórészét és a sajnálatosan bezárt „Lipót” (volt munkahelyem) kápolnájának ablakait is.
Emlékháza a városközepén még ma is látogatható.
(1078 Budapest, Nefelejcs utca 26.)
Számomra a szecesszió jelenti azt a huszadik századi utolsó művészeti irányzatot, ami a teljességről szól, mely nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között. Mondhatjuk, hogy újraformálta a tárgyi világot. Ott hagyta nyomát lakberendezési tárgyakon, használati eszközökön, plakáton, reklámgrafikán, nyomtatott betűket hozott létre, divatcikkeket teremtett, de az erőművi gépek dizájnját sem tudták felülmúlni a mostani mérnök- és formatervező urak. Korszerű technológiákkal és új anyagokkal dolgozott, mint az acél, a bauxit-, a vasbeton, az üveg.
A szecesszió egy fajta szemléletet is hordoz, amit a XIX. század közepének nagyhatású teoretikusa, John Ruskin (1819-1900) hangoztatott:
„…a megújulás érdekében vissza kell találni a kézművesség megbecsüléséhez, ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a középkori mesterek dolgoztak.”
Szerintem is!
