2020. július 31., péntek

Az anyaghatárokat tágító Fény 2.0

Mostanában reggelenként épp a negatívját látom ezeknek aranygyöngyszemeknek, égszínkékben pompáznak és a jelenség is égszínkékbe vált. 


A minap pedig a Hold is a nappali égbolton ilyen kék volt.


Őt pedig becsukott szememmel máris aranynak láttam az aranyló égbolton...

Itt pedig egy anyaghatárokat tágító aranyló napfelkelte egy téli hajnalon, becsukott szemmel épp negatívba fordul át.

 

I


2020. július 29., szerda

Az anyaghatárokat tágító Fény 1.0

https://photos.app.goo.gl/ymWWXVyxKNk8gGgs5

https://photos.app.goo.gl/ymWWXVyxKNk8gGgs5

Istenre találásom első pillanatában volt egy nagy álmom: Négy égtáj felől érkező izzó arany oszlopok közelítettek felém melyeknek pramis-gúla csúcsaik voltak. Valamilyen plazma állagú sugárzást árasztottak magukból, ami teljesen beborított, mint egy szkafander és jóleső bizsergés járt át. Közben egy hangot hallottam: Elfogadod? Mire én szavak nélkül rábólintottam és akkor kereszt formában összeért szívem közepén a négy égtáj felől érkező négy izzó arany oszlop. Egy rengéshullám öntötte el a teret és benne engem is. A szívemből kimeríthetetlenül aranygyöngyszemek áradtak szét a tér minden irányába. 



2020. július 1., szerda

IsteniSzínJáték

Elmélkedés
Fotó: Vass Marcell
Tegnapelőtt este mindenki égi tünemények fotóit posztolta egész Budapesten. Aki Pesten volt és Buda-felé fotózott az lángoló színű égboltot, aki pedig Budáról tette ezt Pest írányába, az félköríves duplaszivárványt rögzíthetett a fényképalbumába. 

Emberek pattantak ki autójukból munkából hazafelé...
Ezt a szivárványt pl. a hároméves Marci unokám vette észre, s szülei meg is álltak a Dunaparton, hogy lefotózzák és elküdték nekem.


Én pedig érdekes derengést láttam a lakáson átszűrődni, mikor a szobám ablakában egy Turner-festmény részletét láttam megtestesülni a nyugati égbolton.
Mint ma megtudtam, e jelenségnek FÉNYZÁPOR a neve.


Valójában hasonlókat fotózhatnánk naponta, ha nem a felgyorsulással, hanem a lelassulással telnének földi napjaink születésüktől a temetésünkig. (Magam részéről, teszem is nap-nap után.)

Még emlékszem 1999. augusztus 11-ére, amikor teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. A Balaton mellett volt a legjobban látható a Napgyűrűje...
Emberek sokasága dobott el "sarlót-kalapácsot", nem érdelekte őket egy napig a BUX-index sem és ültek autóba, hogy láthassák az égi tüneményt személyesen.


A minap a 303 című filmben volt egy felvetés arról - miközben az Altamira-barlang festményeit szemlélték a "road movi" főszereplői -, hogy miért nem a Neandervölgyi, hanem a Cro-magnoni ember maradt fenn évezredekkel ezelőtt?


Megállapították a barlangfestmények kutatói nemrég, hogy azok nem vadászati célokat szolgáló és szemléletető alkotások, hanem csak úgy a barlang díszei lehettek. Ilyeneket pedig a Neandervölgyi nem festhetett, mert nekik a dominanciáért küzdve erre nem volt képességük, s így inkább kipusztították egymást.
A Cro-magnoni ember pedig kreatív volt... A kreatív embernek pedig minden élethelyzetre van megoldása, pl. verseny helyett együttműködés, együtt munkálkodás, együtt alkotás.

A ennek a kreatív Cro-magnoni őstársaságnak egyik emléke ez az ŐsBarlangGaléria.

Lehetséges, hogy ezért vezet minden "családi átkot" visszafejtő pszichológiai gyakorlat előbb-utóbb ebbe az ősbarlangba, az eredet helyére, ahol az ősforrás is fakad?!

Előbb vagy utóbb a GDP növelése helyett az Univerzum szépségét választva, visszatalálhat az emberiség önmagához ebből a káoszból, amit magának kavart fel egy rossz kísérletben, elhitetve magával, hogy mások terhére egyedül is boldogulhat?!

Részemről én ma is tettenértem ezt az ősidők óta tartó IsteniSzínJátékot:

városi természet-haiku:

parkolóban tök
kő-közt... templom-alapból
pipacs kivirít...