2018. június 26., kedd

Detektív történet - fortepan fotókból

A minap a Sas-hegyet fotóztam, rajta a gimnázium épületével, a háttérben viharfelhőkkel.

Aztán eszembe jutott egy újságírós házi feladatom, amelyben Fortepan fényképeket válogatva kellett detektívtörténetet írni. Az egyik fényképen a gimnázium régi képe volt.
Az újságíráshoz, lapkészítéshez illeszkedő fotóriporteri tevékenység modul - Utómunkálatok a fotózásban tananyagegység Házi feladat 2010. szept. 23-ra. Kedves jótanuló! Vissza a Fortepanhoz! Nézd végig figyelmesen az 1910-15 közötti képeket. Korhű krimit szeretnék fotókkal gazdagon illusztrálva. (min. 10db. ) (István)
DETEKTÍV TÖRTÉNET EGY FIUMEI KÉTÁRBOCÚN TALÁLT LEÁNYGYERMEKRŐL

A helyszín: Fiume vitorlás kikötő. Az időpont: 1910. vénasszonyok nyara.

A távoli kétárbocos luxus vitorlás felől gyereksírásra lesz figyelmes az arra sétáló gróf, akit Szentmihályi Ödönnek hívnak, és aki detektívnek készül a rendőr akadémia végzőseként. Végig siet a mólón és a hajó kabinjában megpillantja az aranyos brokáttal borított kereveten a pólyából kibontott csöppséget.
Férfi létére mégis teljesen ellágyul a tekintete a látványtól, és ugyanakkor elszorul a szíve is, hogy ki hagyhatta így a gondviselésre bízva ezt a gyermeket.
A hajó teljesen üres, se kapitány, se matrózok, de sehol sincs a gyermek anyja sem. Talán csak elszaladt valamiért – gondolja naivan. De telnek az órák és a kicsi egyre elkeseredettebben sír.



Fogja és összecsomagolja a pólyát és egyenesen a partiőrséghez siet, hátha megtudja, kié lehet a hajó és a benne talált gyermek. De megtudja, hogy a hajó a kikötőbe úgy került, hogy a partra sodródott onnan 2 kilométerre és egy gőzhajtású révkalauz vontatta be előző nap.
A gyermek egyre keservesebben sír. Egy asszonysegítségére lesz szükség.
Rohan házról házra, hogy segítsenek rajta, és a gyermek megvigasztalódjon.

De nem talált segítő emberekre.
Már beesteledik, amikor egy keramit kockás udvarra betérve egy mosolygós polgári párra talál. Thonet széken ülve éppen a csillagokat szemlélik és egy kisgyermek érkezéséről ábrándoznak. Ödön gróf elmeséli, hogy került hozzá gyermek.
Elmeséli, hogy ő bizony kinyomozza, hogy kié lehet ez a gyermek, de addig is a kedves pár gondjaira bízná a csöppséget.


Az asszony sietve beviszi a gyermeket a kis barátságos szobába és gyorsan tejet melegít és kis kanállal próbálja etetni.  A baba hamarosan meg is nyugszik.
A férj pedig felajánlja segítségét a nyomozáshoz.

Járnak házról házra, hogy ki, mit tud egy állapotos asszonyról, akié talán a gyermek.



De mindenütt a már megszületett gyermek sírása fogadja a „detektív” urakat.

Míg nem a helyi mulatóban megtudják, hogy Krampács Luci, a helyi revü híres énekesnője már 9 hónapja eltűnt. Az a Krampács Luci, akinek az ablaka alatt szerenádoztak a gavallérok anno.

A szabadságos vitéz urak pedig minden este ott ültek a revü színpad előtt az első sorban.


Míg nem betoppant egy gazdag selymekbe öltözött úr és Lucinak akkor nyoma veszett.

A gazadag úr egy kétárbocú vitorlással érkezett 9 hónapja.
Ez tehát az a vitorlás, amelyben megtalálják az elhagyott csecsemőt, aki bizonyára Luci gyermeke. Lucit és a gazdag urat még hosszú hónapokig keresik, de nem lelik nyomukat.

A keramitkockás udvaros házban  élő házaspár pedig boldogságban nevelik majd fel az apró leánykát, akit azóta a budai Notre-Dame-de-Sion zárda leányiskolájában  úri nőnek nevelnek az apácák a Sas-hegy tetején.




2018. május 15., kedd

Kékszakáll és a Kulcsok

 (Clarissa Pincola Estés Farkasokkal Futó Asszonyok című könyvének A Betolakodó becserkészése: Megkezdődik a beavatás című fejezetének Kékszakáll meséjének értelmezése és illusztrálása Katona Áron Kulcsok című képe segítségével.)

Az eredeti mese:
A parasztasszonyok meséje egy olyanvalakiről szóló kis anekdotával indul, aki ismer valakit, aki ismer valakit, aki ismert valakit, aki látta Kékszakáll létezésének rettenetes bizonyítékát.

A messzi hegyekben élő fehérapácák őriznek kolostorukban egy szakállcsomót. Senki sem tudja, hogy került oda. Beszélik, hogy az apácák temették el viselőjének földi maradványait, mert senki sem akarta azokat érinteni. Azt nem tudni, hogy az apácák miért őrzik ezt a relikviát, de tény hogy őrzik. Barátnőm barátnője a saját szemével látta. Azt mondja, hogy a szakáll kék, indigó színű. Olyan kék, mint a sötét tó jege, mint a lyuk árnyéka éjszaka.. Hajdan olyan ember viselte, akiről azt beszélik, hogy elvetélt varázsló volt, egy óriás férfi, aki szerette az asszonyokat. Ezt a férfit mindeni Kékszakállnak hívta.
A Képen már is a kulcsok hátterében a Kékszakállcsomó kéksége!

 Azt mondják egyszerre három lánynak udvarolt. De ők féltek furcsa kék szakállától, s mindig elbújtak, ha hívta őket. Hogy meggyőzze őket szívélyességből, az erdőbe hívta a lányokat kirándulni. Csengőkkel és piros szalagokkal ékesített lovakat vezetett eléjük. Felültette a nővéreket és anyjukat a lovakra és könnyű vágtával az erdőbe lovagoltak. Csodálatosan érzeték magukat, előttük és mellettük kutyáik futottak. Egy idő után megálltak egy óriási fánál, ahol Kékszakáll történetekkel szórakoztatta és finom falatokkal vendégelte meg őket.
A nővérek így gondolkodtak: „Ez a Kékszakáll talán mégsem olyan rossz, mint hittük”.
Hazafelé jókedvűen fecsegtek arról, hogy milyen szép napot töltöttek együtt, és hogy ugye, milyen jól érezte magát mindenki.? De a két idősebb nővér újfent gyanakodni kezdett, visszatért félelmük és megfogadták, hogy többé nem találkoznak Kékszakállal. A legkisebb lány azonban azt gondolta, hogy ha egy férfi ilyen elbűvölő tud lenni, akkor bizonyára nem is olyan rossz. Minél többet gondolkozott ezen, Kékszakáll annál kevésbé tűnt rettenetesnek és szakállát sem látta már olyan kéknek.
Amikor Kékszakáll megkérte a kezét, igent mondott neki. Sokat gondolkozott a dolgon és úgy érezte, nagyon előkelő ember felesége lesz. Össze is házasodtak, s ellovagoltak az erdőbe, Kékszakáll várába.
Egy nap így szólt hozzá a férje: Most el kell mennem egy hosszabb útra. Hívd ide a családodat, ha úgy tetszik. Lovagolhatsz az erdőben, utasíthatod a szakácsokat, hogy nagy lakomákat készítsenek, tehetsz bármit, amit tetszik, amit a szíved kíván. Fogd ezt a kulcscsomót. Kinyithatod bármelyik ajtót. Bemehetsz a kamrákba és a kincsesszobákba, váram bármelyik szobájába; de ezt az apró kulcsot, ezt a díszes fejűt ne használd.
Asszonyka és az a bizonyos Kulcs
A Kulccsomó

