2015. április 29., szerda
2015. április 27., hétfő
A kutatás haladást jelent, a tudás hatalmat
Itt van május elseje... Itt a munka ünnepe... Néhány gondolat a munka és a szabadidő analógiára.
Buda I. kerület Fő utca – Corvin tér
Mottó:
Űrkutatás
Mit csinál az űrhajós, ha elfogyott vize? Hát űrkutat ás! Érted…? Űrkutatás.
A minap az iskolai rendszeren tűnődtem megint, hogy okos politikusok miként állították vissza a buktatást az iskolában. Amit, mind a gyerek, mind a szülő büntetésként él meg. Miközben szerintem a buktatás a tanárról állít ki bizonyítványt, hogy már megint hány gyereknek nem tudta megtanítani azt, amit ő a legjobban tud állítólag.
Apukám egyik kedvenc olvasmánya volt a Tom Sawyer - amit aztán Marci fiamra hagyományozott egy jó régi kiadásban. Utána is olvastam magának a mesternek. Ő is egy izgalmas pali.(lásd. http://hu.wikipedia.org/wiki/Mark_Twain). A lényeg az, hogy megint összefüggésre akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.
Pluszban még egy adalék az állatvilágból: a delfinek vadászat közben egymás szórakoztatására egyre csűrcsavarosabb bukfenceket mutatnak be egymásnak, miközben pedig csak élelem beszerző úton vannak. Szóval a felfedezésem nem csak az embervilágra, hanem az állatvilágra is érvényes.
Íme a két gondolat, ami analóg egymással:
"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.
Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze."
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete
"...Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák."
Mark Twain: Tom Sawyer
A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsatornát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinálja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.
Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rendezett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén kiegyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.
Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozokban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicserélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a garanciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!
Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szervizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefekszenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával összegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilépnek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem aggódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.
Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia törvényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevüket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők voltak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!
Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.
Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely mindenen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beavatási szertartását.
Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom ételekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásával töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amennyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!
A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzékenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a tévében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéletességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.
És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsatornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyomtatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fölött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!
Istenem, bár így lenne!
(Robert Fulghum: Már az óvodába megtanultam, amit tudni érdemes)
2015. április 7., kedd
A láthatatlan munka napja
Az EU-ban április első keddje a láthatatlan munka napja.
Amikor is azokat ünnepeljük, akik nem látványos fizetésekért végzik a munkájukat.
"Az elgondolás, hogy elismerjék azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi és apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok gondozásában, továbbá önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben, Kanadából indult útjára, s több európai uniós tagországban is gyökeret vert.
Egy felmérés szerint az ilyen munka becsült értéke eléri az uniós GDP legalább egyharmadát, jelentős mértékben járul hozzá a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a fiatalok felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, tehermentesíti az állami intézményrendszert.
Napjainkban már európai szintű az a gondolkozás, amely úgy véli, hogy a GDP-ben is figyelembe kell venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket. Egyre erőteljesebb az az álláspont, hogy a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is bekerüljön a statisztikákba, hogy a társadalom ismerje el az ilyesfajta tevékenység erkölcsi és anyagi értékét. El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben." Forrás
El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.
S vajon nálunk erre van-e törekvés?
Körülnézve a neten, ugyanezt az idézetet látom zanzásítva a különböző oldalakon.
A mai Ridikül adás foglalkozik a témával.
De vajon a munka- és nyugdíjügyekkel foglalkozó hatóságok mennyire ismerik fel és el, hogy ez valóban értékes munka.
Egyszeri kitüntetésekkel, oklevelekkel, a mellé elmondott szemérmes mondattal és valamilyen színű látványos díszkivilágítással el van intézve a téma évről évre. Ezen a napon beszélnek a láthatatlan munkások a médiában. Aztán elkövetkezik április első szerdája és vége az erről való gondolkodásnak.
Hiszen önkéntes vagy, szerelemből csinálod nem-de-bár?
Pedig a minimum lenne, hogy szolgálati időnek számítson az ilyen munkával töltött idő.
Igaz ehhez munkaidő-nyilvántartást kéne vezetni és bélyegzőórát felszerelni a mosógép, a vasaló, a betegágy, vagy a számítógép klaviatúra mellé, ha teszem azt önkéntes újságíró vagy.
Folyton bizonyítani, hogy egyáltalán munka az, amit végzel nem csak hobbi.
Néha el is hangzik, hogy balek az aki önkéntesnek áll és nem pénzért (minimálbér feléért) végzi ugyanezt. Önkéntesként még a jogai sem ugyanazok, mint a fizetésért ugyanazt a munkát végzőknek. Hiszen nincs jövedelem, tehát ez nem munkaviszony.
A nyugdíjkiszámításnál sem jelent a világon semmit, hány órát dolgoztál önkéntesként, hiszen a fizetés nulla. A nullát, ha szorzom bármilyen szorzószámmal, az nulla lesz bizony.
