Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelket, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és pihenhess. Ezt az utat járta Buddha és minden ember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és addig jutott, amíg merészkedett. Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatáro-lódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás.
És akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágítja a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget.
(Hermann Hesse: A pusztai farkas)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése