Néhány éve nyáron az egyik barátunk sárgabarackfája roskadásig telve volt mosolygós sárgabarackkal. Ipari mennyiségű sárgabarack lekvár készült belőle.
A család akkor nem egészen egy éves kis unokahúga is jelen volt a sárgabarackszedésen, amely a fa megrázásával vette kezdetét. Gondosan a fa alá terített fóliába nagy robajjal hullott a gyümölcs.
A kicsi lány anyukája ölében szemlélve az események folyását ekkor teljesen kétségbeesett és irdatlan sírásban tört ki.
Anyukája közelebb vitte az eseményhez, felvett egy szem barackot és elmesélte neki, hogy mi is történik ilyenkor. Odaadta a kicsi lány kezébe a barackot, aki pedig vissza akarta azt tenni a fára…
Hát igen, egy ilyen kis pöttöm gyermek egységképe a barackszürettel és ezzel a kétségbeeséssel tört darabokra egy pillanat alatt.