SZEML-ÉLETMÓD-VÁLTÁS (SZÉV) ÉRTÉKMENTÉS
gondolatok az ATV Magánbeszélgetés Csányi Vilmossal című műsora után
„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
(Henry David Thoreau)
A NAGY EGÉSZ felől nézve…
Szemlélődöm - néhány lépéssel távolabbról figyelem a környezetem és benne önmagam.
Nézem a villamos ablakából az emberek viselkedését, vajon mit, miért tesznek és hogyan.
Van, ki hasonlít egy rég nem látott barátra, s aki este felhív véletlenül.
Van, aki pedig a körmét lakkozza a ritkán járó busz megállójában és lám, amint ezen gondolatokat írom, a www.talita-hu –n Körömlakk. Mi van a címke mögött? – címmel most jelenik meg egy írás.
Elolvasom a feliratokat az utasok ruháján, táskáján. Nézem a szimbólumokat, amelyeket magukon hordanak, ki tudatosan, ki öntudatlanul.
Melyek azok az összefüggések, amelyek mentén én magam is kapcsolódom hozzájuk.
EGYSZEMÉLYES KÖZÖSSÉG - a minap hallottam ezt a kifejezést Csányi Vilmos etológustól, az ATV, Juszt László vezette Magánbeszélgetés című műsorában.
(Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9.) Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentős tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is.
A beszélgetésben szó volt arról:
- Hogy mi magyarok nem tudunk összefogni nagy ügyekben, mindig pártokra szakadunk, egyszemélyes közösségeket alkotunk.
- Ha összefogunk is, érdekek mentén tesszük. Versenyzünk. Lenézzük, aki aláveti magát mások vezetésének. Pedig az alávetetteknek köszönhető, hogy 7 milliárdan lakjuk már a Földet.
- Te diktálsz, vagy neked diktálnak, attól függ, hogy mennyire vagy biztos magadban.
- Nincs olyan tulajdonságunk, ami egyértelműen jó, vagy rossz.
- A kultúra: a közös akció + a közös hiedelem + közös konstrukció
- Két választás van: Követed, vagy kimaradsz belőle – középút nincs. (Úszni és szárazon maradni nem tudunk egyszerre.)
- A valódi vallás: a transzcendens utáni vágy, templomtól, felekezettől, iskolától függetlenül.
- Az igazságosság, melynek emberiességi szintje, társadalmi szintje és személyes szintje is van.
- Objektivitás, amely nincs. Objektív lehetne a nemzeti jövedelem, a termelés, de ezek nem fontosak az egyén szempontjából.
- Az elosztásért folyt a verseny a klasszikus kapitalizmusban, ma a hatalomért.
- A pénz az igazi hatalom.
- A technológia lehetővé teszi, hogy anyagi javai lehetnek mindenkinek. Csak van, aki 1 dollárból és van, aki 1 millióból él naponta.
- Akinek sok pénze van, az spekulatív módon meg tudja változtatni az egész világot.
- Pénzforgalmi spekulációk, melyeket szigorú szabályozással mederben kellene tartani a Tobin által már régen kitalált adóformával.
(James Tobin Nobel-díjas közgazdász gondolatának lényege , hogy a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony adóval ( 0.01-0,25 % ) megfékezhetők a spekulációs mozgások úgy, hogy közben a működő tőke gyakorlatilag zavartalanul áramolhat. Az adó ugyanis – alacsony volta miatt – csak a spekulációra jellemző napi többszöri átutalásokat sújtaná igazán.
Ezáltal csökkenthető lenne az az instabilitás, amit a napi 70 milliárd dollárról harminc év alatt 1,5 billióra ugrott nemzetközi devizaforgalom okoz.
Ennek a pokoli összegnek több mint 80 %-ának semmi köze sincs a reálgazdasághoz, kereskedelmi ügyletekhez, befektetésekhez, kizárólag spekulációs célt szolgál.
Most már érthetőbb, hogyan keletkezett a jelenlegi gazdasági és pénzügyi világválság????? Forrás: http://www.neplap.net/blog/a-tobin-ado)
- Alkalmatlanság mindenütt és minden szinten.