Asszonya így válaszolt:
- Azt teszem, amit kívánsz. Menj hát kedves férjem, ne aggódj és térj vissza mielőbb.
- Ezzel Kékszakáll ellovagolt, asszonya pedig otthon maradt.
- Eljöttek látogatóba a nővérei, és mint mindenki tenné, kíváncsian faggatatták, hogy mit mondott az ura, mit kell felségének tennie, amíg ő messze jár. A fiatalasszony elmesélte nekik.
- Azt monda, azt tehetünk, amihez kedvünk van, bemehetünk bármelyik szobába, csak egybe nem. De nem tudom, melyik az. Itt van nálam a kulcs, de nem tudom, melyik szobát nyitja.
A nővérek játékba fogtak, hogy kitalálják, melyik szoba zárjába melyik kulcs illik. A vár három emelet magas volt és minden szárnyon száz ajtó volt. És mivel sok kulcs sorakozott a karikán, ajtóról ajtóra jártak, s nagy vidáman nyitogatták egyiket a másik után. Az egyik az éléskamrába vezetett, a másik a kincsesszobába. Az ajtók mögött különféle dolgokat találta, s egyre csodásabbnak tűnt minden. Végül, a sok gyönyörű szoba után leértek a pincébe, s ott találták magukat a folyosó végén egy üres fal előtt.
Törték a fejüket az utolsó, díszes fejű kulcs miatt.

Kulcsok, zárak, ajtók

- Ez a kulcs talán nem is illik sehová.
Amint ezt kimondták, különös hangot hallottak. Körül kémleltek a sarokban, és láss csodát! Éppen akkor csukódott be egy kicsiny ajtó. Amikor megpróbálták kinyitni, látták, hogy zárva van. Egyikük felkiáltott:
- Húgocskám hozd a kulcsokat! Biztosan ezt az ajtót nyitja a titokzatos kicsi kulcs.
Egyikük habozás nélkül beillesztette a kulcsot a zárba és elfordította. A zár engedett, kitárult az ajtó, de olyan sötét volt bent, hogy semmit sem láttak.
- Húgocskám hozd a gyertyát!
Bevilágítottak a szobába. A három lány egyszerre kiáltott fel. Mert a szoba merő vér volt, hullák megfeketedett csontjai hevertek szerte szét, a sarokban mint az almák, koponyák voltak gúlába rakva. 
Csonthalmok

Becsapták az ajtót, kicibálták a kulcsot a zárból, s elakadó lélegzettel, ziháló keblekkel egymásnak dőltek. Istenem! Istenem!
A feleség lenézett a kulcsra, s látta, hogy vérfoltok vannak rajta. Borzalommal eltelve szoknyája szélével törölgetni kezdte, de a vér csak nem tűnt el.
Véres Kulcs/Kulcsok. Előző asszonyok kulcsai, némelyik már elrozsdásodva!


- Jaj nekem! Kiáltott. Nővérei is kezükbe vették a kulcsot, törölgették, de a vér nem tűnt el róla.
A feleség a zsebébe rejtette a kulcsot, s futott a szakácshoz a konyhába. Mire odaért, fehér ruhája zsebéből a szoknya szegélyéig csupa vér lett, mert a kulcs sötét vörös vércseppeket sírt. A feleség kiadta a parancsot:
- Adj gyorsan lószőrt!
Dörzsölte vele a kulcsot, de abból csak csöpögött a vér. Egyik vörös csepp a másik után hullott alá az apró kulcsról.
Kivitte a szabadba, a kemence hamujával dörzsölgette. A parázshoz tartotta, úgy szárítgatta. Pókhálót tett rá, de minden hiába. A vérzést semmi sem szűntette meg.
- Ó jaj, mit tegyek? Kesergett. Tudom már! Elrejtem a kulcsot. Beteszem a szekrénybe, rázárom az ajtót. Ez egy rossz álom. De minden rendbe fog jönni.
És így tett!


