A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok.
Eljön tehát a megtisztulás ideje.
Mindannyiunk „életfilmjében” az idei nyár tán ilyen szimbólumokkal tisztítja meg a látásunkat (az ablakok a szemek a testünk házában) s így a gondolatainkat is.Hermann Hesse Üveggyöngyjátékának egyik „életrajza”, az Esőcsináló epizódja is eszembe jutott, melyből egy szakdolgozat is összeállt bennem spirituális tanulmányaim során.
Az Üveggyöngyjáték, a teljes mű olyan életrajzokból tevődik össze, melyekben Hesse tetszőlegesen választott korokba és terekbe helyezi a főszereplőt, Joseph Knechtet. (Knecht német név és így önmagában eléggé beszédes is, magyarul ugyanis szolgát jelent.)
Az Esőcsináló egy apró faluban játszódó történet, amely egyfajta ősközösségben, matriarchátusban él. A Ősanya a legfőbb feje a falunak. Ő felelős a falu sorsáért. Utódlása is leányágon történik. Az Ősanya lánya a Tanító, példameséken keresztül tanít.
Az időjárásért, a természet-, a falu rendjéért, az egészségéért az Esőcsináló a felelős. Ő férfi. Az ő utódlása mester és tanítvány viszonylatában történik. Afféle táltos, sámán, alkimista, gyógyító.
A történet főszereplője Knecht, aki Turu, az Esőcsináló tanítványa lesz és lányát Adát veszi feleségül. Turu halála után Knecht lesz az új Esőcsináló. Az Esőcsináló a megérzéseire hagyatkozva végzi munkáját. Mindent a faluért tesz.
A történet kitér, minden szereplő hozzáállására, feladatára, felelősségére, áldozatvállalására is.