avagy a ponttól a
mandaláig
kiállításom az OORI GALÉRIÁBAN
C. G.
Jung az 1920-as években az elsők között kezdett el foglalkozni a mandalákkal. Betegeivel,
terápiás céllal mandalákat rajzoltatott. Az egyedüli utasítás, amit a páciensek
kaptak az volt, hogy kör alakban rajzoljanak valamit - tetszés szerint.
Kutatásának eredményeit tizenhárom évig titokban tartotta, mert meg akart
bizonyosodni arról, hogy a mandalák spontán módon keletkeznek, nem pedig az ő
fantáziája sugallja a betegeknek, mi legyen a papíron. Ezzel kizárta a
szuggesztió lehetőségét.
(Hamvas
Béla)
„A
kör Isten „monogramja”, az ő határtalanságát, örökkévalóságát és tökéletességét
szimbolizálja. A kör még hordozza eredete (a pont) lényegét. Megnyilvánult és
mégis végtelen. A Szellem jele.”
„A Mandala a négyzetbe rajzolt kör, a Szellem megjelenése az
anyagban, valamint az abból való kiemelkedés.”
(Szász
Ilma)
Szinte
eszköztelenül, a kezem ügyébe kerülő apró tárgyakból, lim-lomokból létrehozni a
„valamit”.
Amikor
tizenkét éve feltették nekem a kérdést, hogy mit szerettem a legjobban a gyerekkoromban?
- azt válaszoltam és ma is ezt válaszolnám:
Az édesanyám
sokszínű KOH-I-NOOR márkájú színes ceruza készletét. Egy fémdobozban,
rízspapírral lefedve számomra az öröm forrásának netovábbja volt. Még ma is
érzem az illatát sok színes ceruzának, amint a doboz fémfedelét felnyitottam.
Fennmaradt
egy akkori kutya rajzom is. Ez az első dokumentált alkotásom. A férjem
keretezte be vagy 30 éve és egy Dylan Thomas
verses könyvben volt könyvjelzőként évekig.
„Indulj egy úton…” - Bátorfi Andrea művészettörténész
műcsarnoki kreatív műhelyében a fenti kérdésre, a válaszom illusztrációjaként,
belehelyeztem az „útinaplómba”. Így kezdődött az intuitív rajzolás és később az
írás az életemben.
Kezdetben
csak apró rajzocskák, festmény-kezdemények voltak a rajzlapom közepén, szélén.
Az inspiráló
közeg azonban olyan túlburjánzó alkotásokat eredményezett nemsokára, hogy némelyikük
egyszerűen lecsorgott a rajzlapról. Már-már a kereten folytatódott és nem akart
befejeződni soha.
Csoportunk
később egy egymást támogató közösségé alakult, melyben nagy összefüggéseket
tartalmazó témákat találva, egymásnak vezettük tovább ezt az alkotó
tanfolyamot. Egyik ilyen nagy téma: A KAPCSOLAT – OLDÁS ÉS KÖTÉS volt.
2003-ban
a nyári „Föstőtábor” Sitkén ezzel a címmel és egy elhatározással kezdődött el számomra:
a túlburjánzó intuitív képeimet valamilyen keretek közé kell helyezzem. Az
indulás előtti hetekben egy reggel a MANDALA szóra ébredtem. Majd elkészültek
az első pasztell-mandalák, melyeket később üvegre festettem át. Mindegyikből
egy-egy igaz mese kelt életre. Az első az igazgyöngyhalászé volt.
Így
lettem akkortájt mandala-mesélő igazgyöngyhalász.
Az Intézet neve: OORI
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Az Intézet telephelye:
1528 Budapest, Szanatórium utca 19. (Budapest-Budakeszi határán)
Megközelíthető: 22-es Busszal a Széll Kálmán térről