Másnap reggel megérkezett a férje, belépett a várba, s feleségét hívta.
- Mi történt itthon, míg messze jártam?
- Minden rendben volt, kedves uram.
- És mi van a kamráimban? – kérdezte Kékszakáll
- Rendben vannak, ram.
- És a kincsesszobák?
- A kincsesszobák is rendben vannak, uram.
- Így hát minden rendben van, feleség?
- Igen minden.
- Hát akkor, - súgta – visszaadhatod a kulcsokat.
Egy szempillantás alatt észrevette, hogy az egyik kulcs hiányzik.
- El…Elveszettem. Igen elvesztettem. Kilovagoltam, leejtette a kulcskarikát. Biztosan akkor veszett el.
- Mit tettél vele, asszony?
- Én… én… nem emlékszem.
- Ne hazudj! Mondd el, mi tettél a kulccsal?
Kékszakáll felesége arcához emelet kezét, mintha megakarná simogatni, ám ehelyett megmarkolta haját. Te hűtlen, -  vicsorgott. – ugye bementél a szobába?
Feltépte a szekrényajtót, s látta, hogy a felső polcon levő kis kulcs mindent átvérzett, felesége minden díszes selyemruhája csupa vér lett.
- Most te következel úrnőm! – mennydörögte, s levonszolta az asszonyt a pincébe, egészen a rettenetes ajtóig. Kékszakáll csak rápillantott az ajtóra égő szemeivel, s az nyomban feltárult. Benn hevertek előző feleségei csontvázai.
- És most!!! – ordította…, de az asszony belekapaszkodott az ajtófélfába, s nem eresztette. Könyörögni kezdett:
- Kérlek! Kérlek, engedj még egy kis időt, hogy felkészüljek a halálra. Csak negyed órát adj, hogy megbékéljek Istennel, mielőtt elveszed az életem.
- Jól van, - morogta Kékszakáll, - adok negyed órát, de légy készen.
Az asszony felrohant a lépcsőkön a szobájába, s a nővéreit a bástyákra küldte őrködni.
Letérdelt, hogy imádkozzon, de nem ezt tette. Kiabált a nővéreinek.
- Nővérkéim! Látjátok fivéreinket közeledni?
- Nem látunk semmit, senkit a széles síkságon.
Percenként felkiabált a bástyákra.
- Nővérkéim! Jönnek már fivéreink, Forgószelet látunk a távolban, talán csak egy portölcsér.
Ezenközben Kékszakáll már azt mennydörögte, hogy felesége menjen a pincébe, végezni akar vele.
Az asszony ismét kikiáltott:
- Nővérkéim! Jönnek már a fivéreink?
Kékszakáll megint feleségét hívta fennhangon, s megindulta lépcsőn felfelé.
A nővérek így kiáltottak:
Igen! Látjuk őket! Fivéreink itt vannak, már be is értek a várba.
Kékszakáll nagy léptekkel végig ment a csarnokon, a felesége szobája felé.
-Jövök érted! Bömbölte. Lépeti súlyosak voltak; a csarnok kövei is elmozdultak a helyükről, vakolat hullat a földre.
Miközben Kékszakáll bedübörgött felesége szobájába, keze kinyújtva, hogy megragadja, a fivérek lóháton vágtattak végig a csarnokon, s ők is a szoba felé tartottak. Kipenderítették Kékszakállt a mellvédre, rárontottak kardjaikkal. Ütötték, vágták, szúrták, döfték, míg végül megölték, s vérét és húsát az ölyveknek hagyták.



Kékszakáll csontjai és szakálla, amit az apácák találtak. A csontjai is kékek, nem csak a szakálla.


2018. április 24., kedd

Hamupipőke facebook-profilja - tudósítás Boldizsár Ildikó könyvbemutatójáról

MIKOR VAN VÉGE A KÖNYVÍRÁSNAK? Számomra semmiképpen sem akkor, amikor a könyv megjelenik, hanem akkor, amikor találkozni lehet az Olvasókkal vagy megérkeznek az első olvasói visszajelzések. Ez a legizgalmasabb az egész folyamatban!


A közvetlen hangulatú könyvbemutatóra a Millenáris Osztovits Levente termében került sor április 22. napsütéses délelőttjén, a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. A német nyelvű kiadvány visszamagyarított változatát mutatta be a Jelenkor Kiadó.



Még az asztal alatti mikrofonzsinórzat A-B kalligráfiája is a mesélést mintázta.







Boldizsár Ildikó beszélgetőpartnere Szél Dávid pszichológus első kérdései a közönséghez szóltak:

"Ki az aki olvasta és hány nap alatt olvasta el?"

1- 4 nap közötti volt a válasz
Majd Ildikónak is feltette a kérdést, hogy szerinte hány napra való olvasmány ez a könyv. Ő ezt jó félévre elegendő olvasmánynak gondolta, amikor elkészült a könyv. A kérdező, Szél Dávid 6 nap alatt olvasta el, mert az estleírások után lassan egyenként is továbbgondolta.

"- Neked ki mesél most?"

Mostanság a tanítványai - volt rá a válasz.
A tanítványok is átadják a meséjüket. Van amikor Boldizsár Ildikó mesél, és van, amikor a tanítványok. A mesélés közben látott képekkel dolgozik.
2400 mesetípusból és többszáz esetből  válogatott a kötetbe. Az esetleírások minden etikai kritériumnak megfelelnek. Hogy véletlenül se lehessen felismerni, beazonosítani a terápiában résztvevőket.
Ehhez egy egészen új nyelvezetet kellett kifejleszteni. Az  eddigi könyveiben rejtőzködő háttérmunkásból előlépő mesélővé és esetleíróvá lett. Nem a meseterapeutától, hanem a mindig a mesétől kérhet segítséget a terápiára érkező kliens. Izgalmas része a találkozásoknak, már-már mágia, ahogy megtalálja egy-egy ember meséjét. Majd következik az esetleírás és egy kis hasznos útravaló, hogy terapeuta nélkül is tudjunk dolgozni az adott mesével.

"Milyen mesemondónak tartod magad?"
  • A személyes meseterápia során érzelemmentesen mesél, mert ekkor hitelesen kell átadni a mesét...
  • A gyerekeknek másképp kell mesélni, abban a mesélő és a gyerekek is benne vannak...
  • Szegeden pedig háromszor is volt módja egyszerre 620 embert bele vonni a mesébe... 
A megfelelő ritmust megtalálva, képekkel dolgozva elérte, hogy 620 ember egy egészen más tudatállapotba került, s együtt dobbant a szíve. Vizuális imaginatí­v szinkron a neve ennek a módszernek, melynek lényege:
 "Az én retinámon keletkező képek a szavaimon keresztül át tudnak kerülni az ő retinájukra." 

"A mese körüli harc?!"

Konzervatív történetek... Nemi sztereotípiák... 300 másik mese, progresszív mese az ellenoldalon...
A meseterápiában a mese nem külső történet, hanem belső történetté alakul.
"A mesében minden és mindenki én vagyok!"
Arról szól, hogy aktuálisan ki-mi vezeti most az életedet? A törpe, a mérgezett alma, a koporsóban fekvő Hóferhérke, a tükrét nézegető gonosz mostoha...?

"Pszichológusok és meseterapeuták viszonya?!"

A meseterápiás órákon sok a pszichológushallgató és a pedagógus. Eszköztáruk bővítésére kiváló módszer.
A Hamupipőke facebook-profiljában működés közben látható a meseterápiás gyakorlat. A korábbi könyvekben nagyrészt elmélet volt, út a mesékhez.
"Jó hogy ilyen sokféle terápia van a meseterápián kívül, olyan mint a biblioterápia, az áldozati táncterápia, a művészetterápia, a zeneterápia, stb... Nem kell egyformának lenni..."
A meseterápia nem pszichológiai elméletre épül. Két pilléren nyugszik:
  • Vlagyimir Jakovlevics Propp morfológiai rendszerén
  • Hans-Georg Gadamer hermeneutikáján
A meseterápia kőkemény logikai rendszer.

Elképesztő tudatosság és alázat eredménye ez a könyv.

"Kik fordulnak hozzád?"

Az élet minden területéről, 14 és 72 éves kor között. Nem gyerek terápiák ezek, köztük sok a párkapcsolati válság és a veszteség feldolgozás.

Boldizsár Ildikó nevéhez kötődik egy gyerekekre vonatkozó módszer kidolgozása, alkotó-fejlesztő meseterápia névvel.

Korábban állami gondozásban élő gyerekekkel, és börtönben levő szülők gyerekeivel dolgozott 4 évig Ildikó. Szörnyű kimondani, de 45 000 gyerek szenved attól, hogy egyik vagy mindkét szülője börtönben van. Ezek a gyerekek lelki szinten senkire sem számíthatnak intézményesen.
Boldizsár Ildikó az egri börtönparancsnok felkérésére és együttműködésével kidolgozott egy meseterápiás módszert, amelyet már 42 ország börtöneiben használnak eredményesen.

A könyvbemutató beszélgetést saját előadásban Boldizsár Ildikó öngyógyító meséje zárta. Egy repülő emberről, Lotilkóról szólt, mely benne van kötetben.