- Oktatás az alkalmatlanság ellen: Kreatív, új szemléletű oktatókkal.
- Teljes szemléletváltás. Mexikói példa: a legmélyebb nyomorban élő családok felemelésére új program került bevezetésre. Az anyának adják az akár 500 dollárnak megfelelő pénzt. Feltétel, hogy a gyerek biztosan iskolába járjon, hogy orvos lássa időnként. Ellenőrzik, hogy a gyereket nem verik-e otthon, ha nem teljesít megfelelően. Eredmény: 2 cm-rel magasabb, okosabb gyerekek.
A témához jó illusztráció lehetne: A calabriai fiú című film. http://wizio.hu/a-calabriai-fiu.php
További analógiák:*
- A KÖZÖS MINIMUMBAN VALÓ MEGEGYEZÉS - Teszem hozzá, mint anno a Tízparancsolat. Az emberiség akkor is hasonló erkölcsi minimumon élhetett, hogy ezt a törvényt küldte nekik a Jóisten Mózes által:
Lásd Szász Ilma egy fajta modern, mai értelmezésével:
1. Ne tisztelj más isteneket.
Tudd és hidd: EGY AZ ISTEN – S TE EGY VAGY ISTENNEL!
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
NE LEGYENEK BÁLVÁNYAID!
3. Isten nevét hiába ne mondd.
ISTEN NEVÉT CSAK IMÁBAN VEDD FEL!
4. Szenteld meg a hetedik napot.
IDŐD MIN. EGY HETEDÉT SZÁNDISTENNEK. IMÁDKOZZ!
5. Tiszteld apádat és anyádat.
FÖLDI ÉS LELKI DINASZTIÁDAT FOGADD EL, ÉS VÁLTSD MEG MAGADBAN!
6. Ne ölj.
TISZTELD AZ ÉLETET!
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
KEZELD HELYESEN A NEMISÉGET!
NE FOJTSD EL (MINDENT MEGPRÓBÁLJ, S AMI JÓ TARASD MEGTARSD)!
NE ÁRTS MAGADNAK VAGY MÁSNAK
NE MARADJ MEG ÉRTÉKTELEN KAPCSOLATBAN, AZ ÉRTÉKESEKHEZ LÉGY HŰ ÉS ELKÖTELEZETT!
8. Ne lopj.
TARTSD TISZETELETBEN MÁS TULAJDONÁT/ÉRDEMÉT, SZELLEMI ÉRTÉKEIT SE PLAGIZÁLD!
9. Ne tégy hamis tanúságot.
LÉGY IGAZMONDÓ ÉS TAPINTATOS!
10. Ne kívánd, ami embertársadé.
NE IRIGYKEDJ, NE KÖSSENEK MEG FÖLDI JAVAK!
Baritz Sarolta Laura közgazdász, domonkos szerzetes pedig a Veiser Alinda vezette, néhány évvel ezelőtti Zárórában AZ EMBER KÖZPONTÚ GAZDASÁGI SZEMLÉLETRŐL beszélt, amelyből idézve:
„…ha az ember gondolkodásmódja változik, változni fognak konkrét cselekedetei is, ennek alapján a gazdaság rendje és a világ rendje is, továbbá vele együtt az emberiség jövőjét meghatározó természeti környezet ügye is.”
Hogyan jutottunk ide?
A gazdaság elméletében és gyakorlatában a főáramú paradigma ezzel a mondattal jellemezhető:
„Az ember van a gazdaságért”
Vagyis, ez a gondolkodásmód a gazdasági gondolkodást és gazdasági törvények, mechanizmusok érvényesülését tartja relevánsnak az élet minden területén, s ebben a paradigmában a gazdaság fő célja a profit maximálása, ennek a célnak van alávetve minden más cél.
Létezik azonban ennek a gondolkodásmódnak egy alternatívája is, melyet „az ember központú gazdaság” kifejezéssel illetnek, ahol a gazdaság van az emberért.”
Baritz Sarolta Laura előadásait számos befutott bankár és közgazdász látogatja a Sapientián. http://www.sapientia.hu/hu/foiskolank/oktato/91
Előadásaira itt találtam:
* További analógiák:*
Magyar hasonló példa: a Jezsuiták Cigánypasztorációs tevékenysége Borsodban.
„Köröm községben Kuklay Antal plébános kezdeményezésére 2001 őszén - egy nemzetileg, hitben elkötelezett baráti körtől szellemileg és anyagilag is támogatva - elindít egy „játszóház programot”.
„Játszunk háztartást” a mottó! A közel 80 gyermeket foglalkoztató program munkatársai próbálják a gyermekekkel megismertetni egy normál család hétköznapjainak életét. Kisebb csoportokban, rendszeres beosztás és foglalkoztatás keretében közösen sütnek, főznek, takarítanak, mosnak, tanulnak, kertészkednek, kirándulnak, énekelnek és ünnepelnek.
A programnak egy felújított parasztház adott otthont, ami valódi családi otthont mintáz. Minden gyerek önkéntes jelentkezés után első alkalommal részt vesz egy személyes beszélgetésen, amikor is elmondhatja, miért szeretne járni a foglakozásra, mit vár azoktól. Megbeszéljük, hogy kik azok, akikhez csatlakozni szeretne, hiszen sokszor testvérek, unokatestvérek jelentkeznek egymás biztatását követve. Ilyenkor beszélnek önmagukról, családjukról, iskolai eredményeikről, a jövőre vonatkozó terveikről, érdeklődési körükről. Nagyon meghatározó ez az első találkozás, hiszen ez lesz a kiindulópontja egy-egy gyerek személyre szabott segítésének. Ilyenkor megbeszéljük az alapvető szabályokat, amit fokozatosan követ majd a többi a találkozások során. Minden gyerek kap egy időpontot és csoportot. Nem kis feladat volt számunkra, hogy egy meghatározott napon, egy meghatározott időpontban jelenjenek meg nálunk, mivel a legtöbb gyerek nem ismerte sem a napokat, sem az órát.
A faluban élő, dolgozó óvónők, pedagógusok és segítő foglalkozásúak több évtizedes tapasztalata, hogy az általános iskolából kikerülve a gyerekek szinte minden átmenet nélkül visszasüllyednek az otthon tapasztalt igénytelenség szintjére, és a további életükben nem marad nyoma az iskolás években elért eredményeknek.
Ezekre a tapasztalatokra építve döntöttünk 2002 tavaszán arról, hogy a gyerekek mellett a felnőttekkel, az iskolából kimaradt fiatalokkal is foglalkoznunk kellene. Így indult el cigányasszonyokkal egy sütő-főző, majd később egy varró tanfolyam. Az asszonyok kiválasztásánál elsősorban azokkal vettük föl a kapcsolatot, akiknek gyermekeit már megismertük. A főző, varró csoportok - hasonlóan a gyermekcsoportokhoz - rokoni szinten szerveződtek: anya, lánya, menye, koma asszonya stb.
A családlátogatások alkalmával sikerült a férfitársadalommal is kapcsolatba kerülni. A foglalkoztató ház kerítésének felújításában már a férfiak is részt vettek, miközben lehetőségeinkhez mérten elindul egy-két porta bekerítése a telepen is. A közös éneklésekre lassan felnőttek is jelentkeztek és jelezték, hogy ők is szívesen kirándulnának a gyerekekkel (Tiszadob, Sárospatak, Lillafüred).
…
Erről pedig Mark Twain Tom Sawyer-ének híres kerítésfestés részlete jut eszembe, http://mek.niif.hu/04100/04170/04170.htm (a II. fejezet), melynek konklúziója:
„Ezek után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a "munka" és a "szórakozás" közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”
…
S hogy háborús körülmények között is milyen kreatívak tudnak lenni emberek, álljon példaként Sztéhlo Gábor Örömvárosa http://hu.wikipedia.org/wiki/Sztehlo_G%C3%A1bor
„1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárat, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.”
Éppen a mai új cikk a TALITÁN, tán nem véletlen, hanem „vélet”J:
