Hasta la Vista!

avagy az akadálymentes utazás és egy nap szinronisztikus jelenségei

Egy tegnapelőtti kiállítás, egy tegnapelőtt megjelent talitás interjú és egy tegnapelőtt a tv-ben vetített film szinkronicitása

Éppen az azóta a Talita, internetes női portálon megjelent Akadálymentes zarándoklat interjúm végére tettem pontot, amikor is meghívást kaptam erre az igen csak hasonló című rendezvényre - „Mini” Akadálymentes utazás kiállítás.

Az OORI főigazgatójának, Dr. Cserháti Péternek bevezetője és diasorozata élményszerűen adta át azt az erőfeszítést, amellyel ő maga, családja, s barátai tevőlegesen is szolgálják a sérült emberek szabadidős tevékenységének ügyét.

Majd a MotivációAlapítvány létrehozója, Zalabai Péterné mesélt arról, hogy a személyes érintettség okán, hogyan indult el egyáltalán az akadálymentes közlekedés kialakítása szép hazánkban. S arról beszélt hosszasan, hogy mennyire gyerekcipőben jár ez a téma a fővárosi és az ország közlekedésében, nyaraltatásában, utaztatásában a sérült emberek felől nézve.

Az Utazom.com képviseletében Fajta Gábor kiutazási szervező kellően részletes információhalmazzal ajándékozott meg bennünket a mindenkori piaci áron elérhető hazai és külföldi akadálymentes utazás és nyaralás témakörében.

Majd Bánlaki Szilvia, kerekesszékes utazásszervező,  a Skagerrak Utazási

Iroda képviseletében: Akadálymentes turizmus címmel tartott igazán sok lehetőséggel kecsegtető prezentációt. Egy felmérőlapot ajánlott a figyelmünkbe, melyen

mozgássérült személyek utazási szokásairól lehet nyilatkozni.

Ez alapján tud az iroda személyre szabott utazási ajánlatot tenni. 

 

Együtt néztük végig az interjúalanyommal, Wilde Vikivel az előadásokat és utána végig látogattuk a kiállítók standjait is, ahol még akadálymentesített borkóstolóra és filmgyárlátogatásra is kaptunk meghívást. Viki el is határozta, hogy anyukáját meglepi a nyáron egy jó kis akadálymentes balatonozással.

S, hogy a szinronisztikus jelenségeknek ne legyen vége, az esti TV-műsorajánlatban a „Zuram” rátalált a Hasta la Vista!  című belga filmdrámára, melyben éppen egy akadálymentes utazás részesei lehettünk három sérült fiatalember és egy őket kísérő, saját kisbusszal rendelkező gondozónő főszereplésével.

„Lars, Philip és Josef, a három huszonéves jóbarát szereti a bort és a nőket. A nedűt megízlelték már, ám nővel még egyiküknek sem volt dolga, lévén mindhárman fogyatékosak: az egyik vak, a másik tolószékbe kényszerült, a harmadik pedig teljesen béna. A három srác elhatározza, hogy Spanyolországba utaznak, ahol a speciális bordélyban végre elveszíthetik a szüzességüket. A szüleiknek azt lódítják, hogy bortúrára mennek. Lars állapota rosszabbra fordul, ám titokban mégis nekivágnak a kalandnak. Egy zsémbes, túlsúlyos asszony kíséri őket.”

Az egyik kritikából vett idézettel ajánlom mindenki figyelmébe.

"Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film teljesíti a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! című tragikomédiája lazán hozza ezt a szintet."

Részlet a filmből