Egy lány hamis online személyiségbe menekül, hogy szeretetet és elfogadást találjon. Börtönbüntetésüket töltő anyák néhány napra találkozhatnak gyermekeikkel, ha vállalják, hogy ugyanannyi idővel meghosszabbodik a büntetésük. Egy férfi a felesége és fiatal szeretője között vergődik, ám képtelen dönteni…
A válság legmélyebb pontján mindannyian úgy döntöttek, hogy a meseterápia segítségével oldják meg helyzetüket. Összesen kilenc történet tárul fel Boldizsár Ildikó legújabb kötetében, mely egyúttal a Metamorphoses Meseterápiás Módszer több mint száz módszertani elemének átfogó ismertetése is, izgalmas és elgondolkodtató élethelyzeteken keresztül. Az eredetileg a német olvasóközönség számára írt mű egyszerre bevezetés a meseterápiába, szintetizáló újragondolása egy közel húszéves praxisnak, s nem utolsósorban hasznos kézikönyv öngyógyító mesés utakhoz is.
„Bízom benne, hogy ez a könyv nemcsak kapaszkodókat és inspiráló ötleteket ad néhány életválság vagy elakadás mesékkel történő megoldásához, hanem abban is segít, hogy a meseterápia iránt érdeklődők megismerhessék a Metamorphoses Meseterápiás Módszer minden elemét. Mert végül is valóban most először található minden lényeges alkotóelem együtt, egy kötetben, méghozzá esettanulmányok kíséretében.” (Boldizsár Ildikó) (Forrás)
A könyvszakma egyik jeles képviselője szerint a Hamupipőke... megjelenése óta az első helyen szerepel az 50-es, független könyves toplistán. (2018. április 23.)







2018. április 9., hétfő

J(Ly)ézus él... - Séta a Filozófusok Kertjében


Vasárnap a Filozófusok Kertjében jártunk a Gellért-hegy oldalában, a víztározó fölött. Igazán szép környezet a meditációhoz. Itt befelé figyelve a távlatok is megmutatják magukat. Itt nyugalom és béke, miközben a város felbolydulva, tudatos polgárai választásra mennek vagy onnan jönnek...

Fiatalok a fűben heverésznek..., családok piknikelnek..., egy biciklista, aki zarándokútja végén megpihent...

A filozófusok körén ott áll Jézus szobra is,  Lao-ce, Buddha, Ekhnaton és Ábrahám társaságában...
Háttérben Gandhi, Bodhi Dharma és Szent Ferenc....
A körközepén egy kicsi gömb, az isteni közepet szimbolizálva.

A kis gömbbel egy kisgyerek játszik, miközben apukája fotózza őt... Fel-felnéz a kicsi a szobrokra... Majd apukája felkapja és odaviszi Jézus szobrához, magyaráz: 


"Látod, Ő Jézus Krisztus, aki azt mondta, hogy neked örök életed lesz..."

Igazán szívet melengető gondolat...

A filozófusok nézőpontából a város egészen különleges arcát mutatja. 
A síkok egymásra csúszva... A Vár, A Duna, a Parlament, a Bazilika, az Andrássy út túlsó vége, sőt Gábriel a Hősök tere közepén, kezében a Magyar Koronával és a Kereszttel...




Hihetetlen távlatok ezek... 

Ráadásul hétfőn Gyümölcsoltó Boldogasszony, amikor Gábriel viszi az örömhírt Máriának...

Majd körbejárjuk a kis fennsíkot. Pár lépés és a Kilátókő-szoborhoz érünk... 
(Buda királyfi és Pest királykisasszony. Lesenyei Márta készítette az ember alakokat, a talapzat Vadász György munkája (1982))



Vakok számára is olvasható Braille-írással...

Kulcs az olvasáshoz...

Kedves látássérült barátunk, Titusz le is fordította:
Az alkotó ajánlása a Kilátókőhöz
A kiemelkedő két alak - az öreg király Budát jelenti, a fiatal leányfigura Pestet - kinyújtott kezeik a Lánchidat jelképezik. A pesti és a budai oldal közötti résen folyik a Duna.
Budai oldalon a Budai Vár, a pesti oldalon az Országház mögött a Bazilika, Opera, Hősök tere, a Puskás Ferenc Stadion és az Andrássy út vonalát jártam körül.
Szeretettel ajánlom - Lesenyei Márta
Állította - Rotary Club
Budapest - Budavár 2011.

Majd továbbsétálva megpillantunk egy graffitit:


A park bejáratánál egy tábla jelzi, mitől is olyan gyönyörű a pázsit ebben a kertben...


S a séta végén gyökereinkre lelünk...














2018. április 3., kedd

A láthatatlan munka világnapja - április első keddje

Láthatatlan munkának nevezünk minden olyan tevékenységet, amiért az azt végző személyek nem kapnak fizetést – a megnevezés alapvetően a háztartási munkát, tehát a főzést, mosást, takarítást fedi, de ide sorolható a idősgondozás, a gyermekek ápolása, illetve mindennemű önkéntesen végzett feladatkör.

2018. április 1., vasárnap

A húsvéti tojás szimbolikája

Maga a tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike; az életnek, az újjászületésnek archaikus jelképe. 




Amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más fölfogás szerint a tojáshéj az Ószövetséget, a belseje az Újszövetséget jelképezi.
Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet...

A húsvéti szentelt tojással kapcsolatban kialakult gazdag szokásvilág magába foglalta, fölszívta a tojás mint termékenység-szimbólum archaikus hagyományvilágát is.

Külön jelentéstartalma van a ~ héjának. Csíkménasági szóhagyomány szerint a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér (belső festetlen rész) a verejtékét jelképezi. A pirostojás héját az utcákon, tereken szétszórják, hogy emlékeztessen Krisztus kálváriajárására.



Amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad föl Jézus is a sírjából. Gyulai monda szerint egy asszony épp a színben szedte a tojásokat, amikor Jézus föltámadásának hírét meghallotta. A kötőjébe rakott tojással sietett a szomszédba, ahol a hírt kételkedve fogadták:

„Úgy támadt ő fel, ahogy piros a tojás a kötődben!”

A hírhozó asszony a kötőjébe nézett, és csodálkozva látta, hogy minden tojás megpirosodott. A körmendiek úgy tudják, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette és elkezdett imádkozni. Egyszercsak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra és megpirosodott tőle. Ezért festik pirosra a tojást húsvétkor. Göcsejben a tojás Krisztus keresztfáját (szabatosabban a halottaiból feltámadó Krisztust), díszítése Krisztus kötelét, a szentelt torma az ecet keserűségét jelképezi...


Lehoczky Tivadar a 19. sz. végén a beregi g.k. ruszin népéletről szólva elmondja, hogy a húsvéti szentelt eledelek legkisebb hulladékát sem szórják a szemétbe (húsvéti morzsa), hanem gondosan összegyűjtik és nagy körültekintéssel vízbe vetik.

Mint mondják, ott, ahol a víz a tengerbe ömlik, a világtól teljesen elzárva él egy keresztény nép, mely nem tudja, hogy mikorra esik húsvét napja. Az odajutó tojáshéjakból tudja meg, hogy itt az ünnep. A hagyományt nyilván Szt Tamás ap. legendája is színezte, akit a görög katolikusok tamásvasárnap (a latinok fehérvasárnapján) ünnepelnek.




Forrás: Katolikus lexikon


Tojásfestés












Forrás

2018. március 29., csütörtök

A lábmosás - Nagycsütörtöki felismerés

"Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz..."


Számomra ez a részlet azért fontos, mert felismertem benne azt az apró, de lényeges gondolatot, hogy a lábmosásban az eredendő bűneinktől szabadít meg Jézus... Az eredendő bűneink pedig nem belőlünk fakadnak, hanem az elődeink bűnei. Ebben a lábmosásban lekerülhet rólunk az a teher, amit magunkra vettünk életünk során az ősöktől, vagy ránk lőcsöltek felmenőink.

A "családi átokmintától" szabadít meg a Mester...

Evangéliumi részlet:
...Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt:
"Uram, te akarod megmosni az én lábamat?"
Jézus így felelt:
"Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted".
De Péter tiltakozott:
"Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha."
Jézus azt felelte:
"Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám".
Erre Péter így szólt:
"Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!"
Jézus azonban kijelentette:
"Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz..."
(Jn 13,1-15)