Mától figyelem majd, hogy melyik párt és melyik szervezet lobbizza majd ki, hogy a láthatatlan munka legalább olyan elismertséget jelentsen, mint egy kiváló művész, sportoló, tudós kitüntetés, beleszámítson a szolgálati időbe és a nyugdíjösszegébe. Addig is álljon itt a törvényből idézve mit is kaphat egy önkéntes:
Mint látható, ez sem kötelező. Ez is csak adható. Ha nincs rá keret, nem is adnak még egy buszjegyet sem. (Sortársi segítő önkéntesek a "BKV a mozgássérültekért" kisbuszán oda-vissza, - még ha csak két buszjegy árát is -, de fizetniük kell.)
A minimálbér 20%-a a nyugdíjkiszámításkor nemhogy növelné, inkább csökkenti a nyugdíjalapot. De nyugi, mert ez majd csak nyugdíjkiszámításkor fog kiderülni, az meg a fiataloknál igencsak arrébb van.
Amikor is azokat ünnepeljük, akik nem látványos fizetésekért végzik a munkájukat.
"Az elgondolás, hogy elismerjék azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi és apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok gondozásában, továbbá önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben, Kanadából indult útjára, s több európai uniós tagországban is gyökeret vert.
Egy felmérés szerint az ilyen munka becsült értéke eléri az uniós GDP legalább egyharmadát, jelentős mértékben járul hozzá a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a fiatalok felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, tehermentesíti az állami intézményrendszert.
Napjainkban már európai szintű az a gondolkozás, amely úgy véli, hogy a GDP-ben is figyelembe kell venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket. Egyre erőteljesebb az az álláspont, hogy a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is bekerüljön a statisztikákba, hogy a társadalom ismerje el az ilyesfajta tevékenység erkölcsi és anyagi értékét. El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben." Forrás
El kell érni, hogy az ezeket a feladatokat ellátókat ne tekintsük inaktívnak, hogy megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, hogy megbecsüljék azokat, akik csendben és hűségesen, nem látványosan dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.
S vajon nálunk erre van-e törekvés?
Körülnézve a neten, ugyanezt az idézetet látom zanzásítva a különböző oldalakon.
A mai Ridikül adás foglalkozik a témával.
De vajon a munka- és nyugdíjügyekkel foglalkozó hatóságok mennyire ismerik fel és el, hogy ez valóban értékes munka.
Egyszeri kitüntetésekkel, oklevelekkel, a mellé elmondott szemérmes mondattal és valamilyen színű látványos díszkivilágítással el van intézve a téma évről évre. Ezen a napon beszélnek a láthatatlan munkások a médiában. Aztán elkövetkezik április első szerdája és vége az erről való gondolkodásnak.
Hiszen önkéntes vagy, szerelemből csinálod nem-de-bár?
Pedig a minimum lenne, hogy szolgálati időnek számítson az ilyen munkával töltött idő.
Igaz ehhez munkaidő-nyilvántartást kéne vezetni és bélyegzőórát felszerelni a mosógép, a vasaló, a betegágy, vagy a számítógép klaviatúra mellé, ha teszem azt önkéntes újságíró vagy.
Folyton bizonyítani, hogy egyáltalán munka az, amit végzel nem csak hobbi.
Néha el is hangzik, hogy balek az aki önkéntesnek áll és nem pénzért (minimálbér feléért) végzi ugyanezt. Önkéntesként még a jogai sem ugyanazok, mint a fizetésért ugyanazt a munkát végzőknek. Hiszen nincs jövedelem, tehát ez nem munkaviszony.
A nyugdíjkiszámításnál sem jelent a világon semmit, hány órát dolgoztál önkéntesként, hiszen a fizetés nulla. A nullát, ha szorzom bármilyen szorzószámmal, az nulla lesz bizony.
Mától figyelem majd, hogy melyik párt és melyik szervezet lobbizza majd ki, hogy a láthatatlan munka legalább olyan elismertséget jelentsen, mint egy kiváló művész, sportoló, tudós kitüntetés, beleszámítson a szolgálati időbe és a nyugdíjösszegébe. Addig is álljon itt a törvényből idézve mit is kaphat egy önkéntes:
Mit kaphat egy önkéntes?Forrás
- Munkaruha, védőfelszerelés és – anyag
- Tevékenység ellátása során felmerülő utazási (saját gépkocsi költségei), étkezési, szállás költségek
- Oltások, szűrővizsgálatok, betegségmegelőző szolgáltatás
- Iskolarendszeren kívüli képzés
- Állat ellátása, képzése
- Önkéntes tulajdonában álló eszköz fenntartása
- Működéséhez szükséges feltételek biztosítása
- Élet-, egészség- és balesetbiztosítás
- Felelősségbiztosítás
- Külföldi munkavégzés esetén, illetve külföldi
- önkéntesnek adott napidíj (Minimálbér 20 %-a havonta) – egy önkéntes csak egy szervezettől
- Jutalom – éves összeg max. a minimálbér 20 %-a
Mint látható, ez sem kötelező. Ez is csak adható. Ha nincs rá keret, nem is adnak még egy buszjegyet sem. (Sortársi segítő önkéntesek a "BKV a mozgássérültekért" kisbuszán oda-vissza, - még ha csak két buszjegy árát is -, de fizetniük kell.)
A minimálbér 20%-a a nyugdíjkiszámításkor nemhogy növelné, inkább csökkenti a nyugdíjalapot. De nyugi, mert ez majd csak nyugdíjkiszámításkor fog kiderülni, az meg a fiataloknál igencsak arrébb van.
2015. április 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)