A "bűntető szeretet" a továbbfejleszetett, évente frissített "appú", most éppen "húsz-húszra" aktualizált változata az "őziketerrornak".
Ne tagadd, tudod te is, hogy miről / kiről beszélek! Az őziketerror eszközével élő ember olyan nagyon szelídnek tűnik első látásra, mint egy őzike, de verbálisan, mentálisan s van, hogy fizikálisan is agresszív, nagyon csúnyán meg tud bántani. Te pedig a jelenlétében folyamatosan védekezel és magyarázkodsz, még a súlyfölösleg-páncélod is őtőle nő rád.
Hogyan ismered fel már a kanyarban az őziketerroristát?
Őziketerrorista lehet például az anyukád / anyósod, apukád / apósod, férjed / feleséged, gyereked, bármely rokonod, barátod, kollégád, sőt – ha néha magadba nézel – te magad is.
- Ha teszem azt ő az anyukád vagy anyósod például, és épp ott fekszik egy önmagának okozott betegség / baleset miatt, vasággyal együtt 40 kilósan, félholtan a kórházban vagy akár otthon, és ugráltatja az egész családot. Semmi sem elég jó, gyors, szép, rendes stb. neki, az étel nem finom, a búzakorpa, amit hoztál neki, nem elég szemcsés, a lepedő nem elég egyenes, túl hideg / meleg van, titokban kimegy a konyhába, és újramosogat utánad még ily’ halálos betegen is.
- Ha a férjed / feleséged, akkor hernyótalpas bakanccsal száguld át a lelkeden nap mint nap, és folyamatosan azt sugdossa a füledbe, hogy nem vagy elég jó neki, meg úgy egyáltalán semmire se. A te munkád az övéhez képest nudli! Különben is ő megfeszül a családért, neked más dolgod nincs, csak eeez… És különben is kosz, piszok, rendetlenség van, és még kövér is vagy, ja és miattad neveletlenek a gyerekeitek is.
- Ha ő a kollégád, akkor állandóan nyakig van a munkában, míg szerinte te semmit sem csinálsz, és soha nem segítesz neki… A pótcselekvéseinek és önigazolásainak már a nézésébe is belefáradsz. A munkaidőd jelentős részét pedig ő köti le. Azon veszed észre magad, hogy már csak az ő utasításainak végrehajtásával foglalkozol, de úgy, hogy folyamatosan szemkontaktusban vagy vele, s eközben a magad munkájára nem jut időd.
- Ha az őziketerrorista egy leánygyermek, akkor már háromévesen olyan, mint egy női diktátor. Rád néz az óriási, ártatlan kék szemeivel, hátracsapja a gyönyörű szőke sörényét, és addig dirigál, amíg a játszótéren mindenki azt nem csinálja, amit ő akar – olvasom én fiús anyaként a Lurkóvilágban.
A lényeg, hogy addig nem vagy biztonságban, míg be nem azonosítod, hogy ő egy igazi, hús-vér őziketerrorista! *
Majd a következő lépés, hogy tetten érd az őziketerrorista-cselekmény első pillanatát, és azonnal NEM-et mondj. Ne ugorj az első-, de a második szóra sem! Majd ülj le egy órára egy közeli csendes parkban, és gondolkodj el azon, hogyan vált ő őziketerroristává.
Én azt gondolom, hogy a múltjában megbúvó kóros és kielégíthetetlen szeretethiány miatt, amit álcának használ, mögé bújik, erre hivatkozik folyton-folyvást.
Így gondolkodik egy valamire való őziketerrorista:
„Engem nem szeretett senki, vagy nem eléggé, vagy nem jól. Nekem semmi nem volt jó az életemben, hát most gondoskodom róla, hogy neked se legyen! Bosszút állok rajtad az egész elrontott életemért! Rajtad kérem én számon a gyötrelmes életem minden egyes pillanatát, nem máson. Hiszen adva vagyok neked, mint anyád, apád, gyereked, házastársad, rokonod, fogadj el tehát engem ilyennek, amilyen utálatos vagyok! Én már nem fogok megváltozni erre a kis időre.”
Lásd meg a lázas igyekezetében ezt az álcát, ami mögé bújik, és ahonnan parancsolgat. Vedd fel te is ezt az álcát, mint a kaméleon, s így legyél tükör számára. Lássa magát, hogy milyen is ilyenkor… Csak utánozd őt kellő komolysággal és némi humorral. (Ezt csinálja Bagi-Nacsa is, amikor celebjeinket szembesíti a gyengeségeikkel.) Lehet, hogy ilyenkor még magadban is felfedezed az őziketerroristát?! Magunkkal pedig olyan elnézőek tudunk lenni! Végül az is megtörténhet, hogy megértjük és leszereljük – saját fegyverével – az őziketerroristát.
Segítségként gyerekkorunk meséjét, A didergő királyt használhatjuk kézikönyvnek. Ebből kiolvasható, hogy milyen a jó mondat, kérdés / kérés, amit még a megkérgesedett szívű Király (az ego) is meghall, megért:
– Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Ebben a mesében, míg a nép egy nyikkanás nélkül, bávatagon tűri, hogy saját királya felégeti az országot, csak azért, mert ő fázik, addig egy kislány egyenesen megmondja az őziketerrorista királynak, hogy rossz bácsi. Gyermeki egyszerűséggel a szemébe mondja. A királyt ez nagyon mélyen érinti, mert ő azt gondolja magáról, hogy bölcs uralkodó. Vissza is kérdez rá azon nyomban.
– Ácsi, kislány, ácsi! Mért vagyok rossz bácsi?
A leányka pedig kertelés nélkül mondja, hogy miért:
– Azért, mert leszedetted a házunk tetejét – pityergett a csöppség, de abban a nyomban el is mosolyodott –, ejnye, de jó meleg van tenálatok!
A leányka a végén bölcsebbnek bizonyul a királyánál, mert meglátja, hogy legbelül a király is jó ember, csak eddig nem tudta kimutatni a szeretetét. Ezért fázott. Azzal, hogy mindent felégetett maga körül, megfagyott körülötte is minden. Amint meglátja kegyetlen önmagát a kislány tükrében, azon nyomban felmelegszik a szíve, és ettől egész környezete is: vége a terrornak.
....
* James Redfield „Mennyei prófécia” című könyvében lévő 4 típus beazonosítása is segítség lehet:
I. Passzív energiaszerzők
Az emberek együttérzésére, kíváncsiságára vagy bűntudatára alapozva próbálják magukra felhívni a figyelmet.
SZEGÉNY ÉN
Azok, akik a szegény én szerep hálójában vannak, folyton panaszkodnak, arról mesélnek, hogy milyen rettenetes dolgok történtek velük. Mindig szenvednek és legyőzöttnek, kihasználtnak érzik/mutatják magukat. Az áldozat szerepében vannak.
Úgy nyernek energiát, hogy másokban felébresztik az együttérzést vagy a bűntudatot.
ZÁRKÓZOTT
Azok, akik a zárkózott szerepkörben vannak, nehezen megközelíthetőnek, titokzatosnak mutatják magukat. Tudat alatt azt remélik, hogy mások majd megpróbálják feloldani elszigeteltségüket. Ha ez bekövetkezik, továbbra is távolságtartóak maradnak, ezáltal elérik, hogy mások erőfeszítéseket tegyenek a megismerésükért, így nyerve el a figyelem energiájukat. Szeretnek a háttérbe húzódni, saját gondolatvilágukban elmerülni.
II. Agresszív energiaszerzők
Kényszerítik a többieket, hogy rájuk figyeljenek.
VALLATÓ
Azok, akik a vallató szerepében vannak, folyton hibákat keresnek és találnak, így ássák alá a másik ember önbizalmát. Folytonosan kutakodnak, figyelnek és kritizálnak. Rengeteget kérdeznek, megkérdőjelezve a másik ember tevékenységét, gondolatait. Logikájukkal, érvelésükkel, intelligenciájukkal vonják magukra a figyelmet, így jutva energiához. Könnyen zavarba hozzák az embereket, hajlamosak csipkelődő és cinikus megjegyzéseket tenni. Az ilyen emberek társaságában állandóan feszültek vagyunk, olyan érzésünk van, mintha valaki folyton figyelne és ellenőrizne.
MEGFÉLEMLÍTŐ
Azok, akik a megfélemlítő szerepét veszik fel, szóval és/vagy tettleg fenyegetnek, bántalmaznak. Ők azok, akik mindig uralni akarják környezetüket, elvárják hogy mások úgy cselekedjenek, ahogy ők akarják - parancsolgatnak. Mivel énközpontúak, nem tűrik az ellentmondást. A vallatótól eltérően ők fizikailag is félelmet, szorongást kelthetnek másokban. Sokszor kényszerítik másokra akaratukat, akár fenyegetéssel, vagy erőszakkal. Hangulati kitörésekkel, hangoskodva, a düh felhasználásával irányítják magukra a figyelmet és így szerzik az energiát.
