A LÉLEKÉPÍTŐ címmel a magyar organikus építészetet megalapozó építészre Makovecz Imrére emlékeztek munkatársai, tanítványai, művészbarátai 2012. január 12-én Budán, a Szent Margit Gimnáziumban.
…
Lokálpatriótának tartom magam. Életem jelentős részét Budán, a XII. kerületben, Sashegy, Széchenyi-hegy, Krisztinaváros által határolt területén töltöttem.
Gyermekéveimben még olyan telek voltak, hogy korcsolyázni is lehetett az iskolák éjszakánként frissen fellocsolt udvarának jégpályáin. A hó decembertől február végéig hullott, így szánkózni is eljárhattunk a templomdombra, óvatosan kerülgetve a betonvasakat, melyek még a háború előttről maradtak ott, jelezve:
Ide valaha templomot terveztek Isten dicsőségére!
Majd más idők jöttek és a szent (Holy) helyen, a templom helyett, Hully Gully diszkó- és sztriptíz bár létesült, gusztustalan, ablak nélküli, hatalmas bunkerként elcsúfítva Buda egyik legszebb terét.
Később - 1999-ben - urnatemetőként ugyan felszentelték az épületet, de egyre borzasztóbb állapotban várja a jobb időket.
Fotó: Antalffy Yvette
E helyre álmodta meg a Szentek és kárhozottak templomát Makovecz Imre.
Az egész területet néhány hónapja masszív fémkerítés védi. Talán valami készülődik…?
A január 12-i előadáson elhangzott, hogy már minden készen áll az építkezés beindításra. Van jóváhagyott építési engedély, lennének kivitelezők, lenne közadakozás, csak a Katolikus Egyház legfelsőbb méltóságai nem adják rá áldásukat - Makovecz Imre épületeinek szimbolikáját félreértve és félremagyarázva -, valamilyen személyes sértődöttség okán.
Tanulságként egy hasonló történet, egy jezsuita atya tollából:
„ Amikor szeretetté válsz, amikor szeretetté transzformálódsz. Martini bíboros, Milánó érseke elmesélt egy kedves történetet, amely láttatja, milyen veszélyt idézhet elő a vallás. A történet egy házasulni készülő olasz párhoz kapcsolódik, akik előre megbeszélték a plébánossal, hogy egy kis ünnepséget tartanak a templomkertben. De esett az eső, és ők nem tudták megtartani az ünnepséget. Azt kérdezték tehát a plébánostól: "Baj lenne, ha az ünnepséget a templomban tartanánk meg?"
Mármost az atya cseppet sem volt boldog afelett, hogy fogadást rendezzenek a templomban, de ők azt felelték: "Eszünk egy kis süteményt, éneklünk egy kicsit, iszunk egy kis bort, és hazamegyünk." Így hát meggyőzték az atyát. De, minthogy derék, életszerető olaszok voltak, ittak egy kis bort, énekeltek egy kicsit, aztán ittak még egy kis bort, és énekeltek még néhány dalt, és fél órán belül nagy ünnepelgetés folyt a templom falain belül. És mindenki jól érezte magát, volt sok tréfa és csintalan dévajkodás. Az atya viszont tele volt feszültséggel, fel s alá járt a sekrestyében, háborogva a társaság keltette zaj miatt. A segédlelkész bejön, és így szól:
"Látom, ön tele van feszültséggel."
"Hát persze, hogy feszült vagyok. Hallgassa csak a lármát, amit ezek csinálnak! És mindezt az Isten Házában!
Az ég szerelmére!"
"Nos, atya, ezeknek az embereknek valóban nincs hova menniük."
"Tudom! De muszáj nekik ilyen zenebonát csapni?"
"Nos, atya, ugyebár nem szabad elfeledjük, hogy Jézus is jelen volt egy esküvőn!"
Mire az atya: "Tudom, hogy Jézus Krisztus jelen volt egy esküvői banketten, ÖN aztán nem kell elmondja nekem, hogy Jézus Krisztus jelen volt egy esküvői banketten! De ott nem volt Oltáriszentség!"
Tudod, vannak még hasonló esetek, amikor az Oltáriszentség fontosabb, mint Jézus Krisztus. Amikor az ima fontosabb lesz, mint a szeretet, amikor az Egyház fontosabb, mint az élet.”
(Anthony de Mello: Ébredj tudatára)
Apor Vilmos szobra éppen szemben áll az urnatemető bejáratával. Egészen véletlenül tudom, hogy a szobor vörösmárvány talapzata az egykori Felvonulási téren levő Lenin szobor alapzatából való. Micsoda metamorfózis…
Jó lenne, ha egy reggel arra ébrednénk, hogy az egykori Hully Gully romjai helyett a Holy Bible – a Szent Biblia jelképeit csodálhatnánk meg - a nemrég elhunyt – nagyszerű, organikus építészünk, Makovecz Imre tervei nyomán.
(Fotó: netpolgar.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése