Az anyaghatárokat tágító Fény 2.0

Mostanában reggelenként épp a negatívját látom ezeknek aranygyöngyszemeknek, égszínkékben pompáznak és a jelenség is égszínkékbe vált. 

A minap pedig a Hold is a nappali égbolton ilyen kék volt.

Őt pedig becsukott szememmel máris aranynak láttam az aranyló égbolton...

Itt pedig egy anyaghatárokat tágító aranyló napfelkelte egy téli hajnalon, becsukott szemmel épp negatívba fordul át.

 

I

A BÜNTETŐ SZERETET, AVAGY ŐZIKETERROR ÚJRATÖLTVE

A "bűntető szeretet" a továbbfejleszetett, évente frissített "appú", most éppen "húsz-húszra" aktualizált változata az "őziketerrornak".

Még az önmagukkal legnagyobb harmóniában élők és a legharcedzettebbek is belefutnak életük során legalább egyszer, egy olyan rokonba, barátba, aki a betegség, az öregség, a féltékenység, irigység vagy bármilyen sérelem okán valamilyenfajta bűntudatkeltéssel próbálja kierőszakolni a szeretetüket. Eközben maga a bűntudatkeltő-büntetve szerető - vélt igaza teljes tudatában -, pusztító eszköztárral, gyalázatos stílusban gyalogol át a rajta segíteni igyekvő rokon/barát lelkivilágán nap-napután.  

VIGYÁZAT, ŐZIKETERROR! 

Ne tagadd, tudod te is, hogy miről / kiről beszélek! Az őziketerror eszközével élő ember olyan nagyon szelídnek tűnik első látásra, mint egy őzike, de verbálisan, mentálisan s van, hogy fizikálisan is agresszív, nagyon csúnyán meg tud bántani. Te pedig a jelenlétében folyamatosan védekezel és magyarázkodsz, még a súlyfölösleg-páncélod is őtőle nő rád.

Hogyan ismered fel már a kanyarban az őziketerroristát?

Őziketerrorista lehet például az anyukád / anyósod, apukád / apósod, férjed / feleséged, gyereked, bármely rokonod, barátod, kollégád, sőt – ha néha magadba nézel – te magad is.

• Ha teszem azt ő az anyukád vagy anyósod például, és épp ott fekszik egy önmagának okozott betegség / baleset miatt, vasággyal együtt 40 kilósan, félholtan a kórházban vagy akár otthon, és ugráltatja az egész családot. Semmi sem elég jó, gyors, szép, rendes stb. neki, az étel nem finom, a búzakorpa, amit hoztál neki, nem elég szemcsés, a lepedő nem elég egyenes, túl hideg / meleg van, titokban kimegy a konyhába, és újramosogat utánad még ily’ halálos betegen is.
• Ha a férjed / feleséged, akkor hernyótalpas bakanccsal száguld át a lelkeden nap mint nap, és folyamatosan azt sugdossa a füledbe, hogy nem vagy elég jó neki, meg úgy egyáltalán semmire se. A te munkád az övéhez képest nudli! Különben is ő megfeszül a családért, neked más dolgod nincs, csak eeez… És különben is kosz, piszok, rendetlenség van, és még kövér is vagy, ja és miattad neveletlenek a gyerekeitek is.
• Ha ő a kollégád, akkor állandóan nyakig van a munkában, míg szerinte te semmit sem csinálsz, és soha nem segítesz neki… A pótcselekvéseinek és önigazolásainak már a nézésébe is belefáradsz. A munkaidőd jelentős részét pedig ő köti le. Azon veszed észre magad, hogy már csak az ő utasításainak végrehajtásával foglalkozol, de úgy, hogy folyamatosan szemkontaktusban vagy vele, s eközben a magad munkájára nem jut időd.
• Ha az őziketerrorista egy leánygyermek, akkor már háromévesen olyan, mint egy női diktátor. Rád néz az óriási, ártatlan kék szemeivel, hátracsapja a gyönyörű szőke sörényét, és addig dirigál, amíg a játszótéren mindenki azt nem csinálja, amit ő akar – olvasom én fiús anyaként a Lurkóvilágban.

A lényeg, hogy addig nem vagy biztonságban, míg be nem azonosítod, hogy ő egy igazi, hús-vér őziketerrorista! *

Majd a következő lépés, hogy tetten érd az őziketerrorista-cselekmény első pillanatát, és azonnal NEM-et mondj. Ne ugorj az első-, de a második szóra sem! Majd ülj le egy órára egy közeli csendes parkban, és gondolkodj el azon, hogyan vált ő őziketerroristává.

Én azt gondolom, hogy a múltjában megbúvó kóros és kielégíthetetlen szeretethiány miatt, amit álcának használ, mögé bújik, erre hivatkozik folyton-folyvást.

Így gondolkodik egy valamire való őziketerrorista:

„Engem nem szeretett senki, vagy nem eléggé, vagy nem jól. Nekem semmi nem volt jó az életemben, hát most gondoskodom róla, hogy neked se legyen! Bosszút állok rajtad az egész elrontott életemért! Rajtad kérem én számon a gyötrelmes életem minden egyes pillanatát, nem máson. Hiszen adva vagyok neked, mint anyád, apád, gyereked, házastársad, rokonod, fogadj el tehát engem ilyennek, amilyen utálatos vagyok! Én már nem fogok megváltozni erre a kis időre.”

Lásd meg a lázas igyekezetében ezt az álcát, ami mögé bújik, és ahonnan parancsolgat. Vedd fel te is ezt az álcát, mint a kaméleon, s így legyél tükör számára. Lássa magát, hogy milyen is ilyenkor… Csak utánozd őt kellő komolysággal és némi humorral. (Ezt csinálja Bagi-Nacsa is, amikor celebjeinket szembesíti a gyengeségeikkel.) Lehet, hogy ilyenkor még magadban is felfedezed az őziketerroristát?! Magunkkal pedig olyan elnézőek tudunk lenni! Végül az is megtörténhet, hogy megértjük és leszereljük – saját fegyverével – az őziketerroristát.

Segítségként gyerekkorunk meséjét, A didergő királyt használhatjuk kézikönyvnek. Ebből kiolvasható, hogy milyen a jó mondat, kérdés / kérés, amit még a megkérgesedett szívű Király (az ego) is meghall, megért:

– Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!

Ebben a mesében, míg a nép egy nyikkanás nélkül, bávatagon tűri, hogy saját királya felégeti az országot, csak azért, mert ő fázik, addig egy kislány egyenesen megmondja az őziketerrorista királynak, hogy rossz bácsi. Gyermeki egyszerűséggel a szemébe mondja. A királyt ez nagyon mélyen érinti, mert ő azt gondolja magáról, hogy bölcs uralkodó. Vissza is kérdez rá azon nyomban.

– Ácsi, kislány, ácsi! Mért vagyok rossz bácsi?

A leányka pedig kertelés nélkül mondja, hogy miért:

– Azért, mert leszedetted a házunk tetejét – pityergett a csöppség, de abban a nyomban el is mosolyodott –, ejnye, de jó meleg van tenálatok!

A leányka a végén bölcsebbnek bizonyul a királyánál, mert meglátja, hogy legbelül a király is jó ember, csak eddig nem tudta kimutatni a szeretetét. Ezért fázott. Azzal, hogy mindent felégetett maga körül, megfagyott körülötte is minden. Amint meglátja kegyetlen önmagát a kislány tükrében, azon nyomban felmelegszik a szíve, és ettől egész környezete is: vége a terrornak.

....

* James Redfield „Mennyei prófécia” című könyvében lévő 4 típus beazonosítása is segítség lehet:

I. Passzív energiaszerzők

Az emberek együttérzésére, kíváncsiságára vagy bűntudatára alapozva próbálják magukra felhívni a figyelmet.

SZEGÉNY ÉN

Azok, akik a szegény én szerep hálójában vannak, folyton panaszkodnak, arról mesélnek, hogy milyen rettenetes dolgok történtek velük. Mindig szenvednek és legyőzöttnek, kihasználtnak érzik/mutatják magukat. Az áldozat szerepében vannak.

Úgy nyernek energiát, hogy másokban felébresztik az együttérzést vagy a bűntudatot. 

ZÁRKÓZOTT

Azok, akik a zárkózott szerepkörben vannak, nehezen megközelíthetőnek, titokzatosnak mutatják magukat. Tudat alatt azt remélik, hogy mások majd megpróbálják feloldani elszigeteltségüket. Ha ez bekövetkezik, továbbra is távolságtartóak maradnak, ezáltal elérik, hogy mások erőfeszítéseket tegyenek a megismerésükért, így nyerve el a figyelem energiájukat. Szeretnek a háttérbe húzódni, saját gondolatvilágukban elmerülni.

II. Agresszív energiaszerzők

Kényszerítik a többieket, hogy rájuk figyeljenek.

VALLATÓ

Azok, akik a vallató szerepében vannak, folyton hibákat keresnek és találnak, így ássák alá a másik ember önbizalmát. Folytonosan kutakodnak, figyelnek és kritizálnak. Rengeteget kérdeznek, megkérdőjelezve a másik ember tevékenységét, gondolatait. Logikájukkal, érvelésükkel, intelligenciájukkal vonják magukra a figyelmet, így jutva energiához. Könnyen zavarba hozzák az embereket, hajlamosak csipkelődő és cinikus megjegyzéseket tenni. Az ilyen emberek társaságában állandóan feszültek vagyunk, olyan érzésünk van, mintha valaki folyton figyelne és ellenőrizne.

MEGFÉLEMLÍTŐ

Azok, akik a megfélemlítő szerepét veszik fel, szóval és/vagy tettleg fenyegetnek, bántalmaznak. Ők azok, akik mindig uralni akarják környezetüket, elvárják hogy mások úgy cselekedjenek, ahogy ők akarják - parancsolgatnak. Mivel énközpontúak, nem tűrik az ellentmondást. A vallatótól eltérően ők fizikailag is félelmet, szorongást kelthetnek másokban. Sokszor kényszerítik másokra akaratukat, akár fenyegetéssel, vagy erőszakkal. Hangulati kitörésekkel, hangoskodva, a düh felhasználásával irányítják magukra a figyelmet és így szerzik az energiát.

Forrás

 

Az anyaghatárokat tágító Fény 1.0

https://photos.app.goo.gl/ymWWXVyxKNk8gGgs5

https://photos.app.goo.gl/ymWWXVyxKNk8gGgs5

Istenre találásom első pillanatában volt egy nagy álmom: Négy égtáj felől érkező izzó arany oszlopok közelítettek felém melyeknek pramis-gúla csúcsaik voltak. Valamilyen plazma állagú sugárzást árasztottak magukból, ami teljesen beborított, mint egy szkafander és jóleső bizsergés járt át. Közben egy hangot hallottam: Elfogadod? Mire én szavak nélkül rábólintottam és akkor kereszt formában összeért szívem közepén a négy égtáj felől érkező négy izzó arany oszlop. Egy rengéshullám öntötte el a teret és benne engem is. A szívemből kimeríthetetlenül aranygyöngyszemek áradtak szét a tér minden irányába. 

IsteniSzínJáték

Elmélkedés

Fotó: Vass Marcell

Tegnapelőtt este mindenki égi tünemények fotóit posztolta egész Budapesten. Aki Pesten volt és Buda-felé fotózott az lángoló színű égboltot, aki pedig Budáról tette ezt Pest írányába, az félköríves duplaszivárványt rögzíthetett a fényképalbumába. 

Emberek pattantak ki autójukból munkából hazafelé...
Ezt a szivárványt pl. a hároméves Marci unokám vette észre, s szülei meg is álltak a Dunaparton, hogy lefotózzák és elküdték nekem.

Én pedig érdekes derengést láttam a lakáson átszűrődni, mikor a szobám ablakában egy Turner-festmény részletét láttam megtestesülni a nyugati égbolton.
Mint ma megtudtam, e jelenségnek FÉNYZÁPOR a neve.

Valójában hasonlókat fotózhatnánk naponta, ha nem a felgyorsulással, hanem a lelassulással telnének földi napjaink születésüktől a temetésünkig. (Magam részéről, teszem is nap-nap után.)

Még emlékszem 1999. augusztus 11-ére, amikor teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. A Balaton mellett volt a legjobban látható a Napgyűrűje...
Emberek sokasága dobott el "sarlót-kalapácsot", nem érdelekte őket egy napig a BUX-index sem és ültek autóba, hogy láthassák az égi tüneményt személyesen.

A minap a 303 című filmben volt egy felvetés arról - miközben az Altamira-barlang festményeit szemlélték a "road movi" főszereplői -, hogy miért nem a Neandervölgyi, hanem a Cro-magnoni ember maradt fenn évezredekkel ezelőtt?

Megállapították a barlangfestmények kutatói nemrég, hogy azok nem vadászati célokat szolgáló és szemléletető alkotások, hanem csak úgy a barlang díszei lehettek. Ilyeneket pedig a Neandervölgyi nem festhetett, mert nekik a dominanciáért küzdve erre nem volt képességük, s így inkább kipusztították egymást.
A Cro-magnoni ember pedig kreatív volt... A kreatív embernek pedig minden élethelyzetre van megoldása, pl. verseny helyett együttműködés, együtt munkálkodás, együtt alkotás.

A ennek a kreatív Cro-magnoni őstársaságnak egyik emléke ez az ŐsBarlangGaléria.

Lehetséges, hogy ezért vezet minden "családi átkot" visszafejtő pszichológiai gyakorlat előbb-utóbb ebbe az ősbarlangba, az eredet helyére, ahol az ősforrás is fakad?!

Előbb vagy utóbb a GDP növelése helyett az Univerzum szépségét választva, visszatalálhat az emberiség önmagához ebből a káoszból, amit magának kavart fel egy rossz kísérletben, elhitetve magával, hogy mások terhére egyedül is boldogulhat?!

Részemről én ma is tettenértem ezt az ősidők óta tartó IsteniSzínJátékot:

városi természet-haiku:

parkolóban tök
kő-közt... templom-alapból
pipacs kivirít...