A munka képe

A "Munka" szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.

Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet –, aki először egy fotómontázst gondolt, emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal, aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő (nem őrülő :)) ember fotójánál. 

Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.

A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét." (Marx)"A munka minden emberi élet első alapfeltétele..., azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert." (Engels) (Forrás: wikipédia)

A filozófiai munkafogalom, hát elég meredeknek hangzik, főként, hogy ilyen elődökre hivatkoznak még ma is.

Én találtam egy náluknál sokkal rokonszenvesebb filozófust, Henry David Thoreau személyében, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:

"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...
A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...
A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...
A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

Egy előző blogbejezésemben az "igazi műszaki értelmiségiről" írtam, aki mindent az alapján ítél meg, hogy megmérhető-e vagy sem. De ugyanez az "igazi műszaki értelmiségi" az is, aki kerüli az ismétlődést. Ha neki kétszer ugyanazt a szöveget kell beírnia egy rubrikába, akkor harmadszorra algoritmust készít hozzá.

Ma pedig azt találtam egy jövőkutató honlapon, hogy a Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia: 

E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.

Azután egy másik bejezésben olvasom, hogy az amerikai CareerCast honlap kutatása konkrét szakmák esetében vizsgálta, hol várhatók a legnagyobb leépítések.

Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás.A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? Csak tippelni tudunk. Utóbbiból talán azért, mert az úgynevezett diszkont-divatszektor szélesebb rétegeket hódít meg, s kevesebben választanak egyedi, méretre varrt ruhákat.

Ugyanakkor más kutatások adatai szerint egyértelmű, hogy a luxus – az egyedileg készített termékek mindenképpen idetartoznak – még mindig szárnyal. (Forrás: Út a jövőbe)

A modern társadalmakban a legtöbb ember a munkát terhesnek, „büntetésnek” tekinti, ezért keresi a lehetőséget arra, hogy mások dolgozzanak neki vagy helyette. 

Kivételek a munkamániások vagy a saját munkájukat elhivatottságból végző egyének, akik többnyire élvezik munkájukat és az érte járó elismerést, hírnevet, megbecsülést vagy jövedelmet. 

A munka örömteliségét a Csíkszentmihályi Mihály által létrehozott Flow kutatás és elmélet tárgyalja. 

"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

A Flow témája egy időben engem is nagyon izgatott. Összefüggésekre is akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

A munka képe témájához végül egy videót tennék, annak illusztrálására, hogy nekem - az íráson és rajzoláson kívül - az ilyen munkahelyen, ilyen munkaeszközökkel készült alkotói munka tetszik igazán. Még nézni is gyönyörűség.

Egy aranyló színű fabolygó készül, egy kráterrel az oldalában egy csillagközi utazásról szóló animációs filmhez talán